2011. november 30., szerda

Adventi mustra

  Vasárnap kezdetét vette az Advent, így a mindenféle díszek, sütik készítése után, jól jöhet néhány olvasnivaló, ami szintén felidézi a Karácsony hangulatát. A válogatás most is szubjektív, de ezúttal minden korosztályra gondoltam. A gyűjtögetésben fontos szempont volt, hogy a kiszemeltek kaphatóak legyenek.


Kezdjük az antológiákkal! ;)

Kommentárt nem fűznék hozzájuk, mert nehéz lenne közülük választani.


Ez a karácsonyi antológia különböző műfajú, hosszabb és rövidebb írásokat tartalmaz: olvasnivalót kínál az ünnepi napokra, de talán azokon túl is, egy-egy hétköznapi csöndes estére. Az ünnepre készült kötet értékes ajándék lehet másoknak, vagy szívet melengető olvasmány önmagunknak. Aki kézbe veszi, talál benne elbeszélést és verset, személyes vallomást és teológiai elmélkedést, de különböző korokból és stílusokból választott képeket is.

Karácsony fényei - vallomások, elbeszélések, versek  
228 oldal
Vigília Kiadó, 2011
2900 Ft



 Szenteste! Karácsony! Mennyi kedvességet hordoznak e szavak! Rendre felidézik a családi öröm, a felragyogó gyermekarcok évente visszatérő napját. A magyar novellairodalom és költészet gazdag kincsestárából válogatott elbeszélések és versek is ezt a hangulatot kívánják megidézni.


Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Szenteste - A szeretet ünnepe   
128 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2200 Ft






"Nem volt olyan ház Magyarországon, ahol a diós és mákos sütemények nem sikerültek volna e napon. Vajon termett-e elég mák, elegendő dió ez évben hazánkban, hogy mindenkinek patkó jusson az asztalára? A régi könyv azt mondja, hogy e sütemények nélkül nem érvényes a karácsonyi ünnep. Tán még a másvilági bíróság is valamiképpen felelősségre vonja az ünnep-rontót. Vajon mivel fog védekezni a magyar, aki a karácsonyi kalácsot elmulasztotta?" (Krúdy Gyula: Karácsony este) A kötetben Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Nagy Lajos írásai olvashatók. 



Az én karácsonyfám - Hat magyar író karácsonyi novellái
246 oldal
Noran Libro, 2010
2490 Ft

Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől

A karácsony Jézus születésének ünnepe. A szeretet, a családok ünnepe. Karácsonykor vége a legsötétebb éjszakának, a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Megszületett a Megváltó, akit a próféták jövendöltek. Szívünk megtelik melegséggel, elfeledjük a mindennapok gondjait, odafigyelünk egymásra, megajándékozzuk egymást. Ez az ünnepek ünnepe!
Tíz történetet gyűjtöttünk össze ebben a kis könyvben a magyar és a világirodalom mestereinek tollából, tíz lélekmelengető, szórakoztató és mulatságos történetet a karácsonyról.

E.T.A. Hoffmann: Diótörő (részlet), O. Henry: A háromkirályok ajándéka, Mikszáth Kálmán: Kinek mi kell ajándékba?, Krúdy Gyula: Karácsony este, Ady Endre: Buddha temploma vár, Kosztolányi Dezső: Öröm, Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül?, Charles Dickens: Karácsonyi ének (részlet), Gárdonyi Géza: Csordásék karácsonya, Lev Tolsztoj: Pánov bácsi karácsonya

Király Levente (szerk.): Ünnepek ünnepe -  Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől
196 oldal
Athenaeum 2000 Kiadó, 2011
1990 Ft

Egyszer egy évben, karácsonykor minden ember angyallá, minden fa karácsonyfává és minden erdő karácsonyfaerdővé változik. E válogatáskötet ezt a pillanatot igyekszik megragadni a karácsonyhoz kapcsolódó tizennyolc elbeszéléssel Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Móra Ferenc, Dallos Sándor, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán és mások tollából.

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Karácsonyfaerdő
208 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2400 Ft






Most pedig térjünk át egy világirodalmi  és egy leendő magyar klasszikusra ;):


Amit idén is biztosan elolvasok, mert annyira jó és Mindenki könyvespolcán ott a helye:

A szőrösszívű Scrooge úr, a "zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös", akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez - s "jó barát, jó gazda, jó szomszéd" válik belőle.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.


Charles Dickens: Karácsonyi ének
Fordította: Barkóczi András
96 oldal
Európa Kiadó - Európa Diákkönyvtár sorozat
950 Ft

Ezt a könyvet nagyon szeretném, úgyhogy tűkön ülve várom az akciókat:

A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is "emlékekre emlékezem".

Fekete István: Karácsony éjjel
204 oldal
Lazi Kiadó, 2008
2200 Ft


Végül, de nem utolsósorban, nem maradhatnak ki a legkisebbek sem ;).
Az egyik mustrában már említettem Molnár Ferenc mesekönyvét, ami most sem maradhat ki:

Jánoska és Annus, a két kicsi árva sóvárogva nézegeti a csillogó karácsonyi kirakatokat, mikor váratlanul csoda történik velük. Egy gyönyörűséges, kék szemű viaszbabát pillantanak meg, elhunyt édesanyjuk szakasztott mását, aki a felhők közül figyeli őket. A két gyerek összeszorult szívvel bámulja a viaszhölgyet, és arról álmodoznak, bárcsak életre kelne. Jánoska és Annus elhatározza, hogy megajándékozzák a kékszeműt.
A Pál utcai fiúk szerzőjének megható karácsonyi történetét Reich Károly érzékenyen megformált illusztrációi varázsolják elénk. 

Molnár Ferenc: A kékszemű
48 oldal
Móra Kiadó, 2011
1990 Ft


A következő könyvet volt szerencsém nemrégiben olvasni és nagyon jó! ;) Sajnos, alig kapható valahol :S.

"- Barátaim!- szólalt meg egy napon Zefír, a kis majom, amikor Artúrral, Palikával, Flórával és Adorjánnal beszélgetett éppen. - Képzeljétek csak, milyen csodálatos dolgot hallottam! Az embereknél az a szokás, hogy minden karácsony éjszakáján megjelenik a levegőben egy kedves öregapó, akinek hosszú, fehér szakálla, piros köpenye és hegyes, piros fövege van." (Bálint Ágnes fordításával és a Szerző rajzaival.)



Jean de Brunhoff: Babar és a Télapó
Fordította: Bálint Ágnes
40 oldal
Móra Kiadó, 2003
1980 Ft


Nem tudom, miért, de Nyúl Péter teljesen kimaradt a gyerekkoromból, csak a "szülőanyjáról", Beatrix Potter-ről írt könyvet olvastam és a filmet láttam. Egyébként mindkettőt ajánlom.

Ünnepeld a karácsonyt Nyúl Péterrel és barátaival! Ez a foglalkoztató könyv telis-tele van olyan ötletekkel, amelyek segítségével saját magad készítheted el a karácsonyi ajándékokat, üdvözlőlapokat, de még a csomagolópapírt is. Hívd meg a barátaidat egy ünnepi teadélutánra, és vendégeld meg őket Pöttyös néni pirítósaival és Coca néni csokis mártogatójával. A könyvben találsz érdekes rejtvényeket, egy izgalmas útvesztőt, sok színes matricát – mindent, ami csak egy boldog karácsonyhoz kellhet! 

Beatrix Potter: Karácsony Nyúl Péterrel
Fordította: Szalay Zsuzsanna
24 oldal
General Press, 2007
1200 Ft


Bezzeg Tesz-vesz város nem maradt ki:

Nem könnyű az angol gyerekeknek. Ők decemberben csak egyszer kapnak ajándékot, méghozzá a Télapótól, aki a 25-ére virradó éjjelen teljesíti a kívánságokat. A mesék szerint a kéményen keresztül érkezik, a kandallón át jut a szobába, az ajándékokat pedig a gondosan kikészített nagy zoknikba rejti. A gyerekek tejjel és süteménnyel várják. Így szokás ez Tesz-vesz Városban is. 

Richard Scarry: Karácsonyi kavarodás Tesz-vesz városban
Fordította: Réz András
40 oldal
Lilliput Kft., 2006; Gulliver Lap-és Könyvkiadó, 2009
1990 Ft


Ki melyik könyvvel várja a Karácsonyt? :)

2011. november 27., vasárnap

Adventi vers

Eljött Advent első vasárnapja, így mától kezdve négy héten át A hét verse vasárnapra költözik. Minden héten két verset igyekszem hozni, egy népszerűt és egy kevésbé ismertet, bár rögtön az elején két kevésbé ismert művet választottam.
A verseket a Szegedi Piaristák honlapjáról hozom.

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.

Paksy Gáspár: Adventben 


Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom! 

Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át. 

Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon. 

A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,
Sokszor tünődöm holdas este
Az angyalok szép énekén. 

Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugára
Oszlatni kezdi bús ködét. 

Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráté sír föl ajkamon. 

Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!



Túrmezei Erzsébet: Gyertya 


Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes. 

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam. 

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.” 

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.



Képek: Google.hu

2011. november 26., szombat

Illene tudni...


      Kivételesen nincs a bejegyzést indító idézet a könyvből, mert nehéz lenne bármelyiket kiragadni, de a továbbiakban azért kiemelnék egyet-kettőt. Dizseri Eszter könyve először 1998-ban jelent meg, amikor is én is a célcsoportba tartoztam (12 - 18 év). Nem tudom, ha akkor került volna a kezembe, milyen hatással lett volna rám. Nos, azóta eltelt 13 év és a nemrégiben ismét megjelent könyvet a szerző átdolgozta.

     A témák között megtaláljuk a kommunikációt, az egészséget, a vallást, a közlekedés és a művelődést is. Ezeken belül kisebb részekre különülnek el a jó tanácsok és minden fejezet egy-egy odavágó idézettel kezdődik. A forrásuk közt megtaláljuk a Micimackót, a Bibliát, de A kis herceget is. Nem kell azonban megijedni, nem szájbarágósan vannak megírva a szabályok, hanem mintha egy nagymama adna útmutatást a tinédzser unokáinak, de nem a megszokott "ne csináld ezt, kis unokám" stílusban, hanem szórakoztatóan.
Bár a célcsoport a tizenéves korosztály, azonban számos illemszabállyal - tapasztalataim szerint - sok felnőtt sincs tisztában, és én is tanultam újat. Az egyik ilyen megszívlelendő tanács a vásárláshoz vonatkozik, egészen pontosan az eladóknak:
"Hangosan köszöntsük a belépőt! Ha belép egy vásárló, rögtön hagyjuk abba a trécselést a kollégával."
   Gondolom, nemcsak én találkoztam már olyan eladókkal egy-egy üzletben, akiket jobban lefoglalt a kaszinózás, mint hogy segített volna, de legalább odavakkantott volna egyet, hogy észrevette a jelenlétemet.

Bevallom, néhány meglepő tanáccsal is találkoztam:
"Mit tegyünk karácsonykor?

Díszítsünk fel mindent, amit lehet otthonunkban! Díszítőelemek: toboz, dió, alma, fenyőág, szaloncukor, gyertyák, műhó, száraz virág, kis csengők, harangok stb."
Nos, a családtagok nem biztos, hogy díjaznák a buzgóságot, ha a gyerek(ek) mindent feldíszítene/feldíszítenének. Pl..: a szent csinténé csupraiba gyertyát állítanának vagy tobozt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a felsorolásban szereplő harangokról a templomi harangok jutottak rögtön eszembe, és azokat kicsit nehéz lenne hazahozni, mivel a legkisebb is több mázsát nyom.

Másik észrevétel a Vallás fejezetben:
"Szokjuk meg, hogy a perselybe mindig teszünk adományt, ha elmegyünk mellette."
Nos, az ember ha bemegy a templomba, rögtön találkozik a persellyel,  kifelé ismét. Ezek szerint váltsam fel a pénzt, amit odaszántam? És mi van akkor, ha valamilyen okból kifolyólag többször is el kell mennem a persely előtt? Tudtommal az emberek vagy befelé vagy kifelé dobják be az adományukat, és nem reklamál senki, ha ezt csak egyszer teszi meg.


    Az rendben van, hogy megtudjuk, hogyan is kell viselkedni a különböző templomokban, azonban az egyik legfontosabb alapszabály kimaradt: a templomban mielőtt leülünk, imádkozunk és ugyanez vonatkozik arra is, amikor hazaindulunk. Ezzel sajnos nagyon sok felnőtt sincs tisztában, nemhogy gyerek.


     Amit hiányoltam, a Kommunikáció fejezeten belül az Írunk résznél a szerző nem említi, hogy írásban ne rövidítsünk, ami sajnos a fiatalok közt ma olyan népszerű és nem csak a 18 éven aluliak esetében. Nem tudom, ki hogy van vele, de égnek áll a hajam, amikor írásban valaki rövidít. Egy sms-be még úgy-ahogy belefér, de amikor kódfejtést kell alkalmazni egy e-mailnél, már nagyon idegesítő tud lenni.

     Érdekes, hogy a telefonáláshoz az optimális időpont reggel 9 és este 9 között van, holott szinte mindenhol reggel 8-kor indul az élet és nagyon sokan nem szeretik, ha már este 8 után telefonon zaklatják őket.

"Tinédzserek. Azt hiszik, mindent tudnak." (a nem angolosok kedvéért)


    Nos, ezektől a malőröktől eltekintve, ajánlom minden 12 és 18 év közötti és 18 éven felülinek, aki szeretne megismerkedni az illemszabályokkal vagy csak felfrissítené a tudását. A fejezeteket Tóth Éva fekete-fehér illusztrációi egészítik ki.
Nagyon örültem, hogy Dizseri Eszter a könyvbarbárság elkerülése mellett felhívja a figyelmet a moziban, színházban, sőt, a múzeumokban való helyes viselkedésre is. A célcsoportnak pedig különösen ajánlom a figyelmébe!


Dizseri Eszter: Illik, nem illik?
Viselkedési tanácsok 12 - 18 éveseknek
202 oldal
Református Kálvin Kiadó
1400 Ft

2011. november 23., szerda

Poirot négyszer


"-Mikor ment oda?
- Gondolom, fél tíz körül. Leültünk és beszélgettünk...
- Cigarettáztak is?
- Igen, cigarettáztunk. Miért, bűn? - kérdezte az őrnagy harciasan.
- Hol beszélgettek?
- A nappaliban. A bejárattól balra. Barátságosan beszélgettünk, mint mondtam. Valamivel fél tizenegy előtt jöttem el. A küszöbön még megálltam néhány búcsúszóra...
- Búcsúszóra... pontosan - dünnyögte Poirot.
- Maga meg kicsoda, szeretném tudni! - förmedt rá Eustace. - Valami átkozott digó. Minek ártja bele magát?
- Én Hercule Poirot vagyok - jelentette ki méltóságteljesen a kis ember.
- Tőlem akár az Achilles-szobor is lehet!"


    Ebben a gyűjteményben négy Poirot-történetet olvashatunk, melyek közt akadnak hosszabbak és rövidebbek egyaránt.

    Az első történetben november 5-én este Poirot éppen Japp felügyelővel sétálgat az utcán, ahol nagy ünneplés folyik. Éppen szóba kerül, hogy az idő alkalmas a gyilkosságra, hiszen ilyen hangzavarban senkinek sem tűnik fel, ha eldördül egy fegyver. Mit ad Isten, másnap értesítik őket, hogy az éjjel gyilkosság vagy öngyilkosság történt. Vajon melyik? Ki követhette el?

    A második történetben Lord Mayfield dolgozószobájából tűnik el egy igen fontos tervrajz, miközben vendégek tartózkodnak a házában.

   A harmadik kisregényben Poirot levelet kap az igen előkelő és gazdag Gervase Chevenix-Gore-tól, aki a segítségét kéri családi ügyben, ill. értesíti a detektívet, amint táviratot küld, rögtön utazzon el hozzá. A távirat hamarosan meg is érkezik, de Poirot már későn érkezik.

  Az utolsó, leginkább novellának mondható eset a Nyaraló gyilkosok (sajnos még nem olvastam) előfutárának is mondható: Poirot rodoszi nyaralását tölti, amikor felfigyel a híres, ám friss házasok és egy másik házaspár között kibontakozó feszültségre.

   Bevallom, az első két történettől nem voltam különösebben elájulva, azonban a másik kettő kárpótolt érte, ott már az igazi Agatha Christie villantotta meg a tollát. Különösen jót nevettem a nyaraló Poirot-n, aki még a nyári napsütésben is állig felöltözve ül a vízparton :D, miközben a vele egy szállodában lakó Pamela Lyall kibeszéli a többi vendéget. Persze, kedvenc nyomozónknak a pihenés alatt is ügyelnie kell a hírnevére, elvégre - többek között - az eleganciájáról ismert.

   Tegnap este volt szerencsém A rodoszi háromszög filmváltozatát megnézni és különösen jót derültem az előbb említett részeken, azonban nem egészen azt kaptam vissza, amit a hétvégén olvastam. Vegyes érzésekkel kapcsoltam ki a tévét és örülök, hogy előbb olvastam, mint a filmet láttam.


    Nem árulok el újdonságot, hogy amerre Poirot megfordul, nem marad megoldatlan bűnügy, és ezeket a rövidebb lélegzetű eseteket előszeretettel ajánlom azoknak is, akik most tervezik, hogy megismerkedjenek a krimi királynőjével.


Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házban
Eredeti cím: Murder at the Mews

Tartalom: 
Gyilkosság a csendes házban
A hihetetlen betörés
Halott ember tükre
A rodoszi háromszög
Fordította: Kada Júlia
250 oldal
Magyar Könyvklub, 1998
Már csak antikváriumokban kapható.

2011. november 20., vasárnap

Vers

      Kivételesen most nem Ady tollából, hanem a Gyilkosság Mezopotámiában c. krimiben említett Keats-verset választottam.


John Keats: La belle dame sans merci
Fordította: Babits Mihály


Mi lelhetett, szegény fiú?
Magadba bolygasz, sáppadón. -
Madár se zeng már, kókkadoz
a nád a tón.

Mi lelhetett, szegény lovag?
hogy arcod bánattal csatás? -
A mókus csűre tellve, kész
az aratás.

A homlokodon liliom,
lázharmat, nedves fájdalom:
s arcod szegény rózsája is
fonnyad nagyon.

Egy hölgyet láttam a mezőn,
szépnél szebbet, tündérleányt:
a haja hosszú, lába hab
és szeme láng.

Kötöztem néki koszorút,
kösöntyüt, illatos övet:
s lám, édesen nyögell felém
és rám nevet.

Lépő lovamra ültetém,
szemem egész nap rajta volt:
ő tündérnótát énekelt
s felém hajolt.

Majd gyűjtött manna-harmatot,
vadmézet s ízes gyökeret
s szólt idegen nyelven, talán
azt hogy szeret.

És tündérbarlangjába vitt
és sírt, nagyon, sóhajtozott:
s én négy csókkal vad, vad szemét
lezártam ott.

S álomba dúdolt engemet
s akkor álmodtam - jaj! talán
utolsó álmom - a hideg
domb oldalán.

Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük írígy,
s szóltak: "La Belle Dame sans Merci
büvölt el így!"

És láttam éhes ajkukat
szörnyű intéssel nyilni rám:
és fölriadtam a hideg
domboldalán,

És jaj! ezért időzöm itt
magamba bolygva, sáppadón:
bár nincs madárdal, s kókkadoz
a nád a tón.

Walter Crane azonos című festménye

2011. november 17., csütörtök

Vers

  Továbbra is Adytól, ezúttal az egyik kedvenc Istenes versemet választottam:


Ady Endre: A Sion-hegy alatt


Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt,
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

»Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.«
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.

2011. november 16., szerda

"Van valami nyugtalanság a levegőben"


"- Nem fura itt minálunk? Nem találja különösnek? Vagy természetes?
-  Nem egészen természetes - mondtam elgondolkodva. - kényelmesnek elég kényelmes, már ami a körülményeket illeti... de a közérzet valahogy nem egészen kellemes.
- Nekem nagyon kényelmetlen érzés. Az a rögeszmém - beszéde hirtelen külföldiesebb lett -, hogy itt készülőben van valami. Doktor Leidner sem egészen a régi. Valami őt is aggasztja.
- A felesége állapota?
- Talán az. De többről van szó. Van valami... hogy is mondjam... valami nyugtalanság a levegőben."


     Agatha Christie  ezen regényének narrátorává az események egyik szemtanúját, Amy Leatheran ápolónőt tette meg, aki Dr. Reilley unszolására ragad papírt és tollat, hogy megírja a történteket.
A nővér egy hajón találkozik az orvossal, aki állást ajánl neki Keleten. A beteg Mrs.  Leidner, akinek képzelgései vannak. Az ápolónő elfogadja az ajánlatot és nemsokára megérkezik Hasszanjébe, ahol
Dr. Leidner és csapata éppen ásatásokat végez, ahová a felesége is elkísérte. Hamarosan megismerkedik a csapat tagjaival, és az a furcsa érzése támad az első este, hogy valami nincs rendben közöttük. Vajon mi lehet a probléma?  Másnap Mrs. Leidner elmeséli, mi okozza a nyugtalanságát: attól tart, hogy valaki, egészen pontosan a volt férje az életére tör. A gyanú nem alaptalan és a gyilkosság hamarosan be is következik. De vajon ki tehette? Ezeknek az embereknek nagy része már évek óta együtt dolgozik, idén azonban valami megváltozott közöttük. Talán köze lehet a tragédiához?
Milyen szerencse, hogy Hercule Poirot is éppen arrafelé utazgat, így besegít felgöngyölíteni a szálakat...


    Egyik délután vettem a kezembe ezt a könyvet, mert nem volt kedvem folytatni az Egy asszony meg a lányát. De az elején csalódtam: a nővérke mint narrátor szerény véleményem szerint nem vált be. Az első kb.: 30 oldal inkább volt unalmas, mint izgalmas, nem sok kedvem volt olvasni sem. Akkor meg pláne kikerekedett a szemem, amikor az ápolónő a csapat tagjait mutatta be és az építészt így jellemzi:
"Abban a pillanatban, amikor Richard Careyt megpillantottam, úgy éreztem, hogy rég nem láttam ilyen jóképű férfit – pedig most már kételkedem benne, hogy igazán az volt-e. Azt mondani egy férfiról, hogy jóképű, és ugyanakkor, hogy olyan az arca, mint egy halálfej, képtelen ellentmondásnak hangzik, pedig így volt. A feje olyan volt, mintha a bőrét ráfeszítették volna a csontokra – de ezek a csontok gyönyörűek voltak. Az áll, a halánték és a homlok karcsú vonala olyan élesen rajzolódott ki, hogy engem bronzszoborra emlékeztetett. Ebből a vékony, barna arcból olyan ragyogó, mélységes kék szempár nézett rám, hogy még életemben nem láttam olyat. Körülbelül száznyolcvanöt magas lehetett, és azt hiszem, kis híján negyvenéves."

    A továbbiakban szerencsére már kezdett beindulni a történet és faltam a lapokat. Miután bekövetkezett a gyilkosság és megérkezett Poirot, rögtön elkezdtem azon törni a fejemet, ki és miért tehette? Persze most sem sikerült kitalálnom, ki a gyilkos, ellenben nagyon jól szórakoztam. Agatha Christie ismét egy tökéletes bűntényt tár elénk.
Azért az az Epilógus már nem kellett volna, ezért kapott a Molyon fél csillag levonást.
A filmváltozatát túlzás azt mondani, hogy láttam, mert csak háttérzajként volt bekapcsolva a tévé, úgyhogy nem hagyott mély nyomot.


Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában   
Eredeti cím: Murder in Mesopotamia

Fordította: Szilágyi Tibor
256 oldal
Európa Kiadó, 1984

2011. november 13., vasárnap

Végre!


A megjelenéseket böngészve végre egy olyanra bukkantam, amit Balerinával már régóta várunk. Bár csak félig teljesül az álmunk, de az Osiris Kiadó Diákkönyvtár sorozatában hamarosan (előreláthatólag november 24-én) ismét napvilágot lát Molnár Ferenctől a Liliom, Az üvegcipő és a Játék a kastélyban! Utóbbiról márciusban már áradoztam, mert egyszerűen zseniális! Egyébként is, Molnár Ferenc nem csak A Pál utcai fiúkat írta...
Fülszöveg még nincs, a kiadó honlapján sem találtam még semmit, de a lényeg, hogy sok-sok év után végre a kezünkbe vehetjük őket! Az Európánál 1999-ben jelent meg utoljára válogatás Molnár Ferenctől, eddig kétszer érdeklődtem náluk, nem adják-e ki újra, de a válasz mindig nem volt. Nos, az Osiris legalább észbe kapott, így összekaparom az utolsó filléreimet, hogy meg tudjam rendelni Őt:


Lehet, hogy nem szép a borítója, de kit érdekel?

Osiris Kiadó - Osiris Diákkönyvtár sorozat
292 oldal
920 Ft - előrendelve: 736 Ft
Csak azt tudnám, a Bookline miért sorolta a Mesekönyvek/6-10 éveseknek/Mesegyűjtemények kategóriába???
Lehet, hogy nem szép a borítója, de kit érdekel?
A Libri meg jól eltolta, mert a Liliomfi Szigligeti Ede színműve, bocs.

2011. november 11., péntek

A nevelőnő

      "Néha megalázónak éreztem az életemet, s szégyelltem, hogy ily sok méltatlanságnak behódolok; máskor pedig ostobának tartottam magam, hogy egyáltalán törődöm vele, s attól féltem, szégyenletes módon hiányzik belőlem a keresztény alázatosság és szeretet, amely hosszútűrő, kegyes, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, mindent remél és mindent eltűr. Idővel és türelemmel aztán a dolgok jobbra fordultak; igaz, hogy csak lassan és alig észrevehetően; de fiú tanítványaimtól megszabadultam (s ez maga sem volt csekély előny), s a lányok, mint egyikük esetében már jeleztem, kevésbé voltak szemtelenek, sőt némi becsülésfélét is nyilvánítottak irányomban. "Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a sodrából: ők persze ezzel sem igen törődnek, de jobb nem felingerelni; ha ugyanis jókedvű, akkor szívesen beszélget velük, kedvesen, és néha, a maga módján, szórakoztatóan is viselkedik; természetesen egészen másként, mint mama, de változatosságnak ez is jó. Minden témáról megvan a véleménye, és ehhez szilárdan ragaszkodik - véleménye gyakran nagyon unalmas; ugyanis mindig azon jár az esze, hogy mi a jó és mi a rossz; furcsa tisztelettel viseltetik a vallási dolgok iránt, és érthetetlen módon kedveli a jó embereket."


    Szégyen és gyalázat, de a Brontë nővérek közül eddig csak Emily napjainkig töretlen népszerűségnek örvendő egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket olvastam. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Molyon immáron a sokadik kihívásomként feljelentkeztem a hozzájuk kapcsolódóra. Elsőként Anne ezen rövidke regényére esett a választásom.

    A narrátorunk, Agnes Grey, aki visszaemlékezésként meséli el a történetet. Lelkész édesapjával, édesanyjával és nővérével egy vidéki faluban élnek. Édesapjuk egy napon azonban tönkremegy, így az akkor 18 éves Agnes úgy dönt, hogy családját segítse, elszegődik nevelőnőnek. Bár tapasztalata nincs, bízik benne, hogy boldogulni fog, a kereset egy részét pedig félreteheti a családja számára. Édesanyja le akarja beszélni, Agnes azonban nem enged a negyvennyolcból, igenis meg akarja mutatni, hogy meg tud állni a saját lábán. Tudnunk kell róla, hogy saját magát önállótlannak nevezi, így nem kell magyaráznom a szülői féltést és döntésének súlyát.

 

     Először a Bloomfield családhoz kerül, ahol a gyerekek egyszerűen égetnivalóan rosszak, és ez nem túlzás. Mindent elkövetnek, hogy az őrületbe kergessék Miss Greyt, míg ők közben remekül szórakoznak. A szülők természetesen folyton a gyerekeiket védik, így Agnes továbbáll. Ezután Murray-ékhez kerül, ahol a két lány, Rosalie és Matilda nevelését bízzák rá. Rosalie esze folyamatosan a feltűnősködésen, a bálokon és a környékbeli férfiakon jár, legyen az a szomszédfiú vagy éppen a helyi lelkész, míg Matilda úgy káromkodik, mint egy kocsis. Velük sincs könnyű dolga, miközben megismerkedik a helyiekkel is...

     Bevallom, a regény elején nem kedveltem Agnest. Nem értettem, hogy lehet valaki 18 évesen ennyire nyámnyila, de az évek alatt, amíg nyomon követhetjük az életét, ahogy mondani szokás: kikupálódott.
A Bloomfield gyerekek gonoszsága egyszer kiverte nálam a biztosítékot, úgyhogy örültem, amikor Agnes továbbállt. A Murray kisasszonyok sem nyerték el a szimpátiámat, ellenben a náluk töltött idő alatt kedveltem meg Agnest. Bebizonyította, hogy a sarkára tud állni, ha kell, és nem feledkezik meg másokról sem, amikor segítségre szorulnak.

     Ahogy már írtam, az elején nem kedveltem ezt a leányzót, mégsem tudtam letenni a könyvet, egyszerűen függőséget okozott. Mert őszinte, nincs tele fellengzős mondatokkal, azonban a vallásos neveltetés Agnesre is rányomta bélyegét, így számos bibliai utalással (lásd az idézetemben is: I. Kor. 13.) és idézettel találkozunk. Ezek azonban kizárólag a párhuzamot szemléltetik a bibliai történet és az adott szereplő élethelyzete között, így nem hiszem, hogy hittérítő szándékkal íródtak. (Érdekesség: a református énekeskönyvben a 461. dicséret szövegét Anne Brontë írta.)


     Agnes jellemfejlődését nagyon szerettem és sokszor irigyeltem a türelmét. Egy-két szappanoperába illő érzelmi monológjától eltekintve remek kikapcsolódást nyújtott a regény. Úgyhogy a Brontë-kihívás számomra itt még nem ért véget ;).




Anne Brontë: Agnes Grey   
Eredeti cím: Agnes Grey

Fordította: Gy. Horváth László
262 oldal
Ulpius-ház, 2006
2480 Ft (525 Ft-ért vettem, és külön élmény volt, hogy mire a végére értem, nem esett szét a könyv!) a borító szerintem úgy ronda, ahogy van...

Idén napvilágot látott a Lazi Kiadónál
(220 oldal, 2400 Ft)

2011. november 7., hétfő

Vers

Még mindig Ady:

Ady Endre: A Duna vallomása 


Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.




Kép: weheartit.com

2011. november 6., vasárnap

"- Az ég szerelmére, mi történik itt?"


      "Miss Lemon ritkán, úgyszólván soha nem késett el. Ezt a figyelemre méltó hölgyet sem köd, sem vihar, sem influenzajárvány, sem közlekedési akadályok nem késleltethették. De ezen a reggelen Miss Lemon tíz óra helyett tíz óra ötkor esett be, lihegve. Többször elnézést kért, és - önmagához képest - igencsak zaklatottnak látszott.
   - Rendkívül sajnálom, M. Poirot, igazán rendkívül sajnálom. Éppen kiléptem a lakásból, amikor a testvérem odatelefonált.
  - Ah, remélem, egészséges és jó hangulatban van?
  - Őszintén szólva, nem - Poirot kérdőn nézett. - Ami azt illeti, nagyon ki van borulva. Az egyik diák öngyilkos lett."


    Eredetileg a Gyilkosság az Orient expresszent szerettem volna elolvasni, de nem volt bent a könyvtárban, így a könyvtáros összeszedett néhány másik szintén Gyilkosság... című könyvet Agatha Christie-től. Végül nem bántam meg a választását.

    A történet számomra rögtön az elején meglepetést tartogatott, ugyanis nem is tudtam, hogy Poirot-nak titkárnője van. Miss Lemon azonban nem akármilyen titkárnő, a legfontosabb jellemzője a precizitás. Azonban egy nap egy levél gépelésekor három hibát is vét! Munkaadója természetesen rögtön rákérdez, és kiderül, hogy a hölgy nővére, Mrs. Hubbard, aki egy diákszállón dolgozik a Hickory Roaden, mostanában különös dolgokat tapasztalt. Számos, teljesen összefüggéstelen tárgynak kel lába, pl.: ócska flanelnadrág, sztetoszkóp, rúzs, szakácskönyv, fél pár új, estélyi cipő vagy villanykörték. Csupán a selyemsál és a hátizsák került elő, de azok is szétcincált állapotban, ill. egy gyűrű, ami az egyik levesestányérból bukkant elő.

    A diákszállón nemcsak angol, hanem külföldi diákok is élnek és szinte minden tudományág hallgatói megtalálhatóak közöttük. Amikor Poirot tudomást szerez a titokzatos esetről, úgy dönt, felkeresi Mrs. Hubbard-öt és lakóit az egyik este, hogy előadást tartson nekik. Az este meglepetést tartogat, másnap azonban - látszólag - öngyilkosság bolygatja fel a Hickory Road életét.

    Sharpe felügyelő mellett Poirot is kezébe veszi az ügyet...


    De vajon ki és miért tette, amit tett? Mi köze az eltűnt tárgyaknak a gyilkossághoz?
Ahogy Agatha Christie-nél megszokhattuk, a sok-sok sötét folt fokozatosan válik világossá, a szálló lakói közül senki sincs biztonságban és mindenki gyanús.

   A történet mindvégig izgalmas, nyugodtan mondhatom, hogy nem lehet letenni, AC ugyanis annyira rafinált, hogy minden fejezet végére tartogat valamit, ami miatt muszáj a következőt is elolvasni. Bár még nem sok könyvét olvastam a Krimikirálynőnek, de azt hiszem, ennél jött el a pillanat, hogy szó szerint felröhögtem:

Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– … és Mr. Ahmed Alinak rendkívül mocskos pornóirodalom és fényképek vannak a birtokában, ami megindokolja, hogy ő miért ugrott a plafonig a házkutatás hírére.

    Az egyetlen bánatom, hogy ez is - az antikváriumokat leszámítva -  beszerezhetetlen,  utoljára 2007-ben jelentette meg az Európa. Azért nem szontyolodok el, elvégre két másik könyv is itt vár rám AC-től.
Frissítés: azóta 2012-ben ismét kiadták.

A  regényből 1995-ben nagysikerű film is készült.
Az eredeti címet AC most is egy klasszikus angol mondóka (Hickory Dickory Dock) kezdősoraiból vette, mint pl. a Három vak egérnél.



Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban
Eredeti cím: Hickory Dickory Dock

Fordította: Sarlós Zsuzsa
224 oldal
Magyar Könyvklub, 1994

2011. november 5., szombat

Sütilét


"Milyen természetes, hogy ma a süteménynők tejszínhabbal csinosítják magukat, csodálatos színű mázakkal kenik be arcukat, letehetik a kekszvizsgát, és senki nem szólja meg őket, ha karamellükön esetleg mélyebb a dekoltázs és nyilvános helyen tojáslikőrt isznak. 
Nem volt ez mindig így.
Régen, a sötét kakaókorban a kislányokat már babapiskóta korukban arra nevelték, hogy alázatosan és csendben tűrjék a férfiak kakaón és csokoládén alapuló hatalmát. Úgy éltek otthon, mint a mákos gubók, diabetikus vajkrémen tartották őket, tanulni nem tanulhattak, egész nap kristálycukrot válogattak.
Ezalatt a férfiak fahéjrudat szívva a kávéházakban, vagy klubokban töltötték idejük nagy részét, kedvteléseiknek élve."
(Szüfrazsett)


    Valljuk be, egyikünk sem gondolt még arra a boltban vagy a cukrászdában a süteményes pult előtt állva, hogy az üveg mögött lapuló finomságok között is akad Díva, Tudós, Szüfrazsett vagy éppen Börtöntöltelék.
Domonyi Rita az említetteket süteménybőrbe, akarom mondani tésztába gyúrta, és megszületett ez a könyv.

 

    Mert a sütiknek is vannak vágyaik: van, amelyik tudós akar lenni, a másik lázad, a harmadik hírnévről álmodik. De akadnak, akik a bűnök útjára lépnek. A 14 sütis történetet olvasva akaratlanul is az emberekre ismerünk. Nem konkrét személyekre, hanem tésztába bújt embertípusokra:

"Milliók hevernek lábainál.

De ő már nem az, akinek régen hitte magát. Szeszélyes és kiszámíthatatlan lett, almás pitéket pofoz fel, mandulalikőrben fürdik, tébolyultan vonz és taszít el magáról  mindent és mindenkit."

   Vigyázat! Olvasás közben az arcunkon megjelenő mosoly mellett a gyomorban jelentkező éhségérzet is a könyv egyik mellékhatása. Nagy Dóra rajzai egyszerűen cukik és nagyon találóak! :) 
A cukormázas, édes és keserű történeteknek pedig remélem, lesz folytatása, mert  ez a könyv ékes bizonyíték arra, hogy a mesékből nem lehet kinőni ;).


Domonyi Rita: Süteménység - A sütemények titkos élete
Nagy Dóra illusztrációival
40 oldal
Athenaeum, 2008
1690 Ft

Az ínycsiklandó sütiket a weheartit-en találtam.

2011. november 3., csütörtök

Vers

Továbbra is Adytól, egy nagyon, nagyon találó és ma is aktuális költemény:

Ady Endre: Búcsú Siker-asszonytól


Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.
Lantot, hitet vígan szegre akasztok.
Kicsit pirulok. Én és a Siker?
Jöjjenek a tilinkós álparasztok,
Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,
Jöjjenek a finom kultúrlegények.
Nem is tudom, hogy mi történt velem,
Hát sokat érne itt a győzelem?
S én száz arcban is kínáltam magam,
Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van. 

Ügyes kellner-had famulusa tán?
Éhes szemben vörös, vadító posztó?
Legyek neves hős kis kenyércsatán?
Fussak kegyért én, született kegyosztó?
Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,
Úri dölyffel megállni, mosolyogni,
Míg tovább táncol kacsintva, híva
A Siker, ez a nagy hisztérika.
Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.
Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.


2011. november 1., kedd

Amerikába jöttünk

"Miért jöttek? Erre is felel az Amerikai Nyelvmester a megfelelő fejezetben. Aj hop tu du bedör de-r. Remélem, hogy ott jobb lesz nekem. Miért, miért? Miért volt az mindig úgy abban a távoli kis országban, amelyet most csak ködfüggönyön át látnak, miért volt az úgy, hogy elindult a szabó, a házépítő, a kárpitos, a nyomdász, a cipész, a mekenik, a bútoros és a kiscseléd, remélve, hogy itt jobb lesz nekik? Miért, miért jöttek, ide a Második Avenue-ra, másodszor kezdeni, építeni, varrni, foltozni, sikálni, házat húzni, amikor ott is annyira, de annyira szükség lett volna minden jó kézre, minden becsületes emberre, aki azt mondja, áj em luking for vork. Mi történt ott, mi történik ott, miféle szerencsétlenség ez, miféle nemzeti átok, hogy onnan újabb és újabb nemzedékeknek mindig el kell indulniok, nyomor elől, terror elől, kilátástalanság elől, rosszindulat elől? Miért, miért, miért?"


     A Horváth család 1956. november 20-án dönt úgy, végleg elhagyják Magyarországot. Elhatározásuk oka, hogy a legnagyobb fiukat, Bélát a tömbmegbízott megfenyegette. Béla és a házban élő Hajagos Laci ugyanis aktívan kivette részét az októberi 23-i eseményekből. Az apa, Károly bátyja, Miska már évtizedek óta az Újvilágban él, így az ő segítségét kérik. A család végül felkerekedik és a Keleti pályaudvarról Győrig, majd a határig utaznak, később pedig Ausztriából az Egyesült Államokba egy táborba, ahol a magyar menekülteket fogadják. Itt találkoznak először Miskával, akinek segítségével hamarosan beköltözhetnek New York magyar negyedébe, a Második Avenue-ra. Az apa tévészerelő, az anya, Mária korábban az egyik budapesti illatszerboltban dolgozott és rövidesen mindketten találnak megfelelő munkát maguknak. A gyerekek pedig megkezdik tanulmányaikat az új iskolákban. Nekik a legkönnyebb a beilleszkedés, a nyelvet is gyorsan elsajátítják, míg a szülők esténként az Amerikai Nyelvmestert forgatják.


    A regény nyolc éven át követi Horváthék sorsának alakulását, a beilleszkedéstől a gyerekek felnőtté válásáig. Ezen évek alatt mi is megismerkedünk a magyar emigránsok életével, hiszen akad köztük feltörekvő színész, tudós, festőművész, fodrász és kétkezi munkás is. A Második Avenue lakóinak nagy részét ők, az emigránsok alkotják. A közös sors közelebb hozza őket egymáshoz, gyakran járnak össze, miközben mindannyian megpróbálják újrakezdeni az életüket vagy éppen ott folytatni, ahol Magyarországon abbahagyták.
    Horváthékkal párhuzamosan az olvasó is megismeri a korabeli New Yorkot, az író minket a családdal minket is végigkalauzol a városon.



     A regény alapötlete nagyon jó, mert bár elvétve láttunk egy-két dokumentumfilmet az '56-osokról,és valószínűleg sokunkat érdekli, hogyan kezdtek új életet nagyon sokan akkoriban. Azonban amikor ilyenekkel találkoztam a könyv alapjain, hogy:
  • fotőj - először nyomdahibának hittem, de a második után már a szemem forgattam (olyan, mint amikor az öregasszonyok röggönyre mennek a kórházban)
  • unszimpatikus - ami ezek szerint nem az utóbbi évtized találmánya és egyébként is helytelen, mert antipatikus a szimpatikus ellentéte
  • "Egyszerre csak beléje döbben (...):" (305. o.) 
  • "telefonozni fog"
  • "Elfejlődnek."

     Arról nem is beszélve, hogy rengeteg az angol szó, kifejezés és mondat, ami valljuk be sokakat egészen biztosan zavar az olvasás során, - mert hányszor hallottuk már, hogy a magyarok jelentős része egyetlen idegen nyelven sem beszél, - ezen részek megértéséhez pedig kb. középfokú nyelvtudásra van szükség. Megértem, hogy amikor 1967-ben Kanadában megjelent a regény, az ottaniak nagyon szerették, de az itthon maradottak, akik ugyanúgy kíváncsiak lennének az ottaniak életére, egyszerűen a könyv felét nem értik meg.

     Sokszor az volt az érzésem, mint amikor egy-egy angol nyelvű álláshirdetést látok, majd telefonon elmondják mi lenne a munka, de "ezt nem lehet magyarul mondani". Dehogynem, csak úgy gondolják, angolul puccosabban hangzik.
Például a guidance counselor, aki a pályaválasztási tanácsadó. Ez a szó pedig a magyar nyelvben is létezik. Vagy körül lehet írni, mivel foglalkozik és máris érthető.
Az Amerikai Nyelvmester fonetikus átiratai pedig egyszerűen szörnyűek, a tipikus "hunglis" esete, amikor az angol szavakat "magyarosan" ejtik.

CSELEKMÉNYLEÍRÁS!!!

Megdöbbentő volt számomra, amikor a három Horváth gyerek pályaválasztása kerül szóba, a szülők mindhárom alkalommal megdöbbennek rajta, hogy ők semmilyen előjelét nem látták annak, hogy a gyereküket ez érdekli? Nem beszélget ez a család? Megértem, hogy hétköznap sokáig dolgoznak, de a hétvégén sem ülnek le együtt?
CSELEKMÉNYLEÍRÁS VÉGE



     Sajnálom, hogy a sok angollal Halász Péter (aki szintén 1956-ban hagyta el Magyarországot) átesett a ló másik oldalára és az olvasóközönség egy részét ezzel elveszti, pedig biztosan sokan kíváncsiak lennének, hogyan válik valóra az amerikai álom egy '56-os magyar család számára. Vagy éppen ezért kezdenek majd el többen angolul tanulni. Remélem, az utóbbiak lesznek többségben.



Halász Péter: Második Avenue
608 oldal
Park Kiadó, 2011
4500 Ft

A képeket most is a weheartit oldalán találtam.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...