2012. március 6., kedd

, ,

Vers

 
Úgy néz ki, A hét verse is felébredt téli álmából. Ezúttal az angol líra gyöngyszemei közül választottam egyet, ami mostanában többször is eszembe jutott.

William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok
Fordította: Szabó Lőrinc

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.




A verset most is a MEK-ről másoltam. 
A tűzliliomokat az orszagalbum.hu-n találtam. 

Nemsoká lesz könyves iromány is, még születőben van a bejegyzés. 
Share:

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy feléledt ez a rovat! :o)
    Erről a versről jut eszembe, hogy azt még nem is mondtam, hogy Szabó Lőrinc is a Szerelmem! <3

    VálaszTörlés
  2. Jól kipihente magát és most újult erővel tért vissza ;).
    Akkor pláne örülök, hogy ezt a verset választottam ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.