2012. február 25., szombat

, , , , ,

Poirot nyaral



  "Egyszer valamelyik kis ügyemmel kapcsolatban egy archeológiai expedíciót kellett kísérnem, és ott megtanultam valami fontosat. Az ásatások során, ha találnak valamit a földben, először is roppant gondosan mindentől megtisztítják. Elviszik a fellazult földet, egy késsel eltávolítanak mindent a leletről, míg végül ott marad a tárgy magában, minden idegen, zavaró tényezőtől megszabadítva, készen rá, hogy lerajzolják és lefényképezzék. Ezt igyekszem most én is utánozni: eltávolítok minden zavaró momentumot annak érdekében, hogy a kendőzetlen igazság teljes fényében csilloghasson."

      Poirot éppen vacsoráját költi egy étteremben és éppen egyiptomi vakációját tervezi, amikor fültanúja lesz a szomszédasztalnál ülő fiatal pár beszélgetésének. A kis belga hamarosan útnak is indul és a hajó fedélzetén viszontlátja az étterembeli férfit, aki egy másik nővel, a feleségével indul nászútra a Níluson. Mrs. Doyle-nak, leánykori nevén Linnet Ridgeway-nek igazán irigyelt élet jutott. Gyönyörű, gazdag és egész életében a kisujját sem kellett megmozdítania, mindent megkapott és mindenki őt csodálta. Rövidesen azonban eltűnik a mosoly Linnet arcáról, amikor megérkezik a férj, Simon korábbi jegyese, Jacqueline de Bellefort is a hajóra, aki mellesleg korábban Linnet legjobb barátnője volt. Ahogyan a többi utasnak, Poirot-nak is feltűnik a szerelmi háromszög, majd Mrs. Doyle rettegve meséli el a detektívnek, hogy fél. Méghozzá nem is alaptalanul. Egy reggel Linnetet holtan találják a kabinjában. Vajon ki és miért ölte meg a nőt?

     Feltűnik az utasok közt Poirot egyik ismerőse, Race ezredes, aki egy éve már segítségére volt egy nyomozásban, így együtt veszik most is kezükbe a dolgokat. A gyilkos azonban nem nyugszik, és ismét lecsap.


    De ahogy azt már megszokhattuk, ahol Poirot feltűnik, ott nem marad megoldatlan ügy, aki most egy régészhez hasonlóan göngyölíti fel a szálakat.

    Az első 50 oldalon főleg a szereplők bemutatása folyik, ahol picit elveszve éreztem magam, ugyanis olyan sokan vannak és úgy éreztem, nem fogom tudni követni, ki kicsoda és kinek a kije. Akad köztük többek között írónő, háklis vénkisasszony az ápolónőjével, ügyvéd, lázadó és régész is.
 De amint kifutott a hajó és fokozatosan színre léptek az utasok, minden világossá vált. Kivételesen viszonylag sokat kellett várni a gyilkosságra, azonban addig sem unatkoztam, a szereplők közti párbeszédeken nemegyszer jól szórakoztam, ill. a szálak is kezdtek bonyolódni. Innentől kezdve alig tudtam letenni és a krimi királynőjének most is sikerült meglepnie a legvégén.

      Viszonylag kevés művet olvastam Agatha Christie-től (mea culpa), de ez volt az eddigiek közül az egyik legjobb. Ráadásul most volt egy megérzésem a gyilkossal a kapcsolatban és bejött!  Elveszett bennem egy Miss Marple. A krimi szerelmeseinek kötelező, de ha valaki egyszerűen csak egy izgalmas olvasmányra vágyik, ne hagyja ki.


Agatha Christie: Halál a Níluson
Eredeti cím: Death on the Nile
Fordította: Szabó Zoltán
364 oldal
Európa Kiadó, 2006
1800 Ft
Gondolom, ezt a regényt is hamarosan új köntösben megjelenteti az Európa.
A kép forrása: bookline.hu
Share:

2 megjegyzés:

  1. Érdemes elolvasni Christie Életem című önéletrajzát, illetve az Így éltem Mezopotámiában című könyvét, amiben humorosan és nagyon érdekesen számol be férje közel-keleti ásatásairól, ahova ő is elkísérte. A Partvonal Kiadó adta ki őket.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a tippet, Éva, már szemeztem a könyvekkel ;). Egyszer úgyis akciósak lesznek ;))).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.