2011. szeptember 24., szombat

A Vörös Ház asszonyai

„Van valami a családban, ami nálunk nőről nőre száll. Nem tudom, minek nevezzem. Egy titok, egy kimondatlan örökség, amelyet tovább kell rejtegetni, szégyellni kell. Terhe alatt formálódtunk mind, ez a teher deformált azzá, akik most vagyunk, ahogy a szőlőt lassan eltorzítja a drót.
   Renée adta tovább először ezt az örökséget. De mind a mai napig nem tudom pontosan, mi volt az, amit Albára rakott. Csak egyet tudok: ez a névtelen valami megnyomorította Albát, majd Isabellát és engem is.”


     Talán a magyar cím sokakat elriaszt, mert azt sugallja, hogy romantikus regénnyel van dolgunk, pedig nem. Egy fordulatokban gazdag családregényt vehetünk a kezünkbe. Egy hangyányi romantikával azért itt is találkozunk, de egyszer sem csap át csöpögésbe és nem megy a történet rovására. Ráadásul csalóka is a cím, ugyanis nem csak az Örök Városban zajlanak az események.

      A cselekmény E/1-ben bontakozódik ki, azonban a narrátor személyére csak később derül fény, egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy a Casa Rossában pakol, amit eladtak és itt nőtt fel az édesanyjuk. Hamarosan kiderül, hogy a nagyszülők az 1920-as években találkoztak. A nagymama, Renée Tunéziában született, de Franciaországban ismerkedett meg a nagypapával, Lorenzoval, aki festő volt. Később Pugliaba költöztek:
„ - Egy házba éppen úgy bele lehet szeretni, mint egy nőbe – magyarázta egyszer nekem. – Ugyanolyan megszállottság keríti hatalmába az embert. Úgy hiszed, csak te fogod fel a szépségét. Hogy az Isten is egymásnak teremtett benneteket. Pontosan ezt éreztem, amikor beléptem ebbe a házba.”


     Nem sokkal később megszületik a lányuk, Alba, majd Renée elhagyja a családját. Természetesen azonnal felröppen a pletyka, mi lehet a nő távozásnak az oka?

    A továbbiakban Alina (a narrátor) számos információt megoszt a saját és a családja életéből, mi minden vezette a különleges, vörös falú ház eladásához. 

     A család sorsának alakulása mellett, megismerkedünk a pugliai hagyományokkal, a mindennapokkal, eljutunk Rómába, sőt New Yorkba is. Az örömteli pillanatokat bánat és szomorúság árnyékolja be.

     A történet fokozatosan bontakozik ki a szemünk előtt, a jelen és a múlt síkjai mindvégig jelen vannak, de egyáltalán nem zavaróan, nem veszítjük el a fonalat.  Az írónő mindvégig remekül fenntartja a figyelmet, amire érdemes felkészülni, ugyanis a regény egyre letehetetlenebbé válik. 

     Mind a történet, mind a stílus remek, egyáltalán nem hemzseg a közhelyektől, egyszer sem kalandozott el a figyelmem olvasás közben.

     Ezek a kortárs olasz írók nagyon tudnak valamit, mert eddig sem Melania Mazzucoban, sem Silvia Avallone könyvében nem csalódtam. 

  Ezért is szomorú, hogy a regény csak néhány helyen beszerezhető. Annyi mindent jelentet meg az Ulpius, de az igazán értékes könyveiről valahogy megfeledkezik...


Francesca Marciano: Szerelmem, Róma
A Casa Rossa asszonyai
Eredeti cím: Casa Rossa
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
398 oldal
Ulpius-ház, 2006
2580 Ft

2011. szeptember 23., péntek

Mustra - még mindig (2011. szeptember - október)

Remélem, senki sem fog megkövezni, hogy rövid időn belül ez a sokadik könyvajánló, de ha ennyi minden jelenik meg mostanában, egyszerűen nem mehetek el mellettük. Előre szólok, hogy bizonyos könyveket nem hittérítő szándékkal választottam, pusztán a magas Molytápsága miatt :).

Kb. két hónapja fedeztem fel a Líra honlapján a Shirley-ből néhány példányt, de sajnos a cölibátus, még inkább a pénztárcám üressége miatt nem rendeltem meg és elvitték. C'est la vie, délután felfedeztem, hogy a Lazi megjelentette, ráadásul a festményes polcomra is felkerült az új borítója miatt.
Az már csak hab a tortán, hogy  a Brontë nővérekhez is van kihívás, az viszont már nem újdonság, hogy erre is beneveztem...


 Első regénye, a Jane Eyre káprázatos sikere után otthona, Yorkshire jól ismert lápos, dombos, völgyes tájain, vadvirágos, hangás rétjein vonultatja fel újabb művének alakjait a szerző. Ott szövi-fonja, bonyolítja két párhuzamosan futó romantikus szerelem szálait. Egyrészt a férfi főhős, Róbert Gérard Moore gyártulajdonosnak Caroline-nal, a helyi pap unokahúgával, másrészt Shirleynek, a gazdag és független szellemű földbirtokos lánynak a büszke, ám szerény társadalmi helyzetű, Louissal való kapcsolatát.
Mint azt Charlotte Bronté vallotta, a hősnő alakjában testvérhúgát, a csapongó, éles eszű, szertelen Emilyt, az "Üvöltő szelek" szerzőjét személyesítette meg, illetve azt a nőt, akivé válhatott volna, ha olyan szép és gazdag, mint Shirley. Merész lépés volt. Az angol irodalomban először alkotott a regényekből ismert bájos, szende, női figura helyett bátor, eszes, határozott nőt, olyat, aki egyenrangú társa a férfinak. A másik leány, Caroline, nagyrészt önéletrajzi elemekből kel életre, boldogtalan szerelmében az írónő önmaga gyötrelmeit, a brüsszeli lánynevelő intézetben átélt lelki kínjait vetíti elénk.
Itt azonban minden jóra fordul, és a sok küszködés, bonyodalom után kedvelt hősei elnyerik szívük választottját.

Charlotte Brontë: Shirley
Fordította: Szepessy György
576 oldal
Lazi Kiadó
3600 Ft


A következő kiszemeltet különösen OlvasóMókus Barátném figyelmébe ajánlom ;).

Azt mindenki tudja, hogy a gyerekek figyelnek minket. De hogy annyira, mint Vámos Miklós regényében... Azt, hogy mennyire összekavarjuk fiaink és lányaink lelkivilágát mindazzal, ami a szüleiktől, nevelőiktől és más igehirdetőktől zúdul rájuk, ugyancsak sejtjük, mégis megrendít, ha átélhetjük az ő szemszögükből. A "Zenga zének" főhőse még csak hatéves, de már a kettős - hármas, négyes - nevelés akkorákat csattan a hátán, hogy attól kódul, és a könyv végére szinte felnő, noha még mindig csak hatéves.
A gyereknyelv szellemes és egyedi irodalmi ábrázolása teszi nevetőssé ezt a fölkavaró regényt. (Gy. Horváth László)



Vámos Miklós: Zenga zének
368 oldal
Európa Kiadó
3200 Ft
Várható megjelenés: szeptember 28.



Az Európa folyamatosan jelenteti meg Agatha Christie életművét,októberben két könyvének is örülhetünk:

Sarah King felejteni jött a Szentföldre. A fiatal orvosnő egy felbontott jegyességgel a háta mögött néhány érdekes hétre és sok szép látnivalóra vágyott. Ehelyett találkozott a Boynton családdal. Raymond Boynton azonnal megtetszett neki, de Mrs. Boynton, az anyja, nem nézte jó szemmel, ha négy gyereke közül bármelyik barátkozni próbált. Lehet, hogy öreg volt, kövér, nehezen mozgott és rossz volt a szíve, de a hatalma még mindig teljes volt a család fölött.
Mrs. Boynton mindenki meglepetésére vállalkozott a nagyon fárasztó kirándulásra Petra romjaihoz és itt, a rózsaszín városban érte a halál. De mivel Hercule Poirot is arrafelé nyaralt, biztosak lehetünk benne, hogy nem természetes halál volt. Sok a gyanúsított, mondhatni, mindenki gyanús, de szerencsére Poirot kis szürke agysejtjei most sem hagyják cserben a világ legnagyobb magánnyomozóját.

Agatha Christie: Találkozás a halállal
Fordította: Sipos Katalin
260 oldal
Európa Kiadó
2300 Ft
Várható megjelenés: október 3.


Alig másfél év telt el azóta, hogy Marple kisasszony megoldott egy bizonyos rejtélyt az Antillákon, s ezzel sikerült néhány ifjú hölgy életét megmentenie. "Nyomozótársa", a goromba, de aranyszívű Mr. Rafiel időközben meghalt, ám ügyvédei útján, levélben utólag még megkéri az öregkisasszonyt: göngyölítsen fel (neki teendő személyes szívességként) egy újabb bűnügyet. Azt azonban, hogy miről volna szó, nem részletezi.

Apránként derül ki, hogy itt nem ifjú hölgyeket kell megmenteni - az ifjú hölgyek (mint utóbb kiviláglik, szám szerint ketten) már meghaltak, sőt, már a gyilkost is elítélték. De hiába hogy a bűnös raboskodik, amint Marple kisasszony újra felveszi a fonalat, tovább szaporodik a halottak száma, mi több, őt magát is halálos veszedelem fenyegeti, s bizony ha Mr. Rafiel nem nyújtana neki hatékony segédkezet a túlvilágról... Marple kisasszony, mint mindig, természetesen most is megússza, pedig Nemezisként, a bosszú istennőjeként még a "három Párkával" is farkasszemet kell néznie.

Agatha Christie: Nemezis
Fordította: Vermes Magda
292 oldal
Európa Kiadó
2300 Ft
Várható megjelenés: október 17.


Hamarosan a végéhez érkezik a Francia história, októberben lát napvilágot az utolsó előtti kötet:

A XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő nagyszabású regényfolyam legújabb kötete 1628-ban kezdődik, amikor a szebbik nemet felettébb kedvelő, gáláns Orbieu herceg révbe érve feleségül veszi gyermeke anyját, Brézolles márkinét. Az ifjú pár azonban nem sokáig élvezheti a szerelmes együttlét és családi fészek örömeit, mert a francia királyságban egyszerre két háború is kirobban. Az egyiket a terjeszkedő, európai egyeduralomra törő spanyolokkal és osztrákokkal vívja XIII. Lajos Itáliában, a másikat pedig az udvari ármánykodókkal, az "ördögi szoknyákkal" és az ájtatosokkal. A cselszövők a király anyjának, az öntelt, korlátolt, gyűlölködő Medici Máriának és öccsének, a trón várományosának, a léha, csélcsap Gastonnak a vezetésével szövetkeznek a király és legfőbb támasza, a zseniális politikus, államférfi és hadvezér, Richelieu bíboros ellen. Mindkét háború a király győzelmével ér véget, és mint a mesében, a jók elnyerik méltó jutalmukat, a gonoszak pedig méltó büntetésüket. Richelieu dicsősége teljében tér meg az itáliai hadjáratból, s Lajos hálából hercegi-pairi címet adományoz neki, az anyakirálynét viszont végleg száműzik Franciaországból: 1642-ben szegényen és elhagyatottan hal meg Kölnben, abban a házban, amelyet a híres festő, Rubens irgalmasságból bocsátott a rendelkezésére. Ám Robert Merle regénye nem mese, hanem maga az élő-eleven, nagybetűs Történelem, igazi tudóshoz illő pontossággal-hitelességgel és vérbeli íróhoz méltó lenyűgöző mesterségbeli tudással megrajzolva...

Robert Merle: Ármány és cselszövés
Francia história XII. kötet
Fordította: Kamocsay Ildikó
Európa Kiadó
3500 Ft
Várható megjelenés: október 4.


Folytatódik A világ múzeumai sorozat is, a legújabb kötetben Londonba látogathatunk:

A British Museum története egy szüntelenül változó intézmény története. Épületei bővülnek, gyűjteményei gyarapodnak.
A világ első nyilvános múzeumát Sir Hans Sloane 71 ezer tárgyból álló hagyatéka alapozta meg, és 1759-ben nyitották meg.
Gyűjteményei, amelyek több mint 13 millió tárgyból állnak a kezdetektől a jelenkorig mutatják be az emberi kultúra történetét.
A díjtalanul látogatható múzeum évente ötmillió érdeklődőt vonz a világ minden részéről.


Britis Museum, London
A Világ múzeumai sorozat
Fordította: Tátrai Vilmos
160 oldal
Grafo Kiadó
4900 Ft
Várható megjelenés: október 10.

Egy újabb gyönyörűség a művészet szerelmeseinek:

Ez a gyönyörű kiállítású, magával ragadó album bemutatja azokat a képeket, amelyek naponta ránk köszönnek a művészeti magazinokból, könyvborítókról és a kiállítótermek falairól. Az időrendbe szerkesztett ismeretanyag végigkalauzolja az Olvasót a művészet fejlődésének nagy korszakain. Az illusztrációkkal bőven kiegészített esszék műfajról műfajra haladva dolgozzák fel az alkotásokat.


Stephen Farthing: A művészet nagykönyve
576 oldal
Kossuth Kiadó
8990 Ft
Várható megjelenés: október: 3.



Még mindig művészet, de a Bibliával kombinálva:

A Biblia minden idők legnépszerűbb könyve, mindig foglalkoztatta a művészek képzeletvilágát.
E kötetnek az a lényege, hogy a bibliai szöveget közel hozza az ábrázolásaihoz, a Szentírás legfontosabb személyiségeit és eseményeit az Ószövetség és az Újszövetség könyveinek sorrendjében, a teremtéstől a holtak feltámadásáig egész sereg festmény, szobor, miniatúrák és templomi üvegablakok, összesen 273 műalkotás segítségével.
A kötet függelékében egy kis térkép található a Közel-Keletről azzal a céllal, hogy kiegészítse az olvasmányélményt.




Stella Marinone: Biblia - Történetek és képek
608 oldal
Grafo Kiadó
5200 Ft
Várható megjelenés: október 5.


Ha már a bejegyzés elején emlegettem a Shirley-t és a Brontë-kihívást, egy igazi csemegének ígérkező könyv a nővérekről:

A Brontë nővérek - Charlotte, Emily és Anne - irodalmi munkásságukkal már első könyveik megjelenése óta szűnni nem akaró csodálkozásra és csodálatra késztetik olvasóközönségüket. Kiadásuk idején, a viktoriánus korban sokan nyíltan kételkedtek benne, hogy a Brontë név alatt a könyvesboltokba került és viharos gyorsasággal elkapkodott regényeket csakugyan hölgyek írták, nem pedig férfiak, hiszen az írói mesterséget (és persze magát az írói vénát) akkoriban a legtöbben az urak előjogának tekintették. Az is szóbeszédre okot adó, igazi rejtély, vajon hogyan volt képes ilyen mélyen emberi, "férfiasan" okos történeteket papírra vetni egy isten háta mögötti, unalmas yorkshire-i faluban három tapasztalatlan, romlatlan vidéki papkisasszony? A legfőbb kérdés azonban, amely a Brontë lányok művészete kapcsán mindmáig gyakran felmerül: hogyan sikerülhetett első nekifutásra olyan klasszikus remekműveket alkotniuk, amelyeket azóta sem kellett leporolni, mert életkortól függetlenül ma is élvezetesnek, friss szelleműnek és elgondolkodtatónak tartja őket az olvasó, s a műveikből készült filmeket is időről időre sikerrel tűzik műsorukra a mozik és a tévécsatornák. (A Jane Eyre-ből számtalan film, musical, opera és más színpadi mű készült, legutóbbi filmfeldolgozását Cary Fukunaga rendezésében, 2011 márciusában mutatták be az USA-ban; a Peter Kosminsky rendezte, Juliette Binoche főszereplésével vetített, 1992-es Üvöltő szeleket pedig minden idők legjobb filmjei között tartják számon).
Aki kíváncsi e rejtélyek magyarázatára, és persze a Brontë nővérek életére és titkaira, azoknak ajánljuk Sheila Kohler nagy sikerű könyvét, amelyben felidézi a testvérek gyermekkorát, a sajátos képzeletvilágukat tápláló közös gyökereket, gyerekes civódásaikat, majd későbbi ambícióikat és irodalmi próbálkozásaikat, amelyekhez anyagi háttérrel és édes-keserű, sőt olykor pikáns élményekkel nevelőnőként szerzett tapasztalataik szolgáltak.
"Tele van sötét érzékiséggel és vággyal, és a ki nem mondott dolgok feszültségével. A regény stílusa eltér Charlotte Brontë Jane Eyre-jétől, hangvételében és szellemében mégis ugyanazt a világot idézi." (Amy Tan amerikai írónő)

Sheila Kohler: A Brontë nővérek 
236 oldal
Kelly Kiadó
2580 Ft
Várható megjelenés: október 4.


Szégyen és gyalázat, de még nem olvastam Dickenst, ez a regénye viszont nagyon felcsigázott:

Ez az 1840-41-ben keletkezett Dickens-regény utoljára több mint nyolcvan esztendeje jelent meg magyarul - most új fordításban kerül közreadásra. A mű korabeli népszerűségéről legendák szólnak, 2007-ben például sokat cikkeztek Angliában arról, hogy a Harry Potter-könyveket övező hisztériához csak az fogható, amikor a New York-i olvasók tömegesen várták a kikötőben a soron következő folytatást (Dickens ugyanis először újságban közölte), és felkiabáltak a matrózoknak: "Él-e a kicsi Nell?"

A szívhasogató történet egy tizennégy éves kislány és a nagyapja körül forog: a nagyapa pénzét elherdálta a veje (lánya, Nell anyja nem él már) meg Nell kicsapongó bátyja, s az öreg úgy akar gondoskodni Nell jövőjéről, hogy sorozatosan kölcsönöket vesz fel egy gonosz, gyanús üzelmeket folytató törpétől, Daniel Quilptől, szerencsejátéknak hódol, de a pénzt rendszeresen el is veszti. Végül menekülnie kell a kislánnyal Londonból, vidéken vándorolnak nincstelenül, Quilp bosszúszomjasan üldözi őket, és a nagyapa külföldről hazatelepülő fivére lehet, hogy már későn érkezik...

Szerelmi szálakban, jó, gonosz és mulatságos mellékszereplőkben egyaránt bővelkedik ez a talán legérzelmesebb, legmegindítóbb Dickens-mű, amelyet számtalanszor megfilmesítettek, a különféle változatokban játszott Tom Courtenay, Peter Ustinov, legutoljára pedig, az ITV 2007-es tévésorozatában Derek Jacobi és Sophie Vavasseur is. A kötetet az eredeti kiadás George Cattermole- és Hablot Browne (Phiz)-illusztrációi díszítik.

Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Fordította: Tábori Zoltán
620 oldal
Európa Kiadó
4200 Ft
Várható megjelenés: október 17.


A Lolita felkerült a 12-es listámra, erre az Európa ilyen szép borítóval ismét megjelenteti.
Érdekes, hogy az enyémet két éve vettem nem sokkal a megjelenése után, és már jó ideje eltűnt a boltok polcairól.

"Reggelente Lo volt, egyszerűen csak Lo,
ahogy ott állt, egy méter ötven centis
mivoltában egy szál zokniban.
Bő nadrágban Lola.
Az iskolában Dolly.
Aláíráskor Dolores,
de a karomban mindig Lolita."

"A "Lolita" bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen". A "Lolita" kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a "Lolita" s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.

A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részévé - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a "Lolita", az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet sokáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik - létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".

A "Lolita" hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".

Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.

Vladimir Nabokov: Lolita
Fordította: Békés Pál
424 oldal
3200 Ft
Várható megjelenés: október 17.



Egy számomra ismeretlen kiadó egy szintén ismeretlen Kosztolányi-művel örvendeztet meg bennünket:

„Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Elevenedj meg, mondja álnokul a művész az időre; az időnek ehhez legelőször is meg kell halnia.
Ezek a múlt-teremtők, ezek a jelen-gyilkosok itt élnek közöttünk. Nincsenek sokan, de némelyik nagyobb munkát végez, mint Dzsingisz kán. A város, ahol Jókai csak félórára is megfordult, azon nyomban legendává változott. Krúdy lába nyomán fű se nő többet, hacsak nem az emlékezetben, az emlékezet tündéri smaragd-ragyogásával. Móricz megnézett egy alföldi piacot: még ma is úgy áll, öröklétbe merevedve; ember legyen, aki megmozdítja. Kosztolányi óvatosabb volt. Mosolyogva járt köztünk, szerénykedve titkolta rettenetes képességét, épp csak jegyzőkönyvében tett néhány vonást. Ámulva nézem, minden vonás egy halott idő, egy darab eleven múlt. Mi jártunk, keltünk s közben ő a hátunk mögött szorgalmasan süllyesztgette Európát az öröklétbe, „lezárt egy korszakot.” (Illyés Gyula)
 
Kosztolányi Dezső :Elsüllyedt Európa
312 oldal
Tarandus Kiadó
3490 Ft

2011. szeptember 7., szerda

Kisvárosi idill

"Pacsirta jó leány volt, nagyon jó leány, életének egyetlen öröme. Ákos mindig ezt mondogatta, magának is, másoknak is.

Tudta, hogy nem szép szegény, és fájt is neki, sokáig. De aztán, valahogy határozatlanabbul látta, elmosta képét, tompító köddel vette körül, és nem gondolva arra, hogy milyen, szerette őt, ahogy volt, végtelenül.

Öt éve már annak, tíz éve már annak, hogy letett minden reménységéről, s nem is jutott eszébe, hogy mégiscsak férjhez adja. Mikor azonban valami történt a leánnyal, és Pacsirta megváltoztatta hajviseletét, vagy ősz múltán fölvette télikabátját, vagy tavasszal új ruhát öltött, Ákos boldogtalannak érezte magát, míg meg nem szokta őt így is.

Most is ezért szenvedett. Szánta Pacsirtát, és hogy szánalmát csillapítsa, gyötörte önmagát. Bámulta őt, gondos figyelemmel, szinte sértőn: ezt a megszokhatatlan arcot, mely kövér is volt, meg sovány is, a húsos orrot, a tág, lószerű orrlyukakat, a férfias, szigorú szemöldököt, a pirinyó, savós szemet, mely valamit az ő szemére emlékeztetett.

Soha életében nem értett nőkhöz, de azt élesen érezte, hogy leánya csúnya. Nemcsak csúnya volt most, hanem hervadt, öreg, igazi vénlány."


            Annak idején - emlékeim szerint - az Édes Anna volt az egyetlen olyan kötelező olvasmány, amit mindenki elolvasott, viszont a másik három Kosztolányi-regény legfeljebb említés szinten került szóba. Ezért is került fel a Pacsirta a 12-es listámra.

1899. szeptember elsején a Vajkay szülők lányukkal az állomás felé igyekeznek. Pacsirta, akit mindenki csak gyerekkori becenevén nevez a nagybátyjáékhoz utazik egy hétre. A szülők – mint mindig – közre fogják felnőtt gyermeküket, akit felszállás előtt tanácsokkal látnak el. Azonnal kiderül, hogy a lányt még mindig gyerekként kezelik. 

- Meg ne fázz - szólt anya aggódva - ebben a pokoli melegben.
De ez nem jelentett semmit. Mindig ezt mondta az anyja: télen, tavasszal, ősszel és nyáron.
- A kulacsban ott a víz - figyelmeztette még egyszer apa. - Ne igyál hideg vizet.
- És ne egyél sárgadinnyét. Ne egyél uborkasalátát. Pacsirta, ne egyél, a világért se egyél.

Pacsirta vénlány, a szülei néhány éve még bíztak abban, hogy akad egy kérő, aki elveszi a lányukat, mára azonban beletörődtek sorsukba.
Tolnay Klári és Páger Antal a Vajkay házaspárként (Port.hu)

A lány elutazik, a szülők hazamennek és életük egy hét alatt szinte 180 fokos fordulatot vesz. Eddig Pacsirta intézett mindent a ház körül, bár volt cselédjük, de takarékossági és egyéb okok miatt már évek óta nem alkalmaznak senkit. 


Az apa már nyugdíjas, otthon tengeti mindennapjait családfakutatással. Fiatalabb korában tagja volt a városban csak párducokként emlegetett csoportnak, melynek tagjai a kaszinóban gyűltek össze kártyázni és iszogatni. Azóta Vajkayék teljesen elszigetelődtek. Sétálni is csak hármasban járnak, szinte idegennek számítanak a kisvárosban. Másnap azonban kénytelenek kimozdulni a megszokott életükből, melynek első fontos lépése, hogy vendéglőben ebédelnek, ahol számos régi ismerőssel találkoznak…

Ahogyan telnek a hét napjai, egyre többet tudunk meg a sárszegiekről és egyre inkább megismerhetjük Vajkayék tragédiáját. De nemcsak Vajkayék élete hordoz fájdalmakat, hanem a többi sárszegié is. Van, akit a felesége csal és van, aki családi tragédia súlyát hordozza.

Kosztolányi zseniálisan építi fel a regény nyolc napjának történetét. Az első napon bevallom, nem szimpatizáltam Vajkayékkal, akik a felnőtt lányuktól úgy búcsúzkodtak a vonatnál, mintha kb. tízéves lenne, de az utána következő napokon kezdtem őket megkedvelni. Őszintén szólva, az első oldalakon nem is gondoltam volna, hogy ennyi fájdalommal és szomorúsággal fogok találkozni a kevéssel több, mint száz oldalon.

Ezek után nagyon várom, hogy megszerezhessem az Aranysárkányt és a Nero, a véres költőt. Kosztolányi-rajongó lettem.

A regényből 1963-ban Ranódy László rendezésében film is készült, melynek főszerepéért Páger Antal 1964-ben Cannes-ban  a legjobb férfi alakításért díjat nyert.




Kosztolányi Dezső: Pacsirta    
PopulArt Füzetek 97.
112 oldal
Interpopulart Könyvkiadó, 1996
A regény a MEK-en.

 

2011. szeptember 3., szombat

Jó városunk, Páris


 
"- Vágytál a gazdagság játékszereire - megkaptad. Tündökölni akarsz - elvezetlek a hatalom ösvényére. Szennyes kezeket csókolok, hogy te előrejuss, és előre is fogsz jutni. Még egy kis időbe telik és semmi sem fog hiányozni belőled, ami férfiaknak és nőknek szíve szerint való. Szeszélyeid nőiesek, de szellemed férfias. Mindent megértettem nálad, mindent megbocsátok neked. Csak szólnod kell, ha ki akarod elégíteni múló szenvedélyedet. Fölemeltem az életedet, amidőn rányomtam azt, ami megszerzi neked a nagy tömeg hódolatát: rányomtam a politika és az uralom bélyegét. Azt akarom, hogy olyan nagy ember légy, amilyen kicsi vagy most. De nem szabad összetörnöd a pénzverő masinánkat. Megengedek neked mindent, csak azt nem, hogy olyan hibákat kövess el, melyek tönkretennék a jövődet. Ha kitárom előtted a Saint-Germain városrész szalonjait, akkor megtiltom, hogy a pocsolyában fetrengj, Lucien! Mint egy vassorompó, olyan leszek a te érdekedben; tőled, éretted kész vagyok eltűrni mindent. És ezért változtattalak át téged, aki az élet játékai iránt érzéketlen voltál, ügyes, furfangos játékossá..."


    A regénnyel még február végén találkoztam egy könyvesbolti portyázás során és majd' megevett a fene, hogy akkor nem tudtam megvenni, de hála egy akciónak, áprilisban megérkezett és akkoriban találtam rá a Molyon a hozzákapcsolódó eseményhez. Érdekes, hogy ennyi időbe telt, míg felfedeztem, bár akkoriban még nem voltam ennyire függő.  Nagy boldogan megnyomtam a Részt veszek-et, de az olvasást halogattam, úgy voltam vele, hogy 526 oldal, meglesz úgy egy hét alatt. Nem lett, bebuktam a határidőt, mert nem indult olyan egyszerűen, mint ahogy eredetileg terveztem.


    1824-ben ismerkedünk meg az akkori utolsó operabálon a szereplőkkel: mindenki egy titokzatos kurtizánról, a Rája néven ismert Estherről beszél. A társaságban Párizs színe-java megtalálható, köztük Lucien de Rubempré is. Estherrel egymásba szeretnek, azonban a feltörekvő Lucien nem mutatkozhat egy ilyen nőszeméllyel, ezért a pártfogója, a titokzatos Carlos Herrera abbé egyengeti a fiatalok útját. Lucient a megfelelő társaságba irányítja, ahol gazdag és befolyásos család leányát veheti feleségül az anyagi jólét érdekében, ill., a megfelelő körökben kapcsolatokat építhet. Esther szépsége egy gazda öreg bankár, Nucingen báró figyelmét kelti fel (igen, ő a Goriot apó veje), aki bármilyen anyagi áldozatot kész megtenni, hogy elnyerje a lány kegyeit. Természetesen az abbé itt is a háttérből mozgatja a szálakat...

   A történet itt persze még nem ér véget, a következő hat évben csendőrök tűnnek fel, megismerkedünk a párizsi börtönélettel és szlenggel, míg az utolsó oldalra érünk és sok mindenről lehull a lepel.


   A mumus első 30 oldal számít igazán mumusnak, amikor nem győztem kapkodni a fejem, hogy most akkor ki kicsoda, kinek a kije, mije, de aztán belerázódtam. A későbbiekben is akadt jó néhány oldal, ahol megint csak lestem, a sok név olvastán, de itt is figyelemre és türelemre van szükség, hogy ne veszítsük el a fonalat.
Nucingen báró nyelvhasználata is próbára teszi az olvasó türelmét, íme egy példa:
- Fákdass lohalálpa! - üvöltött. - Ne aluty, te parom. Szász frangod gapsz, ha utoléret asztad a gocsid.

A "száz frang" hallatára a kocsis fölébredt, a hátul kuksoló inas nyilván még álmában hallotta. A báró megismételte a parancsot. A kocsis eszeveszett iramban hajtotta lovait és a Thrône-kapunál sikerült is beérnie egy kocsit, amely némileg hasonlított arra a hintóra, melyben Nucingen a bájos ismeretlent megpillantotta; azonban csak valamelyik nagy kereskedőház üzletvezetője feszített benne egy Vivienne utcai "tisztességes úrinő" társaságában.
Ez a kudarc letörte a bárót.
- Ha nem déket, te parom, hanem a Sorsod (értsd: Georges-ot) hoszdam folna makamal, asz mekdalálda folna aszdat a nőd - szólt az inashoz, mialatt a fináncok átvizsgálták a hintót.
- Szentuccse, báró úr, azt hiszem, maga az ördög volt a hajdú annak a kocsinak a hátulján, az csempészte elém ezt a másikat.
- Örtök, nincs is örtök - dohogott a báró.

    Ilyenkor örül az ember lánya, hogy kénytelen volt megtanulni az összes létező hang jellemzőit, mert ennek köszönhetően a dekódolás pofonegyszerű lett és nem téptem a hajam, mit is akar mondani a báró. Megemelem a nem létező kalapom Lányi Viktor előtt, hiszen nem lehetett egyszerű magyarul visszaadni Nucingen stílusát.


    Balzac a szereplők mellett nem feledkezik meg  a korabeli Párizs és párizsi élet bemutatásáról sem, így a többoldalasra nyúló leírások sem tűnnek feleslegesnek, rengeteg információt kapunk. Sok-sok türelemre van szükség az olvasáshoz (ami elvégre nem lóverseny), mert Balzac szeret a kedves olvasó idegeivel játszani, azonban nem szabad egyetlen betűjét sem kihagyni, ugyanis a következőekben kárpótol ezekért a kisebb-nagyobb kitérésekért.

  Egy biztos, fogok még Balzacot olvasni, a Vörös vendégfogadó már úgyis régóta várat magára...
Lucien de Rubempré egyébként az Elveszett illúziók főhőse, amit még nem volt szerencsém olvasni.


    A borító nagyon szép, tökéletesen illik a regényhez, ellenben sehol sem találom, kinek a festménye látható rajta. Aki tudja, jelentkezzen.
Egyetlen negatívum: a könyv több mint fél kg (570 g a Libri szerint) és valljuk be, nem éppen kényelmes egy ilyen tömegű könyvet tartani, nem ártott volna keménytáblás változatban ennyi pénzért kiadni.


Honoré de Balzac: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága
Eredeti cím: Splendeurs et misères des courtisanes

Fordította: Lányi Viktor
526 oldal
Palatinus, 2010
3500 Ft
A regény elolvasható a MEK-en.

Mustra 2. (2011. szeptember)


A kiadóknál is véget ért az Uborkaszezon, így egyre több könyv kerül hamarosan a polcokra. Továbbra sem újdonság, hogy mindig találok egy rakás jó könyvet...

Szeptember 9-én lenne 80 éves Latinovits Zoltán, akit azt hiszem, nem kell bemutatnom, a születésnap apropóján került a boltokba Kelecsényi László könyve, melyben jobban megismerhetjük a tragikusan elhunyt színészt.

Rómeó és Cipolla.
Savonarola és Ványa bácsi.
Szindbád és Miska főpincér.
Szóvillantó titán - találóan fogalmazta meg egy nyelvész professzor Latinovits Zoltán nevének anagrammájával színészete lényegét. Naponta átlépi a jó és rossz határát, s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan... - ezt pedig Kassák Lajos írta, nem Latinovitsról, de szavai tökéletesen jellemzik az ő életét is. Ki volt ez az ember, aki halála után negyedfél évtizeddel sem hagyja nyugton az utókorát? Írt, játszott, rendezett, szavalt - mellesleg mérnöknek sem lett volna utolsó. Jövőt előlegező vátesz? A puha diktatúra feljelentettje? A filmezést utáló filmszínész? Teátrumokat elhagyó színészkirály? Szakírókat megszégyenítő verselemző? Fahangú sanzonénekes?
Kelecsényi László összeállításában szem- és fültanúk vallanak róla. Kor- és pályatársak, színészek, írók, rendezők, s olykor megvetett kritikusok szavaiból áll össze a kép. Róla oly sokan és sokfélét írtak, hogy e kötetben szereplő más szerzők, nyilatkozók szavaiból össze lehetne állítani egy másik könyvet, s az sem volna hiteltelen. De hát teljesség nincs, csak legszebb álmainkban. Valamiképp ő is ebbe bukott bele, halt meg fiatalon, reánk hagyva ábrándjait.
Lám, ez a kötet is hosszú és kalandos utat tett meg, mire most az Olvasó kezéhez jutott.


Kelecsényi László: Aki az életével játszott - Latinovits
256 oldal
Noran Libro Kiadó
2800 Ft
Már kapható



Több mint két éve vár rám a Diákkönyvtáras kiadás, erre most ilyen szép kiadásban is megjelent.
Az a sanda gyanúm, hogy az Európa most szépen lassan új külsővel megjelenteti Merle egész életművét. Legalább előbb-utóbb A sziget is meglesz szép új kiadásban.


A nácizmus s egyben a huszadik század egyik legrejtélyesebb figurája a becsületes, nyílt tekintetű, kék szemű, német családapa, aki pedáns tisztviselő módjára elvégzi munkáját a haláltáborban, majd hazamegy, és példás családi életet él. Hogyan lehetséges? Sokan próbáltak már felelni erre a kérdésre, de nem lehet: egyszerűen felfoghatatlan. Merle a legrégibb, legegyszerűbb írói módszert választja: egyes szám első személyben, belülről ábrázolja a táborparancsnokot kamaszkorától kezdve. És az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne ésszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó. S ha nem csapja falhoz dühében a könyvet, akkor rájön, hogyan lehetséges: hát így. Ennyi az egész. Ez ennek a könyvnek a legelképesztőbb tanulsága.

Robert Merle: Mesterségem a halál
Fordította: Gera György
412 oldal
Európa Kiadó
2900 Ft
Az Alexandra webáruházában már rendelhető.



Milyen szép ez a borító és a fülszöveg is ígéretesen hangzik...

Ella negyvenéves, jómódú, a sorsával tökéletesen elégedett amerikai háziasszony, aki férje és három gyermeke kiszolgálásának szenteli életét, és még azt se nagyon bánja, hogy a férje rendszeresen megcsalja. Egy napon a nagylányával folytatott vita után rádöbben, hogy tulajdonképpen boldogtalan, és nagyon hiányzik a szerelem az életéből. Mivel gyermekei már nem igénylik állandó figyelmét, távmunkát vállal egy neves könyvkiadónál. Első feladatául egy ismeretlen szerző könyvének értékelését kapja.
A történet a XIII. századi Anatóliában játszódik, és regényes formában beszéli el Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költő életét, aki gyökeres átalakuláson megy át, amikor megismerkedik egy furcsa vándordervissel, a különleges képességeket birtokló tebrizi Semsszel. Ella félve közelít a számára idegen regénybeli világhoz, hamarosan azonban magával ragadja a cselekmény, és lenyűgözi a szúfi miszticizmus. Ahogy e-mailben levelezni kezd a szerzővel, szinte azonnal érthetetlen vonzalmat érez ez iránt a sosem látott férfi iránt, és ráébred, hogy kettejük találkozása ugyanolyan sorsszerű és elsöprő erejű, mint Rumié és Semszé. Ebből a szerelemből és Rumi verseiből merít erőt, hogy a konvenciók börtönéből kitörve hátat fordítson házasságnak, gyerekeknek, biztonságnak, és testben-lélekben egyaránt nagy utazásra induljon egy különleges férfi oldalán.

A török származású Elif Safak lebilincselő mesélő, modern Seherezádé, aki időtlen témákat vizsgál egzotikus történeteiben. Magyarul megjelent előző regénye, "Az isztambuli fattyú" nálunk is nagy sikert aratott.

Elif Safak: Szerelem
Fordította: Nagy Marietta és Sipos Kata
480 oldal
Európa Kiadó
3600 Ft
Már kapható



Hogy a következő könyv, mióta vár rá, hogy elolvassam, már nem is merem elárulni. Sok éve elkezdtem, haladtam is vele, de az volt a probléma, hogy nem a reggel 5:45-ös buszon kellett volna olvasni, hanem amikor már rendesen magához tér az ember lánya.

1954-ben jelent meg először "A Legyek Ura", amelyet ma már nyugodtan nevezhetünk a XX. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotásának, s ma éppoly időszerű, mint volt a megírása idején.
Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk.
A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól - amely talán éppen elpusztul -, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek.
Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben - eleinte szinte észrevétlenül - sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát.

Golding, aki sokáig általános iskolai tanárként dolgozott, a gyermeki lélek nagyszerű ismerőjeként rajzolja meg hőseit, akik az egyre inkább elfajuló -játékban - mintegy felgyorsítva élik át az emberi civilizáció történetét az első ésszerű közösségi szabályok megteremtésétől kezdve egészen odáig, amikor a rend összeomlik, s újból a bálványimádás, a gyilkos ösztön kerekedik felül.

William Golding: A Legyek Ura
Fordította: Déry Tibor
256 oldal
Európa Kiadó
2800 Ft
Várható megjelenés: szeptember 8.


Biztos, az Európa is tudomást szerzett a kihívásomról :P.
De legalább most két kötetben és nem egy önvédelmi példányban jelentetik meg ;).

A "Háború és béke" után Tolsztoj Nagy Péter koráról akart regényt írni; lelkesen gyűjtötte hozzá az anyagot, ez a mű azonban mégsem született meg. "Egy regényt írok, amelynek semmi köze I. Péterhez" - árulta el titkát 1873-ban, Nyikolaj Sztrahovnak írt levelében. "Ez a regény az első valódi regény életemben, nagyon megfogta a szívemet" - Tolsztoj leveleiből tudjuk azt is, hogy az Anna Karenina alapötlete Puskin prózájának, s főként "A vendégek a nyaralóba készültek" című befejezetlen elbeszélésének hatására született. Pontosabban: Puskin hatására fogant meg benne a gondolat, hogy regényt ír egy tragikus élményéből - 1872-ben Tolsztoj maga is szemtanúja volt, amikor Anna Sztyepanovna Zikina, egy ezredes leánya féltékenységi rohamában a vonat elé vetette magát, mert szeretője megkérte a fiához hozatott nevelőnő kezét.
Történelmi regény helyett megszületett tehát a jelen társadalmi-erkölcsi problémáiról szóló mű, amely azonban végső változatában - Tolsztoj tizenegyszer dolgozta át az Anna Kareniná-t - már alig hasonlított eredeti elképzelésére. Tolsztoj ugyanis el akarta pusztítani és nevetségessé akarta tenni azokat a - nihilistákat -, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják, végül mégis azokat tette nevetségessé, akik egy hazug kor hazug erkölcseit őrzik. Egy kétségbeesett, a gyermekei haláláról beszámoló levelében Tolsztoj azt írta: "Megelégeltem ezt az én Annámat, torkig vagyok, annyit vesződöm vele, mint valami félresikerült tanítvánnyal; de ne mondjon róla semmi rosszat, mégiscsak gyermekemmé fogadtam." Így lett a bűnös lélekből a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya, a műből pedig - Thomas Mann szavaival - minden idők - legnagyobb társadalmi regénye.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina I-II.
Fordította: Németh László
928 oldal
Európa Kiadó
5000 Ft
Várható megjelenés: szeptember 8.

Bár a dedikálásra nem jutok el, de erre a regényre nagyon kíváncsi vagyok.

Ljudmila Ulickaja legújabb regényében három jó barát - egy zenész, egy költő és egy fotográfus - életsorsán keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle peresztrojkáig terjedő időszak, az olvadás és a pangás korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával. A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar, anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a XX. század második felének embere miként képes - ha képes egyáltalán - a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni. A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá. Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve. 

Ljudmila Ulickaja: Imágó
Fordító: Goretity József
628 oldal
Magvető Kiadó
3990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 7.

Az írónő a jövő hét végén Magyarországra látogat:
Szeptember 9-én, pénteken
Ljudmila Ulickaja a Pécsi Íróprogram 25. vendége.
  • 16 órakor: Könyvbemutató beszélgetés és dedikálás a pécsi Tudásközpontban
    (Pécs, Universitas u. 2/A.)
    A szerzővel első magyarországi fordítója, V. Gilbert Edit beszélget.
Szeptember 12-én, hétfőn
  • 11 órakor: Nyilvános sajtótájékoztató a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán
  • 16 órakor: Könyvbemutató beszélgetés és dedikálás a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Fő épületben
    (Debrecen, Egyetem tér 1.)
    A szerzővel Goretity József, a kötet fordítója beszélget.
Szeptember 14-én, szerdán
Irodalom és filmművészet a Puskin moziban
(Budapest V., Kossuth Lajos u. 18.)
  • 18 órakor: Könyvbemutató beszélgetés a Puskin mozi Metropolis termében
    A szerzővel Goretity József beszélget.
    (A beszélgetés oroszul zajlik, a nézőknek tolmácskészüléket biztosítunk.)
  • 19 órától: Dedikálás a Puskin mozi előterében
  • 20 órakor: Az Így ért véget a nyaram című orosz film (Írta és rendezte: Alekszej Popogrebsky) premier előtti vetítése a Puskin mozi Metropolis termében
Forrás


Végül egy Márai-kötettel zárom ezt a rétestésztára nyúlt bejegyzést.

A két világháború közötti időszakban egy nemzedék kelt útra. Németh László San Remóba, majd Romániába, Cs. Szabó László "Kárpát kebelében" kalandozott, Illyés Gyula Oroszországot fedezte föl, Márai Sándor pedig elindult az Istenek nyomában. A hajdani "riporter" aki végighaladt ezen a varázslatos úton, elsősorban élményeket gyűjtött, kötetének is ezt az alcímet adta Útirajz.

Márai Sándor: Istenek nyomában
Helikon Kiadó
2690 Ft
Várható megjelenés: szeptember 30.

2011. szeptember 1., csütörtök

Karinthy sorozat

    Milyen jó, ha az ember lánya reggel bekapcsolja a rádiót, mert legalább értesül egy újabb ígéretesnek tűnő könyvsorozatról. Tegnap reggel hallottam, hogy augusztus 31-től kéthetente Karinthy Frigyes művei kerülnek az újságosok polcaira és a postások táskáiba, akiktől szintén megvásárolhatjuk kéthetente szerdánként. De lehetőség van a kedvezményesen előfizetésre is, nehogy valamelyik kötetről lemaradjunk. A sorozat 22 kötetes, az utolsó darabja 2012. június 20-tól kapható.

A teljes sorozat így fog kinézni:


Az első kötet, a Budapesti emlék bevezető áron 495 Ft-ba kerül, míg a második kötettől 1490 Ft-ért bővíthető a gyűjtemény.


A teljes sorozatról és a kedvezményes előfizetésről bővebben itt.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...