Ugrás a fő tartalomra

" Állatok mindörökre "


" Egy expedíció olyan, mint a zsákbamacska, az ember sosem tudhatja, mit fog."

    Tavaly nyáron olvastam először Durrellt, így kapva kaptam az alkalmon, amikor a nagy nyári Alexandra-akcióban megláttam féláron ezt a könyvét. Szegény azóta várt rám, de nemrég lekerült végre és most sem csalódtam.

     A történet kezdetén éppen anyagi gondokkal küzd az állatkert, ezért hozzák létre az alapítványt, ami a legjobb döntés volt számukra, ugyanis felnőttektől és gyerekektől egyaránt rögtön elkezdenek érkezni a kisebb-nagyobb összegek. Lassan rendeződnek a pénzügyek, de eközben sem unatkozunk, elvégre egy állatkertben erre sosincs idő. Vannak itt galibát okozó csimpánzok, anyai örömök elé néző oroszlán, ill. orangután.
     Hamarosan lehetővé válik az állatkert bővítése, így Durrell és csapata felkerekedik, hogy új lakókat szerezzen be, de ezek az expedíciók sosem olyan egyszerűek, ahogy azt az ember elképzeli. Pláne, ha egy tévéstáb is velük utazik.

A címadó kolóbusz majom


      Nagyon tetszett, hogy a fejezetek elején a legtöbbször egy-egy levélből vett idézet olvasható, ezeken mindig jókat mosolyogtam. De a sok-sok mosoly mellett nagyon fontos szerepet kap - most is - az állatok védelme:

" Valamelyik újság riportere egyszer megkérdezett:
   - Mondja, Mr. Durrell, tulajdonképpen hány fajt fenyeget a kihalás veszélye?
  Odaléptem a könyvespolchoz, levettem a két vastag vörös kötetet, és az ölébe ejtettem.
   - Nem tudnám megmondani - feleltem. - Még nem volt bátorságom összeszámolni.
  Egy pillantást vetett a könyvekre. Aztán rám nézett, őszinte megdöbbenéssel.
  - Uramisten! Csak nem azt akarja mondani, hogy ez mind veszélyben van?
  - Ez mindössze a fele, jó uram. Csak az emlősök és a madarak.
 Láthatóan megrázta, amit megtudott; de az emberek nagy többsége még most sem jött rá, hogy milyen tempóban pusztítjuk a világot, amelyben élünk. Mintha egy csomó méreggel, fűrésszel, sarlóval és puskával felszerelt elmebeteget vagy fejlődésben visszamaradt gyereket szabadítanánk egy gyönyörű, bonyolult kertre; lassan, de biztosan, kopár, terméketlen sivatag lesz belőle. Több mint valószínű, hogy ez elmúlt hetekben is kipusztult egy emlősfaj, ugyanígy egy-egy madárfaj, hüllő, fa vagy más növény. Szeretném hinni, hogy nem így van, de tudom azt is: ugyanezen idő alatt egy másik emlősfaj, madár, hüllő és növény egy lépéssel közelebb kerül a feledéshez."

      Vajon hányan gondolkodnak el a fenti sorokon? Sokan még a saját kutyájukkal is szó szerint kutyául bánnak, nemhogy a vadon élő állatokkal foglalkoznának és az állatkertbe látogatók - ahogy Durrell is írja - nem is sejtik, hogy mennyi problémát okoznak az állatoknak azzal, ha nem a nekik való ennivalóval etetik őket.

    Amikor becsuktam a könyvet, az jutott eszembe, hogy mindenkinek legalább egy Durrell-könyvet el kellene olvasni, és lehetőleg ezt. Bár még csak a második könyvem volt a szerzőtől, de azt hiszem, nagyon sokat kaptam tőle. Talán mostantól máshogy nézek majd a számomra kevésbé kedves állatokra is.

   Ha időnk engedi, akár egy szuszra is elolvasható, az olvasás élményét pedig Réber László illusztrációi színesítik most is.
   Az azonos című sorozatot - nagyon régen - az MTV is sugározta.


Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!
Eredeti cím:  Catch Me a Colobus
Fordította: Bakó (igen, nem elírás, csak ennyi információ van a fordítóról)
Illusztrálta: Réber László
192 oldal
Európa Kiadó, 2010
2000 Ft
A kolóbuszról a képet itt találtam.
A bejegyzés címe egyben a 10. fejezeté is

Még több információ Gerald Durrell Alapítványáról, ahol akár állato(ka)t is örökbe fogadhatunk :).

Megjegyzések

  1. Én még nem olvastam Durrelltől, de már beszereztem tőle egy könyvet a Családom és egyéb állatfajtákat, sok jót olvastam arról is.:)

    VálaszTörlés
  2. Azt még nem olvastam, de kívánságlistás és tudtommal, az volt az első könyve. Szerintem tetszeni fog Neked ;), Durrell-ékkal is mindig történik valami :D.

    VálaszTörlés
  3. Én óriási Durrell-rajongó vagyok évek óta, szerintem az egyik legjobb humorú író a világon, meg hát amúgy is bírom az ilyen "nagyszívű" embereket, akik az állatokért élnek-halnak (mint én is). :)
    A Korfu-trilógiát ajánlom nagyon (Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok és az Istenek kertje), az első részből film is készült, nem is akármilyen.

    VálaszTörlés
  4. Millabell, a trilógiából az Istenek kertjét sikerült tavaly elolvasnom (az egyik ismerősöm megengedte, hogy garázdálkodjak a könyvei közt és ez volt meg neki), de a többi is tervben van, csak az akcióra várok ;). A filmet még nem láttam, de nem is rémlik, hogy az elmúlt években adták volna :S.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik az idézet - szíven ütött, elgondolkoztatott. Durell kimaradt még, de hamarosan pótolom, mert itthon megtaláltam a polcon a Családom és egyéb állatfajták c. könyvét.

    VálaszTörlés
  6. Nikkincs, direkt ezt az idézetet választottam ;), mert sokaknak Durrell mint egy vicces író jut eszükbe. A Családom és egyéb állatfajták is pont azok közé a könyvei közé tartozik :).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…