2012. február 13., hétfő

, , , , , ,

Kisiklottak


"Akkor a könyvtárban is állta Robbie tekintetét, míg Cecilia csak elsuhant mellette, semmi jelét nem adva, hogy hálás a szabadulásért. Nem a köszönet a fontos, Briony tudta jól, nem a jutalom. Ahol önzetlen a szeretet, ott fölösleges a beszéd, s ő akkor is meg fogja védeni a nővérét, ha Cecilia sosem ismeri el, mit köszönhet neki."

     Évekkel ezelőtt (meglepő módon...) sokszor útba esett egy könyvesbolt, melynek a kirakatában mindig ott volt ez a könyv. Persze már akkor is ott volt bennem a kisördög, hogy ez is kellene nekem, de ellenálltam(!!!), és hónapokig meg is feledkeztem róla.
Aztán néhány hete megint felébredt bennem az a bizonyos kisördög, hogy ezt a könyvet kell olvasnom. Végül hallgattam a megérzéseimre és levettem a polcról.

    1935 nyarán nagy a sürgés-forgás a Tallis-házban. A személyzet a vacsorához készülődik, míg a legkisebb gyerek, a tizenhárom éves Briony egy színdarabbal rukkol elő. Hamarosan megérkeznek az unokatestvérek  és a legidősebb Tallis, Leon az egyik barátjával, a csokoládémágnás Paul-lal. Mr. Tallis szokásához híven a minisztériumban van, míg felesége lepihent, így próbálván megelőzni gyakori migrénjét.
Briony az unokatestvéreivel próbálja a darabját, ám a rokonok nem olyan lelkesek, mint ő, így inkább más elfoglaltságot keresnek. Az élénk fantáziával megáldott kislány ekkor lesz az ablakból szemtanúja, hogy nővére, Cecilia a takarítónőjük fia, Robbie szeme láttára beugrik a kertben álló szökőkútba. Cecilia és Robbie most diplomázott, azonban a lány mindeddig kerülte a fiút.


    Briony nem érti a dolgot, és a vacsora előtt, amikor Robbie egy levél átadásával bízza meg, a kislány rosszat sejtve felbontja és elszörnyed a tartalmán, majd átadja nővérének. Hamarosan a fiú is megérkezik, hogy bocsánatot kérjen Ceciliától, azonban Briony egyszer csak váratlanul betoppan.
A vacsora sem zökkenőmentes, majd újabb események borzolják a kedélyeket, megérkezik a rendőrség is. Robbie-t súlyos vádakkal illetik, melyeket Briony alátámaszt. A kislány ekkor még nem is sejti, hogy vallomása örökre megpecsételi mindannyiuk életét.

 
 
   Öt év múlva, 1940-ben a második világháborúba csöppenünk, amikor ismét találkozunk a szereplőkkel. Az ekkor tizennyolc éves Briony most kezd rádöbbenni öt évvel ezelőtti tette súlyára, melyet igyekszik jóvá tenni. De meg tudnak-e neki bocsátani? Meg lehet-e bocsátani egy egész életre kiható bűnt?
"Azt kívánta, bárcsak ő maga is másvalaki lenne, olyan, mint az életerős Fiona, előtte azzal a hosszú, folttalan jövővel, maga mögött a szerető szívű, szerte ágazó család támogatásával, otthonával, ahol a kutyák és a macskák latin neveket kapnak, és ahol Chelsea művésztársadalma is szívesen megfordul. Fionának nincs más dolga, mint élni az életét, menni az úton előre és felfedezni sorsa történéseit. Ami őt magát illeti, ő bizonyára egy szobában fogja leélni az életét, és a szobának nem lesz ajtaja."

     Már az elején magával ragadott a történet, amikor is Briony-t egy kedves kislánynak gondoltam, aztán ahogy haladtam előre, egyre jobban megutáltam. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ő az eddigi legantipatikusabb női szereplő, akivel eddigi olvasmányaimban találkoztam.
A történet lassan bontakozik ki, és előfordult, hogy elveszve éreztem magam, de néhány oldallal később mindenre választ kaptam, így a későbbiekben már nem zavartak a hirtelen ugrások.
McEwan nagyon szépen ír és mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. Míg az elején picit lassan haladtam vele (ez köszönhető az Ulpiusnál igencsak szokatlan mini betűknek is), aztán nem tudtam letenni, alig vártam, hogy folytathassam.

     Miután becsuktam a könyvet, még mindig azon járt az eszem, hogy megverném ezt a Briony-t. Ezt az érzést pedig megerősítette a film is, amit néhány órával a regény befejezése után azon frissiben meg is néztem. Amikor megláttam a tizenhárom éves Briony-t játszó Saoirse Ronan-t, rögtön az ugrott be, hogy itt a kis mocsok, aki valóban zseniálisan játssza a szerepét.
Briony-t egy percig sem sajnáltam, sem a regényben, sem a filmen. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám a regény, hogy ennyire felkavar. Abszolút ötcsillagos.

    Azért kár, hogy a film készítői a végét átírták és néhány apróságra nem figyeltek. A Tallis gyerekek ugyanis sosem szólítják Anyának az anyjukat, aki tudomásul is veszi, hogy sosem volt igazi anyja három csemetéjének. Plusz pont viszont, hogy Keira Knightley mellé végre nem egy csigafiút választottak.


Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Eredeti cím: Atonement
Fordította: Lukács Laura
352 oldal
Ulpius-ház, 2007
2999 Ft
Nem tudom, ki írta a fülszöveget, de tudtommal a 23 évesek már nem nevezhetők kamasznak.

Képek:
movies.nytimes.com
PORT.hu
Share:

6 megjegyzés:

  1. Úgy örülök, hogy tetszett a könyv :-) A nyáron majd lehet újraolvasom. Ha jól emlékszem, én nem utáltam ennyire Briony -t, de lehet, hogy ez már kikopott az emlékezetemből. Csak arra emlékszem, hogy milyen szépen írt ez a McEwan, és hogy a könyv vége mennyire ütött.
    Az ebből készült filmet egyébként azóta se mertem megnézni, de lehet, meg kéne..

    VálaszTörlés
  2. Juj, nagyon, és nálam is felkerült az újraolvasandók közé ;).
    Nézd meg a filmet, legfeljebb még jobban meghozza a kedved az újraolvasáshoz ;).

    VálaszTörlés
  3. Nekem már a bejegyzésed meghozta a kedvem az olvasáshoz! :) Annak idején láttam a filmet, és nagyon tetszett, és megvettem könyvben is, de nagyon rosszkor kezdtem el olvasni épp egy vizsgaidőszak következett, és sokáig félre kellett tennem, így aztán azóta sem tértem vissza hozzá. Pedig emlékszem nekem is nagyon bejött McEwan stílusa.
    Milyen az a csigafiú?

    VálaszTörlés
  4. De örülök, hogy tetszett! Lehet este újra megnézem a filmet is.
    Hopsz, majd elfelejtettem, küldök neked egy nagy virtuális pacsit, Briony-t én is ki tudnám filézni!:D

    VálaszTörlés
  5. Ezt most olyan jó volt olvasni! Én tegnap néztem meg a filmet, és ma kezdtem el vadászni a könyvet. A film maga isnagyon felkavart, alig várom, hogy papíron is találkozzak a szereplőkkel. A Robbiet játszó színész is tetszett :)

    VálaszTörlés
  6. PuPilla, a csigafiú nyálas, ezért is ez a neve ;)). Olyan, mint a 2005-ös Büszkeség és balítéletben Matthew McFayden (remélem, jól írtam a nevét).
    Akkor tényleg rosszkor kezdted el, mert időt kell rá szánni ;).
    Diamant, :D :D, én is gondolkodom rajta, hogy megint megnézzem a filmet ;).
    ArnyekVirag, köszi :$. A könyv - mint általában - azért jobb, mint a film, szerintem Neked is tetszeni fog ;).Szurkolok, hogy sikerüljön beszerezni ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.