2011. május 31., kedd

"Én mindig egyedül vagyok, teljesen egyedül."

„Szívesen itt maradna estig, végighallgatná az egész hangversenyt, csakhogy mindig akad valaki, aki hirtelen betérve lépteivel és suttogva elmondott imájával megzavarja a zenét; a jövevények fürkésző pillantásai elűzik a magányos fiút, élményeitől megzavarodva távozik, s nem tudja, hogy a templomban csend honolt.
  Miféle zene ez? A fiú már sejti: a kő beszél.
A kőnek szíve van, az kiált és dalol. A kőben élet lakozik, mely azt akarja, hogy láthatóvá és hallhatóvá váljék, idomokban és hangokban tör a napvilágra. A kőben álom és erő van, gonosz és sötét erők lapulnak benne, de ott szunnyad Isten magasztalása is; miként anyagból az embert, úgy gyúrta Isten tulajdon kezével a követ, és lelket lehelt belé.”


    Úgy gondolom, ha valakitől megkérdezik, mit tud Michelangeloról, rögtön felsorolja egy-két művét, ami hirtelen eszébe jut, de ha a kérdező pontosítja a kérdését, hogy az életéről mit tud, akit egész életében a magány kísért, előbb-utóbb bevallaná, hogy nem sokat, vagy semmit. Karel Schulz eredetileg három részesre tervezte az itáliai reneszánsz eme nagy mesterének életrajzi regényét, azonban a sors közbeszólt: csak az első résszel és a második rész első két fejezetével készült el. De ez a csonka regény sem fog csalódást okozni annak, aki érdeklődik Michelangelo vagy a kor iránt.
Marcello Venusti: Michelangelo portréja (1504-1506 körül)

    Rögtön a regény elején három, az éj leple alatt Firenzébe tartó lovassal találkozunk. Hamarosan kiderül, a másnapi misére igyekeznek, amit a Santa Maria del Fiore-ban tartanak, mely alatt a Mediciek elleni gyilkosságot készülnek elkövetni. Hogy mi köze van ennek Michelangelohoz? Nos, a templomban találkozik az apja Leonardo da Vincivel, aki már ekkor ismert festő. Messer Buonarroti-Simoni a Tizenkettek Tanácsának volt tagja, fiainak pedig fényes karriert képzel el, méghozzá a bankszakmában, így a művészek életét egyszerűen méltatlannak tartja gyermekei számára:
„Nem, egyik fia sem fog a széltolók mesterségében inaskodni, egyik sem eszi majd a művészet bizonytalan kenyerét! Francesconak (Michelangelo nagybátyja) nincsenek gyermekei, nincs kire hagynia jól menő pénzváltó boltját az Or San Michelén. Pénzváltók lesznek, bankárok! Gondoskodik róla, hogy egyik fia se bajlódjék-hánykolódjék soha ecsettel vagy vésővel, lassan fizetett, gyatra bérért, fejedelmi udvarokban vagy kolostorokban.”

    A merényletet elkövetik a várost vezető Medici család ellen, majd eltelik néhány hónap (valójában 10 év is), és a 13 éves Michelangelo Ghirlandaio tanítványa, de titkon arról álmodozik, szobrász lesz. Barátja, Francesco Granacci révén kerül Lorenzo Medici udvarába, ahol első igazi művét alkotja.

   Telnek-múlnak az évek, Itália forrong, pápák váltják egymást, intrikákkal teliek a mindennapok, Michelangelo a helyét keresi és közben szebbnél szebb szobrokat alkot, melyek születését mi is végigkövethetjük.


Pietà (1498-1499)

     Ha röviden kellene jellemeznem a regényt, azt mondanám, amellett, hogy megismerjük Michelangelot mint embert, az érzéseit, vívódásait, csalódásait, közben elmélyülünk Itália történelmében is, rengeteg szereplővel, egészen pontosan történelmi személlyel és eseménnyel találkozunk, amelyek csak még hitelesebbé teszik. Azonban az utolsó előtti fejezet, pontosabban a második rész első fejezetéhez erősen ajánlott felkötni azt a bizonyost, ugyanis nagyon tömény. Bevallom, ez ment a legnehezebben, ugyanis soknak éreztem a körítést, sok-sok oldalon keresztül követtem a cselekmény egy szálát, azonban Michelangelo sehol sem volt. Legalábbis még akkor. Aztán csak felbukkant és megértettem, miért is lett ilyen hosszú a felvezetés. 


    A három fordító közötti váltást csak az olasz szavak használatánál vettem észre, ugyanis egyikük biztosan nem tud olaszul, mert azoknál a részeknél, amit ő fordított, sokszor találkoztam bestiákokkal, azaz az olasz többes számot magyarul is többes számba tették, ill. a regény elején szerepel Itália Olaszországként, holott ekkor még nagyon messze álltak az egységes Itália megszületésétől. Egy utolsó nyelvi kukacoskodás: ha olaszul szent Istvánról van szó, akkor a jelző Santo alakját használják, hiába hangzik jobban szerintem is a San Stefano, helyesen Santo Stefano.


    De akkor most jöjjenek a pozitívumok: valószínűleg néhány olvasómnak nem árulok el újdonságot azzal, hogy egyértelműen a szobrok születéséről szóló részek voltak a kedvenceim, ahogy részletesen minden egyes momentumot megismerhettem, beleláthattam szinte Michelangelo lelkébe. Egyetlen szívfájdalmam, hogy A Sixtus-kápolna c. fejezetben a sok bába közt elveszett a gyerek, azaz alig van információ a freskóról. Milyen szerencse, hogy már tavaly olvastam egy könyvet erről.


    Hogy kinek ajánlanám? Mindenkinek, aki szeretne többet megtudni Michelangeloról, Itália történelmének ezen szakaszáról, Savonaroláról, a Borgia családról, a Mediciekről és még sorolhatnám. Nem tartozik a habkönnyű olvasmányok közé és éppen ezért lehet annyira szeretni.


A kedvenc idézetem (egyébként rengeteg ragacsot felhasználtam olvasás közben, de csak azért nem kezdem el teleírni a bejegyzést az idézetekkel, mert nagyon sokáig itt ülnék):
"(…) az emberekről nem mondhatok mást, csak azt, hogy hálátlanok, hűtlenek, ingatagok és gyávák. Mindaddig, amíg előnyöket várhatnak tőled, és új ember vagy számukra, futnak utánad. Mihelyt te kérsz valamit tőlük, felháborodnak és megtagadnak téged."


Egy kis ízelítő Michelangelo munkásságából:



Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom
Eredeti cím: Kámen a bolest
Fordította: Aczél János, Dr. Richter László és Szekeres György
752 oldal
K. u. K. Kiadó, 2008
4500 Ft
A bejegyzésben szereplő képek forrása: Wikipedia.

Közlemény


Kedves Mindenki,

felvetnék egy ötletet: mivel az első kérdőív alapján 20 téma "jutott tovább" és bár megbukott a heti egy téma ötlete, az jutott eszembe, hogy a 20 témán belül is lehetne különböző kombinációkat alkotni.
Pl.: a szépirodalom melletti és a szórakoztató irodalom melletti védőbeszédet egy kalap alá venni. Mielőtt megint elkezdődne a nyavalygás: ha ez így megfelel, akkor ELÉG  csak a szép- vagy a szórakoztató irodalom mellett kardoskodni, de aki szeretné, mindkettőről megírhatja a véleményét.

Ezeket a jövő héten megszavazott témákkal tetszés szerint tovább kombinálhatjuk, ha megfelel.

Ill. most nagyon gonosz leszek, de ha valaki még egyetlen egyszer alaptalanul hőbörögni vagy nyavalyogni mer, kizárom a nyereménysorsolásból! Akinek nem inge, ne vegye magára. De sehol sem írtam azt, hogy Gipsz Jakab volt az, vagy bárki más, aki hiányosan töltötte ki az első kérdőívet (egyébként is anonim volt), úgyhogy nem értettem, néhányan miért háborodtak fel, hogy nem ők voltak. Tévedni emberi dolog, csak tényként állapítottam meg, hogy nem mindenki válaszolt minden kérdésre a múlt héten és nem vádaskodás céljából írtam.

2011. május 30., hétfő

A továbbjutók

       KEDVES MINDENKI!!!
AZ ÉRTETLENKEDÉSEK ÉS A VÉRNYOMÁSOM EMELKEDÉSÉNEK ELKERÜLÉSE ÉRDEKÉBEN EZÚTON TÁJÉKOZTATOK MINDENKIT, HOGY A MOST TOVÁBBJUTOTT 20 TÉMA MELLÉ A JÖVŐ HÉTEN KERÜL X SZÁMÚ TÉMA, ATTÓL FÜGGŐEN, HÁNY LESZ SZIMPATIKUS A 12-BŐL. TEHÁT A JÖVŐ HÉTEN ÖSSZESEN 20+X SZÁMÚ TÉMA LESZ ÖSSZESEN, ÉS EZEKBŐL KERÜL KÉSŐBB (DE JÚLIUS 4-IG BIZTOSAN MEGLESZ) KIVÁLASZTÁSRA AZ A BIZONYOS 7! EZÚTON KÉREK MINDENKIT, HOGY LEGYEN KEDVES ÉS NE ÉRTETLENKEDJEN, MERT NEM LESZ JÓ VÉGE! KÖSZÖNÖM. 

 Biztosan, Mindenki kíváncsi, mely témák lettek a legnépszerűbbek, azaz őket most kinevezem továbbjutóknak:

Nagy többséggel győzött a heti egy téma.
Ezekről írnának a legtöbben, természetesen a nem blogerrek esetében ezekhez a témákhoz szólnának hozzá a legtöbben:

  1. Könyvtár vagy könyvvásárlás?
  2. Az első könyvélmény(ek)
  3. Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
  4. Kedvenc műfajok
  5. Mi alapján értékel egy könyvet?
  6. Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
  7. Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
  8. Védőbeszéd a szépirodalom mellett (személy szerint ennek nagyon örülök ;))
  9. Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
  10. "Az vagy, amit olvasol", azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
  11. Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
  12. Milyen könyvet írna legszívesebben?
  13. Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!
  14. Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
  15. Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  16. Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
  17. Olvasási szokások változása
  18. A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése
  19. Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
  20. E-book vagy könyv?
Nem jutottak tovább:
Gyermekkönyvek napjainkban
Kedvenc észlelésem
Ha engem észlelnének...
Ha könyvszereplő lennék...
Kedvenc kiadó(k); kiadó(k), aki(ke)t kerülök

Talán a kevesebb választ a figyelmetlenség okozta, de a 2. kérdőívet eddig Mindenki hiánytalanul töltötte ki! :)

Íme, az első kérdőív statisztikája:
Az első képen a generálás időpontja a kérdőív lezárásának időpontját jelenti. 



Közvéleménykutatás 2.

Először is: Köszönöm szépen Mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet! :) 

Pontos statisztikát később hozok (ezt a bejegyzést egészítem majd ki), de a 80 kitöltő közül egy sem akadt, aki minden kérdésre válaszolt volna, ezen meg is lepődtem :O, sőt, akadtak olyan kérdések, melyekre csak 76 válasz érkezett. A kérdőívet ma délben le is zártam és elkészült az új, ami itt érhető el.
Az új kérdőívben szereplő kérdéseket az időközben beérkezett témajavaslatok alapján állítottam össze, amihez minden beérkezett ötletet figyelembe vettem, úgyhogy nem érheti szó a ház elejét. Az friss kérdőív szintén egy hétig, azaz jövő hét hétfő, június 6. 12:00-ig tölthető ki. Hajrá! ;)

2011. május 29., vasárnap

Feljegyzések az Édenkertből


"Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem - a hosszú hajú!

VASÁRNAP
Amíg eszméletlen voltam, alighanem furcsa dolgok történtek velem, mert észrevettem, hogy bal mellemen valami forradás van. Egyáltalában nem fáj. De már pusztán az a körülmény, hogy az új teremtmény első bemutatkozása nem járt baj nélkül - nem sok jóval biztat a jövőt illetően.

HÉTFŐ
Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi állattal együtt."



    A szokásos takarítási procedúra közben nem volt kedvem zenét hallgatni, így esett a választásom erre a hangoskönyvre. A könyvespolc rendbetételéhez pedig egyszerűen ideális választás.

    A főszerepben az első emberpár áll, rögtön az első találkozásukat ismerhetjük meg, elsőként Ádám, majd Éva szemszögéből. Természetesen a történet nem csak erre a momentumra van kihegyezve, hanem az egész további életüket is nyomon követjük. 

     Ádám meglepődve tapasztalja, hogy immár nincs egyedül az Édenkertben - az állatok eddig is ott voltak -, hanem társat kapott. Azonban ez valahogy nincs ínyére, ugyanis Éva az őrületbe kergeti: 

"Az új teremtmény folyton beszél. Főként azzal foglalkozik, hogy a dolgoknak nevet adjon. A nagy vízesést - amit úgy szeretek - elnevezte Niagarának. Nem értem, miért. Azt állítja, hogy ez a zuhatag pontosan olyan, mint egy Niagara, tehát nem is lehet más nevet adni neki. Mondhatom, gyenge indok."


"Jómagam már semmit sem nevezhetek el. Az új teremtmény maga ad nevet mindennek, ami az útjába kerül, mielőtt én még szóhoz jutnék. Megokolása mindig ugyanaz: pontosan olyan! Itt van például egy új madár, a Dodó. Azt mondja, csak rá kell nézni, mindjárt tudhatjuk, hogy Dodó, mert pontosan olyan, mint egy Dodó. A név rajta is fog ragadni. Mégis fárasztó és hiábavaló lenne, ha ezeken a dolgokon bosszankodnék, pedig mit jelent az, hogy pontosan olyan, mint egy Dodó? Én talán olyan vagyok, mint egy Adó? Azért is Ádám lesz a nevem, a madarat pedig Drontónak fogom hívni, és kész..."

    Ádám a további életüket is részletesen leírja, ahogyan új teremtmény, majd még egy újabb érkezik közéjük, de ezzel kapcsolatban nem szeretnék többet elárulni.

Marc Chagall: Ádám és Éva

   Éva naplójában "válaszol" az Ádámot idegesítő felvetésekre:
"Már nagyszerűen megértjük egymást, és napról napra jobban összemelegszünk. Jó jel, hogy már nem igyekszik elkerülni engem. Úgy látom, mintha örülne a jelenlétemnek. Ez engem is boldoggá tesz. Igyekszem hasznossá tenni magamat, hogy fokozzam az elismerését. Egypár nap óta az állatok és tárgyak elnevezésének a munkáját teljesen levettem a válláról. Szemmel láthatóan nagyon hálás ezért, mert a szellemi munka nem erős oldala, s így most könnyítek a terhein."

"Nem tud valami okos elnevezést kigondolni, még a legjobb akarattal sem, de azért nem éreztetem vele, hogy ezt a gyengeségét észrevettem. Amint megjelenik egy új teremtmény, azonnal elnevezem, nehogy kínos helyzetbe hozzam. Ezzel már sok baklövéstől megóvtam."

"Az én fantáziám nem olyan szegényes. Abban a pillanatban, amikor először meglátok egy állatot, már tudom, hogy mi lesz a neve. Nincs rá szükségem, hogy sokáig gondolkozzam. Mintha sugallatra tenném, már kiáltom is a megfelelő nevet, és valóban ezt csak sugallatnak lehet nevezni, mert egy másodperccel előbb még eszem ágában sem volt arra a névre gondolni. Egy állat alakja és viselkedése, úgy látszik, elég nekem ahhoz, hogy már tudjam, mi legyen a neve."


     Kettejük humoros bejegyzései garantáltan mosolyt csalnak mindenki arcára. Éva néha tényleg sok, de sokszor melyikünk ne tudna lyukat beszélni a másik hasába? Mark Twain eme rövid művében választ kapunk arra, hogyan is élt ősanyánk és ősapánk az Édenkertben, és teszi mindezt olyan szórakoztatóan, Igó Éva és Rátóti Zoltán előadásában, hogy fel sem tűnik, hogy a történet végére értünk. Rosszkedvre pedig kifejezetten ajánlott.


Mark Twain: Ádám és Éva naplója 
Felolvassa: Igó Éva és Rátóti Zoltán
Audio CD
Kossuth Kiadó, 2006 - Irodalmi Fülbevaló
1990 Ft

Sajnos, a könyvet ezer éve nem adták ki, így csak antikváriumokban kapható, itt érdemes szétnézni vásárlás előtt, viszont megtalálható a MEKen.
A hangoskönyv kapható Koós Réka és Jáksó László előadásában is, ennek szerint sokkal találóbb a borítója:
Rebeka és Panni Könyvkiadó, 2008
1490 Ft


A bejegyzésben szereplő festményt a TerminArtors.com oldalon találtam.

2011. május 26., csütörtök

Tobzódás (2011. június)

    Ígérem, hamarosan lesz végre könyvélmény-beszámoló is, de annyi - szerintem - jó vagy annak ígérkező könyv jelenik és jelent meg mostanában, hogy megért egy misét bejegyzést.

Lássuk először a mostanában megjelent könyveket! :)

    Íme, szívemnek egy csücske, egy olasz-magyar kisszótár. Naná, hogy nekem a lehető legnagyobb van meg mindkettőből (egyébként olaszból a középszótárnál egy picivel nagyobb példány a fellehető legnagyobb, ami azért is jó, mert tavaly jó pár héten legalább egy nap vittem őket magammal, az egyiket a válltáskában, a másikat egy szatyorban). De miért is éppen ezt a szótárt ajánlom? Mert oké, hogy nem olcsó még a kisszótár sem, ellenben Akadémiai Kiadós, azaz valóban azt kapja az ember a pénzéért, amit elvár. Ha összehasonlítjuk az ennél kevesebbe kerül más kiadó kéziszótárával, a különbség önmagáért beszél. Ebben a kisszótárban garantáltan több jelentés van írva egy-egy címszóhoz, mint a más kiadó nagyobb példányáéba. A saját szememmel láttam.




-24 000 címszó -mai nyelvállapotot tükröző szókészlet és példaanyag -mondatalkotást segítő információk megadása -rendhagyóság jelzése -stiláris és szakrendi minősítések -áttekinthető, világos szócikkszerkezet -a Függelékben nyelvtani táblázatok -a www.szotar.net weboldalon a szótár teljes anyaga egy kattintással elérhető a regisztrációtól számított 12 hónapig







Herczeg Gyula - Juhász Zsuzsanna Olasz-magyar kisszótár + NET
688 oldal
Akadémiai Kiadó, 2011
3100 Ft

Mivel a Molyon lassan nincs olyan esemény, amin nem veszek részt, így a Gyilkos bandához kapcsolódóan itt a Gyilkosság az Orient expresszen. Ráadásul péntek éjfélig 40% kedvezmény van rá az Alexandra honlapján. Andiamot meg majd' megeszi a fene, mert sajnos nem veheti meg :'(.

Néhány óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt.
Tudta, hogy mi ébresztette fel - egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő.
Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás.
A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául:
- Semmi baj. Tévedtem.
- Rendben van, monsieur.
A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa. Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt.

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Fordította: Katona Tamás
288 oldal
Európa Kiadó, 2011
2200 Ft


Ha az előbb már nyafogtam, ennél a könyvnél pláne fogok, mert holnap éjfélig szintén 40%-kal olcsóbb, de visszafogom magam és csak nagyokat sóhajtok:


A XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam nyolcadik kötetében ismét találkozhatunk a narrátor-főhőssel, az ifjú, művelt Siorac lovaggal. A kalandvágyó, heves vérű kamaszból időközben a király belső szolgálatára rendelt első nemesúr, érett férfi lett, aki apja nyomdokain haladva legfőbb céljának a kis király, XIII. Lajos odaadó szolgálatát tartja. A gyermekkirály alig kilencéves, amikor apját, IV. Henriket orvul meggyilkolják. A regény azt a hétéves időszakot meséli el, amely Medici Mária régensségével kezdődik, s az ifjú Lajos fegyvertényével ér véget: a király visszaszerzi zsarnok anyjától a hatalmat, meggyilkoltatva kegyetlen és kapzsi kegyencét, a firenzei Concino Concinit.
Merle sok melegséggel, gyengédséggel, megértéssel mutatja be a mostoha sorsú gyermekkirályt, akit a szívtelen királyné és romlott, minden aljasságra kapható környezete gyámoltalan, gyermeteg ifjúnak, már-már gyengeelméjűnek próbál feltüntetni, holott Lajos éles eszű, megfontolt, talpraesett fiatalember, és igazat mond, amikor a regény végén kijelenti: "Szeretnek a franciák. Jó királyuk leszek."


Robert Merle: A gyermekkirály
Francia história VIII. kötet
Fordította: Pór Judit
504 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft



Egy kis tudomány:

"Hol is található a lélek? Hol lakozik?" Ezzel az örök kérdéssel indítja könyvét Eduardo Punset, majd először is annak a nagy tizenhetedik századi tudósnak, a "különc Thomas Willis doktornak" a történetét ismerjük meg, aki elsőként érvelt amellett, hogy "a lélek húsból van, és az agyunkban található".
Azóta élünk a "neurocentrikus" korban, s bár a tudat, ahogy Einstein mondta, "továbbra is az emberiség egyik nagy talánya", a modern idegtudományoknak, az evolúciós biológiának, a kognitív pszichológiának és számos kapcsolódó tudományágnak köszönhetően ma már sokkal többet tudunk róla.
Ezt a szerteágazó ismeretrendszert összegzi a világ jeles tudósainak segítségével a szerző: vizsgálja az agy kialakulásának evolúciós folyamatát, a tudatos gondolkodás és az ösztönös döntések szövevényes kapcsolatát, a mesterséges intelligencia létrehozása érdekében folytatott kutatásokat, az alkotótevékenység (a kreativitás) mechanizmusát, az őrület és normalitás kérdését, az érzelmi nevelés folyamatát, az "agymosás" régi és új technikáit, a pszichopaták különös gondolkodását... és így tovább: minden fejezet az agy és a lélek titkának valamilyen aspektusát tárgyalja - színesen, izgalmasan, közérthetően.


Eduardo Pumset: A lélek az agyban van
Európa Tudományos Diákkönyvtár
Fordította: Matolcsi Balázs
Európa Kiadó, 2011
2900 Ft

Hogy ne csak Európás újdonság legyen:
Mara Meimardi könyvében megismerhetjük a 19. századi Szmirnát.
Ráadásul a borítón egy El Greco-festmény van, úgyhogy pláne felkerült a kívánságlistámra.

Hogyan juthat előbbre egy szegény családból származó görög nő a 19. századi Szmirnában? Persze: úgy, hogy jól meg férjhez. De hogyan szerezzen megfelelő férjet, ha tehetséges ugyan, de nem különösebben vonzó? Hát például mágiával...
A regény Katina történetét meséli el, akinek életébe döntő fordulatot hoz az a nap, amikor ő és édesanyja, Eftalia megismeri Attartot, a török varázslónőt. Ahogy egyre jobban megtanulják alkalmazni a mágiát, nincs, ami megállítsa őket. Katina egymást követő férjei révén egyre magasabb társadalmi körökbe kerül. A mágia biztosította lehetőségekkel azonban okosan élni is képes: nemcsak a szerelmi, hanem az üzleti életben is egyre sikeresebb lesz, míg végül Szmirna egyik legbefolyásosabb asszonyává válik.
Katina történetét száz évvel később élő rokona, Maria meséli el, aki megtalálva a varázslónő titkos iratait, maga is egyre jobban a mágia hatása alá kerül...

Az élvezetes, szerelemmel és humorral átszőtt regény, mely színes képet fest a korabeli Szmirna (ma Izmir, Törökország) multietnikus forgatagáról és társadalmi viszonyairól, no meg a mágiáról, nagy siker volt Görögországban, televíziós sorozat is készült belőle.

Mara Meimardi: A szmirnai boszorkányok
Fordította: Hargitai Nóra
364 oldal
Gondolat Kiadó, 2011
3200 Ft



Most pedig lássuk, mire számíthatunk a közeljövőben! ;)

Ehhez a könyvhöz csak annyit fűznék, hogy nagyon sok éve nem adták ki és egy itáliai festő életéről szól, aki a barokk egyik meghatározó alakja. Remélem, van, aki kitalálta: Caravaggio-ról van szó és Passuth László regényéről.

Michelangelo Merisinek vagy Amerighinek - akit Caravaggio néven ismert meg a világ - kalandos élettörténetét meséli el Passuth ebben a késői regényében. Legfőképp a 1617. század fordulóján élt festő személyisége, természetének kettőssége érdekelte az írót, aki a korabeli Itálián és Máltán kalauzolja végig olvasóját, megismerteti az ispotályos lovagrend belső életével, és megkísérli megválaszolni a kérdést, hogy kortársai miért tekintettek oly gyanakvón a mára vitathatatlanul elismert festőóriásra. 



Passuth László: Medúzafej
656 oldal
Athenaeum Kiadó, 2011
3990 Ft


Ha már Itália, íme, egy eddig még kis hazákban nem ismert könyv Frances Mayes-től, Ó, jaj, ebben is van festészet. újabb nagy sóhajok

Olaszország kitörölhetetlen élmény. Az egyszerre régi és új ország lépten-nyomon ajándékokkal lepi meg az embert. Húsz éve történt, hogy Frances Mayes átlépte itáliai lakhelye, a Bramasole küszöbét. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a román stílusú puritán templomok, a konyha és a gazdag történelem csábították Olaszországba. Öt csodálatos könyvet ihletett meg gasztronómiai, építészeti és kulturális élményekkel teli élete a Cortona melletti házban és utazásai során. Az írónő sorsa összefonódott Toszkánával, ahol igazi élet lakozik a városok vastag kőfalai között. Mélyen személyes hangvételű új memoárjában Frances Mayes ismét megosztja az olvasóval mindennapi életét az imádott Bramasoléban, valamint új szerzeményükben, az eldugott hegyi városka szélén megbújó, 13. századi mesebeli házikójukban. Az írónő új könyvéből ezúttal sem hiányoznak a receptek, hiszen házukban a friss alapanyagokból készült finom étel egyenlő az élettel. Miközben megismerkedünk Luca Signorelli festészetével, megtudjuk, hogyan készül a tégla alatt sült csirke, a fehérbabpüré fűszeres garnélarákkal, a cukkinis palacsinta és az elmaradhatatlan osso buco. 

Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában
Fordította: Stefanovits Péter
336 oldal
Tericum Kiadó, 2011
3570 Ft

Mindkét könyv az ígéretek szerint még ebben a hónapban megjelenik.

Nem mellékesen: jövő héten kezdődik a 82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok
A részletes programról bővebben itt lehet informálódni. 


2011. május 23., hétfő

Közvéleménykutatás


         Megszületett Az Olvasás 7 Hetével kapcsolatban a kérdőív. Rengeteg jobbnál-jobb téma felmerült, de amennyiben valakinek most jutott eszébe valami, a kérdőív végén bátran ossza meg! ;)

Minél többen töltik/töltitek ki, annál jobb, hiszen csak így biztosan csak a legjobb témák maradnak.  A jelenlegi itt érhető el ;). A kérdőívet most vasárnapig, azaz május 29. éjfélig lehet kitölteni, aztán lezárom!
Mivel szépen gyűlnek a témák, így jövő héten a felmerülő ötletekből is lesz egy újabb kérdőív, ami szintén egy hétig lesz elérhető.

Örömmel jelentem, hogy a K. u. K., a Tericum, a Park, a Scolar és a Könyvmolyképző Kiadó is szívesen csatlakozott, és eddig az alábbi könyvek kerültek felajánlásra:

2011. május 19., csütörtök

Az Olvasás 7 Hete

                 Tegnap éppen olasz rádiót készültem hallgatni és bár ez nem jött össze, de a Radio Italia honlapján felfedeztem egy olvasást népszerűsítő kampányt, amit május 16. és 23. között rendeznek meg Itália szerte. Az esemény a Kulturális Minisztérium és az Olasz Kiadók Egyesülete égisze alatt kerül megrendezésre, bőven itt lehet róla olvasni. Este éppen készültem is egy nyavalygó bejegyzést írni, hogy nálunk miért nincs ilyen, helyette beértem a Molyon egy karccal, és ma délelőtt megszületett a TERV. A Könyves bloggerekkel és a Molyokkal július 4. és augusztus 21. között rendezünk egy hasonló kampányt, hogy népszerűsítsük az olvasást és a könyveket. A terv lényege, hogy 7 héten keresztül minden csatlakozó egy-egy megadott témában ír egy bejegyzést a blogjában, ill. a Molyok karcokat írnak, amit a Molyon majd egy polcon gyűjtünk össze. A csapat egyre bővül és már a témák is születőben vannak. Természetesen az eseményhez bárki csatlakozhat a Facebookon is (jobb oldalon), legyen akármilyen blogot vezető vagy csak szimplán olvasni szerető ember ;). JÓ HÍR: AZ ESEMÉNY IDEJE ALATT A RÉSZTVEVŐK KÖZÖTT KÖNYVEKET SORSOLUNK KI!!! ;)

A szabályok: 
  • Az eseményhez csatlakozni kell, akár a Facebookon, akár a Molyon, akár az iwiwen.  Akár mindhárom helyen lehet csatlakozni. fontos, hogy az adott héten felvetett témához értelmesen hozzá kell szólnia, azaz nem elég egy egyszerű mondatot írni. Azonban minden résztvevő neve csak egyszer kerülhet a kalapba, azaz ha valaki a Molyon mondjuk Jakab néven csatlakozott és a Fb-on Gipsz Jakab néven, nyugodtan hozzászólhat mindkét helyen a témához, azonban a soroláson csak az egyik nevével játszik.
  • A bloggerek a témáról írt bejegyzésüket a Molyra linkelik be és onnan kerül továbbításra a két másik oldalra.
  • Ha valaki az egyik héten már nyert, továbbra is ugyanúgy várjuk a hozzászólásait, azonban nyerni már nem nyerhet. A jelen helyzet szerint minden héten egy kiadó egy könyve kerül kisorsolásra. A nyertes a nyereményét - amennyiben megoldható - személyesen vagy postán kapja meg. Azaz, ha budapesti a nyertes vagy a későbbiekben arra jár, a kiadónál veszi át, ha vidéki, postán kapja meg ;).Az eddig megkeresett kiadók örömmel fogadták a kezdeményezést ;).
  • Hogy hetente 1 vagy 2 téma legyen, az a kérdőív kitöltésével dől el. 

    Az időpontválasztás azért erre az időszakra esett, mert ez az uborkaszezon és a nyaralás ideje. Ekkora minden érintett maga mögött tudhatja a vizsgaidőszakot, lassan kezdődnek a szabadságolások és a nyaralások. Talán így sikerül néhány embert meggyőzni, hogy bizony a nyaralásra érdemes 1-2 könyvet is a bőröndbe pakolni, elvégre míg az ember a hasát sütteti, olvasni is tud :P.

2011. május 16., hétfő

Örömködés

               Imáink meghallgatásra találtak a Helikon Kiadónál is és nemcsak a Vértelenül, hanem a Tengeróceán is újra a boltok polcaira kerül! Egyelőre a Bookline-on fedeztem fel őket, de a napokban, a többi webáruházban és könyvesboltban is kapható lesz ;). Bevallom, még nem olvastam semmit az írótól, de itt az idő, hogy egy jó kis akció keretében majd elkezdhessem. Elvégre olasz íróról van szó ;).


Sok-sok évvel, talán másfél századdal ezelőtt, hajótörést szenved egy vitorlás hajó. Legénységének és utasainak egy része megmenekül, tengernyi szenvedés árán. Egy hétszobás tengerparti kis szállodában különös vendégek gyűlnek össze. A természetben fellelhető határokat - most a tenger határait - kereső tudós; a tengert tengervízzel megörökítő festő; a titokzatos tengerész; a túlérzékenységéből gyógyulást a tengernél kereső lány - a szállodát pedig egy tízéves gyerek vezeti. Mintha mindnyájan a tenger hívásának engedelmeskednének, oly véletlenül és oly szükségszerűen találkoznak e házban, mint Thornton Wilder szereplői a Szent Lajos király hídján.

Alessandro Baricco: Tengeróceán
Fordította: Székely Éva
Helikon Kiadó, 2011
2690 Ft



Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja „kezében” a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után itt a Vértelenül.Hasonlít is, meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tud kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetből, ami több az emberek iránti sajnálatnál – az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Íme az ember. Ecce homo.



Alessandro Baricco: Vértelenül
Fordította: Székely Éva
96 oldal
Helikon Kiadó, 2011
1990 Ft 


Remélhetőleg hamarosan az Európa Kiadó is megörvendeztet bennünket, Bogassal ugyanis nagyon szeretnénk, ha 12 év után újra kiadnák Molnár Ferenc színműveit a Dráma sorozatban. Múltkor írtam a kiadónak, bár nem tudom, miért hitték azt, hogy tőlük akarom megvenni a könyvet, de a lényeg, hogy ígéretet kaptam, hogy továbbítják a vezetőség felé a kérést. Reménykedjünk. Csak csendben jegyzem meg, jövőre lesz Molnár Ferenc halálának 60. évfordulója, ami jó kis alkalom lenne, hogy ismét a boltokba kerüljön a könyv, mert még az antikváriumokban sincs.

 A huszadik századi magyar dráma nagymesterének gazdag életművéből öt színpadi művet vettünk fel kötetünkbe: Az ördög-öt, a Liliom-ot, A hattyú-t, Az üvegcipő-t és az Olympiá-t.
Válogatta, szerkesztette és a jegyzeteket írta Világos Beatrix.
"Molnár Ferenc kitűnő, érdekes író. Nevét már az irodalomtörténet tábláira vésték, itthon és külföldön, s mégsem lehet őt osztályozni, művészi eszközeit illetően sem.
Realista? Szereti a valóságot, az aprólékosságig, szeme észrevesz, fontosnak lát egy porszemet is, mint valami górcső, de azért a nagy tényeket sokszor elhanyagolja, egyáltalán nem realista. Ahhoz nagyon lírai, lázas. Impresszionista? Kedveli az esetlegest, az események szeszélyét, a könnyű, finom szellemet, de azért nem impresszionista. Ahhoz túlontúl érzéki. Szimbolista? Sok jelképpel él, minden darabjában, de nem szimbolista. Ahhoz igen felbontott, világos, beszédes.
Mindegyik irányból van benne egy csipetnyi, s ezek az elemek barokk tarkasággal elegyülnek művészetében...
A legjobbak, kik megjelölték méltó helyét a mai drámaírók között, szeretik hangsúlyozni, hogy sohasem a rajz az erőssége, hanem a szín, mely a rajz tétova vonalait elmossa. Alakjai emlékeztetnek azokra a finom képekre, melyeknek arcuk egy folt, ruhájuk egy regényesen izzó felület, alatta azonban nincs sem csont, sem hús. Furcsán hangzik, de cáfolhatatlan igazság, hogy az a drámaíró, kinek most nem is egy világrész tapsol, sohasem biztos vonalvezetéssel, drámai fejlesztéssel tűnt fel, hanem azzal a tündöklő bűvészettel, mely ennek hiányát elfelejti."
Kosztolányi Dezső (A Kiadó honlapján lévő leírás)

Molnár Ferenc: Színművek
492 oldal
Európa Kiadó, 1999
1600 Ft

2011. május 15., vasárnap

Csillagok

"Erői végképp elszálltanak, annyi sem maradt, hogy felülhessék. Pedig oly szívesen bejegyezné napló könyvébe mindazt, ami e bús napokban megfordult a fejében. Útravalónak hagyhatná felesége és három gyermeke számára. Amióta fölcseperedett, kevésszer tért éjszakai nyugodalomra anélkül, hogy az Itáliából származó, különlegesen vastag, felezett árkusokból fűzött kötetbe jegyzést ne tett volna. Állítólag egy híres Biblia készítő műhely terméke, eredetileg arra jártódott, hogy a Szent Szöveg kerüljön a lapjaira. Kornél mindig ehhez mért tisztelettel írt a napló könyvbe.Ha maradékai tudni vágyják, miként töltötte a reá szabott időt ezen a földön, elolvashatják."

     Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy annyi jót hallottam és olvastam erről a könyvről, hogy egyszer csak felkerült a kívánságlistámra, aztán az újabb pozitív vélemények hatására nem bírtam magammal és előrendeltem. Számoltam a napokat a megjelenésig, aztán láss csodát, néhány nappal hamarabb megjelent, én pedig nagy boldogan vágtattam érte a könyvesboltba. Hazafelé a buszon már elkezdtem vele ismerkedni, nézegettem, simogattam a lapokat és éreztem, hogy bizony szeretni fogom ezt a könyvet. Délután neki is kezdtem. OlvasóMókus azt ajánlotta, osszam be a 12 fejezetet, minden napra jusson egy, hogy tovább tartson. Niki erre azt mondta, úgyse fogom kibírni. Nos, egy-két napig sikerült is betartani az egy nap, egy fejezet módszert, de aztán győzött a kíváncsiság és megemeltem az adagot ;).

    A 12 fejezet a Csillag család egy-egy férfitagjának életét meséli el. Csillag Kornél 1705-ben, a Rákóczi-szabadságharc kellős közepén négyéves, nagyapjával és édesanyjával nemrég települt Magyarországra Németországból. Mindenhol a pusztítással, a katonák kegyetlenségeivel találkozunk, úgyhogy az első fejezet rögtön szíven üti az embert. Kornél később felveszi a Sternovszky családnevet és elkezdi az Apák könyvét, melyben életének fontos eseményét írja meg az utókor számára. A könyv nevét csak később kapja meg.
Ahogy haladunk az időben,úgy telnek be az Apák könyvének lapjai és nyerünk bepillantást a magyar történelem fontos eseményeibe, mely a Csillag család életére is mindig rányomja bélyegét.

    Apák és fiúk, akiket nemcsak a vérségi kötelék és az a bizonyos családi könyv köt össze, hanem egy különleges tulajdonság: képesek előrelátni bizonyos eseményeket, ill. visszanézni a múltba. Ez a képesség egyaránt lehet előny avagy hátrány az illető számára. mi az, amiket látnak? Születés és halál, öröm és bánat, háborúk, szenvedés, túlélés.



    Minden fejezet egy rövid leírással indul, mely az aktuális évszakot hivatott bemutatni, ezeket is nagyon szerettem. A fejezet további részében a regény nyelvezete megegyezik a koréval, melyben éppen járunk. Az elején picit szokatlan volt, de nagyon gyorsan elkaptam a fonalat és nagyon tetszettek a régies szavak és stílus.

    Hogy miért érdemes elolvasni? Olyan utánozhatatlan hangulata van, ami néhány oldal után magával ragadott, és mindvégig meg is maradt. Aztán a már említett stílusa miatt, ahogyan együtt sírunk és nevetünk a szereplőkkel, mert a szívünkhöz nőnek, történjen velük bármi. Ahogyan a magyar történelem bizonyos eseményei és az emberi kegyetlenség, a 12 generáció története is szíven üt. Természetesen a humor sem hiányzik, nagyon sokat nevettem az emberi butaságon is, mely rendszerint felbukkan egy-egy generáció életében. Ráadásul magyar író művét veszi a kezébe, aki rászánja magát az olvasásra. Garantáltan maradandó olvasmányélményt kap és rájön - ahogyan én is -, hogy igenis érdemes szétnézni a boltok/könyvtár polcain a kortárs magyar irodalom résznél is, csak az agyonreklámozott limonádék mellett kell gyorsan elsiklani és máris igazi Gyöngyszemre bukkanunk ;).

Végül néhány idézet, hátha valakinek ezzel sikerül meghozni a kedvét az olvasáshoz:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
"Senki nem értette, miért nem izgatja magát Sternovszky Bálint a családi üzlet rohamos sorvadása miatt. Hosszú délelőttöket töltött az üvegcsűr mellé örökölt erdőségekben, a feleségének azt mondotta, gombászik.
– Miként vagyon az, uram, hogy bár örökké gombászik, egy fia gombát sem lel?
– Lelek én bővibe, csakhogy mérgeset! Olyat, mint kegyed."


"Ebédjét az Elefánt-fogadóból hozatta, ozsonnáját a Nádor-kávéházból. A Nádor kese hajú főpincére, Laky úr, ha tehette, saját kezűleg servirozta Ilonkának ezüst tálcán a lágy tojást, a két pirított zsemlyét és a kapucinus kávét föllel. A második terhesség derekán bátorkodott megkérdezni: - Asszonyom, hogyan képes lankadatlanul dolgozni, eme állapotában?
  - Úgy, hogy kissé távolabbra kell húznom a széket az íróasztaltól."


     Ezúton is köszönöm Nikinek, OlvasóMókusnak, Heloise-nak, Gelsonak, Hirannethnek és Melindának (remélem, nem hagytam ki senkit :$), hogy meggyőztetek!


Vámos Miklós: Apák könyve      
544 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
Vámos Miklós honlapja
Részlet a könyvből
A bejegyzésben szereplő kép forrása: weheartit.com

Nekem nagyon tetszik az új kiadás, az aranyszínű betűk és imádtam olvasás közben a könyvet szagolgatni ;).
Korábban az Ab Ovo Kiadónál ezzel a borítóval jelent meg ->
A borító hátoldalán a külföldi kiadások vannak, és nagyon örültem, hogy - többek között - az angol, német, francia, spanyol, horvát mellett olaszra is lefordították ;).

2011. május 11., szerda

"(...) a parasztfiú, aki a kaszát és a kapát palettára és ecsetre cserélte."

  "A szemközti falra pillantott, ahol Coecke faszénnel rajzolt önarcképe függött. Vad jelenetek cikáztak a fejében összevissza. (...) Képekbe akarta önteni mindezt a szörnyűséget, hisz újra és újra megjelent lelki szemei előtt, színekkel és vonalakkal akarta rögzíteni, vad, ijesztő jeleneteket akart festeni, amelyek mindenkit félelemmel töltenek el. Ha ezt nem teszi meg, a képek élete végéig víziók és rémálmok formájában fogják kísérteni. A festés talán kiutat jelenthet számára, talán távol tudja tartani az árnyakat és meg tudja szabadítani azoktól az érzelmektől, amelyek lassan felőrölik.
  - Meg akarom tanulni - mondta még egyszer. És ez inkább parancsnak hangzott, mint kérésnek.
  Coecke egy darabig gondolataiba merülve nézte a komoly fiatalembert, mintha egészen másutt járna az esze. De aztán lassan bólintott. - Végtére is ezért bíztak a gondjaimra. Istenemre fogadom, hogy festőt faragok belőled..."

A festő és a vevő
- feltehetően önarckép
     Id. Pieter Bruegel neve talán nem mindenkinek mond valamit azonnal, ellenben ha egy képet mutatnánk nekik, biztosan beugrana, hogy "á, igen, ismerem ezt a képet." Nos, Pieter Bruegel élete is ilyen, nem sokat tudunk róla. John Vermuelen holland író ez ellen tett ebben a regényében. Az író valós adatokra és eseményekre támaszkodik, azonban ezeket a saját ízlése szerint használta fel.

    A regény elején a 15 éves Pieterrel találkozunk, aki éppen egy akasztást les meg, és közben igyekszik rajzán megörökíteni, ekkor talál rá az apja, majd egy barát. Ez a kép - az akasztásé és a bitófa körül állóké - örökre bevési magát a fiú emlékezetébe. Néhány év múlva a bátyja esküvőjét ünneplők közé csöppenünk, azonban a mulatságnak tragédia lesz a vége. Ebben az időben - a 16. század első felében - a spanyolok uralta Németalföldön szigorúan szabályozták, hányan vehetnek részt egy-egy ünnepségen, ami ellen a Bruegel család tagjai és a meghívottak súlyosan vétettek. A spanyolok tudomást szereztek Pieter rajzairól, így az első számú célpontjuk, hogy őt kézre kerítsék, azonban sikerül elrejtőznie majd megszöknie a katonák elöl. Öröme nem sokáig tart, ugyanis hamarosan a börtönben találja magát, ahol Licieux helynök, Granvelle bíboros helynök keresi fel. A bíboros a művészetek nagy mecénása, így a lázadó lelkű fiú a tanyáról, ahol eddig élt, Antwerpenbe kerül Pieter Coecke festő műhelyébe.

Antwerpen a 16. században
    Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy az ifjú Pieter tehetségét hamar felismeri Coecke, azonban eretnekségét és a spanyol elnyomók iránti gyűlöletét sosem sikerül legyőznie.

" - Az erőszaknak is megvan a maga szépsége - magyarázta Pieter elgondolkodva. - Tiszta szépség, amelyet az ember csak akkor tud visszaadni, ha minden érzelemtől mentesen nézi. Nem gondolod, hogy a konyhában ropogó tűz szép?
  - Hol van itt az összefüggés? 
  - Gondolsz arra a  szegény, hosszú évek alatt nagyra nőtt fára, amelyet elemésztenek a lángok?
  - De Pieter, ugye nem akarod közönséges fatörzsekhez hasonlítani az embereket?
  - Fák, állatok, emberek, mi a különbség? Minden él, minden a teremtés része, minden élőlénynek fontos helye van benne...
  - Tehát mégis igaz.
  - Micsoda?
  - Azt mesélték nekem, hogy számodra az ember nem nagy érték. 
  - Nem értékesebb, mint bármely más élőlény.
  - Azt hittem, az emberi élet a legnagyobb érték.
  - Miért? 
  - Mert... - Maarten kereste a szavakat, de hiába. Zavarodottan megrázta a fejét. - Hiszen ezt mindenki tudja!
  - Akkor miért nem tudsz válaszolni a kérdésemre? - Pieter elvigyorodott Maarten arckifejezését látva, aztán összepakolta a rajzkészletét. - Minden élőlény rendkívül fontosnak tartja önmagát, de csak az ember tud róla beszélni, és ezzel vitára bocsátani önnön fontosságát. Utóbbi tehát ajándék, miért ne használnánk akkor?"

Antoine Parrenot de Granvelle
 bíboros
   A bíboros árnyéka kíséri életét, akitől mindig a hideg futkos a hátán és közben a város forrongani kezd az elnyomó spanyolok erőszakossága ellen és harcol a vallásszabadságért. Ne felejtsük el, hogy ekkoriban kezdet teret hódítani a reformáció, Németalföldön pedig igen nagy számú követőt találtak a lutheránusok és a kálvinisták. Közben pedig olyan halhatatlan művek születnek, mint a Bábel tornya, A halál diadala vagy a Farsang és Böjt harca.
"Pieter azon töprengett, miért akarja minden nő, hogy lefessék.
- A képen közel sem lennél ennyire szép - mondta.
- Tényleg? És miért nem?
- Mert én mindig a bőr alá nézek, a szép látszat mögé, és az ember valódi természetét próbálom megfesteni.
- És ez az igazi természet mindig csúf kell hogy legyen?
- Sajnos ez már csak így van."
   Már az elején megtetszett a regény stílusa, ráadásul olvastatja is magát, azonban már az elején számos erőszakos jelenettel találkozunk, de ez bizony ezzel a korral jár.


    Pieter Bruegel homályos életét pedig jó volt végigkövetni, elvégre lehet, hogy valóban így történtek meg vele a felsorolt események. Bár egy történelmi ferdítést azért találtam benne, de nem szeretném lelőni a poént és a festő szempontjából talán megbocsátható. Külön kiemelném, hogy a regény elején az író köszönetet mond mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a könyv megszületésében, akik közt műkritikus és ókorkutató is akad, tehát a szarvashibák ki vannak zárva, ill. felhívja a figyelmet a Pieter életében fontos szerepet betöltő, ám kitalált alakra,  Jobbéra is.

    A festőről érdemes tudni, hogy leginkább a tájképek érdekelték, a legtöbb képén a táj sokkal fontosabb volt számára, mint a cselekmény, amit ábrázol. Sok helyen a paraszt jelzővel illetik, ami származására és arra utal, hogy számos képén találkozunk parasztokkal, a képein nem tudott elszakadni a gyökereitől.

    Minden művészet és/vagy németalföldi történelem iránt érdeklődő olvasó bátran vegye a kezébe, garantáltan jól fog szórakozni ;). A történelmi szál a regény utolsó harmadában kap fontos szerepet és ebből szívesen olvastam volna egy kicsit többet is ;).

    Bevallom, mindig hadilábon álltam a festő vezetéknevével, hogyan is kellene helyesen ejteni, nos, a Wikipedia szerint [bröhel] a helyes.



John Vermeulen: Tánc az akasztófa alatt - Idősebb Pieter Bruegel élete
Eredeti cím:  De Ekster op de galg by John Vermeulen

Fordította: Fodor Enikő
520 oldal
Geopen Kiadó, 2009
3500 Ft

A bejegyzésben szereplő képek forrásai:
Bruegel portréja
A bíborost ábrázoló kép Anthonis Mor festménye
Antwerpen korabeli látképe

2011. május 7., szombat

Májusi könyveső (2011)


Forrás: weheartit.com
     Mivel a régi mondás szerint a májusi eső aranyat ér, szétnéztem az e hónapban megjelenő könyvek közt, mely újdonságokra érdemes odafigyelni. A válogatás most is szubjektív. Reméljük, a májusi október hamarosan véget ér és újra lehet a szabadban olvasni.


Nézzünk is szét először a már megjelent könyvek közt! :)
Kezdjük rögtön egy magyar újdonsággal:
ismét megjelent Móricz Zsigmond egyik régóta és számomra eddig ismeretlen kisregénye A galamb papné.Bevallom, Móriczot középiskolás koromban olvastam utoljára, de ezen a statisztikán hamarosan szeretnék javítani, esetleg ezen kisregénnyel akár.
Vigyázat, a fülszöveg SPOILER-t tartalmaz!


Pap Énók, a gáti pap és zádori Zádor Ica a világtól elzárkózva, egy isten háta mögötti kisfaluban mézesheteiket élik. A férj elégedett, hiszen nagyvárosi feleséget, egy kis "selyem teremtést" kapott, és a feleség is boldog várakozással tekint közös életük elé. Szerelemből házasodtak, de azért jól megnézték, kifélével állnak oltár elé. Énók paraszti származású, tanulmányai révén azonban felküzdötte magát a vidéki értelmiségi középosztályba. Felesége jó családból való polgárleány, aki ugyan rangon alul házasodott, de bízik férje szakmai előmenetelében, mert az ő asszonyi vágyai és álmai is a pap karrierjével függenek össze. Csakhogy teljességgel ki akarja sajátítani a férfit, s női szeszélyhullámzásaihoz igazodó, feltétel nélküli odaadást vár el tőle. Az első és egyetlen akar lenni az életében. Olyannyira, hogy még hivatása gyakorlásában is korlátozza. Amint az együttélés hétköznapjaiban kiismeri, máris kevesellni kezdi, amit nyújt. "Azt már tudta, hogy ez igazán olyan férj, amilyet csak kívánhat valaki. Jól nevelt, régi divatú, igazi férj. Kétség és gyanú nem férhet hozzá. Házias, a feleségét imádja, és egy óránál tovább bírja az ölében hordani. De azért ennek is van hibája. Se pénze, se perverz műveltsége nincs. Az igazán unalmas, mindig csak okosan beszélni, komolyan nevetni".

A nagy regénykompozíciók mesterének számító Móricz "ezúttal" -több mint száz éve- leheletfinom lélektani regényt írt: a házastársi játszmák valóságos példatárát adva aprólékos részletességgel rajzolta meg friss házas hőseinek folyton ingadozó lelkiállapotát, az együttélés szabályainak kialakításán való mindennapos igyekezetüket. A galamb papné nemcsak ezért, de ezért is a maga nemében ugyanolyan remekmű, mint Móricz nagyregényei.

Móricz Zsigmond: A galamb papné
164 oldal
Európa Kiadó, 2011
2500 Ft



Talán sokan megköveznek érte, de nekem tetszettek Rácz Zsuzsa Terézanyus regényei, és végre megjelentek Zsuzsa korábbi írásai is, legalábbis egy csokor közülük. Ennek azért is örülök, mert egy nagytakarítás alkalmával egy nagy kupac magazin a kukában végezte és közte voltak azok is, amiben Zsuzsa annak idején írt. Mea culpa.

Terézanyu, azaz Rácz Zsuzsa több százezer nő barátnője. A barátság viharos gyorsasággal kezdődött, elég volt hozzá az a pár óra vagy pár nap, amit az Állítsátok meg Terézanyut! című letehetetlen bestseller elolvasása jelentett. De ahogy az a legközelebbi barátnőinkkel való kapcsolatunkban is sokszor megesik, csak néha döbbenünk rá: vajon ismerjük-e őt igazán? Vajon mindent tudunk-e róla? Ha Terézanyuval szemben felmerültek volna hasonló kétségeink, akkor az Ismeritek Terézanyut? című, most megjelenő könyv mindet eloszlatja, hiszen a benne összegyűjtött, 1990 és 2010 között megjelenő írásokból a legszemélyesebb élményeket is első kézből kaphatjuk meg Rácz Zsuzsától.


A könyvben szereplő 60 írásból 12 olvasható Rácz Zsuzsa honlapján.
Rácz Zsuzsa: Ismeritek Terézanyut? 
216 oldal
Sanoma Budapest, 2011
2600 Ft



Azt hiszem, sokakkal egyetemben rajongtam gyerekkoromban a Sissy-filmekért, a Romy Schneider főszereplésével készült sorozatot elég gyakran ismételték, viszont mindig meg kellett néznem és egyáltalán nem zavart, hogy már megint ez van  tévében, ellentétben a mostanában agyonismételt filmekkel.

Azonban most nem a királynéról, hanem a legkisebb húgáról, Sophie-ról jelent meg egy regény: 

Sophie a "magyarok királynőjének", Sissinek a legfiatalabb és talán a legkedvesebb húga volt. A vadóc, életvidám teremtés, frissítően hatott egész környezetére. Kérője szép számmal akadt, fényes királyi udvarokból érkeztek. De Sophie szívét egy közrendű polgár, egy müncheni fotográfus nyerte el. Szerelmük azonban tragikus fordulatot vett...
Az izgalmas regény élvezetes stílusban, színesen eleveníti meg a bajor udvar légkörét, s a kötöttségek ellen lázadó Sophie megrendítő sorsát.


Natalie Scharf: Sophie, Sissi lázadó húga
Fordította: Vásárhelyi Zsolt
272 oldal
K.u.K. Kiadó, 2011
3200 Ft


Most pedig térjünk át a hamarosan megjelenő ínyencségekre.

Rögtön egy szépségre bukkantam:

A Quo vadist tavaly már sikerült olcsón beszereznem, méghozzá az Európa diákkönyvtáras példányt és tervezem, hogy idén elolvasom. A Lazi Kiadó most ilyen szép borítóval jelenteti meg:
Vigyázat, a fülszöveg SPOILER-t tartalmaz!

Henryk Sienkiewicz, a talán legnépszerűbb lengyel prózaíró, számos nyelvre lefordított "Quo vadis" című regénye az ókori Róma legkiszámíthatatlanabb császára, az őrült Néró uralkodása idején játszódik, Sienkiewicz érzékletesen ábrázolja a hírhedt pojáca és udvartartása perverz szórakozásait, az oktalan és eszeveszett keresztényüldözéseket, az Örök Város felgyújtását.
Eközben egy csodálatos szerelem bontakozik ki. Vinicius a gazdag patrícius beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A férfi élete egy csapásra megváltozik, Lygia ugyanis keresztény vallású, és ez számtalan bonyodalomhoz vezet. Noha szeretik egymást, két különböző, sőt ellentétes világot képviselnek, ráadásul egy olyan korban, amelyben kereszténynek lenni halálos veszedelmet jelent.
Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot is, amelyben élnek. Róma Néró eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bujkálnak, cirkuszok porondján halnak mártírhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.


Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
528 oldal
Lazi Kiadó, 2011
3600 Ft
Várható megjelenés: május 11.




Két évvel ezelőtt már olvastam A rózsa nevét, aztán megnéztem a filmet is és megállapítottam, hogy - mint általában - itt is rengeteg dolog kimaradt, de kedvcsinálónak nem rossz az olvasáshoz. Azonban fel kell hívnom a leendő Olvasók figyelmét, hogy sok benne a latin, amire nem árt - lelkileg - felkészülni. Megjegyzem, nekem a korábbi fekete borítós kiadás van meg és az jobban is tetszik.



Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban?

A "Rózsa neve" nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a regény végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. -Ki a tettes?- Ez a kérdés, figyelmeztet a regényhez írott széljegyzeteiben Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése.

A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a -tettesig- sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

"Nosza, adok én teneked sok latint és kevés nőt, teológiát dögivel és vért, literszám, mint a Grand Guignolban, hogy te kifakadj: "ez hamis, ez becsapás! ". És ekkor kell a hatalmamba kerülnöd, beleborzonganod Isten végtelen mindenhatóságába, melynek a világ rendje semmi. És azután rájönnöd, ha ügyes vagy, hogy hogyan is húztalak be a csőbe, elvégre én minden egyes lépésnél szóltam neked, figyelmeztettelek, hogy a kárhozatba viszlek; csak hát az ördögi paktumokban épp az a szép, hogy az ember úgy írja alá őket, hogy nagyon is tudja, kivel paktál. Mi másért érdemelné ki a poklot? Mivel pedig azt akartam, hogy az egyetlen igazán izgalmas dolog, vagyis a metafizikai borzongás, kellemes hatást keltsen, nem maradt más hátra, mint hogy a legmetafizikusabb és legfilozofikusabb cselekménymintát: a detektívregényt válasszam."

Umberto Eco: A rózsa neve
Fordította: Barna Imre
664 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
Várható megjelenés: május10.




Nagyon kíváncsi vagyok Karinthy ezen regényére, és most ilyen szép borítóval is megjelenik:

A szakadatlan hajszoltságban élő Karinthy furcsa tüneteket észlel magán 1936 márciusában. Füle egyre erősebben zúg, sőt egyenesen vonatok dübörgését hallja, egyre gyakrabban jelentkező émelygés és rosszullét környékezi. Az orvosi vizsgálatok kiderítik, hogy agydaganata van, melyet sürgősen operálni kell. Barátai, ismerősei - pártállásra tekintet nélkül - összefognak, és előteremtik a svédországi műtét költségeit. A budapesti értelmiség szinte egy emberként aggódik a népszerű szerző életéért, s napról napra várja Stockholmból a híreket. A lábadozó "Frici" már a kórházban elhatározza, hogy "erről az egészről" könyvet fog írni. A Pesti Napló-ban hétről hétre közölt folytatásokban a magyar főváros irodalmi és társasági életének hétköznapjai mellett kirajzolódik az életveszélyes betegség felismerésének, elfogadásának érzékenyen, szó szerint belülről ábrázolt lelki folyamata is.

Karinthy legismertebb regénye olyan sok szállal kötődik kora valóságához, hogy gyakran meg is feledkezünk regényszerűségéről. Arról, hogy ez a mű mégiscsak megkomponált, fiktív elemeket is tartalmazó alkotás, mely nemcsak a veszedelmes betegség kialakulását és kórtörténetét beszéli el, hanem a Gulliver-átiratok, az Utazás Faremidóba és a Capillária hagyományát is folytatja. S mindenekelőtt izgalmas, letehetetlen olvasmány, a tudás és emberség humorral átszőtt himnusza. Karinthy Frigyes mítoszokon és legendákon túl ajánlotta könyvét "a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona". Kiadásunk a mű teljes, csonkítatlan szövegét közli.
A sorozatot szerkeszti és a szöveget gondozta Fráter Zoltán.

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
220 oldal
Európa Kiadó, 2011
2800 Ft
Várható megjelenés: május 10.




Forrás: weheartit.com

2011. május 1., vasárnap

Május - Franciaország és a család jegyében

    Ezennel lehull a lepel a titokról és elárul, milyen tematikát eszeltem ki erre a hónapra. Természetesen először a két elmaradt könyvemről a Kőbe zárt fájdalomról és a Tánc az akasztófa alatt-ról fogok írni, aztán indul hivatalosan a mandula ;). Ha minden igaz, jövő pénteken jelenteti meg az Európa Kiadó is Vámos Miklóstól az Apák könyvét, amiről már annyi jót olvastam és hallottam a kedves Molyocskáktól, hogy nem bírtam magammal és előrendeltem. Mivel a könyv bemutatója 5-én lesz, így ezzel a könyvvel nem fognak csúszni és pénteken mehetek érte a boltba :P. Ezzel máris megvan egy kiszemelt a családi könyvek közül ;).

A hónap további kiszemeltjei:


A képet kb.: 2 hete gyártottam, azonban az e heti beszerzésnek hála további könyvekkel bővült a lista. Csendben megjegyzem, hogy a kiszemeltek között egyetlen recenziós példány sincs.

Lássuk hát a medvét, akarom mondani az olvasandókat:

Alexandre Dumas: A régens lánya - ez könyv rögtön megfelel mindkét kritériumnak, hiszen francia és családi kapcsolat is van benne. Szégyellem magam, hogy nem olvastam még Dumas-t, a Monte Cristo egyébként szerepel a Várólista Light-omon, éppen ezért. De egy több mint 1000 oldalas könyvre fel kell készülni lelkileg :P, így A régens lányával fogok bemelegíteni ;).

Május 20-án lesz Balzac születésnapja, így a Molyos eseményhez csatlakozva olvasom el a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága c. regényét. Harmadikban a Goriot apó volt kötelező, amit szerettem, viszont azóta Balzac-kal is elkerültük egymást :$.

A Malevil-ről is sok szépet és jót hallottam, nem véletlenül került fel a Várólista Lightra és Heloise-nak is megígértem ;).

Mario Vargas Llosa-t egyszerűen megszerettem (na, nem a mostis könyvei miatt), és ennek a regényének nagyon tetszik a címe, nem beszélve arról, hogy beszerezhetetlen, így különösen büszke vagyok magamra, hogy tavaly rátaláltam és megvettem ;). Az Édenkert a sarkon túl egyébként Paul Gauguin és a nagymamája életét mutatja be.

Stefan Zweig Mária Antoinette-je már tavaly elkezdett érdekelni, a francia hónapból meg egyenesen kihagyhatatlan.

Szintén Marie Antoinette-ről, pontosan a híres nyakék ügyről szól Szerb Antal A királyné nyaklánca c. regénye, ami szintén régóta kívánságlistás volt nálam és rögtön két Molyos eseményhez is köthető ;).

Pierre La Mure Moulin Rouge c. regényét tavaly hörcsögöltem jutalomfalatként, és mivel Toulouse-Lautrec és a korabeli párizsi művészvilág életét mutatja be, itt a helye ;).

Virginia Woolf regényét tavaly vettem, egyszerűen be kell mennem a könyvesboltba és VW-könyvet kellett vennem. Így került a kosaramba A világítótorony. Magyarázatot nem tudok a vásárlás okára adni, azonban ez a regény is egy család életét mutatja be, ráadásul szintén Várólista Lightos, tehát két legyet üthetek egy csapásra :).

Aztán a múlt heti bevásárlás eredménye Silvia
Avallone regénye, az Acél, amelyet szintén be tudok illeszteni a családi hónapba és mellesleg nagyon kíváncsi vagyok rá. 

A 10 kiszemeltem nem fog beleférni egyetlen hónapba, így néhányuk júniusra marad, de remélem, ezért senki sem fog reklamálni ;).


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...