2011. június 28., kedd

Minden kezdet nehéz...


 FFG és Sansa kezdeményezéséről tegnap este olvastam és annyit mondhatok róla, egyszerűen nagyszerű.
Mindketten a kezdő írókat szeretnék felkarolni. Elvégre oly sok tehetséges és méltatlanul mellőzött emberke él kis hazánkban, hogy ők ketten, úgy döntöttek, górcső alá veszik az írópalántákat. Ki tudja, hány ember fiókjában rejtőzik egy-egy nagyszerű iromány, azonban a kiadók idő- és pénzhiányában nem tudnak mindenkivel foglalkozni. Ezért a létrejött  egy blog, ahol minden fontos információ megtalálható. Úgyhogy elő azokkal az eltitkolt művekkel, hadd kerüljenek végre a nagyközönség elé! ;)


2011. június 23., csütörtök

Nyári könyvajánló (2011)

Forrás: weheartit.com

    A Könyvhét után a kiadók is kevesebb könyvet jelentetnek meg, azonban így is találtam köztük pár ínyencséget.



Hétfőn fedeztem fel, hogy a Geopen ismét megjelentette a Leány gyöngy fülbevalóvalt. A filmet már többször is láttam, de a könyvet eddig még nem sikerült beszerezni, úgyhogy most itt a nagy alkalom. Azt hiszem, a festészetmániámból adódóan nem kell magyarázkodnom, miért kell ez a könyv és különben is, a többiek már annyi szépet és jót írtak róla.


Az írónőt Vermeernek Delft egyik legszebb, legtitokzatosabb lányáról készült portréja ihlette a könyv megírására. Különleges regényében az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható történetét olvashatjuk. A lírai hangvételű mű rekordgyorsasággal a New York Times bestsellerei közé került. A könyvből azóta sikeres filmet forgattak az USA-ban.


Tracy Chevalier:  Leány gyöngy fülbevalóval
Fordította: Kiss Marianne
250 oldal
Geopen Könyvkiadó, 2011
3490 Ft




Szegény angol nyelvtudásom már egy jó ideje berozsdásodott, úgyhogy a hozzám hasonlóaknak és azoknak, akik mostanában ismerkednek e nyelv szépségeivel, örülhetnek, mert az Európa Kiadó ismét megjelenteti a New-See sorozat első darabját. Gondolom, a másik kettő is előbb-utóbb sorra kerül. Azok megvannak :P.

A levélregény kétnyelvűsége segít felfrissíteni a nyelvtudást, ami valljuk be, ilyen vicces formában biztosan jobban megy, mint a szótár és a nyelvkönyvek közt gubbasztva .


Változatok Mikes György /alias George Mikes-re/: Werner Lansburgh berlini újságíró (1912-1990) nem is a legrosszabb változata megbritesedett egykori honfitársunknak, aki oly nagy sikerrel oktatta a kontinentális érdeklődőknek az angol mentalitást. Ugyanezt teszi számtalan kiadást megért könyvében a németből svéddé, majd angollá -avanzsált- Lansburgh, sőt tesz még ennél többet is: angolul tanítja -könnyen, gyorsan- Drága New-see-ját, szíve választottját. A lányt ostromló leveleiben először is önbizalmat önt a kis hölgybe: angolul igenis meg lehet tanulni, s a gátlásos kezdő nem is sejti, mennyit tud máris. És fő az ötletesség: ha nem tudunk egy szót, tekerjünk ki és vessünk be egy nemzetközit, találjunk ki vadonatújat, de olykor egy nyögés is megteszi - lásd a Churchill-anekdotát. Lansburgh sziporkák, sztorik, pikáns kalandok özönével szórakoztatja és alakítja a maga képére és hasonlatosságára - vagyis anglománná - a vállalkozó kedvű olvasót, aki valóban játszva tanulja meg, hogy pl. mit jelent a -podger- szó.


Werner Lansburgh: Drága New-See! 
Szerelmi történet levélformában avagy játszva is felfrissítheti angoltudását
Fordította: Bérci Károlyné
264 oldal
Európa Kiadó, 2011
3000 Ft
Várható megjelenés: július 8. 
Részlet a könyvből


Folytatódik a gyönyörűséges Francia história is, méghozzá a 9. kötettel:

A XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam kilencedik kötetében ismét Pierre Emmanuel de Siorac, XIII. Lajos bizalmasa, az éles eszű, nemes lelkű, fiatal kora ellenére nagy műveltségű ifjú lovagi és szerelmi kalandjairól olvashatunk. Siorac nem csak szemtanú: részt vesz az összeesküvésben, amely Medici Mária, az anyakirályné kegyencének, Concininek a meggyilkolásával végre trónra juttatja az addig félreállított, megszégyenített, sokat csepült gyermekkirályt. De vajon a hatalom megragadása elég-e az uralkodói méltósághoz? Győzi-e feladatát, helyt áll-e az ifjú Lajos, mikor az országnagyok széthúzása, a hugenották dölyfös becsvágya, anyja intrikálása szüntelen veszélyt jelent trónjára, s házassága, utódlása körül sincs minden rendben?

Ám egyvalakire minden körülmények között számíthat, hősünkre, aki szolgálatai és hűsége jutalmául megkapja az Orbieu grófja címet és teljes jogú tagja lesz a királyi tanácsnak. A legtöbbet mégis azzal nyeri, hogy nyitott szemmel és füllel jár-kel a világban, és érdekesebbnél érdekesebb ismeretségeket köt. Egy éles eszű és éles nyelvű szobalánytól alkalomadtán éppoly sokat tanulhat, mint a zseniális politikustól, az agyafúrt Richelieu bíborostól. Az újdonsült gróf tanul is szorgosan, és így egyre jártasabb a szerelem és a politika dolgaiban.


Robert Merle: Az élet rózsái
Francia história 9. kötet
Fordította: Pór Judit és Kamocsay Ildikó
440 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
Várható megjelenés: július 8.


Végül, de nem utolsósorban egy könyv,a mit nagyon várok és igen nagy a valószínűsége, hogy meg is veszem a megjelenésekor :P. Az Acél után egyre jobban elkezdtem érdeklődni a kortárs olasz irodalom után (is), úgyhogy egy igazi csemege jelenik meg hamarosan szintén az Európa gondozásában ;))). Borító egyelőre még nincs és csak a Libriben rendelhető elő.


A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeretébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével? A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D'Avenia első regénye az elmúlt év talán legnagyobb könyvsikere volt Olaszországban, és tucatnyi nyelvre lefordították már. Megható, de egy cseppet sem érzelgős, könnyű, de egy cseppet sem súlytalan mű nagyszerű olvasmány.

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Fordította: Gál Judit
336 oldal
Európa Kiadó, 2011
3000 Ft
Várható megjelenés: augusztus 2.
Részlet a könyvből

2011. június 20., hétfő

"Isten azért teremtette az embert, hogy aztán forgalmazza."


"Ezért aztán Istennek egyszer csak elege lett, majd adok én ezeknek, gondolta. Elment Noéhoz és a szemébe mondta neki: „Noé, te vagy a Földön az egyetlen rendes ember, a többiek használhatatlanok, kénytelen avgyok megbüntetni őket. Épits egy bárkát és szálits bele minden állatot, akikkel összejársz, én meg közben leküldöm az első adag özönvizet. A második adagnál eressz neki egy galambot, hogy mi a helyzet: ha szárazon ér vissza, kiszállhattok, ha vizessen ér vissza, még korán van.”"


     Tegnap délután valami könnyed, de értelmes olvasmányra vágytam, így elő erre a könyvre esett a választásom. Az Elöljáróban rögtön szembesültem azzal, hogy  ez már Marcello D'Orta második gyűjteménye, melyben arzanoi (Nápolytól 8-km-re található) kisiskolások dolgozataiból mazsolázgat. Ezek a gyűjtemények azonban egymástól függetlenül olvashatók, mivel mindegyik más-más témát veséz ki, így bármelyikkel kezdhetjük.

   Ebben a kötetben a gyerekek a Bibliáról, a vallásról és néhány világi dologról is írnak fogalmazásaikban. Hat nagy részre különülnek el, attól függően, ó- vagy újszövetségi, esetleg világi, vagy valamely szenthez, vagy ünnephez köthető az adott fogalmazáscsokor.


Már az első oldalon jót mosolyogtam, ahol a gyerkőcök a Miért teremtett benünket Isten? kérdésre válaszolnak.
"Isten megteremtette az embert, aztán háziasította."
"Mikor a tanító úr a teremtést magyarázta, én hiányoztam."

    A gyerekek egy-egy bibliai, egyházi személyről, sőt, a családtagjaikról  is véleményt mondanak,
pl.:  "Én azt szeretném, ha Jézus sohasem halt volna meg. Ha akkor ott vagyok Poncius Pilátusnál, lekaratézom, az tuti."


"A modern pápát Második János Pál pápának hívják, és a római pápáskodás előtt lengyel volt.
Ha beszélhetnék vele, minden problémámat előadnám neki, vagyishogy:
– miért nem ad soha interjút, mikor tudja, hogy Jézus is mindenkivel szóba állt,
– ha Szent Ferenc koldusszegény volt, ő miért dusgazdag,
– miért mindig ugyanazon az erkélyen néz ki,
– Olaszországnak drukkol vagy Lengyelországnak.
Azt is szeretném tudni, ki a gyóntatója."

    A sok-sok mosoly mellett azért néha megdöbbentem az őszinteségükön, hogy olyan dolgokról is mernek beszélni, le merik írni őket, amiről a felnőttek rendszerint igyekeznek megfeledkezni vagy a szőnyeg alá söpörni őket:
"Jézus sok csodát tett, a vakosat, a leprásat, a bénát, a lefékezett vihart, a vizenjárást, satöbbi. De egy csodát nem tett meg: nem mentette meg a bátyámat a drogtól."


"Mikor jön a karácsony, ahelyett hogy Jézus születésnapjára gondolnának, a világon mindenki más azzal van elfoglalva, hogy mit egyen, mit igyon és mivel durrogasson."

"A harmadik világban mindennap milióan halnak éhen. A harmadik világ hasa levegővel meg gázzal van tele, az első és a második világé meg finommetéltttel, hússal, vagdalttal, sülttel és szafttal van tele." 


"A diabetikus doktornő a fogyókúrával jön, Afrikában meg sorba halnak éhen. Ész hová mész?"

Két kedvencem a vidám fogalmazásokból:
Az elsőben az ősvallások, míg a másodikban Romolus és Remus volt a téma:
"A régi rómaiak nem voltak olyan inteligensek, mint a maiak. Ma az olaszok Istenének hisznek, de régen a görögökéinek hittek, akiknél egytől egyig mindenkinek volt istene. Bacchus volt a részegeknek, Merkur a tolvajoknak, Vénusz a prostiknak, satöbbi, ezekből később. bolygó lett."
 
"Egy bizonyos Rea Silvia hirtelen szül egy gyereket. A nagybátyjával, Marssal volt meg a dolog, amikor senki se látta. Először csak egy lett, azt elnevezték Romolusnak, de aztán kijött a hasából egy másik,és elnevezték Remusnak. Csakhogy Rea Silvia papnő volt, nem szülhetett gyereket, főleg párba nem. Ezért egy szolga kitette őket a Tevere vizére, talán mer már hallott Mózesről."

    Rövidsége miatt rendkívül gyorsan, akár egy szuszra is elolvasható, az olvasást pedig az illusztrációt teszik még élvezetesebbé. Egy biztos, ez a könyv nekem is kell, csakúgy, mint Marcello D'Orta többi könyve is.
A könyvet kb.: augusztusban az Európa ismét megjelenteti, bár nem értem, miért, mert szerencsére még elég sok helyen kapható. 


Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket
Az arzanói gyerekek evangéliuma Marcello D'Orta gondozásában
Fordította: Magyarósi Gizella
165 oldal
Európa Kiadó, 1993
250 Ft

Az új kiadás borítója és ebben már színesek az illusztrációk is.
A terjedelme már csak 128 oldal, az ára 2500 Ft.
Részlet a könyvből
A bejegyzés írásakor nem felejtettem el bekapcsolni a helyesírás-ellenőrzést, a gyerekek írták így a fogalmazásaikat.

Menetrend

      Először is megkérnék Mindenkit, hogy legyen kedves és tiszteljen meg azzal, hogy végigolvassa a bejegyzést, mert minden információt meg fog találni benne és nem kell feleslegesen a billentyűzetet koptatnia.


Az eseményhez a Molyon, a Facebookon vagy az iwiwen lehet csatlakozni. 

Sok osztás-szorzás után megszülettek a témakupacok, egyetlenegy hármas csoport született, 6 héten át lesznek négyesek. Remélem, a csoportosítások ellen nem lesz senkinek sem kifogása ,és legalább egy téma ínyére lesz a csoportokból. Az általam tervezett menetrend:

              I. hét (júl. 4-10.)
  • Az első könyvélmény(ek)
  • Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
  • Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
  • Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

 II. hét (júl. 11-17.)
  • Könyvtár vagy könyvvásárlás?
  • E-book vagy könyv?
  • Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
  • Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

 III. hét (júl. 18 - júl. 24.)
  • Mi alapján értékel egy könyvet?
  • Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
  • Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
  • Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?
        
            IV. hét (júl. 25 - 31.)
  • Védőbeszéd a szépirodalom mellett
  • Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
  • Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
  • A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése
        
            V. hét (aug. 1 - 7.)
  • Kedvenc műfajok
  • "Az vagy, amit olvasol", azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
  • Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
  • Milyen könyvet írna legszívesebben?
         
         VI. hét (aug. 8 - 14.)
  • Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  • Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől? 
  • Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
  • Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

         VII. hét (aug. 15 - 21.)
  • Olvasási szokások változása
  • Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
  • Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)
 Akkor még egyszer, hogy Mindenkinek minden világos legyen: bármelyik héten be lehet kapcsolódni. A bloggereknél nincs kikötve, hogy csak könyves bloggal lehet csatlakozni, hanem bármilyen más témájúval is várok Mindenkit! :)

  • Az adott héten a bloggerek választanak a heti témák közül és legalább az egyikről írnak egy kerek egész bejegyzést. De ha valakinek 2, 3, vagy mind  a 4 téma tetszik, arról is bátran kifejtheti a véleményét, ha lehet,  kombinálja is őket! ;))) Magyarul: ha ez egyik téma nagyon tetszik és sokat tudsz írni róla, de a másikhoz is felmerült néhány gondolatod, nyugodt lelkiismerettel írd bele!!! Egyetlen kérés: nehogy valakinél meglássam, hogy iskolai dolgozatszerűen ír, azaz:
           1. kérdés: .......
            vélemény, mert nem az iskolában vagyunk!
           2. kérdés: .....
           vélemény
  • A bejegyzést legyetek kedvesek majd a Molyon az eseményhez kommentben belinkelni! ;)
  • Akinek nincs blogja és a Molyon/Facebookon/iwiwen csatlakozott: 
  • Hetente felkerülnek a témák az oldalakra: a Molyon karcot, a másik két oldalon hozzászólást kell írni szintén legalább az egyik témáról, de kerek egész legyen ám, ne csak egy tőmondat! :)
  • Aki  2-3 oldalon is csatlakozott, csak az egyik nevével kerül majd be a kalapba, ahonnan kisorsolom a nyertest. 
  • Egy ember, csak egy könyvet nyerhet, azaz, ha valaki már az első héten nyer, ugyanúgy írhat blogbejegyzést/karcot/hozzászólást a következő héten/heteken is, de a neve már nem kerül be a kalapba. 
  • A nyertesek nevét mindhárom oldalra kiírjuk és tájékoztatjuk, hova küldje el a nevét és a címét. 
  • Ha budapesti a nyertes, személyesen veheti majd át a nyereményét, ha vidéki, akkor postán kapja meg.
  • A sorsolásból magamat eleve kizártam és az egész szervezéséért  virtuális vállveregetésen kívül semmilyen anyagi vagy egyéb juttatást nem kapok


A felajánlott nyereménykönyvek, amelyeket már biztosan meg lehet nyerni:
A Tericum Kiadó jóvoltából: 



A K. u. K. Kiadó jóvoltából: 




Az Alexandra Kiadó és Könyváruházak jóvoltából:

 






A Park Kiadó jóvoltából:




 



 A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából:



Az Agave Könyvek jóvoltából egy dedikált példány!!!:



A Silenos Könyvkiadó jóvoltából:






 



Két Kedves Molytársunk, Kelly és Niki jóvoltából egy-egy Éjvilág:



Ill. Niki felajánlott még egy könyvet:




A Moly, AgiVega és egy korábbi Scolar Kiadó felajánlás jóvoltából 1-1 dedikált példány:





Szilvamag ajándéka:



Könyvmoly ajándéka:


Miestas ajándéka:

 


Chris ajándéka: 


Heloise ajándéka:


Az Atlantic Press Kiadó (Aba Könyvkiadó) jóvoltából:





Igen, igen, a Molyon lévő polcon több könyv is szerepel, azokról később. Türelem! :)

    Bízom benne, hogy mindent világosan leírtam.



    2011. június 19., vasárnap

    Rembrandt - az örök élmény


    "Az estebéd után, a gyertyák remegő fényénél, mint minden holland, Rembrandt is a Bibliát olvassa. Nézem és csodálom őt. Isten választotta festőjéül, az a dolga, hogy az Úr Fényességét fesse. Rembrandt pedig engem választott. Judith azt mondja, ez az én sorsom. Én meg úgy gondolom, Isten azt rendelte sorsomul, hogy megóvjam minden bajtól Rembrandtot és a munkáját, így hát mindennap vele leszek, életem vagy az ő élete minden napján (aszerint, hogy melyikünk hal meg előbb, Uram, irgalmazz, nekünk), az a dolgom, hogy boldoggá tegyem, őt, Titust és a születendő gyermekünket. És hogy modellt álljak neki a terpentin bűzében. "


         Rembrandt régóta az egyik kedvenc festőm, nem véletlenül választottam a németalföldi festészetet a prezentációm témájául annak idején az egyik szabadon választható tárgyam alkalmával. Rembrandtról is sok mindent tudunk, de Hendrickjéről már kevesebbet. Ki volt ez a lány, aki húszévesen került az akkor negyvenhárom éves Rembrandt házába szolgálóként? Sylvie Matton Hendrickje bőrébe bújva ismerteti meg velük a lány gondolatait, érzéseit, Rembrandtot mint embert és művészt, valamint a korabeli Amszterdamot.

        A vidékről Amszterdamba került Hendrickje Stoffels 1649-ben kerül Rembrandthoz, aki ekkor már hét éve él özvegyként, a hétéves fiával, Titus-szal és Greetje Dircx-szel, aki a kisfiú nevelője. A fiatal, mélyen vallásos, ám írástudatlan lány hamarosan a festő szeretője lesz, de kapcsolatuk sokkal több ennél: Hendrickje múzsa, társ, sőt feleség Rembrandt számára, Titust pedig fiaként szereti. Greetje rövidesen elhagyja a házat és Rembrandtot azzal vádolja, hogy házasságot ígért neki, amit a művész határozottan visszautasít és végül a nő javítóintézetbe kerül.



        Hendrickje és Rembrandt sosem házasodhatott össze (Saskia - Titus anyja - végrendelete miatt), mégis házaspárként éltek együtt. Egy kislányuk született, Cornelia, akit Az ördög színe Kék-ből ismerhetünk. Bűnös viszonyukat a presbitérium elítéli, Hendrickjét száműzik az Úr asztalától. Közben újabb nehézségekkel kell szembenézniük: az egyház után számos amszterdami nagy hatalmú polgár, Rembrandt korábbi megbízói is levegőnek nézi a nőt és elfordulnak a festőtől, aki csődközelbe jut. Eközben Németalföld az angolokkal áll háborúban és az országban a pestis szedi áldozatait.
    "Gyakran mondogatod, hogy a megrendelők nem is portrét, hanem örökkévalóságot vásárolnak maguknak. Még ha a Nap nem forog többé a föld körül, semmi sem fenyegeti ezt az örökkévalóságot, a művészet örökkévalóságát, egy festmény élettartamát; a jó bőrenyvvel előkészített vásznon egy festmény néhány száz, de talán ezer éven át is ép marad."

        Sylvie Matton alaposan utánajárt a kornak, a szokásoknak, babonáknak, Rembrandt életének, sőt a pestisnek is, azonban egy bakit elkövetett: az Éjjeli őrjárat csak a 18. században kapta ezt a címet, addig az eredeti címén Frans Banning Cocq kapitány milíciája néven volt ismert.
    A korabeli pestiskezelő és megelőző módszerek sokszor kissé meghökkentőek, sőt gusztustalanok voltak, valamint Hendrickje macska- és kutyaellenessége is felháborított.
    Ellenben nagyon tetszett, hogy Sylvie Matton Hendrinckje gondolatait egy-egy bibliai történettel vagy az Apostoli hitvallás, ill. a Miatyánk egy-egy sorával társítja, így érzékeltetve a nő vallásosságát. 

         Az említett negatívumoktól eltekintve nagyon tetszett a könyv, az alapötlete különösen. Rögtön az elején megszoktam, az oldalak töredezettségét, ami az idősíkok váltakozását hivatott jelezni.
    Egy jó tanács: olvasás közben nem árt, ha kéznél van egy művészeti album vagy az internet. Bevallom, csak tegnap szereztem be a Taschen sorozat Rembrandtról szóló kiadványát, amely első fejezetének címét adtam a bejegyzésemnek is, de a regényben említett képek nagy részét már ismertem.
    Szívfájdalmam, hogy a regény szinte teljesen beszerezhetetlen.


    Sylvie Matton: Én, Rembrandt lotyója
    Eredeti cím:  Moi, la putain de Rembrandt
    Fordította: Kamocsay Ildikó
    238 oldal
    Európa Kiadó, 2002
    1200 Ft

    2011. június 13., hétfő

    "Olaszországba érkezni olyan, mint egy csapóajtón keresztül szebb világba pottyanni."


    "Olaszország látnivalókban kifogyhatatlan. Nem hiszem, hogy akármelyik ország képes ennyi ámulatba ejtő szórakozást nyújtani: pompás táj, fantasztikus művészet, nagy múlt, ízletes konyha, isteni zene és kedves emberek. Megannyi erény. Mindez egyetlen, elnyújtott félszigeten, amelyet középen hegylánc szel ketté. Megannyi nyelvjárás tagolja, pompás szakácsokat mondhat magáénak. A reneszánsz otthona domboldalban megbúvó városokkal, ikonikus filmművészettel, számtalan antik emlékkel, kastéllyal, mozaikkal, villával, harangtoronnyal, tengerparti stranddal büszkélkedhet, és még sorolhatnánk."


         Frances Mayes memoárjában visszatekint az elmúlt lassan 20 évre, amikor is nyakukba vették a világot és házat vettek Toszkánában. Azonban nem kell megijedni, nem az előző könyveit ismételgeti csak pepitában, ugyanis a fejezetek az utóbbi kb.: öt-hat év eseményeit elevenítik fel. Megismerjük Francesék olasz barátait, vendégségbe megyünk velük, terítékre kerülnek az olasz évszakok változásái, milyen is a négy évszak Itáliában, megismerhetjük a Fonte-ban lévő házikójukat; unokájukat, Willie-t, akit szintén lenyűgözött Toszkána; Luca Signorelli művészetét, meglepő dolgok is borzolják a kedélyeket és természetesen most is számos recepttel bővíthetjük a gyűjteményünket.
    "Húsz éve látogattam el először Bramasoléba az ingatlanügynökkel. Tréfásan rögtön azt mondtam, megtaláltam, amit kerestem.
    Valóban megtaláltam. Fogalmam sem volt arról, mekkora változások küszöbén állok, amikor kinyílt a rozsdás vaskapu. A napfény bearanyozta a ház homlokzatát. A hideg futkos a hátamon a gyönyörtől azóta is, valahányszor megpillantom. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a puritán, román stílusú templomok, a konyha és a gazdag történelem csábított Olaszországba. Azóta a mindennapok szűnni nem akaró festáját élem a világ legvendégszeretőbb népével. Otthonra leltem, pedig nem is kerestem. A hely megfogott, és nem ereszt."

    Kilátás a cortonai dombokról

       Ahogyan azt már megszokhattuk, nemcsak Bramasole-t és Cortona városát járhatjuk be, hanem Frances kedvenc festője, Signorelli, sőt, Assisi Szent Ferenc nyomába is eredünk, és most alaposan megismerjük a környéket is.
    "Az új kultúra megismerése fantasztikus lélekállapot. Az ember megtanulja, mit kell elfelejtenie."

        Bevallom, Luca Signorelli festészete ismeretlen volt számomra (mea culpa), de a könyvnek hála, elég sokat megtudtam róla. Mindenesetre, Toszkánában a mai napig megtekinthető a munkássága, amire a helyiek - méltán - oly büszkék:


     
       Azt még mindig nem értem, hogy sikerült neki annyi ideig összekeverni a cavolo (káposzta) és a cavallo (ló) szavakat? Még egyetlen kukacoskodás: az 58. oldalon azt írja: "Azt hiszem a pingebat, latinul festőt jelent." Nos, kedves Frances, a pingebat az olasz pingeva megfelelője, azaz ige és nem főnév. Kukacoskodás vége.


         Az írónő ezzel a regényével engem is meggyőzött: rögtön az első oldalakon magával ragadott a hangulata, az Olaszország iránti imádata. Most éreztem azt, hogy végre valóban Toszkánáról ír és nem az anyagiak okozta nyafogás került középpontba, hanem a dolce vita, az igazi olasz hangulat és mentalitás, ami mindenkit magával ragad. Azonban számolni kell néhány mellékhatással: a recepteket olvasva (akad közte leves, főétel, édesség, pl.: paradicsomszósz, csokoládészuflé vaníliakrémmel vagy a tradicionális osso buco) heveny éhségérzet jelentkezhet, ill. az olvasás ideje alatt és után ránk tör(het) a Toszkánába akarok menni azonnal! érzése, úgyhogy érdemes felkészülni ;))).
    Néhány olasz szót pedig garantáltan az is egy életre megtanul, aki eddig a ciaon és a Buon giornon kívül semmi mást nem tudott, ugyanis az írónő előszeretettel használja a - szerény véleményem szerint - kedvenc szavait. 

        Aki esetleg eddig még nem olvasott semmit Frances Mayes-től, bátran vegye kezébe ezt a regényt, mert az előző két regényének és albumának ismerete nélkül is garantáltan jól fog szórakozni ;).


    Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában   
    Eredeti cím: Every Day in Tuscany
    Fordította: Stefanovits Péter
    336 oldal
    Tericum Kiadó, 2011
    3570 Ft

    A Kiadó honlapján bele is lehet olvasni! ;)
    Frances Mayes honlapja és blogja
    A bejegyzésben szereplő képek forrása:
    Toszkána honlapja  és az olasz Wikipedia

    2011. június 11., szombat

    Jóbarátnők


    "- Egy nap az is megtörténik majd, hogy mindketten eljegyezzük magunkat valakivel. Nem azt mondom, hogy pont Ninóval vagy Massival, hanem általában véve eljegyezzük magunkat. És szeretkezni fogunk a fiúnkkal, sok időt töltünk vele, diszkóba járunk  kéz a kézben, aztán összeházasodunk, sok gyerekünk lesz én elmegyek messzire tanulni, te megnyered a Miss Italiát, és a dolgok akár úgy is alakulhatnak, hogy egy időre elválnak útjaink.
        Francesca sértetten hallgatta.
       - Megtörténhet, Fra, meg kell történnie. De mi ketten sosem válunk el igazán egymástól. Nem veszíthetjük el egymást, világos?
      A másik továbbra is éberen figyelt, de kezdtek átrendeződni az arcvonásai. Anna felfigyelt erre. - Különbözőek vagyunk mi ketten, de egyek - mosolygott -, nővérek vagyunk!"


    Ha elolvassuk  a fülszöveg első két mondatát: "A fiatal Silvia Avallone regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino.", rögtön az jut eszünkbe, hogy ó, hát, egy újabb csodálatos helyszínen játszódó regénnyel van dolgunk, ami igaz is, hiszen a Wikipedia angol nyelvű szócikkében elsőként ezt a képet találjuk a városról:

    Piombino

          Nem is rossz, gondolnánk. Azonban a fülszöveget tovább- és a könyvet elolvasva, szembesülünk Toszkána azon oldalával, melyről a drága és szép útikönyvekben valószínűleg egy szó sem esik.
    Kulcsszerepet kap a Piombinoban található Lucchini Rt., amely 2000 embert foglalkoztat és acélt termel. A főszereplő pedig két 13 éves lány: Anna és Francesca, akik családjuk és barátaik révén kötődnek a gyárhoz. A lányok családjukkal a gyár által épített lakónegyedben élnek a tengerparton, erkélyeikről Elba szigete tárul eléjük. És talán egy szebb jövő.

    " Mit jelent egy négy bérkaszárnya alkotta telepen felnőni, ahol omladoznak az erkélyek, és azbesztbetondarabok hullanak lefelé, egy olyan udvarban, ahol a kicsik drogot áruló nagyfiúk és áporodott szagú öregasszonyok mellett játszanak? Milyen kép alakul ki benned a világról egy olyan helyen, ahol az a normális, hogy nincs nyaralás, nem járnak moziba, nem olvasnak könyvez-újságot az emberek, és ez így van rendjén?
      Ők ketten egy ilyen helyen találtak egymásra. "

        2001 nyarán a két lány a középiskola előtti nyarat tölti együtt, mivel ősztől más-más középiskolában tanulnak tovább. A barna Anna és a szőke Francesca mindent elkövet, hogy ébredező nőiességükkel a tengerparton és a telepen a függönyök mögül leskelődőket provokálják. Gondolhatnánk, hogy jobb dolguk sincs, azonban az ő életük sem fenékig tejfel: Anna tíz évvel idősebb bátyja annak idején otthagyta a középiskolát, csakúgy, mint a barátai és a gyárban kezdtek el dolgozni. Apját nemrég rúgták ki ugyanonnan, jelenleg kétes üzleteken töri a fejét, míg anyját a politika élteti. Francesca apja szintén a gyárban dolgozik, otthon azonban folyamatosan a távcsövével kémkedik lánya után, amikor a tengerparton van a barátaival, emellett rettegésben tartja a családot. Közben a 33 éves felesége, aki Calabriaból került ide, a háztartásnak szenteli életét és máris tönkretette magát.


         Ebbe a kis közösségbe pillanthatunk be, ahol mindennaposak a kamaszok közti rivalizálások, szerelmek szövődnek és kapcsolatok érnek véget; nemritkán pofonok csattannak el a falakon belül, de az élet ugyanúgy megy tovább. A gyárban dolgozó fiatalok a tengerparton vagy a diszkóban pihenik ki a munka fáradalmait, míg az anyák a háztatást vezetik. Találkozunk itt nyomival (ahogyan a két lányok nevezi a ronda, pattanásos Lisat), leányanyával és két lánnyal, aki mindenáron ki akar szabadulni innen.
    Azonban ez a nyár és a következő hónapok számos fordulópontot tartogatnak számukra...


        Silvia Avallone első regényében olyan momentumokra hívja fel a figyelmet, amelyekkel a Toszkánában élők és az oda látogató turisták eddig nem is szembesültek, vagy csak nem akarnak szembenézni vele, hogy bizony ezen a gyönyörű vidéken élőknek is megvannak a maguk problémái, az ő életük sem habos torta. A történet azonnal magával ragad, olykor sokkol, és keményen szembesít magával az élettel. Az írónő folyamatosan fenntartja a feszültséget, egyre kíváncsibbá téve így az olvasót. Megdöbbentő és letehetetlen olvasmány.


    Silvia Avallone: Acél     
    Eredeti cím: Accaio

    Fordította: Lukácsi Margit
    504 oldal
    Európa Kiadó - Modern Könyvtár sorozat, 2011
    2900 Ft

    A könyv kis méretének köszönhetően minden női táskában elfér. Tavaly második helyezést ért el a legnagyobb presztízsű olasz irodalmi díj, a Strega döntőjében. A Stregat eddig olyan olasz szerzők érdemelték ki, mint Alberto Moravia, Umberto Eco, Melania Mazzucco vagy Niccolò Ammaniti.
    A magyar kiadás borítója szerintem nagyon szép lett, sokkal szebb és jobban illik hozzá, mint az eredeti.
    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...