2011. március 31., csütörtök

Tavaszi könyvzsongás (2011. március - április)

Mondanom sem kell, hogy azonnal beleszerettem a borítóba :). Igen, festmény van rajta, méghozzá  
Ilya Repin Micsoda szabadság c. képe ;).

Fülszöveg:
Tíz újabb nagyszerű történet Alice Munrótól, a Nemzetközi Man Booker-díj 2009-es díjazottjától. Miközben még mindig a régi témái foglalkoztatják - szerelem, barátság, házasságtörés, gyereknevelés, család, betegség, aljasság, árulás és megbocsátás -, ezekben az élet alkonyán keletkezett szövegekben egyre inkább jelen van a kiszolgáltatottság, az erőszak és a magány is. A Munrótól már megszokott pontos, szikár, múltidéző szövegek vakmerőbbek és provokatívabbak, mint valaha. Az öntörvényűek, a társadalmon kívüliek és a betegek mellett ezúttal felbukkannak a józanok és átlagosak is, akiknek életét az előbbiek visszafordíthatatlanul megváltoztatják.
  
Alice Munro: Mennyi boldogság!
Fordította: Mesterházi Mónika
344 oldal
Park Könyvkiadó, 2011
3900 Ft
Várható megjelenés: április 4. Az Alexandrában már biztosan kapható, most néztem meg ;).

Egy perditatörténet:

Fülszöveg:
Párizs a hatvanas években. A 25 éves, fiús életet élő homoszexuális lány elrontott orvosi tanulmányai és az első, szerencsétlenül végződő szerelem után az éjszakai életbe veti magát. Gigola néven tökéletesen férfias dendivé válik. Szmokingban jár, vörös szegfűvel a gomblyukában, ezüstgombos, kobra fejű botot lóbálva. Így lesz a Pigalle prostituáltjainak és az előkelő negyedek gazdag nőinek a kedvence lesz, lányokat futtató, kifinomult selyemfiú-lány.
Dől a pénz és az alkohol. De találkozása a távolságtartó Alice-szal, aki a legjobban ellenáll vágyának és uralkodásának, a hanyatlását jelenti.
Az 1972-ben kinyomtatott Gigolát akkor a cenzúra betiltotta. A "kígyófejű bot gombjának" erotikus képe riasztotta volna el a véleményformálókat? Évtizedekkel később Gigola még mindig a hatvanas évek Pigalle-jának egyik legelbűvölőbb (vagy legbotrányosabb) személyisége.

Laure Charpentier: Gigola - A selyemfiú-lány
Fordította: Dr. Kertész János
228 oldal
K. u. K. Kiadó, 2011
2400 Ft
Várható megjelenés: április 7.

Végre egy ezer éve beszerezhetetlen könyv is újra kiadásra kerül, bár borító még sehol sincs róla és egyedül a Libriben rendelhető csak elő:
 Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó 

Fülszöveg:
Nyájas Olvasó! Új regényének első mondatával így szólít meg téged a szerző, Italo Calvino: Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazó-t kezded éppen olvasni... Kényelmesen elhelyezkedsz tehát, és olvasnád. De jaj, a mese megszakad: s aztán valami baj az újabb kötettel is van, amit hibás példányod helyett a könyvesboltban kapsz. Nyomozásba fogsz hát, nyájas Olvasó. Kíváncsi vagy a mesére. Amikor azonban a mese fordulóponthoz ér, valami mindig történik. A könyv elvész, ellopják, elkobozzák, műanyagba öntik, gépbe táplálják, szavakra bontják, betiltják, megsemmisítik, bezúzzák. Még szerencse, hogy nyomozásod roppant regényesnek bizonyul. Egyre újabb és újabb kalandokba botlasz: beleszeretsz az Olvasónőbe, együtt nyomoztok, el-elváltok, majd ismét találkoznak az útjaitok. Tíz regény végül is megmarad izgalmas torzónak. A tizenegyediket - a sajátodat fejezd be te, nyájas Olvasó! Italo Calvino (19231985) a XX. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója volt. Emlékezetes regényét az életműsorozat második köteteként jelentetjük meg most új kiadásban.  

Fordította: Telegdi Polgár István
304 oldal
Európa Kiadó, 2011
2900 Ft
Várható megjelenés: április

A mostani drámák és színművek iránti rajongásomnak kedvez a Geopen Kiadó:

„Lessing ebben az éles eszű században is a legokosabbak közé tartozott. A pascali embertípusba, amelynek emésztő szenvedélye az igazság, amelynek öncél és legfőbb gyönyörűség a gondolkodás. Műveinek máig ható varázsát az adja, hogy át tudják sugározni az olvasóba a gondolkozás közben érzett örömet. Látjuk, hogyan születik meg szemünk előtt, hogyan ölt testet, lesz egyre harcosabb és diadalmasabb a gondolat. Egy csodálatos értelem karon fog bennünket, és megmutatja nekünk műhelyének titkait” Szerb Antal, A világirodalom története
A német Gotthold Ephraim Lessing a felvilágosodás kiemelkedő alakja, drámaíró, esztéta, dramaturg, a modern színházi kritika megteremtője. Művei Magyarországon alig ismertek, a máig legteljesebb Lessing-válogatás több mint ötven éve jelent meg magyarul, esszéinek csupán töredéke olvasható nyelvünkön. Darabjait német nyelvterületen játsszák, de Magyarországon alig. Pedig Kazinczy Ferenc már a 18–19. század fordulóján felismerte jelentőségét, és csaknem valamennyi drámáját lefordította. A Bölcs Náthán nagy ritkán felbukkan egy-egy hazai színház műsorán, de más műve nem.
A Fenyő Ervin összeállításában megjelenő kötet a Lessing-darabok teljes válogatása, amely Szeredás András tolmácsolásában eddig magyarul nem olvasható színdarabokkal, töredékekkel és két dráma újrafordításával is kiegészült.

Gotthold Ephraim Lessing: Drámák
Fordította: Szeredás András
784 oldal
Geopen Kiadó, 2011
4500 Ft
A kiadó honlapja szerint már kapható.


Mivel végre van borító és ráadásul olasz, így őt sem hagyhatom ki:
Egyszer átmennek Elbára - persze úszva, mondták -, és soha többé nem jönnek vissza.

A fiatal Silvia Avallone regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino. Ennek a tengerparti városnak azonban nem sok köze van a "sole mió"-s Itáliához. A helyi iparnegyedben vagyunk, ahol nyáron a bénító forróság, télen pedig a kongó üresség és a szitáló eső miatt bágyadt unalom az élet. Az itt élők hozzászürkültek a környezetüket uraló acélművekhez, a lerobbant bérházrengeteghez, a koszos és olajos tengerparthoz. Az agyonhajszolt apák és a drogmámorba menekülő nagyfiúk az acélgyárban dolgoznak, az asszonyok pedig harmincévesen már püffedt lábbal, fásultan végzik a háztartási teendőket.
A két főszereplő kamasz lány, Anna és Francesca, mégis úgy érzi: csupa ígéret az élet, övék a világ. A végtelen boldogsághoz már csak az kell, hogy betöltsék a tizennégyet, részt vehessenek a nyári ünnepen, megismerjék a testi szerelmet, és eljussanak a napfényben fürdő szemközti szigetre. Lehet-e ez a kiút sivár valóságukból?
Kamaszregénynél jóval több: lebilincselő sodrású, váratlan fordulatokban és erotikus intermezzókban, miniatűrszerű pontossággal kidolgozott jellemrajzokban gazdag, eleven lüktetésű mű az Acél. Egy kiábrándult új korosztály szigorú látlelete Itália sötétebbik feléről.

Silvia Avallone: Acél
Fordította: Lukácsi Margit
504 oldal
Európa Kiadó, Modern Könyvtár, 2011
2900 Ft
Várható megjelenés: április 13.
Részlet a könyvből


Egy gyönyörűség, amit megint csak a Libriben lehet előjegyeztetni:

 A világ múzeumai sorozat 3. kötete

A Bécsben 1891-ben megnyílt Kunsthistorisches Museum a világ egyik legjelentősebb művészeti gyűjteménye. Bár festménykollekciója számottevő részében olyan művekből áll, amelyek Lipót Vilmos főherceg, Németalföld kormányzója szerzett meg, a Habsburg család több nemzedéke munkálkodott gyarapításán. Állami tulajdonba 1918-ban, a köztársaság kikiáltásakor került. A képtár egésze, mintegy ezernégyszáz alkotás bemutatásával, az európai festészet átfogó panorámáját nyújtja.


 Kunsthistorisches Museum - Bécs
160 oldal, színes képekkel
Grafo Kiadó, A világ múzeumai sorozat
4900 Ft
Várható megjelenés: április 5.  



Végül még egy könyv az Európától, ami ráadásul magyar :)


 Fülszöveg:
Az "Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is.
Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva.
Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." 
 (Tandori Dezső)

Vámos Miklós: Apák könyve
544 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft 
Várható megjelenés: május 6.


Április 14. és 17. között pedig immáron 18. alkalommal kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenárison.
Az eseményről bővebben itt lehet olvasni.
Aki teheti, menjen el, nézelődjön helyettem is.

2011. március 27., vasárnap

"Van valami idegen, ördögi és gyönyörű benne"



"Kareninék, férj és feleség, továbbra is egy házban éltek, mindennap találkoztak, de teljesen idegenek voltak egymás számára. Vronszkij nem fordult meg Alekszej Alekszandrovics házában, de Anna házon kívül találkozott vele, s ezt a férje is tudta." 

   Röviden és tömören ennyi a fő szál összefoglalása. De remélem, senki sem éri be ennyivel, elvégre mi lesz akkor a többiekkel? A cselekményre nem is térnék ki a továbbiakban, remélem, mindenki nagyjából tisztában van vele, hanem nézzük a többieket! Hiszen nem maradhat ki Sztyepan Arkagyics, Anna bátyja; Dolly, a sógornője; Kitty, előbbi húga és Levin, akiben Tolsztoj önmagát írta meg.


    A hat hét alatt, míg a regényt olvastam (csendben megjegyzem, ment volna gyorsabban is), teljesen magával ragadott a kor, a szereplők, az egész miliő, és ahogy a címben is szerepel Kitty mondata, amikor először találkozik Annával, engem is elvarázsolt. Aki azt hinné, hogy az Anna Karenina csak egy házasságtörő asszony története, ki kell, hogy ábrándítsam. A felsoroltakon kívül sokan feltűnnek, akik fontos szerepet kapnak az idézetben szereplő három ember életében. 
     Miközben szó esik, politikáról, vallásról, társadalmi pozíciókról, mezőgazdaságról, gazdaságról - főleg Levinnek köszönhetően -, Tolsztoj az idegeinkkel is játszik. Amikor éppen belemerülnénk valamely páros életének egy izgalmas szakaszába, hirtelen a következő fejezetben már másokkal találkozunk. Zseniális, ahogyan a szereplők érzéseit bemutatja és fokozatosan összeérnek a szálak. 


"Anna Dolly sovány, elkínzott arcára nézett, a porlepte ráncokra, s azt akarta mondani, amit épp gondolt is, azaz hogy Dolly lefogyott; de aztán eszébe jutott, hogy ő maga meg megszépült, a Dolly szeme is ezt mondta - fölsóhajtott hát, s magáról kezdett el beszélni.
- Rám nézel - mondta -, s azt gondolod, lehetek-e boldog a helyzetemben. És itt van, látod! Szégyellem bevallani, de megbocsáthatatlanul boldog vagyok. Valami varázslat történt rajtam, mint amikor az ember álmában fél, szorong, aztán hirtelen fölébred, s azt érzi, hogy a félelmei nincsenek többé. Én is fölébredtem. Átéltem a gyötrelmeket, a rettenetest, s most már rég, különösen mióta itt vagyunk, olyan boldog vagyok! - S félénk, kérdő mosollyal pillantott Dollyra."


  Bizony, nem könnyű olvasmány, de  ha az elején hagyjuk, hogy magával ragadjon, a későbbiekben sem lesz probléma. De mi mást is mondhatna, aki önkényesen az idei évet e könyvének kiáltotta ki? Persze, persze, néha nekem is sok volt Levin filozofálásából, de nem ő az egyetlen, akinek valamely gondolata valaha az eszébe jutott. Elvégre ő testesíti meg a tolsztojániznust.


   Sajnálom és nem is értem, annak idején miért nem volt kötelező, miért volt elég az Ivan Iljics halála, miért ugrottunk át ezen a regényen? Biztosan akkor is szerettem volna. Az eseményem résztvevőinek és mindenkinek üzenem, aki még nem vette kezébe, hogy bátran tegye meg. Hogy miért? Mert egyrészt a plazacicákat rendkívül hatásosan lehet sokkolni azzal, hogy az ember Anna Kareninát olvas (ami elég szomorú, mert ezek szerint ők sosem fogják elolvasni és nem tudják, mit veszítenek), másrészt az olvasás ideje alatt ragacsokkal jelölgettem be az idézeteket és a két kötetben összesen (1-2 még nincs bejelölve) 23
ragacs van. 
Íme, a bizonyíték: 



Ezek után pedig az esemény is megérdemel egy saját gyártású képet:



A regény számos filmfeldolgozást megért, az 1997-es láttam és Sean Bean nem Vronszkij!.
Egy szó, mint száz: tessék Anna Kareninát (is) olvasni! :)




Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenina I-II.  
Fordította: Németh László
1060 oldal
Európa Kiadó (diákkönyvtár), 2006
1500 Ft
A regény a MEK-en.

2011. március 26., szombat

Dupla játék a kastélyban

TURAI. Én csak a fiút sajnálom.
GÁL. Én a fiút és az operettet. Hallatlan. Ő megcsókolja az ő klasszikus fejét. Pont a fejét. - Ki fogja most ezt a szerepet énekelni?
TURAI. Ugyan kérlek. Engem most a fiú érdekel. Mit mond szegény?
GÁL. Sír.
TURAI. De közbe... nem mond szavakat?
GÁL. Mond. Jobb nem hallani.
TURAI. Mit mond?
GÁL. Azt mondja: "Összetépem".
TURAI. A nőt?
GÁL. Dehogy. Rosszabb. A kottát. És azt mondja: "Megölöm!"
TURAI. Almádyt?
GÁL. Dehogy! A nőt. A gömbölyűt, az illatost. Most már igazán kíváncsi vagyok: ha összetépi a zenét és megöli a primadonnát, hogy lesz ebből premiér?
TURAI kissé gondolkozik, majd lendülettel mondja. Hát lesz premiér. Muszáj, hogy legyen.
GÁL. Ezek után?
TURAI. Ezek után. Légy nyugodt, lesz premiér.
GÁL. Evvel a zenével?
TURAI. Evvel a zenével, evvel a primadonnával, evvel a szerzővel. Ezt én mondom neked. És minden lesz. Házasság lesz, siker lesz, boldogság lesz.
GÁL. Ugyan, te optimista! Az ilyen jóslatok helyett jobb tennéd, ha megmondanád, hogy mit lehet itt csinálni! Egy katasztrófával állunk szemközt.
TURAI. Úgy van.
GÁL. Na híres író urak! Most kaptunk az élettől feladatot! Na mester! Itt a bonyolult helyzet. Ezt tessék kibogozni, rendbehozni. Na te híres! Most vedd elő a tehetségedet! Most mutasd meg, mit tudsz!

   Ismét egy régóta rám váró színművet választottam, de most különleges okból (is): Március 27-én van ugyanis a Színházi Világnap.

Egy olaszországi tengerparti kastélyba érkezik Turai és Gál, a híres szerzőpáros, ill. a fiatal zeneszerző, Ádám. A három férfi véletlenül fültanúja lesz a szomszéd szobában elszállásolt ünnepelt primadonna, Ádám menyasszonya, Balogh Annie és egykori szerelme, a híres színész, Almády beszélgetésének. Ádám azonnal kiborul, míg a bonyodalom megoldása a szerzőkre hárul. Közben felbukkan egy lakáj és egy titkár is.

TITKÁR. Mehet?
ANNIE. Ne kérdezzen annyit! Mehet!
TITKÁR súg neki. "Csinosan bútorozott szalón."
ANNIE. Micsoda?
TITKÁR súgva. "Csinosan bútorozott szalón tizenötödik Lajos stílusában."
ANNIE. Szerencsétlen! Hiszen ezt nem kell súgni!
TITKÁR. Nem? Én eddig mindig az ilyet is súgtam.
ANNIE. Ezt a kárpitosnak kell súgni, az előadás előtt. A színésznek csak azt, amit beszél.
TITKÁR. Nahát ez érdekes. 

Azt hiszem, az idézetek magukért beszélnek :). A rövid, három felvonásos színművet pedig nem lehet pókerarccal olvasni, mert szinte minden oldalon akad egy-egy poén. Én pedig  most lettem Molnár Ferenc-rajongó.
Akinek pedig lehetősége van, megnézheti a Vígszínházban. Irigylem is nagyon érte.




Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
80 oldal
Interpopulart, 1996

A néma levente - Öt magyar dráma    
440 oldal
Európa Diákkönyvtár, 2002
900 Ft
Vagy elolvasható a MEK-en.

2011. március 24., csütörtök

De mi a helyzet a versekkel?

A Kultúrmisszóval kapcsolatban jutott eszembe, hogy mostanában nemhogy regényt, novellát nem olvasnak sokan, de még kevesebben vannak, akik verseskötet vesznek a kezembe. Nemhogy kortársat, de még klasszikust sem. Miért lehet ez? Ennyire megcsömörlöttek vajon az iskolában? Ennyire elege lett volna az embereknek a költészetből? Sok volt az a néhány vers, amit memoriterként adtak fel annak idején?
Emlékszem, gyerekkoromban talán minden szombat este - amikor még csak 1-es meg 2-es csatorna volt - a Híradó után volt az "Egyesen" a Vers mindenkinek, ahol egy-egy nagyszerű színész mondott el egy verset. Aztán eltűnt. Talán tavaly vagy azelőtti évben Kamarás Iván ötlete kapcsán született meg a Mobilvers, ami a Vers mindenkinek  modern változata lett. Itt mobiltelefonon rögzítettek egy-egy verset. De mostanában már ezzel sem találkoztam. Egyedül a Duna TV-n hallhatunk verset a déli harangszó után és valamikor éjszaka. Egyértelmű, mennyire optimális az időpont, hiszen délben a legtöbben otthon sincsenek, éjjel meg általában ilyenkor már alszik a nép.
Miért jobb napi szappanoperát meg valóságshowt nézni egy-egy néhány perces vers helyett? Kíváncsian várom  a véleményeket :). Tessék hozzászólni!!! :)

Bevallom, a kortárs magyar költészettel kicsit hadilábon állok, de igyekszem megismerkedni vele.

2011. március 22., kedd

Kultúrmisszió

          Ma este az alábbi e-mailt kaptam, amelyben a segítségemet kérték és természetesen örömmel teszek eleget a felkérésnek :).

"Egy csupa huszonéves fiatalból álló, független stábbal az év eleje óta egy dokumentumfilmet forgatunk Versmob 0411 címmel. A célunk annyi volt, hogy fölkutassuk a kortárs magyar költészetet, beszélgessünk minél több költővel arról, hogy hol van ma, 2011-ben a vers, a rím, az irodalom helye és szerepe a világban.

44 költővel volt lehetőségünk beszélgetni, közülük készítettünk interjút a 18-éves Kemény Lilivel, a 82 éves Kányádi Sándorral, Akkezdet Phiai tagjaival, Varró Danival, Karafiáth Orsolyával, Bereményi Gézával, Lovasi Andrással, Parti Nagy Lajossal, Térey Jánossal, stb. A filmet keresztül-kasul az országban, Soprontól Pécsig, Szegedtől Budapestig, Győrtől Szajláig forgattuk.

A fölvett 50 órányi interjúanyagunkból április 11-re, a költészet napjára egy 20-30 perces kisfilmet vágunk, amit a versmob.hu című portálon fogunk publikálni. Ezen az oldalon a film és innen szabadon beágyazható vimeós videóként április 11-től teljesen ingyen korlátlanul elérhető lesz bárki számára.

A dokumentumfilm párjaként egy 10 perces fikciós kisjátékfilmet is készítünk, ami keretbe foglalja majd a dokumentumfilmet. A Virrasztás című webfilmünket Trill Zsolt, Kovács Krisztián és Petrik Andrea főszereplésével és DJ Bootsie zenei közreműködésével szintén a költészet napján fogjuk publikálni."

Mivel A Költészet Napjáról tavaly is megemlékeztem, idén  egy újabb videót is hozok, hála a Versmob csapatának. Ahogyan Adél is fogalmazott az e-mailben "a költészet egy nagyon is élő, vagány és fantasztikus dolog."  Mondanom sem kell, hogy teljesen egyetértek vele és remélem, sokakhoz eljut majd a film és az üzenetük :).



versmob 0411 [trailer] from versmob on Vimeo.

2011. március 20., vasárnap

Miből lesz a cserebogár?

A VIRÁGÁRUSLÁNY  (bizonytalanul tiltakozva) Nekem éppúgy szabad itt maranni, mint magának.
A NOTESZES Olyan nőnek, aki ilyen elkeserítő, förtelmes hangokat képes kiadni a torkán, sehol a világon nem szabad megmaradnia... annak nincs joga élni. Jusson eszébe, hogy maga emberi lény, akinek lelke van, akinek megadatott az artikulált beszéd képessége! Jusson eszébe, hogy a maga nyelve Shakespeare nyelve, Milton nyelve, a biblia nyelve! Ne gőgicséljen itt, mint egy epebajos gerlice.
A VIRÁGÁRUSLÁNY (le van sújtva; részben csodálkozó, részben könyörgő pillantást vet rá, de a fejét nem meri felemelni) Hű-ű-ű...
A NOTESZES (jegyez) Úristen! Micsoda hang! (Jegyez, majd kezében a notesszel a lány minden egyes hangját pontosan utánozza) Hű-ű-ű...
A VIRÁGÁRUSLÁNY (annyira mulattatja a produkció, hogy akarata ellenére elneveti magát) Mi a franc!...
A NOTESZES Látja, hallja ezt a nőszemélyt a hajmeresztő dialektusával? Élete végéig ki nem vakarodna az utca mocskából. Nos, uram, én ebből a lányból három hónap alatt olyan hercegnőt faragok a módszeremmel, hogy megállja a helyét bármelyik nagykövet estélyén... sőt olyat, hogy felvennék akár szobalánynak vagy boltoskisasszonynak - mert ahhoz kell ám csak jó kiejtés! 

    A tegnapi esős délutánon valami vidámra vágytam. Ekkor jutott eszembe a Pygmalion. Másodikban (gimnáziumban) vettük Ovidiustól a Metamorphosest (Átváltozások) és sorra került az eredeti történet is, a tanárnőm pedig szóba hozta G. B. Shaw színművét, ami már akkor is néhány éve szépen várt a sorára a testvérei között (a testvérek a PopulArt sorozatot jelentik). 
Végre előkerestem és már az elején sokszor mosolyt csalt az arcomra és ez végig így maradt. 

   Egy nyári londoni estén, melyen szakad az eső, néhány ember gyűlik össze a Szent-Pál templom előtt, itt keresve menedéket. Van köztük fiatal és idős, anya és lánya, egy virágáruslány és egy férfi, aki a noteszébe jegyzetel. A téma természetesen az időjárás és az, hogyan juthatnak haza. Hamarosan kiderül: a noteszes úr bárkiről megtudja mondani honnan származik, amint egyetlen mondatot kiejt a száján, míg a virágáruslány kosarával és beszédével hívja fel magára a figyelmet. Az eső elálltával a kis csapat létszáma megcsappan, ám a jelenlévők megtudják, hogy a noteszes egy híres nyelvészprofesszor, Higgins; az ácsorgók közt pedig Pickering ezredest fedezzük fel. Ők ketten fogadást kötnek, hogy a szabad szájú és rondán beszélő Elizából, a virágáruslányból hat hónap alatt Higgins úrinőt farag, míg Pickering minden költséget állni fog, mely ez alatt felmerülhet. Így hát Eliza hamarosan a Wimpole Streeten találja magát, ahol a professzor él. Azonban a tanulás sem indul zökkenőmentesen:

PEARCE-NÉ (Higgins házvezetőnője) Magának itt a helye. Ez lesz a hálószobája.
LIZA Jaj, nem tunnék itt megalunni, jóasszony! Nagyon puccos ez a magamfajtának. Egy frászba vónék, hogy hozzáérek valamihöz. Nem vagyok még hercegnő, tudhassa!
PEARCE-NÉ Magának is olyan tisztára kell mosdania, mint ez a szoba: akkor majd nem fél tőle. Engem pedig ne jóasszonynak szólítson, hanem asszonyomnak. (Kinyitja a fürdőszobává alakított öltözőszoba ajtaját)
LIZA Azannya! Hát e' mi? Itt szokják mosni a ruhát? Micsoda muris nagy vájdling!
PEARCE-NÉ Ez nem vájdling, ebben mosdani szoktunk, lányom. Ebben fogom én magát mindjárt tisztára mosni.
LIZA Csak nem képzeli, hogy belemászok, csupa víz lennék. Azt má nem! Bele is halnék! Vót arra mifelénk egy spiné, az minden szombaton ezt csináta, de el is patkót rövidúton.
PEARCE-NÉ Higgins tanár úrnak külön fürdőszobája van odalent, és minden reggel hideg fürdőt vesz.
LIZA Vasbul van az a pacák!
PEARCE-NÉ Ha maga egy szobában akar tartózkodni a tanár úrral és az ezredes úrral, hogy tanuljon tőlük, akkor magának is fürödnie kell. Ha nem fürdik, nem fogják állni a szagát. De fürödhet olyan meleg vízben, amilyenben tetszik. Itt van két csap: hideg, meleg.
LIZA (sírva) Köll is nekem! Kutyának való az! Bele is pusztulnék! Sose mártóztam én meg életemben tetőtül talpig.
PEARCE-NÉ Hát nem akar tiszta lenni, csinos, illatos, mint egy úrinő? Tanulja meg, hogy a lelke sem lehet tiszta az olyan lánynak, akinek a teste ragad a piszoktól.
LIZA Brühühhü!!!!
PEARCE-NÉ Ne bőgjön, hanem menjen be a szobájába, és vessen le mindent. Azután bújjon bele ebbe (a fogasról egy fürdőköpenyt akaszt le, és a lány kezébe nyomja), és jöjjön vissza. Majd én elkészítem a fürdőt.
LIZA (könnyek között) Ne, ne, ne!!! Nem vagyok én ahhoz szokva! Nem szokok én pucérra vetkőzni! Nem való az, tudhassa.
PEARCE-NÉ Bolond beszéd, gyermekem. Hát este tán nem vetkőzik le, mikor ágyba fekszik?
LIZA (megbotránkozva) Má mér vetkőznék le? Bele is halnék. A szoknyámat, azt levetem, persze. 

   Az öt felvonás alatt sokat nevettem, miközben felbukkant a színen Eliza apja, a már korábban említett anya és lánya (akiknek a későbbiekben fontos szerepük lesz), ill. Higgins anyja is. 
  
  A lezárás számomra kicsit szokatlan volt, ugyanis a függöny legördülte után G.B. Shaw maga mondja el, és nem a szereplők szájába adja későbbi életük alakulását. 

Erősen ajánlott együltőhelyben  elolvasni a színművet, elvégre nem hosszú, de úgyis kíváncsivá teszi az olvasót az előző felvonás vége. 
  A fordítás szenzációs, viszont  szörnyű volt tapasztalnom, hogy Eliza beszédstílusa ma is használatos. Egyszerűen a hajam égnek áll, amikor valaki az oan alakot használja. Persze ez a műben vicces és nevet egy jót rajta az ember, de amikor ezt egy e-mailben vagy más írott fármában olvassa, elgondolkodik. 
 Higgins professzornak ma ki sem kellene mennie az utcára, elég lennie egy kis időt eltöltenie az interneten és máris listát írhatna leendő tanítványairól...


  Ha valaki ebben a tavasszal érkezett szinte téli időben egy kis vidámságra vágyik, bátran vegye a kezébe, nem fog csalódni ;).

  1938-ban filmet is forgattak belőle Leslie Howard és Wendy Hiller főszereplésével, míg  1964-ben készült a My Fair  Lady, ami minden idők egyik legsikeresebb musicale George Cukor rendezésében, Audrey Hepburnnel és Rex Harrisonnal a  főszerepben, amit Mindenkinek ajánlok, de előbb azért olvassa el az eredeti művet is, mely napjainkban is szerepel a színházak repertoárján. 



G. B. Shaw: Pygmalion
Fordította: Mészöly Dezső
107 oldal
INTERPOPULART KÖNYVKIADÓ, 1996
Tudtommal jelenleg ebben a kiadásban kapható:
 G. B. Shaw: Színművek
1212 oldal
Európa Kiadó, 2008
5900 Ft 
Aki szeret és tud is gépen olvasni, itt elolvashatja (az idézeteket is innen hoztam).
Képek: Google.hu


Eliza Barbie

2011. március 18., péntek

Gyilkosság Ferrarában



"- A ferrarai palotában senkit sem mérgeztek meg, mielőtt te idejöttél."


   Ezeket a szavakat mondja feleségének, Lucrezia Borgiának férje, Alfonso d'Este. Akik esetleg felkapják a fejüket a férj nevére, azoknak elárulom, hogy Alfonso a Leonardo hattyúiban szereplő Este nővérek fivére. Hogy miért e kegyetlen szavak? Lucrezia előző évben (1501-ben) érkezett Ferrarába, hogy politikai házasságot kössön Alfonsoval, most pedig gyilkossággal vádoljál, ugyanis egyik udvarhölgyét, Bianca Tedaldot holtan találják. Az orvos mérgezés nyomaira utaló tüneteket fedez fel a holttesten. Lucrezia természetesen felháborodik férje vádaskodásán és úgy dönt, maga deríti ki, kinek és miért volt útjában Bianca. A nyomozásban segítségére van az udvari orvos, ill. Bianca végrendeletének végrehajtója és a nyomozással hivatalosan megbízott Niccolò Correggio, valamint mindig segítőkész társalkodónői: Angela és Nicolina.


Lucrezia Borgia
  Lucrezia nagy elánnal veti bele magát, hogy felgöngyölítse a szálakat, ugyanis a gyilkos ismét lecsaphat, tehát senki sincs biztonságban Ferrarában. Nem árulok el nagy titkot, hogy természetesen sikerrel jár, bár be kell vallanom, nálam hamarabb összeállt a kép, mint a hercegnőnél.
  A nyomozás kicsit nehezen indult be, már kezdtem unni a Lucrezia szappanoperába illő ruhaválasztási mizériáit és a féloldalas leírásokat az aktuális megjelenéséről, de aztán kezdtek kicsit felpörögni az események. Lucrezia pedig nagyon komolyan veszi a nyomozást.

   A regényben szerepet kapnak az Este család tagjai,sőt, Leonardo da Vinci is felbukkan, ill. bepillanthatunk a korabeli Ferrara üzleteibe is.

Összességében tetszett a regény és nem szabad az elején félretenni ;). Egy biztos: a későbbiekben fogok még Lucreziáról olvasni :).


Roberta Gellis: Lucrezia Borgia és a mérgek anyja
Fordította: Bobory Dóra
360 oldal
Tericum Kiadó, 2006
2870 Ft

Az írónő honlapja
Lucrezia Borgia a Wikipedián

2011. március 5., szombat

"Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba."

             Ma eszembe jutott a bejegyzés címét adó idézet, melyet A klastrom titkában olvastam, és mellesleg a blog leírásaként szolgált egy ideig, most pedig visszakerült méltó helyére. Hogy miért jutott éppen most eszembe? Nem is gondolnánk, Jane Austen több mint 200 évvel ezelőtt leírt szavai mai is mennyire igazak. Az elmúlt időszakban talán csak Mátyás király járta gyakrabban az országot, bár azt nem tudom, ő vitt-e könyvet magával, de én igen. A vonatokon még nem is néznek furcsán az ember lányára, ott legalább akadnak sorstársak, ellenben akikkel a megadott helyeken találkoztam, egyszerűen megdöbbentek, sokkolta őket a látvány. Az első ilyen alkalommal pozitívumként vették, hogy könyvet láttak nálam (egészen pontosan A bálványt), mert "Sajnos, nincs időm olvasni." Tudom, hogy közhely, de nem világosítottam fel az illetőt, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít, talán ha csak havonta egyszer mennél mondjuk a műkörmöshöz, máris lenne min. 1 szabad órád. Nincs műkörmöm, de tudom, hogy nem 20 percet tölt ott az ember lánya.

Benczúr Gyula: Olvasó nő az erdőben  (forrás)

     Aztán a legjobb: nemrégiben elmeséltem, hogy hirtelen felindulásból az idei évet kineveztem az Anna Karenina Évének, jelenleg 120 elvetemült vállalta, hogy idén elolvassa a regényt. Hm, látni kellett volna azokat az arcokat! Olyan képet vágtak, mint aki citromba harapott, vagy legalábbis ha olyan nőt látnának, aki pöttyös felsőhöz kockás szoknyát vett fel, hogy stílszerűbb legyen a hasonlatom.


Következtetés: az ilyen típusú emberek legfeljebb női magazinokat vesznek a kezükbe, ahol kedvükre legeltethetik a szemüket és csorgathatják a nyálukat az aktuálisan kikiáltott jó pasi után, ill. felkészülhetnek a legújabb divattrendekre. Természetesen én is bele szoktam lapozni, régebben pedig meg is vettem az ilyen lapokat, de közben a könyvesboltokat is rendszeresen támogattam. Hogy mi a véleményem az ilyen libákról? Ahelyett, hogy azon töprengenék, most milyen színűre lakkozzam a körmöm és vajon két hét múlva divatos lesz-e még az a felső, ami rajtam van, inkább folytatom az Anna Kareninát.
És ha már a divat világából hoztam hasonlatot, szerintem az olvasás olyan, mint a farmer, sosem megy ki a divatból. Legalábbis vagyunk még, akik nem hagyjuk :).
A legjobb helyek, ahol sokkolhatjuk a népet a  távolsági buszok és a hivatalok. Azok a fejek...
Ehhez a képhez pedig nem kell kommentárt fűznöm.

Képek: weheartit.com

2011. március 3., csütörtök

Királyi hálószobák

    "- Marie Antoinette-ről beszélünk és arról a képről, amit róla barkácsolt össze magának a nép. - Jenny lehúzza jobb mutató- és középső ujjáról a gyűrűket, bal kezében meglengeti őket, majd újra fölveszi.
     - A barkácsolásban sajnos ő maga is benne volt, mégpedig mindkét kezével - ismeri be Sybille. - Túl sokáig pocsékolta a pénzt meg a saját esélyeit. Ha valaki állandóan az egekben jár, annak számolnia kell azzal, hogy fölingerelheti mindazokat, akik ezenközben a mocsokban csúszkálnak négykézláb, hogy az ő padlóját súrolják és fényesítsék. Előbb-utóbb kerül valaki, akinek kedve szottyan lerántani a fellegek közül, és...
- ...és jól beletunkolni a mocsokba - mondja Barbara, miközben a macskáját dédelgeti. - Az obszcén mocsokba."


    Sybille Schlick 38 éves friss Oscar-díjas filmrendező eddig kizárólag vígjátékokat dirigált, azonban 11 éves fia, Louis történelem házi dolgozata hatására úgy dönt, filmvászonra viszi a tragikus sorsú Marie Antoinette  utolsó napjait. Ehhez összeül a kupaktanács, amelynek nőtagjai mindannyian 38 évesek, Karla (aki nevével ellentétben férfi és díszlet- és jelmeztervező). Feladat: a megjelent rendező, díszlettervező és a producer a történész Barbara segítségével kiválassza a három jelölt közül a megfelelőt a címszerepre. Természetesen a jelöltek között megindul a rivalizálás, azonban a többiekkel együtt számos párhuzamot fedeznek fel Marie Antoinette élete és a saját életük, ill. mai világunk között. A beszélgetés fő témája a pornográfia, azon belül is a korban a királynéról megjelent pamfletek, amelyek a megérkezése után nem sokkal látnak napvilágot. Marie Antoinette, Mária Terézia lánya még 15 éves sem volt, amikor házasságot kötött a nála egy évvel idősebb trónörökössel, akit 1775-ben XVI. Lajos néven királlyá koronáztak. Házasságuk, pontosabban házaséletük nem indult egyszerűen, így rögtön megindultak a találgatások, a pletykák a királyi párral kapcsolatban.

XVI. Lajos francia király

Marie Antoinette (mindkét képforrása: Wikipedia)














   A királyi hálószobák mellett bepillantást nyerünk a francia társadalom életébe, csakúgy, mint a kívülről gyönyörű, belülről azonban a mocsok lepte Versailles-ba. Már olvastam arról, hogy a higiénia nem igazán volt ismert fogalom a korban, de most nagyon megdöbbentem :O.

   A színésznők rivalizálása és nyafogása egyszer-kétszer zavart, azonban az írónő alapossága, melyet a könyvben Barbara testesít meg mindenért kárpótolt. Nem is gondolnánk, hogy már akkoriban létezett a ma is aranykorát élő bulvársajtó és az elégedetlenség micsoda pletykáknak ad alapot. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy választ kaptam arra, miért szerették az emberek - és véleményem szerint ma is vannak ilyenek - a nyilvános kivégzéseket. Hihetetlen, hogy örömüket lelték az általuk bűnösnek ítélt utolsó perceiben, abban, hogy megalázhatják. Azonban nem számoltak Marie Antoinette tartásával:

" - Ő is pont az a fajta volt. Mint aki nevet az exhibicionistán.
  - Hogyhogy nevet? Vedd csak azt a képet, mikor a kivégzésre viszik a taligán... hát ott aztán nem nevet, keserűbben néz a halálnál is, nem is csoda.
  - De egyenes háttal ül, nem sikoltozik, nem vinnyog segítségért. Egy álló órán át hurcolták azon a taligán az őrjöngő nép közt, akik mindenféle mocsokkal hajigálták. És akkor sem omlott össze, mikor a térre értek, a rengeteg várakozó elé, akik nyíltan kitombolták tébolyult gyűlöletüket. Ő ugyan nem mosolygott a vérpadra lépve, mint az az Eglé, de nem is habozott, nem is remegett. És ezzel valószínűleg a mulatság legjobb részétől fosztotta meg a nézősereg nagy többségét.
  - Ó, szegények - szól Rita.
  - Szegények bizony. A nagy többség bizonyosan szegény volt - magyarázza Sybille. - A nyilvános kivégzés intézménye nem volt más, mint a szegények peepshow-ja."

   Emlékeim szerint Marie Antoinette legfeljebb említés szintjén szerepelt a gimnáziumi tananyagban, mindenesetre kíváncsi lettem az életére, hogyan vált fiatal lányból pazarló királynévá, akit annyi mindennel megvádoltak.

  Tegnap ügyet kellett intéznem és sorban állásközben elővettem, azt hiszem, nem kell részleteznem a döbbent arcokat, amit nemcsak az olvasó ember, hanem a cím látványa kiváltott :P.


Lea Singer: Osztrák kurva - Tizenhárom beszélgetés Marie Antoinette királynéról és a pornográfiáról
Eredeti cím: Die österreichische Hure
Fordította: Falvay Dóra
204 oldal
Cartaphilus Kiadó, 2007
2500 Ft (ha egyszer megint akciós lesz, biztosan meg fogom venni :)

2011. március 1., kedd

Kék fény és árnyék


"- Lehetséges lenne, hogy ez a festmény a vétkes a gyilkosságokban? 
- Az inspektor úgy bámult rám, mintha elment volna az eszem, ezért gyorsan hozzáfűztem: - Megmondtam, hogy ostoba gondolat.
- Az áldozatok emberi kéz által haltak meg, nem egy festmény alakjai ölték meg őket - szögezte le Katoen. - Másrészt az észrevételed tagadhatatlanul igaz. Talán valóban fontos szerepe van a képnek, csak másként, mint ahogy gondolod. Hol van most a kép?
- Bár tudnám. Itt mindenesetre nincs, mindenütt megnéztem."


  1669 augusztusában szörnyű gyilkosság rázta meg Amszterdam városát. Egy kékfestő brutális módon megölte a feleségét és gyermekeit, ezért a Raphuis börtönében várja a halálos ítéletet, ahol öngyilkosságot követ el. A foglárok megdöbbennek az önmagán elkövetett tetten is. Két foglár: narrátorunk,  Cornelis Suythof (valós személy) és barátja, Ossel miután látta a cellát, szóba kerül közöttük egy festményt, melyet a kékfestő hozatott be a börtönbe titokban Ossellel. A képet Cornelis gyorsan elrejti a holttesthez érkezők elöl, majd barátja lakásába viszik. A festmény az elhunyt iparost és családját ábrázolja, első pillantásra Rembrandt munkájának tűnik, azonban a mester nem használt kéket, így megkezdődik a találgatás a festő kiléte után. Másnap ismét gyilkosság borzolja a kedélyeket: Ossel kegyetlen módon megölte az élettársát, így ő is a hírhedt dologházba kerül. Barátja beszélni próbál vele, azonban csak annyit tud mondani:

"A festmény, a festmény volt... kék..."

A korabeli Raphuis
 
A festmény különleges kék színe megbabonázza az embereket. De hogy ölni tudjon? Cornelis - aki maga is festő - ígéretet tesz Osselnek, hogy kideríti az igazságot, azonban amikor barátja lakására megy a képért, már csak a hűlt helyét találja.
   A nyomozás a 17. században sem olyan egyszerű. Közben fontos szerepet kap az ekkor már nagy szegénységben élő Rembrandt és családja, műkincskereskedők, kereskedők, orvostudomány, történelem, vallás, sőt egy birkózó is.

Rembrandt háza ma Amszterdamban (forrás: Wikipedia)
   Ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó krimihez kell: bűntény, indíték, izgalom, cselszövés, ehhez jön némi történelmi háttér, egy kis festészet és persze Rembrandt mester. Kell ennél több?
(Olvasás közben  én is meglepődtem, hogy Rembrandt valóban nem használt kéket a festményein, egyszerűen nem szerette ezt a színt. Ismerem néhány képét, és eddig fel sem tűnt.)


Jörg Kastner: Az ördög színe Kék - Fény és árnyék Amszterdam aranykorában
Eredeti cím: Die Farbe Blau
Fordította: Almássy Ágnes
368 oldal
Geopen Kiadó, 2009
2990 Ft

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...