2012. május 12., szombat

, , , , , ,

" Állatok mindörökre "


" Egy expedíció olyan, mint a zsákbamacska, az ember sosem tudhatja, mit fog."

    Tavaly nyáron olvastam először Durrellt, így kapva kaptam az alkalmon, amikor a nagy nyári Alexandra-akcióban megláttam féláron ezt a könyvét. Szegény azóta várt rám, de nemrég lekerült végre és most sem csalódtam.

     A történet kezdetén éppen anyagi gondokkal küzd az állatkert, ezért hozzák létre az alapítványt, ami a legjobb döntés volt számukra, ugyanis felnőttektől és gyerekektől egyaránt rögtön elkezdenek érkezni a kisebb-nagyobb összegek. Lassan rendeződnek a pénzügyek, de eközben sem unatkozunk, elvégre egy állatkertben erre sosincs idő. Vannak itt galibát okozó csimpánzok, anyai örömök elé néző oroszlán, ill. orangután.
     Hamarosan lehetővé válik az állatkert bővítése, így Durrell és csapata felkerekedik, hogy új lakókat szerezzen be, de ezek az expedíciók sosem olyan egyszerűek, ahogy azt az ember elképzeli. Pláne, ha egy tévéstáb is velük utazik.

A címadó kolóbusz majom

      Nagyon tetszett, hogy a fejezetek elején a legtöbbször egy-egy levélből vett idézet olvasható, ezeken mindig jókat mosolyogtam. De a sok-sok mosoly mellett nagyon fontos szerepet kap - most is - az állatok védelme:
" Valamelyik újság riportere egyszer megkérdezett:
- Mondja, Mr. Durrell, tulajdonképpen hány fajt fenyeget a kihalás veszélye?
Odaléptem a könyvespolchoz, levettem a két vastag vörös kötetet, és az ölébe ejtettem.
- Nem tudnám megmondani - feleltem. - Még nem volt bátorságom összeszámolni.
Egy pillantást vetett a könyvekre. Aztán rám nézett, őszinte megdöbbenéssel.
- Uramisten! Csak nem azt akarja mondani, hogy ez mind veszélyben van?
- Ez mindössze a fele, jó uram. Csak az emlősök és a madarak.
Láthatóan megrázta, amit megtudott; de az emberek nagy többsége még most sem jött rá, hogy milyen tempóban pusztítjuk a világot, amelyben élünk. Mintha egy csomó méreggel, fűrésszel, sarlóval és puskával felszerelt elmebeteget vagy fejlődésben visszamaradt gyereket szabadítanánk egy gyönyörű, bonyolult kertre; lassan, de biztosan, kopár, terméketlen sivatag lesz belőle. Több mint valószínű, hogy ez elmúlt hetekben is kipusztult egy emlősfaj, ugyanígy egy-egy madárfaj, hüllő, fa vagy más növény. Szeretném hinni, hogy nem így van, de tudom azt is: ugyanezen idő alatt egy másik emlősfaj, madár, hüllő és növény egy lépéssel közelebb kerül a feledéshez."

      Vajon hányan gondolkodnak el a fenti sorokon? Sokan még a saját kutyájukkal is szó szerint kutyául bánnak, nemhogy a vadon élő állatokkal foglalkoznának és az állatkertbe látogatók - ahogy Durrell is írja - nem is sejtik, hogy mennyi problémát okoznak az állatoknak azzal, ha nem a nekik való ennivalóval etetik őket.

    Amikor becsuktam a könyvet, az jutott eszembe, hogy mindenkinek legalább egy Durrell-könyvet el kellene olvasni, és lehetőleg ezt. Bár még csak a második könyvem volt a szerzőtől, de azt hiszem, nagyon sokat kaptam tőle. Talán mostantól máshogy nézek majd a számomra kevésbé kedves állatokra is.

   Ha időnk engedi, akár egy szuszra is elolvasható, az olvasás élményét pedig Réber László illusztrációi színesítik most is.
   Az azonos című sorozatot - nagyon régen - az MTV is sugározta.


Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!
Eredeti cím:  Catch Me a Colobus
Fordította: Bakó (igen, nem elírás, csak ennyi információ van a fordítóról)
Illusztrálta: Réber László
192 oldal
Európa Kiadó, 2010
2000 Ft
A kolóbuszról a képet itt találtam.
A bejegyzés címe egyben a 10. fejezeté is

Még több információ Gerald Durrell Alapítványáról, ahol akár állato(ka)t is örökbe fogadhatunk :).
Share:

6 megjegyzés:

  1. Én még nem olvastam Durrelltől, de már beszereztem tőle egy könyvet a Családom és egyéb állatfajtákat, sok jót olvastam arról is.:)

    VálaszTörlés
  2. Azt még nem olvastam, de kívánságlistás és tudtommal, az volt az első könyve. Szerintem tetszeni fog Neked ;), Durrell-ékkal is mindig történik valami :D.

    VálaszTörlés
  3. Én óriási Durrell-rajongó vagyok évek óta, szerintem az egyik legjobb humorú író a világon, meg hát amúgy is bírom az ilyen "nagyszívű" embereket, akik az állatokért élnek-halnak (mint én is). :)
    A Korfu-trilógiát ajánlom nagyon (Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok és az Istenek kertje), az első részből film is készült, nem is akármilyen.

    VálaszTörlés
  4. Millabell, a trilógiából az Istenek kertjét sikerült tavaly elolvasnom (az egyik ismerősöm megengedte, hogy garázdálkodjak a könyvei közt és ez volt meg neki), de a többi is tervben van, csak az akcióra várok ;). A filmet még nem láttam, de nem is rémlik, hogy az elmúlt években adták volna :S.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik az idézet - szíven ütött, elgondolkoztatott. Durell kimaradt még, de hamarosan pótolom, mert itthon megtaláltam a polcon a Családom és egyéb állatfajták c. könyvét.

    VálaszTörlés
  6. Nikkincs, direkt ezt az idézetet választottam ;), mert sokaknak Durrell mint egy vicces író jut eszükbe. A Családom és egyéb állatfajták is pont azok közé a könyvei közé tartozik :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.