Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

Apró örömök a táborban

"Suhovnak szinte jólesik, hogy mindenki ujjal mutogat rá: nemsokára leüli az idejét - csakhogy ő maga sem igen hisz ebben. Lám, azokat, akik a háború alatt töltötték ki az idejüket, mind visszatartották egy külön rendelkezésig, egészen ezerkilencszáznegyvenhatig. S aki csak három évet kapott, öt évvel tovább ülhetett. Mert a törvényt lehet ám csűrni-csavarni. Ha letelik a tíz év, kijelentik, na, itt van neked még tíz. Vagy száműzetésbe küldik.
Ha néha erre gondol, a lelke is elszorul: a kiszabott idő mégiscsak letelik, valahogy lassan lepereg... Uramisten! Valóban szabadon járhat még valaha a maga két lábán?
Csakhogy egy régi táborlakónak nem illik fennhangon kimondania ezeket a gondolatokat. Suhov odaszól Kilgasznak:
- Ne számold te a huszonöt évedet. Az még sehol sincs megírva, hogy leülöd a huszonöt évet, vagy sem. Egy bizonyos, én már lenyomtam kemény nyolc esztendőt.
Hát így él az ember, bele a világba, még arra sem marad ideje, hogy elgondolkozzék rajta; miért é…

Kedves Jóisten!

" - Mi lenne, ha írnál a Jóistennek, Oszkár?
(...) - De mit írjak neki? - Oszd meg vele a gondolataidat! Amik ott motoszkálnak a fejedben, de nem beszélsz róluk. Az ilyen gondolatok nyomasztanak, felemésztenek, lehúznak, megbénítanak, elpusztítanak. Ha nem beszélsz, olyan lesz a fejed, mint egy ócska gondolatoktól bűzlő pocsolya. - Ühüm. _ Meg aztán a Jóistentől mindennap kérhetsz valamit. De ne vidd túlzásba: egy nap, egy kívánság! (..) - Oké. Akkor lehet nála rendelni? Például játékot, cukorkát, kisautót? - Oszkár, a Jóisten nem a Télapó. Csak kézzel nem fogható dolgokat lehet tőle kérni. - Például? - Például bátorságot vagy türelmet, és mindenfélét kérdezhetsz tőle. - Ühüm. - És kérheted azt is, hogy valaki mással tegyen jót."

     Én is azok közé tartozom, akik már sok jót hallottak erről a könyvecskéről, így amikor 500 Ft-ért rábukkantam a Szandi webáruházában, rögtön lecsaptam rá. a könyvesbolt után pedig elindultam oda, ahová nagyon utálok járni, de muszáj, és általában nem döbb…

Kockáról kockára

    "Milyen érdekes szó az, hogy emberöltő! Az emberi test felbukkan és alámerül az időben, aztán ismét felszínre tér az emlékezetben, föl-le, föl-le, mint a tű, és közben szorosan összeölti a múlt és jelen szétfeslő rétegeit. És minden egymáshoz varródik, miközben láthatatlan a cérna."


     Tóth Krisztina írásait kb.: 2-3 éve szívesen és viszonylag rendszeresen olvasom a különböző, nem divatmacákkal teli női lapokban. És most végre sikerült könyvformátumban, egyszerre több írásával megismerkedni.

    A fejezetek egy-egy testrész történetét mesélik el, az ujjaktól vagy a fenékig. Bevallom, az első pillanatban szokatlan volt, hogy nem magyar szereplőkkel indul a nyitó novella, de ahogyan a kötet címe is sejteti, a novellák fokozatosan egy egésszé kezdenek összeállni, ahogy az apró filmkockák egymás mellé illesztésével kirajzolódik egy kép. Ahogyan haladunk előre, a szereplők élete és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk fokozatosan bontakozik ki előttünk. Azonban nem kell megi…

Karácsony

Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Olvasómnak és Erre Tévedőnek! :)

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. 
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel. 
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von, 
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. 
Pont olyan Ünnepet Kívánok Mindenkinek, amilyenről ebben a dalban énekelnek! :)


A következő dalt pedig Bogasnak és Nitának ajánlom elsősorban! ;)


Karácsony Adyval

"A Vidámság Küldöttje különösen a Ferkó édesapjával beszélgetett szívesen:
- A feleséged meg fog gyógyulni - mondta neki -, mert jó orvos fog járni hozzá, s ingyen fog orvosságot kapni. Te csak dolgozz becsülettel tovább is, miként eddig, és harcolj azokkal, akikkel egyenlő sorban vagy. A Ferkó-fiú jó fiú, szófogadó, okos, ő belőle nagyon derék ember fog válni. Kerül majd pénz mindenre, könyvre, tandíjra, ruhára, kosztra, mert úgy illik, hogy a szegény ember gyermekéből is lehessen valaki, nemcsak a gazdagok kényes kölykeiből. A többi gyermek is boldogulni fog, ha jól neveled őket, ki-ki a maga tehetsége szerint. Nem fogtok heten lakni egy szobában, szép, egészséges lakásotok lesz, jó fűtéssel, lámpával. Mert nem tarthat már soká az a gazság, hogy némely ember, aki semmit se dolgozik, harmadmagával tízszobás palotában lakjék és az, aki dolgozik és mindent előteremt, nyomorúságosan éljen. Én meg fogok érkezni egyszer, állandóan itt maradok, s akkor vidámság és igazság …

Adventi vers

Egy ismert és egy valószínűleg ismeretlen verset választottam, kivételesen nem igazítottam rajtuk, hogy megőrizzék az eredeti formájukat. 

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.


József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. okt.



H. M. R.:  A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajt…

A csirkefogó, Hamupipőke és kalamajka a kastélyban

IRMA Milyen nagy tudása van. Csodaszép esze van. SIPOS Ne hízelegj mindig. (Eszik.)       
Szünet.
IRMA minden ok nélkül. Édes, szép pilóta.
SIPOS Ki a pilóta?
IRMA Sipos úr.
SIPOS Én bútorasztalos vagyok.
IRMA Nekem pilóta. Mindenki pilóta, aki ideális.
SIPOS Én ideális vagyok?
IRMA Az én lelkemnek ideális. Ideál pilóta, a felhőkből száll alá a virágos mezőre, hogy eljöjjön a menyasszonyáért.
SIPOS Micsoda badarságokat beszélsz te össze?
IRMA Most minden éjjel azt álmodom, hogy pilóta volt a vőlegényem és felrepült a felhőkbe és leesett a tengerbe. És minden álmomban Sipos úrhoz hasonlít a pilóta.
SIPOS És beleesik a tengerbe.
IRMA. Bele.
SIPOS Köszönöm. És te mit csinálsz?
IRMA Én fel-alá bolyongok a tengerparton, fehér lepelben, ki van bontva a hajam, és kinyújtom karjaimat a tenger felé, és a viharban eszelősen énekelek. Olyan szép.
SIPOS Mikor eszelősen énekelsz?
IRMA Nem. Hanem az egész. Oly szép fájdalom és oly ideális. És a Sipos úr mindig benne van.
SIPOS A tengerben.
IRMA Az édes álomban.

Lámpagyújtás

Ma kaptam egy e-mailt a Könyvmolyképző Kiadótól, melyben a most hétvégén megrendezésre kerülő Lámpagyújtás elnevezésű programjukra invitáltak.
Mi is a Lámpagyújtás?
Hét kiadó (Könyvmolyképző, Agave, Park, Ciceró, Jaffa, Gabo és az Ulpius-ház) közös rendezvénye, ahol a vásárlás mellett dedikálásra is lehetőség van, ill. az előzetesen regisztráltak garantált ajándékot kapnak.


Időpont: 2011. december 16-18. 10 - 21 óráig Helyszín: Budapest, WestEnd City Center, a H&M-nél

Az ajándékokat megnézni, további információk és regisztráció itt.
Aki teheti, menjen el helyettem is! 



Egyszer azért szeretnék egy olyan könyves eseményről is hallani, ahova nemcsak a Budapesten és a környéken élőknek van esélye eljutni.

Adventi vers

Ha már a múlt héten szóba került az a bizonyos kávéreklám, a napokban fedeztem fel, hogy a honlapjukon ismerőseinkben verset is küldhetünk ismert színészek előadásában. Ezen az oldalon találtam a mostani  verset is, amit Gubás Gabi mond el.


Babits Mihály: Az előkelő tél 

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.
Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok.
 1934. dec.


Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes…

Állati diktatúra

"Nos, elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid. Megszületünk, éppen csak annyit kapunk enni, hogy ki ne leheljük páránkat, de aki képes rá, azt ereje végső fogytáig dolgozni kényszerítik; s abban a pillanatban, amikor már nem tudják hasznunkat venni, förtelmes kegyetlenséggel lemészárolnak bennünket. Egyéves kora után Angliában egyetlen állat sem tudja, mi a boldogság és mi a pihenés, Angliában nincs szabad állat. Az állatok élete nyomorúság, és szolgaság: ez a meztelen igazság.

Vajon ez volna a természet rendje? Azért volna így, mert földünk olyan szegény, hogy nem tud tisztességes életet biztosítani lakóinak? Nem, elvtársak, ezerszer nem! Anglia földje termékeny, éghajlata jó, sokkal több állatot tudna bőségesen eltartani, mint amennyi most rajta él. Ez a mi gazdaságunk egyedül eltartana egy tucat lovat, húsz tehenet, száz meg száz juhot - s mindnyájan olyan kényelemben és méltóságban élhetnénk, amilyet mos…

Adventi vers

Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben. 
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben. 
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902


Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén
Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
– A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.

Az utcákon szellő játszik,
– a hópelyheken látszik
megdőlve fut a házak között el
és így cicázik, így hintázik
sok kicsi hópehely.
Most hiretelen,
ezen a szép téli reggelen
harangja érkezik hozzám…

"... mindenütt háború van."

" - Édesanya - szólalt meg Rosetta pár lépés után -, te azt mondtad, hogy itt vidéken nincs háború, pedig ez az ember az életünkre tört.    - Tévedtem, gyerekem - válaszoltam neki. - Falun, városon, mindenütt háború van."

     Cesira vidékről került fiatalon Rómába, amikor feleségül ment egy kereskedőhöz. A férje meghalt, ő egyedül maradt a lányával, Rosettával és átvette a bolt vezetését. A háború időszaka pedig igazán a kereskedőknek kedvez, azonban 1943 nyarán, amikor a történetbe csöppenünk, már a főváros sem biztonságos, ezért Cesira úgy dönt, visszatér egykori szülőföldjére. Fel is pakol Rosettával, vonatra szállnak, majd Fondiba érkeznek. Hamarosan egy házhoz érnek, ahol bár a gazda, Vincenzo egyáltalán nem kedvesen fogadja őket, végül mégis elszállásolja a két nőt. Vincenzo feleségével, a szószátyár Concettával és két fiával él, akik a fasiszták elől bujkálnak. Egyik nap azonban, amikor megérkeznek a fasiszták, akik másnapra berendelik magukhoz Rosettát, így az éj lep…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...