Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2011

Adventi mustra

Vasárnap kezdetét vette az Advent, így a mindenféle díszek, sütik készítése után, jól jöhet néhány olvasnivaló, ami szintén felidézi a Karácsony hangulatát. A válogatás most is szubjektív, de ezúttal minden korosztályra gondoltam. A gyűjtögetésben fontos szempont volt, hogy a kiszemeltek kaphatóak legyenek.


Kezdjük az antológiákkal! ;)

Kommentárt nem fűznék hozzájuk, mert nehéz lenne közülük választani.


Ez a karácsonyi antológia különböző műfajú, hosszabb és rövidebb írásokat tartalmaz: olvasnivalót kínál az ünnepi napokra, de talán azokon túl is, egy-egy hétköznapi csöndes estére. Az ünnepre készült kötet értékes ajándék lehet másoknak, vagy szívet melengető olvasmány önmagunknak. Aki kézbe veszi, talál benne elbeszélést és verset, személyes vallomást és teológiai elmélkedést, de különböző korokból és stílusokból választott képeket is.
Karácsony fényei - vallomások, elbeszélések, versek  
228 oldal
Vigília Kiadó, 2011
2900 Ft



 Szenteste! Karácsony! Mennyi kedvességet hordoz…

Adventi vers

Eljött Advent első vasárnapja, így mától kezdve négy héten át A hét verse vasárnapra költözik. Minden héten két verset igyekszem hozni, egy népszerűt és egy kevésbé ismertet, bár rögtön az elején két kevésbé ismert művet választottam.
A verseket a Szegedi Piaristák honlapjáról hozom.

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.

Paksy Gáspár: Adventben 
Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom! 
Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át. 
Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon. 
A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,

Illene tudni...

Kivételesen nincs a bejegyzést indító idézet a könyvből, mert nehéz lenne bármelyiket kiragadni, de a továbbiakban azért kiemelnék egyet-kettőt. Dizseri Eszter könyve először 1998-ban jelent meg, amikor is én is a célcsoportba tartoztam (12 - 18 év). Nem tudom, ha akkor került volna a kezembe, milyen hatással lett volna rám. Nos, azóta eltelt 13 év és a nemrégiben ismét megjelent könyvet a szerző átdolgozta.

     A témák között megtaláljuk a kommunikációt, az egészséget, a vallást, a közlekedés és a művelődést is. Ezeken belül kisebb részekre különülnek el a jó tanácsok és minden fejezet egy-egy odavágó idézettel kezdődik. A forrásuk közt megtaláljuk a Micimackót, a Bibliát, de A kis herceget is. Nem kell azonban megijedni, nem szájbarágósan vannak megírva a szabályok, hanem mintha egy nagymama adna útmutatást a tinédzser unokáinak, de nem a megszokott "ne csináld ezt, kis unokám" stílusban, hanem szórakoztatóan.
Bár a célcsoport a tizenéves korosztály, azonban számos…

Poirot négyszer

"-Mikor ment oda? - Gondolom, fél tíz körül. Leültünk és beszélgettünk... - Cigarettáztak is? - Igen, cigarettáztunk. Miért, bűn? - kérdezte az őrnagy harciasan. - Hol beszélgettek? - A nappaliban. A bejárattól balra. Barátságosan beszélgettünk, mint mondtam. Valamivel fél tizenegy előtt jöttem el. A küszöbön még megálltam néhány búcsúszóra... - Búcsúszóra... pontosan - dünnyögte Poirot. - Maga meg kicsoda, szeretném tudni! - förmedt rá Eustace. - Valami átkozott digó. Minek ártja bele magát? - Én Hercule Poirot vagyok - jelentette ki méltóságteljesen a kis ember. - Tőlem akár az Achilles-szobor is lehet!"

    Ebben a gyűjteményben négy Poirot-történetet olvashatunk, melyek közt akadnak hosszabbak és rövidebbek egyaránt.

    Az első történetben november 5-én este Poirot éppen Japp felügyelővel sétálgat az utcán, ahol nagy ünneplés folyik. Éppen szóba kerül, hogy az idő alkalmas a gyilkosságra, hiszen ilyen hangzavarban senkinek sem tűnik fel, ha eldördül egy fegyver. Mit ad Isten, má…

Vers

Kivételesen most nem Ady tollából, hanem a Gyilkosság Mezopotámiában c. krimiben említett Keats-verset választottam.


John Keats: La belle dame sans merci
Fordította: Babits Mihály

Mi lelhetett, szegény fiú?
Magadba bolygasz, sáppadón. -
Madár se zeng már, kókkadoz
a nád a tón.

Mi lelhetett, szegény lovag?
hogy arcod bánattal csatás? -
A mókus csűre tellve, kész
az aratás.

A homlokodon liliom,
lázharmat, nedves fájdalom:
s arcod szegény rózsája is
fonnyad nagyon.

Egy hölgyet láttam a mezőn,
szépnél szebbet, tündérleányt:
a haja hosszú, lába hab
és szeme láng.

Kötöztem néki koszorút,
kösöntyüt, illatos övet:
s lám, édesen nyögell felém
és rám nevet.

Lépő lovamra ültetém,
szemem egész nap rajta volt:
ő tündérnótát énekelt
s felém hajolt.

Majd gyűjtött manna-harmatot,
vadmézet s ízes gyökeret
s szólt idegen nyelven, talán
azt hogy szeret.

És tündérbarlangjába vitt
és sírt, nagyon, sóhajtozott:
s én négy csókkal vad, vad szemét
lezártam ott.

S álomba dúdolt engemet
s akkor álmodtam - …

Vers

Továbbra is Adytól, ezúttal az egyik kedvenc Istenes versemet választottam:


Ady Endre: A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt,
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

»Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.«
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«
Ő …

"Van valami nyugtalanság a levegőben"

"- Nem fura itt minálunk? Nem találja különösnek? Vagy természetes? -  Nem egészen természetes - mondtam elgondolkodva. - kényelmesnek elég kényelmes, már ami a körülményeket illeti... de a közérzet valahogy nem egészen kellemes. - Nekem nagyon kényelmetlen érzés. Az a rögeszmém - beszéde hirtelen külföldiesebb lett -, hogy itt készülőben van valami. Doktor Leidner sem egészen a régi. Valami őt is aggasztja. - A felesége állapota? - Talán az. De többről van szó. Van valami... hogy is mondjam... valami nyugtalanság a levegőben."


     Agatha Christie  ezen regényének narrátorává az események egyik szemtanúját, Amy Leatheran ápolónőt tette meg, aki Dr. Reilley unszolására ragad papírt és tollat, hogy megírja a történteket.
A nővér egy hajón találkozik az orvossal, aki állást ajánl neki Keleten. A beteg Mrs.  Leidner, akinek képzelgései vannak. Az ápolónő elfogadja az ajánlatot és nemsokára megérkezik Hasszanjébe, ahol
Dr. Leidner és csapata éppen ásatásokat végez, ahová a felesége…

Végre!

A megjelenéseket böngészve végre egy olyanra bukkantam, amit Balerinával már régóta várunk. Bár csak félig teljesül az álmunk, de az Osiris Kiadó Diákkönyvtár sorozatában hamarosan (előreláthatólag november 24-én) ismét napvilágot lát Molnár Ferenctől a Liliom, Az üvegcipő és a Játék a kastélyban! Utóbbiról márciusban már áradoztam, mert egyszerűen zseniális! Egyébként is, Molnár Ferenc nem csak A Pál utcai fiúkat írta...
Fülszöveg még nincs, a kiadó honlapján sem találtam még semmit, de a lényeg, hogy sok-sok év után végre a kezünkbe vehetjük őket! Az Európánál 1999-ben jelent meg utoljára válogatás Molnár Ferenctől, eddig kétszer érdeklődtem náluk, nem adják-e ki újra, de a válasz mindig nem volt. Nos, az Osiris legalább észbe kapott, így összekaparom az utolsó filléreimet, hogy meg tudjam rendelni Őt:


Lehet, hogy nem szép a borítója, de kit érdekel?

Osiris Kiadó - Osiris Diákkönyvtár sorozat
292 oldal
920 Ft - előrendelve: 736 Ft
Csak azt tudnám, a Bookline miért sorolta a Mesekön…

A nevelőnő

"Néha megalázónak éreztem az életemet, s szégyelltem, hogy ily sok méltatlanságnak behódolok; máskor pedig ostobának tartottam magam, hogy egyáltalán törődöm vele, s attól féltem, szégyenletes módon hiányzik belőlem a keresztény alázatosság és szeretet, amely hosszútűrő, kegyes, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, mindent remél és mindent eltűr. Idővel és türelemmel aztán a dolgok jobbra fordultak; igaz, hogy csak lassan és alig észrevehetően; de fiú tanítványaimtól megszabadultam (s ez maga sem volt csekély előny), s a lányok, mint egyikük esetében már jeleztem, kevésbé voltak szemtelenek, sőt némi becsülésfélét is nyilvánítottak irányomban. "Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a sodrából: ők persze ezzel…

Vers

Még mindig Ady:
Ady Endre: A Duna vallomása 
Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ily…

"- Az ég szerelmére, mi történik itt?"

      "Miss Lemon ritkán, úgyszólván soha nem késett el. Ezt a figyelemre méltó hölgyet sem köd, sem vihar, sem influenzajárvány, sem közlekedési akadályok nem késleltethették. De ezen a reggelen Miss Lemon tíz óra helyett tíz óra ötkor esett be, lihegve. Többször elnézést kért, és - önmagához képest - igencsak zaklatottnak látszott.    - Rendkívül sajnálom, M. Poirot, igazán rendkívül sajnálom. Éppen kiléptem a lakásból, amikor a testvérem odatelefonált.   - Ah, remélem, egészséges és jó hangulatban van?   - Őszintén szólva, nem - Poirot kérdőn nézett. - Ami azt illeti, nagyon ki van borulva. Az egyik diák öngyilkos lett."

    Eredetileg a Gyilkosság az Orient expresszent szerettem volna elolvasni, de nem volt bent a könyvtárban, így a könyvtáros összeszedett néhány másik szintén Gyilkosság... című könyvet Agatha Christie-től. Végül nem bántam meg a választását.

    A történet számomra rögtön az elején meglepetést tartogatott, ugyanis nem is tudtam, hogy Poirot-nak titkárnője …

Sütilét

"Milyen természetes, hogy ma a süteménynők tejszínhabbal csinosítják magukat, csodálatos színű mázakkal kenik be arcukat, letehetik a kekszvizsgát, és senki nem szólja meg őket, ha karamellükön esetleg mélyebb a dekoltázs és nyilvános helyen tojáslikőrt isznak.  Nem volt ez mindig így. Régen, a sötét kakaókorban a kislányokat már babapiskóta korukban arra nevelték, hogy alázatosan és csendben tűrjék a férfiak kakaón és csokoládén alapuló hatalmát. Úgy éltek otthon, mint a mákos gubók, diabetikus vajkrémen tartották őket, tanulni nem tanulhattak, egész nap kristálycukrot válogattak. Ezalatt a férfiak fahéjrudat szívva a kávéházakban, vagy klubokban töltötték idejük nagy részét, kedvteléseiknek élve." (Szüfrazsett)


    Valljuk be, egyikünk sem gondolt még arra a boltban vagy a cukrászdában a süteményes pult előtt állva, hogy az üveg mögött lapuló finomságok között is akad Díva, Tudós, Szüfrazsett vagy éppen Börtöntöltelék.
Domonyi Rita az említetteket süteménybőrbe, akarom mondan…

Vers

Továbbra is Adytól, egy nagyon, nagyon találó és ma is aktuális költemény:

Ady Endre: Búcsú Siker-asszonytól

Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.
Lantot, hitet vígan szegre akasztok.
Kicsit pirulok. Én és a Siker?
Jöjjenek a tilinkós álparasztok,
Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,
Jöjjenek a finom kultúrlegények.
Nem is tudom, hogy mi történt velem,
Hát sokat érne itt a győzelem?
S én száz arcban is kínáltam magam,
Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van. 
Ügyes kellner-had famulusa tán?
Éhes szemben vörös, vadító posztó?
Legyek neves hős kis kenyércsatán?
Fussak kegyért én, született kegyosztó?
Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,
Úri dölyffel megállni, mosolyogni,
Míg tovább táncol kacsintva, híva
A Siker, ez a nagy hisztérika.
Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.
Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.

Forrás

Amerikába jöttünk

"Miért jöttek? Erre is felel az Amerikai Nyelvmester a megfelelő fejezetben. Aj hop tu du bedör de-r. Remélem, hogy ott jobb lesz nekem. Miért, miért? Miért volt az mindig úgy abban a távoli kis országban, amelyet most csak ködfüggönyön át látnak, miért volt az úgy, hogy elindult a szabó, a házépítő, a kárpitos, a nyomdász, a cipész, a mekenik, a bútoros és a kiscseléd, remélve, hogy itt jobb lesz nekik? Miért, miért jöttek, ide a Második Avenue-ra, másodszor kezdeni, építeni, varrni, foltozni, sikálni, házat húzni, amikor ott is annyira, de annyira szükség lett volna minden jó kézre, minden becsületes emberre, aki azt mondja, áj em luking for vork. Mi történt ott, mi történik ott, miféle szerencsétlenség ez, miféle nemzeti átok, hogy onnan újabb és újabb nemzedékeknek mindig el kell indulniok, nyomor elől, terror elől, kilátástalanság elől, rosszindulat elől? Miért, miért, miért?"

     A Horváth család 1956. november 20-án dönt úgy, végleg elhagyják Magyarországot. Elhatáro…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...