Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2011

Uborkaszezon (2011. nyár)

Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor a kiadók is pihennek és csak kevés  új könyv kerül a boltok polcaira. Nos, ez nem így van, vagy egyszerűen csak nekem sikerült megint túl sok mindent kiszúrni...

Szokásomhoz híven szubjektíven előbb a nemrégiben megjelent, aztán az augusztusban megjelenő könyvek közt mazsolázok.


Azt hiszem, nem kell bemutatnom a Tövismadarak c. sorozatot, amit tavaly én is sokszor nyomon követtem esténként, ill. gyerekkoromból is rémlik. Jó hír, hogy ismét a boltokba került a regény, a sorozatot pedig augusztus 3-tól minden hétköznap este 8-tól megnézhetjük sokadjára is a Filmmúzeumon :).

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye...
...Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint."

Colleen McCullough ausztrál írónő világsikert aratott r…

" - Leszel még felnőtt, ne félj! "

- Ide hallgass, kislányom. A felnőttség nem függ életkortól, próbáld meg már elhinni végre. Borzasztóan fáj, hogy úgy számítottál erre a napra, mint valami határnapra. Hogy azt hitted, ha betöltöd a tizennégyet, minden másképp lesz. Semmi se lesz másképp. Még mindig gyerek vagy. „- Nem igaz – gondolta a kislány. – Ha tudná, milyen gondolataim vannak, milyen vágyaim, milyen szenvedélyek élnek bennem, milyen kívánságok, igények… Gyereknek nem lehetnek ilyen különös, vad gondolatai, csak annak, aki már felnőtt.”"


Vasárnap délután kivettem a vitrinben rám várakozó könyvek közül a Születésnapot, gondoltam, olvasok valami aranyosat. Nem csalódtam, de sokkal többet kaptam egy cuki kis történetnél.
Milyen is számunkra egy születésnap? Valami ilyesmi, ugye? 


Van torta, gyertyák, sok-sok ajándék, barátok, rokonok. De utazzunk vissza egy kicsit a hatvanas évek elejére, milyen is volt akkor egy születésnap és milyen volt akkor gyereknek lenni! :)    Illés Bori másnap ünnepli a 14. születésnap…

Vonzások és választások, ízlések és ficamok

Immáron a harmadik hétnél tartunk és valószínűleg ez lesz az egyetlen olyan hét, ahol mind a négy témát kivesézem, ráadásul egy bejegyzésben, úgyhogy ez most nagyon hosszú lesz ;).

Kezdjük is azzal, hogy miért írok könyves blogot? Van-e hatása az olvasásra a blogoknak?

   Míg az elmúlt néhány évben az iskolapadot koptattam, eltűntek a kötelező olvasmányok, helyette beléptek a mindenféle szakirodalmi tárgyú könyvek, és mivel mindig is rengeteg dolog érdekelt meg nagy irodalomrajongó voltam, amiről a volt csoporttársaim tudtak is, így tavaly útjára indult a blog. Persze előtte megnéztem néhány másikat, és eszembe jutott, hogy miért ne vágjak bele? Leginkább azzal a céllal indult, hogy az egykori csoporttársak tudják, most éppen mit olvasok. Annak idején is állandó téma volt, hogy mit olvasol, miről szól? Hamarosan rájöttem, hogy éppen ők azok, akik a továbbiakban nem fogják olvasni, viszont a blognak köszönhetően nagyon sok embert megismertem, jó részüket személyesen is, és miatt…

"Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak."

"Gyerekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni: én vagy hazudni tudok, vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked sem bírtam igazat mondani."
"Nem is tudom, hogy születhettem ilyennek két ennyire szép embertől. Nekem nincs arcom, nincsenek vonásaim, minden összemosódik rajtam, amíg ki nem festem magam; csak maszkjaim vannak, nincs is fejem.Tegnap éjjel, mikor Gizike felkelt és felgyújtotta a villanyt, véletlenül belenéztem a tükörbe. Olyan voltam, mint egy lidérc."

     A cím senkit se tévesszen meg, nem egy kedves állatos történettel van dolgunk, de az őz  nagyon fontos szerepet kap a történetben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény lesz, ennyi érzelem árad majd a könyvből, ami valójában egy monológ, Encsy Eszter színésznő vallomása.


      Eszter gyerekkora nem tündérmese volt, ahogy a legtöbb gyereknél…

"Mindenkinek azzal kell törlesztenie az Úrral szemben, amiben gazdagsága van."

" "Pictor capax" - mondta a szűkszavú szöveg - ilyenféle önálló feladatok elvégzésére képes festőművészt kell a mesternek belőle négy év alatt teremtenie. Ehhez vajon elegendő-e az idő, a megszokott ritmus, mely a kisinasból hónapok, majd évek múlásával a tanulás során alkalmas képírót formál? De mit kezdjen Simone Peterzano azzal a növendékkel, aki - már szinte az első napoktól kezdve -, ha krétát, szenet, ónt vesz a kezébe, mindent meg akar örökíteni, minden világi részletre ráirányul figyelme, jóval inkább, mint a szentábrázolásokra, holott ezekre kellene összpontosítania tehetségét, in nomine Domini. Még egyet figyelt meg Simone mester: a fiú nem beszél kellő alázattal papi személyekkel, nem hajtja le fejét, nem néz a földre, hanem vidáman, majdnem nevetgélve muutogatja a monsignorenak, apátnak, gvárdiánnak éppen készülő művét. (Mintha a nagy előddel együtt mondaná, vagy mutogatná: anch'io sono pittore.)"

" - Azt hiszem, hogy festő szempontjából a fényb…

Egy parázna könyvapáca vallomásai

Az egész kb.: 20 évvel ezelőtt kezdődött. Amikor iskolás lettem, Anyukám elkezdte beszerezni a lehetséges kötelező olvasmányokat. Akkor indult útjára ismét az Európa Diákkönyvtár sorozata, aminek első darabjai közül egy-kettő felkerült az én polcomra is. Azóta is mondogatom, hogy hörcsögnek neveltek, így ne csodálkozzanak, hogy az utolsó fillérjeimet is könyvre költöm.
           Ahogy teltek-múltak az évek, persze a kötelezőkön kívül más könyveket is kaptam. Viszont, mihelyst megkaptuk a következő évi kötelezők listáját gimiben, valaki mindig felkerekedett a listával és járta a könyvesboltokat. Az első igazán komoly zsákmányom 16 éves koromban a Magyar Értelmező Kéziszótár volt, amit kb. 3000-4000 Ft-ért vettem, pedig pólót akartam eredetileg venni. Jöttem is vele haza nagy boldogan, hogy most már ilyenem is van.

    Persze könyvtárba is jártam általánosban, onnan is szinte zsákszámra hoztam a könyveket (bevallom, sokat nem is olvastam el közülük :$), de gimiben már inká…

Idétlen szerelem

"Amikor este, miután jó éjt kívánt Marcellának és bebújt a hűvös ágynemű közé, újra eszébe jutott a délutáni közjáték a kertben. Maga előtt látta a fűszálakkal játszadozó hosszú, karcsú ujjakat, a széles vállat, a szürke szempárt. Olyan feltűnően jóképű férfi volt, hogy az ember rögtön estélyi öltözéket képzelt rá vagy futballmezt. Pontosan úgy nézett ki, mint azok az amerikaiak, akiket Serena négy és fél éven keresztül látott a Hudsonon, csak mindegyiküknél sokkal, de sokkal szebb."      "Ám az őrnagy egyedül csak Serenára tudott gondolni, miközben elgyönyörködött a holdfényben fürdő szépséges arcban, majd gyengéden szájon csókolta, s utána ismét messzebb húzódott, hogy megint láthassa. A lány nem értette, miért engedi megcsókolni magát, de olyan érzése volt, hogy engednie kell. mintha kezdettől fogva tudta volna, hogy ez lesz a vége. Pedig őrültség volt... egy amerikai... ráadásul katona! Hová vezet ez? Már a gondolatra is összerezzent."

   Kedves Olvasó, nem kel…

Korfui kalamajka

"Larry letette kését és villáját, s rámeredt mamára. - Tizenegyen? - ismételte meg. - Tizenegyen? Tizenegy kiskutya! Nektek elment a józan eszetek.
- De hiszen mondom, hogy csak kölyökkutyák... apró kis jószágok - mondta idegesen mama. - És Lulu nagyon gondosan bánik velük. - Ki a fene az a Lulu? - kérdezte Larry. - Az anyjuk... nagyon kedves jószág felelte mama. - Akkor hát tizenkét kutyánk van, a fene enné meg! - Hát igen, azt hiszem - mondta a mama. - Tulajdonképpen még nem számoltam meg őket. - Ez a baj ebben a házban! - csattant fel Larry. - Itt senki se számol! És mielőtt észbe kapna az ember, térdig jár az állatokban! Olyan az egész, mintha megismétlődne a Teremtés, csak még rosszabbul. Egy bagolyból egész hadosztály támad, mire észbe kap az ember; a szobák valamennyi zugában szexőrült galambok tombolnak, a lakás dugig szárnyasokkal, mint egy madárkereskedés, nem is szólva a kígyókról, a békákról és az apró halakról, amelyeken Macbeth boszorkányai évekig megélhetnének. És ráadás…

A kezdet kezdete és az adoptált rossz kislány

Nem kell megijedni, az adoptált rossz kislány nem rám vonatkozik :D. A bejegyzés vége felé kiderül, kiről is van szó ;).

   Hogy pontosan mikor kezdődött, már nem emlékszem pontosa, de Anyukám minden este mesét olvasott. A kedvencek persze megvoltak, az Icinke-picinke már széthullt, mert annyit forgattuk, ebből egyértelműen a Világszép nádszál kisasszony volt a kedvenc és Anyukám hiába mondta, hogy már nem bír olvasni, itt a vége, én galád módon kiköveteltem, hogy nem is ennyi a mese és fejezze be :P.


 A másik kedvencem a Minden napra egy mese volt, de szerintem mások is így vannak ezzel. Itt egyértelműen Egérke piros szegélyes kék kabátkája volt a favorit. Még mindig emlékszem, hogy Egérke (aki egy kutya) ott áll a nyusziknál a piros szegélyes kék kabátkájában :).



   Elsőben, amikor csak szavakat olvastunk és házi feladatként x-szer el kellett olvasni azt az 1-2 oldalt az olvasókönyvben, a család agyára mentem azzal, hogy legalább tízszer felolvastam nekik, és Anyukám kérte, feje…

Regényes művészet

A művészeti albumok után evezzünk át az irodalom vizére, avagy regények, melyekben a művészet áll a középpontban.

Itt van rögtön Karen Essex-től a  Leonardo hattyúi, melyben a nagy reneszánsz mester kulisszatitkaiba és az itáliai uralkodók életébe pillanthatunk be.
(General Press, 2600 Ft)


Aztán a Kőbe zárt fájdalom - Michelangelo élete. Nem könnyű, de nagyon, nagyon jó olvasmány. Karel Schulz eredetileg 3 részesre tervezte, de csak az elsőt sikerült befejeznie és a második részből két fejezet készült el.
(K. u. K. Kiadó, 4500 Ft)


Aki látta azért, aki még nem, azért olvassa el a Michelangelo és a Sixtus-kápolnát. A szerzője, Ross King művészettörténész, tehát dokumentumregényről van szó, de nem kell megijedni ;).
(Park Kiadó, 3500 Ft)





Frances Mayeslegújabb memoárjában kedvenc festőjéről, Luca Signorelliről olvashatunk, ill. Signorelli mellett más kortás festőket is megemlít, mint pl.: Piero della Francesca, ill. a korábban megjelent Édes élet Itáliában c. könyvében is jó néhány …
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...