Ugrás a fő tartalomra

Kisiklottak


"Akkor a könyvtárban is állta Robbie tekintetét, míg Cecilia csak elsuhant mellette, semmi jelét nem adva, hogy hálás a szabadulásért. Nem a köszönet a fontos, Briony tudta jól, nem a jutalom. Ahol önzetlen a szeretet, ott fölösleges a beszéd, s ő akkor is meg fogja védeni a nővérét, ha Cecilia sosem ismeri el, mit köszönhet neki."


     Évekkel ezelőtt (meglepő módon...) sokszor útba esett egy könyvesbolt, melynek a kirakatában mindig ott volt ez a könyv. Persze már akkor is ott volt bennem a kisördög, hogy ez is kellene nekem, de ellenálltam(!!!), és hónapokig meg is feledkeztem róla.
Aztán néhány hete megint felébredt bennem az a bizonyos kisördög, hogy ezt a könyvet kell olvasnom. Végül hallgattam a megérzéseimre és levettem a polcról.

    1935 nyarán nagy a sürgés-forgás a Tallis-házban. A személyzet a vacsorához készülődik, míg a legkisebb gyerek, a tizenhárom éves Briony egy színdarabbal rukkol elő. Hamarosan megérkeznek az unokatestvérek  és a legidősebb Tallis, Leon az egyik barátjával, a csokoládémágnás Paul-lal. Mr. Tallis szokásához híven a minisztériumban van, míg felesége lepihent, így próbálván megelőzni gyakori migrénjét.
Briony az unokatestvéreivel próbálja a darabját, ám a rokonok nem olyan lelkesek, mint ő, így inkább más elfoglaltságot keresnek. Az élénk fantáziával megáldott kislány ekkor lesz az ablakból szemtanúja, hogy nővére, Cecilia a takarítónőjük fia, Robbie szeme láttára beugrik a kertben álló szökőkútba. Cecilia és Robbie most diplomázott, azonban a lány mindeddig kerülte a fiút.


    Briony nem érti a dolgot, és a vacsora előtt, amikor Robbie egy levél átadásával bízza meg, a kislány rosszat sejtve felbontja és elszörnyed a tartalmán, majd átadja nővérének. Hamarosan a fiú is megérkezik, hogy bocsánatot kérjen Ceciliától, azonban Briony egyszer csak váratlanul betoppan.
A vacsora sem zökkenőmentes, majd újabb események borzolják a kedélyeket, megérkezik a rendőrség is. Robbie-t súlyos vádakkal illetik, melyeket Briony alátámaszt. A kislány ekkor még nem is sejti, hogy vallomása örökre megpecsételi mindannyiuk életét.

 
 
   Öt év múlva, 1940-ben a második világháborúba csöppenünk, amikor ismét találkozunk a szereplőkkel. Az ekkor tizennyolc éves Briony most kezd rádöbbenni öt évvel ezelőtti tette súlyára, melyet igyekszik jóvá tenni. De meg tudnak-e neki bocsátani? Meg lehet-e bocsátani egy egész életre kiható bűnt?

 "Azt kívánta, bárcsak ő maga is másvalaki lenne, olyan, mint az életerős Fiona, előtte azzal a hosszú, folttalan jövővel, maga mögött a szerető szívű, szerte ágazó család támogatásával, otthonával, ahol a kutyák és a macskák latin neveket kapnak, és ahol Chelsea művésztársadalma is szívesen megfordul. Fionának nincs más dolga, mint élni az életét, menni az úton előre és felfedezni sorsa történéseit. Ami őt magát illeti, ő bizonyára egy szobában fogja leélni az életét, és a szobának nem lesz ajtaja."

     Már az elején magával ragadott a történet, amikor is Briony-t egy kedves kislánynak gondoltam, aztán ahogy haladtam előre, egyre jobban megutáltam. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ő az eddigi legantipatikusabb női szereplő, akivel eddigi olvasmányaimban találkoztam.
A történet lassan bontakozik ki, és előfordult, hogy elveszve éreztem magam, de néhány oldallal később mindenre választ kaptam, így a későbbiekben már nem zavartak a hirtelen ugrások.
McEwan nagyon szépen ír és mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. Míg az elején picit lassan haladtam vele (ez köszönhető az Ulpiusnál igencsak szokatlan mini betűknek is), aztán nem tudtam letenni, alig vártam, hogy folytathassam.

     Miután becsuktam a könyvet, még mindig azon járt az eszem, hogy megverném ezt a Briony-t. Ezt az érzést pedig megerősítette a film is, amit néhány órával a regény befejezése után azon frissiben meg is néztem. Amikor megláttam a tizenhárom éves Briony-t játszó Saoirse Ronan-t, rögtön az ugrott be, hogy itt a kis mocsok, aki valóban zseniálisan játssza a szerepét.
Briony-t egy percig sem sajnáltam, sem a regényben, sem a filmen. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám a regény, hogy ennyire felkavar. Abszolút ötcsillagos.

    Azért kár, hogy a film készítői a végét átírták és néhány apróságra nem figyeltek. A Tallis gyerekek ugyanis sosem szólítják Anyának az anyjukat, aki tudomásul is veszi, hogy sosem volt igazi anyja három csemetéjének. Plusz pont viszont, hogy Keira Knightley mellé végre nem egy csigafiút választottak.


Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Eredeti cím: Atonement

Fordította: Lukács Laura
352 oldal
Ulpius-ház, 2007
2999 Ft
Nem tudom, ki írta a fülszöveget, de tudtommal a 23 évesek már nem nevezhetők kamasznak.

Képek:
movies.nytimes.com
PORT.hu

Megjegyzések

  1. Úgy örülök, hogy tetszett a könyv :-) A nyáron majd lehet újraolvasom. Ha jól emlékszem, én nem utáltam ennyire Briony -t, de lehet, hogy ez már kikopott az emlékezetemből. Csak arra emlékszem, hogy milyen szépen írt ez a McEwan, és hogy a könyv vége mennyire ütött.
    Az ebből készült filmet egyébként azóta se mertem megnézni, de lehet, meg kéne..

    VálaszTörlés
  2. Juj, nagyon, és nálam is felkerült az újraolvasandók közé ;).
    Nézd meg a filmet, legfeljebb még jobban meghozza a kedved az újraolvasáshoz ;).

    VálaszTörlés
  3. Nekem már a bejegyzésed meghozta a kedvem az olvasáshoz! :) Annak idején láttam a filmet, és nagyon tetszett, és megvettem könyvben is, de nagyon rosszkor kezdtem el olvasni épp egy vizsgaidőszak következett, és sokáig félre kellett tennem, így aztán azóta sem tértem vissza hozzá. Pedig emlékszem nekem is nagyon bejött McEwan stílusa.
    Milyen az a csigafiú?

    VálaszTörlés
  4. De örülök, hogy tetszett! Lehet este újra megnézem a filmet is.
    Hopsz, majd elfelejtettem, küldök neked egy nagy virtuális pacsit, Briony-t én is ki tudnám filézni!:D

    VálaszTörlés
  5. Ezt most olyan jó volt olvasni! Én tegnap néztem meg a filmet, és ma kezdtem el vadászni a könyvet. A film maga isnagyon felkavart, alig várom, hogy papíron is találkozzak a szereplőkkel. A Robbiet játszó színész is tetszett :)

    VálaszTörlés
  6. PuPilla, a csigafiú nyálas, ezért is ez a neve ;)). Olyan, mint a 2005-ös Büszkeség és balítéletben Matthew McFayden (remélem, jól írtam a nevét).
    Akkor tényleg rosszkor kezdted el, mert időt kell rá szánni ;).
    Diamant, :D :D, én is gondolkodom rajta, hogy megint megnézzem a filmet ;).
    ArnyekVirag, köszi :$. A könyv - mint általában - azért jobb, mint a film, szerintem Neked is tetszeni fog ;).Szurkolok, hogy sikerüljön beszerezni ;).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…