2012. február 8., szerda

, , , ,

Láthatatlan poénok

     "- Mondja, fiam - közben egy pénzdarabot nyújtott át -, milyen katonatisztek laknak a szállóban? Elsősorban nyugdíjazott vagy szabadságolt jöhet szóba.
   - Mind a kettőből van. Durien százados úr holnap kezdi meg a szabadságát, már intézkedett nálam a menetjegyéről Nizzáig. Azután itt van Podvinecz marsall.
   - Előbb vegyük a századost. Hol találhatom?
   - Oranba utazott, csak holnap érkezik vissza.
   - És a marsall úr őexcellenciája? Nyugdíjas?
   - Nem.
   - Aktív?
   - Az sem.
   - Hát miből él?
   - Alkoholista - felelte rövid habozás után.
   - Az én emberem! Vezessen hozzá!"


     Rejtő Jenő nevét hallva bizonyosan sokunknak az első szó, ami beugrik róla, az a humor. Ezért is választottam ezt a könyvet, mert kicsit sok(k) volt együtt az Amerikai psycho és A Kelta álma (róluk is írok majd, türelem.

   A történet elején egy vendéglőbe csöppenünk, ahol a tulajdonos a kocsmatöltelékeknek vendégeknek a láthatatlan légió legendájáról mesél, melyet volt szerencséje látni is.

     Sir Oliver Yolland, Denham örökös grófja petróleumért kutat a sivatagban, célja, hogy megelőzze örök riválisát, Livingstone -t. Ehhez pedig szüksége van egy seregre is, melynek toborzása nem kis feladat. Természetesen a katonák összegyűlnek, és a csapat útnak indul a sivatagba, ahol különös emberek keresztezik útjukat.

Forrás: www.kepeslap.com

   Rövidsége ellenére, nekem csak lassan állt össze a kép és nemegyszer elvesztettem a fonalat, hogy az éppen beszélő szereplő akkor ki is (és nem az álnevekre gondolok). Jöttek a poénok, én viszont szinte az egész történetet fapofával olvastam végig, csak ritkán csalt egy halvány mosolyt az arcomra. akármilyen vicces is a kocsis, ha valaki nem tud németül, kicsi az esélye, hogy értse a mondókáját, így jól jött volna egy lábjegyzet vagy szószedet is.
Arról nem is szólva, hogy találkoztam egy-két teljesen értelmetlen mondattal, a de és a viszont egymás mellé pakolása pedig egyszerűen katasztrofális. 

    Azt hiszem, gyerekkoromban Rejtő ellen is beoltottak. Azért majd egyszer kap egy esélyt egy másik könyvével. Ötletek már vannak: Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány. De ez még a jövő zenéje, addig is, ha valami vidámra vágyok, inkább Durrellt olvasok.


Rejtő Jenő: A láthatatlan légió
238 oldal
Alexandra Kiadó, 2006
799 Ft

Tudtommal önállóan csak hangoskönyvben kapható, melyet
Reviczky Gábor olvas fel.
MP3 CD, 397 perc
Kossuth Kiadó, 2008
3800 Ft
A Libri ismertetője szerint "melyet méltán tartanak egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regényének."
Te jó ég! Ha ezt tartják az egyik legjobb művének, akkor kezdek félni a többitől. Még szerencse, hogy mást nem vettem meg tőle.
Share:

3 megjegyzés:

  1. Milyen jó kis post lett! :o)
    Valamikor én is olvastam ezt a könyvet és alig emlékszem belőle valamire...
    A Tesóm Az ellopott futáron szokott a legjobban röhögni, lehet, hogy azt kellene még megpróbálnod. Egyszer én is elkezdtem, de csak a feléig jutottam. Viszont abban tényleg volt egy nagyon vicces jelenet. :o)

    VálaszTörlés
  2. Azt hittem csak én vagyok beoltva a Rejtő-poénok ellen :-) Párom nagyon szereti, sőt imádja Rejtőt, és az ő hatására egyszer én is kezembe vettem egy Rejtő-kötetet, asszem Az elátkozott partot, de a várva várt röhögés nálam is elmaradt... azóta nem próbálkoztam vele többet, bár most a Piszkos Fred, a kapitánnyal szemezgetek. De majd egyszer... :-)

    VálaszTörlés
  3. Most megnyugodtam, hogy egyre több emberről derül ki, hogy immúnis Rejtőre ;).
    OlvasóMókus, megjegyzem Az ellopott futárt, hátha az már jobban fog tetszeni ;).
    Heloise, ne aggódj, a Molyon is többen írták már, hogy ők sem tartoznak a rajongók közé ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.