2012. január 7., szombat

, , , , ,

Gótikus könyvhajsza

"Az az érzésem, hogy ez a könyv évek óta énrám vár. Mintha azért rejtették volna ide, még mielőtt megszülettem, hogy egyszer majd rátaláljak."


     Nem mondok újdonságot azzal, mennyi szépet és  jót hallottam már erről a könyvről, ezért is került fel  a 2011-es várólistámra. Tervben is volt az elolvasása, még novemberben levettem a polcról és elolvastam a legelejét, de aztán egyéb okoknak köszönhetően csak a napokban fejeztem be.

     A regény 21 éven keresztül követi nyomon a főszereplő, Daniel Sempere életét, akit tízéves korában (1945-ben) az édesapja elvisz az Elfeledett könyvek Temetőjébe, ahol a kisfiú Julián Carax A szél árnyéka c. könyvével távozik. A regény olyan hatással van Danielre, hogy nem hajlandó megválni tőle. Ráadásul a szerző egyetlen, még létező regénye.
Édesapja könyvkereskedő, így amikor apja régi barátja, Barceló úr ajánlatot tesz a könyvre, a fiú visszautasítja. Daniel ekkor még nem is sejti, milyen sötét titkokat rejt a múlt, hamarosan felbukkan egy titokzatos alak, aki a könyvet követeli tőle, nem beszélve a spanyol rendőrségről, mely Fumero felügyelő vezetésével évek óta elszánt harcot folytat Julián Carax-szal...


    Az elején engem is teljesen magával ragadott a könyv hangulata, mert melyik könyvmániásnak nem dobbanna meg a szíve az Elfeledett Könyvek Temetője hallatán? Ugye, hogy mindenki odáig volt? Daniel makacssága is nagyon tetszett, ellenben amikor kezdetét vette a nyomozás, kissé összezavarodtam a rengeteg név olvasásakor, többször csak kapkodtam a fejem, hogy ez akkor kicsoda és kinek a kije?
A történet valóban zseniálisan van felépítve, a szálak fokozatosan gabalyodnak össze majd bontakoznak ki, a jelenből egyszer a múltba "utazunk", majd visszacsöppenünk. Közben többször bejárunk egy régóta lakatlan, elátkozottnak mondott házat, megismerkedünk egy szerzetessel, beosonunk egy idősek otthonába  (bár ez túl finom kifejezés az ott élőkre), egyaránt tanúi leszünk barátságoknak, szerelmeknek, gyűlöletnek, titkoknak és bejárjuk Barcelonát is.

   Remekül hozza a gótikus hangulatot is, bár lehet, csak én éreztem így, viszonylag korán megtudjuk azt a bizonyos titkot. Nem tudom, miért, de ezt is szappanoperisztikusnak éreztem. Amikor azt a bizonyos dolgot olvastam (és ezúton kérek Mindenkit, hogy amennyiben hozzászól az irományhoz, ne lője le a poént azok előtt, akik még nem olvasták! Köszönöm :)) egy gyerekkori sorozat jutott eszembe, ahol ugyanez volt az alaphelyzet, csak ott teljesen máshogy alakultak a dolgok. Mostanában sikerül kifogni az ilyen könyveket.


    Fumero felügyelő, miután egyre többet megtudtam róla, Javert-t juttatta eszembe A nyomorultakból. Mindkettőt ugyanaz az elszántság és kegyetlenség jellemzi, mindkettő hajlandó a végletekig elmenni, hogy elkapja üldözöttjét, bár szerintem Fumero brutálisabb, mint Javer - legalábbis emlékeim szerint.

  Örülök, hogy végre elolvastam a könyvet, mert a sok fejkapkodás ellenére tetszett a történet, sokszor jót derültem a szereplők egy-egy beszólásán, és összességében nagyon jól szórakoztam. Bár Fumero kegyetlenkedései kicsit megfeküdték a gyomromat.


Ulpiuséknak ezúton is gratulálok, hogy a 62 dekás könyvet puhatáblásan jelentették meg, így garantált volt, hogy mire a végére érek, csodálatosan betörik majd a gerince, ha a sorok végét is szeretném elolvasni. Bár csoda történt, mert a ragasztás most kivételesen jól sikerült és nem hullott szét a könyv, mint a Csokoládécipő esetében. Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy ennyi nyomdahibával egy könyvben már régen találkoztam. A kedvenc bakim:

"Szinte láttam magam előtt Bea apját, amint ott áll az előszobában a telefon előtt, amelyről én is oly sokszor felhívtam apámat, hogy később megyek haza, mert Tornásszal töltöm a délutánt."

A kötet az író Barcelona-trilógiájának első darabja (ha jól tudom, a regényeket csak Barcelona városa köti össze, egymástól függetlenül is olvashatók), a második az Angyali játszma (ami állítólag nem sikerült olyan jól...) és várhatóan idén jelenik meg a harmadik rész, A mennyország fogságában.


Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Eredeti cím: La Sombra del Viento
Fordította: Vajdics Anikó
608 oldal
Ulpius-ház, 2009
3999 Ft
Képek: weheartit.com
Share:

3 megjegyzés:

  1. Jó kis post lett! Örülök, hogy úgy, ahogy tetszett. :o) A képek meg egyenesen szuperek!
    Azt meg igazán nem értem, hogy miért akarod a sorok végét is elolvasni... :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem még a régi Palatinus kiadás van meg, nem emlékszem ebordító hibákra, és mivel kemény fedeles, nem esik szét. (És egy festmény van a borítóján;)
    Sokaknak jobban tetszett az Angyali játszma, kapcsolódik A szél árnyékához, nemcsak a helyszín miatt. Nekem kevésbé jött be, elég depresszív a hangulata.

    VálaszTörlés
  3. Olvasómókus, köszi :). nem is értem magam, hogy lehet ilyen hülye szokásom :P.

    Amadea, nincs valami info a festményről a könyv elején? :P
    Kivételesen ez se esett szét. Majd egyszer elolvasom az Angyali játszmát is ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.