2011. február 26., szombat

Pár nap a mennyország


    "Kincaid kortyolt a teából, úgy figyelte. Majdnem százhetven centi, negyvenes, talán egy kicsit idősebb, csinos arc, szép, asszonyos test. Csinos nők akadtak, bárhová ment. Nem mintha nem számítana semmit a külső, de igazából az intelligencia, az életből születő szenvedély, a képesség, hogy reagáljon az agy és a szellem finomságaira, az érdekelte. Ezért nem találta a legtöbb fiatal nőt vonzónak, bármilyen szépek voltak is. Nem éltek eleget, és elég keményen sem ahhoz, hogy rendelkezzenek a tulajdonságokkal, amelyek őt vonzották."


   Az írót egy napon különös kéréssel keresi fel egy férfi és nővére. A férfi egyik ismerőse révén jutott hozzá Robert James Waller egyik könyvéhez, és nővérével úgy döntenek, ő az, aki megírhatná a történetüket, amiért az utazást is vállalják, azonban a történtekről nem hajlandóak semmit sem elárulni. Hamarosan meg is érkeznek és mesélni kezdenek, az írót pedig magával ragadja a testvérek édesanyjának története.

    1965 augusztusában az ötvenes éveiben járó Robert Kincaid fotós Madison megyébe érkezik, hogy készítsen néhány felvételt a megyében található hidakról. Az egyiket azonban nem találja, így útbaigazítást kér Francesca Johnsontól, aki a háza előtt üldögél. Francesca férje két gyermekükkel Illinois-ba utazott néhány napra, így a nő látta el a farm körül a teendőket. A  nő azonban nemcsak útbaigazítja a férfit, hanem el is kíséri a hídig, majd meghívja vacsorára. És ez a találkozás mindkettejük tovább életében mély nyomot hagy.
Az elvált, magának való férfi és a házasság megszokásától szenvedő Francesca egymásba szeret.

Az a bizonyos Roseman Bridge, forrás: http://commons.wikimedia.org/

   Mielőtt bárki is megijedne, hogy valami csöpögős, túlontúl romantikus könyvet tart a kezében, megnyugtatom. Ha túlzásba esett volna az író, valószínűleg régen félretettem volna a rövidsége ellenére is. Ráadásul gyorsan lehet vele haladni, nemcsak azért, mert rendkívül olvastatja magát, hanem mert nagybetűs is :P. Kikapcsolódásnak, esti mesének, de akár együltőhelyben is elolvasható.

A könyvből 1995-ben filmet is forgattak Clint Eastwood és Meryl Streep főszereplésével, amit itthon A szív hídjai címmel mutattak be. Hamarosan meg is nézem, addig itt a film előzetese:




Robert James Waller: Madison megye hídjai
224 oldal
Fordította: Tótisz András
Új Esély Kiadó, 1995
642 Ft - mostanság antikváriumokban talán még kapható.
Share:

2011. február 21., hétfő

Don Rigoberto erotikus kis világa


" A tulajdonomban lévő négyezer kötet és a száz kép mennyisége nem változtatható. Sose lesz belőlük több, mert annak túlzsúfoltság és rendetlenség a vége, de sose maradnak ugyanazok, mert folyamatosan, életem végéig cserélem őket. Ez azt jelenti, hogy ahány új kötettel gyarapodik a könyvtáram, annyitól meg is válok, és minden egyes, a gyűjteményembe kerülő kép  - fa- és kőnyomat, metszet, rajz, rézkarc, vegyes technika, olaj- és vízfestmény stb. - egy kevésbé kedvelt régi helyét foglalja el. Nem titkolom, hogy az áldozat kiválasztása nehéz, esetenként fájdalmas; olyan hamleti kétség, amely napokon, heteken át gyötör, és később, lidérces álmaimban újraéled."


"- Van ebben a gyerekben valami nem tudom, micsoda - mentette magát Justitiana vállvonogatva. - Bűnös gondolatokat ébreszt az ember fejében.
- Ez igaz - mondta doña Lucrecia. - De jobb, ha nem öntünk olajat a tűzre.
- Az asszonyom arcán még ott ég a tűz - vágott vissza Justiniana szokott cserfességével. - De ne aggódjék, ez a szín nagyszerűen áll Önnek."

      A regény előzménye egy időre elvette a kedvem, hogy elolvassam a folytatását, de most úgy éreztem, eljött az idő. Ha valaki esetleg nem olvasta volna a Szeretem a mostohámat c. kisregényt, nem maradt le semmiről, de ha szeretné pótolni, gyorsan ugorjon két sorral lejjebb. Az előzményben Fonchito elcsábította mostohaanyját, doña Lucreciát, akit ezért férje, Don Rigoberto száműzött a házából.

   Fonchito egy napon becsönget mostohaanyja ajtaján, aki - érthető okok miatt - megdöbben a fiú látogatásán. Foncho egy rajzmappával érkezik és boldogan újságolja, hogy meglógott a rajzóráról és magát az osztrák festő, Egon Schiele reinkarnációjának tartja, nagyon hiányzik neki és az édesapjának is, és reméli, még szóba áll vele. A fiú látogatásai szaporodnak, hetente akár többször is megérkezik és Egon Schieléről mesél, illetve feltett szándéka, hogy a házaspárt kibékítse.
    Eközben Don Rigoberto a biztosítónál folytatott munkája után a nap további óráiban gondolatai felesége körül forognak. Erotikus vágyálmaiban Lucreciát látja és folyamatosan a dolgozószobájában becsben és rejtve tartott füzeteiben lévő jegyzeteit bújja, melyeket egy-egy irodalmi mű, színházi látogatás vagy festmény hatására készített annak idején. Persze ő mit sem sejt gimnazista fia mesterkedéséről.

   Don Rigoberto fantáziája határtalan, ezt bátran ki merem jelenteni, bár néha szerintem kicsit elveti a sulykot (gondolok itt a regény elején található Macskák éjszakája c. fejezetre). Ellenben dicsérendőek a művészi párhuzamok (pl.: Klimttel vagy Courbet-val), ill. a Levél a "Playboy" olvasójához, avagy kis esztétikai fejtegetés. A fiatalabb korosztálynak pedig kifejezetten ajánlom, hogy olvasson bele, ugyanis ezek a fantáziálások nem abban a közönséges stílusban íródtak, ahogyan a magukat nagyfiúknak és nagylányoknak tartó illetők ecsetelgetik saját(?) hétvégi élményeiket a tömegközlekedésen.

  Amikor kezdtem belefáradni don Rigoberto képzelgéseibe, a következő részben megérkezett Fonchito, aki annyira beleásta magát kedvenc festője életébe és munkásságába, hogy magyarul a Wikipedián nem találtam ennyi információt Schieléről, de legalábbis rövid  életének bizonyos korszakairól. Egyébként Fonchitóban most sem fogunk csalódni. Nem, azt nem teszi meg még egyszer :). Don Rigobertóról még annyit, pontosabban az első idézethez kapcsolódva, hogy a felesleges könyveinek, illetve reprodukcióinak valószínűleg sokan örülnénk, bennünket nem cseppet sem zavarna, a könyvtárunk esetleg 4001 kötetből állna.

   Érdekes, hogy mióta októberben MVL megkapta a Nobel-díjat, a könyvei fokozatosan eltűntek a boltok polcairól. Nem tudom, hogy a könyveket lakberendezési tárgyként használók vásárolták fel őket, mivel a sorozat igen színes és az már csak hab a tortán, hogy Nobel-díjas a szerző.  Pedig még legalább három-négy könyvére vadászom.

Gustav Klimt: Danae


Mario Vargas Llosa: Don Rigoberto feljegyzései
Eredeti cím: Los cuadernos de don Rigoberto
Fordította: Szilágyi Mihály
360 oldal
Európa Kiadó, 2007
2300 Ft (690 Ft-ért vettem tavaly nyáron, amikor keveseket érdekelt MVL)

Egon Schieléről a Wikipedián
Egy festmény a könyvből (ennek a hátulján nem tüntették fel őket, mint a Szeretem a mostohámat-ban)
A kép forrása
Share:

2011. február 11., péntek

C'est la vie


    "Jobb család volt ez, mint egy igazi, mert ezt ők akarták, ők választották, ők harcoltak meg érte, és cserébe csak annyit kellett tenniük, hogy így, együtt boldogok legyenek. Nem, még csak nem is kellett boldognak lenniük. már nem voltak ilyen nagyigényűek. Csak együtt voltak, ez minden. És már ez is több annál, mint amit reméltek."

    Mivel a Búcsú a fegyverektől elég rendesen beletiport az érzékeny lelki világomba, keresnem kellett rá valamit, ami begyógyítja a sebeket. Tudtam, hogy sokan olvasták már előttem, nagyon jókat írtak róla és sokan kedvencelték, így én is levettem a polcról. És nem bántam meg. Már az első oldalakon magával ragadott és tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon fogom szeretni.

    Az első oldalakon az idős Paulette Lestafier combnyaktörést szenved a konyhájában, így kórházba kerül. Ezalatt Camille Fouque üzemorvosi vizsgálaton vesz részt, ahol az orvos figyelmezteti kóros soványsága miatt. Camille éjszakai takarítónőként keresi a kenyerét, holott tehetségesen rajzol. Egy párizsi ház hetedik emeletén él egy egérlyukban, de neki ez megfelel. Egy napon megismerkedik a házban lakó Philibert Marquet de la Durbellière-vel, aki szintén nem találja a helyét. Philibert igazi arisztokrata, történelmet taníthatna, azonban ha zavarban van, dadogni kezd, így képeslapokat árul. Természetesen a családja őt tartja a fekete báránynak. 
Camille beteg lesz, Philibert pedig jobbnak látja, ha magához költözteti a lányt, elvégre hely akad nála bőven. Ennek csak a lakótársa, az örökké zsörtölődő szakács, Franck nem örül, aki mellesleg Paulette unokája. Ez az összeköltözés pedig mindent megváltoztat közöttük és ennek a négy embernek sokkal több köze lesz egymáshoz, mint valaha sejtették...




     Hogy miért érdemes elolvasni? Mert ilyen az élet is. A szereplők igazi hús-vér figurák, valódi érzelmekkel, problémákkal, keresik a helyüket a világban, csalódnak, de akkor történik valami, ami erőt ad nekik a továbblépéshez. Az élet talán valóban nem tündérmese, de ha egy kicsit odafigyelünk egymásra, sikerül valamelyest azzá varázsolni. Egy kis odafigyelés pedig igazán nem kerül sokba...
Ez a könyv egy igazi léleksimogató olvasmány. Olyan, ami biztosan lekerül még néhányszor a polcról. 

A regényből 2007-ben filmet is készítettek, amit nálunk Egyedül nem megy címmel mutattak be.





Anna Gavalda: Együtt lehetnénk 
Fordította: Tótfalusi Ágnes
628 oldal
Magvető Kiadó, 2010
3490 Ft

Share:

2011. február 10., csütörtök

Malacperselytörés (2011. február - március)

Az év eleji csendesebb időszak után a kiadók ismételten jobbnál jobb könyvekkel árasztják el a boltok polcait. Szokásomhoz híven ismét szubjektíven csemegézek közöttük.

Ha minden igaz, jövő héten folytatódik a Francia história, immáron az ötödik résszel, a Szenvedélyes szeretettel és márciusban jön a hatodik kötet, A pirkadat.

Fülszöveg:
"A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam ötödik kötetében Robert Merle részletesen és történelmileg hitelesen, színesen és lebilincselően tudósít III. Henrik tizenöt éves uralkodásának második feléről, a Katolikus Liga két vezetőjének, Henri és Louise de Guise hercegeknek a meggyilkolásáról, a király és a trónörökösül jelölt Navarrai Henrik kibéküléséről, Párizs ostromáról, az iszonyú párizsi éhínségről s végül annak az egységes országnak a megszületéséről, amelyet a mai világ Franciaországként ismer. És ezeknek a világfordító eseményeknek szemtanúja és részese a minden kalandra kapható, minden veszedelmes küldetésre vállalkozó Pierre de Siorac, III. Henrik orvosa és titkos "ágense".
A történelmi és irodalmi fordulatokban bővelkedő, remekbe szabott, amúgy is sodró lendületű regényt középkoriasan hátborzongató epizódok, valamint szenvedélyes természetű és nem éppen szigorú erkölcsű hősünk újabb szerelmi kalandjai élénkítik-gazdagítják."

Robert Merle: Szenvedélyes szeretet
596 oldal
Fordította: Görög Lívia
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
Várható megjelenés: február közepe

Fülszöveg:
"A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású tizenhárom kötetes regényfolyam hatodik kötetében Pierre de Siorac márki, aki hűségével, bátorságával, leleményességével többször kitüntette magát a király szolgálatában, IV Henrik egyik legfőbb bizalmasává válik és kényesebbnél kényesebb megbízatásokat kap tőle. A királynak szüksége is van talpraesett és rettenthetetlen hősünk segítségére, hiszen hiába ismerte el III. Henrik még halála előtt törvényes örökösének, erőszakkal kell elfogadtatnia magát országában. IV Henrik ádáz ellenségei, a vakbuzgó, dölyfös Guise-ek, a pártütő nagyurak, az ármánykodó jezsuiták, az országra törő spanyolok ellen - hol nyílt sisakkal, hol összeesküvő módjára - harcolva a márkinak ismét izgalmas kalandokban van része, míg végre megszületik a békét megszilárdító nantes-i ediktum. Közben lovagiasságával elnyeri a kis Guise hercegné kegyeit, s persze több más főrangú hölgyet és tűzrőlpattant szolgálólányt is sikerrel ostromol."

Robert Merle: A pirkadat
604 oldal
Fordította: Görög Lívia
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
Várható megjelenés: március közepe

Aztán itt van a tavaly elhunyt Jose Saramago nagy port kavart könyve, ami először jelenik meg nálunk.

Fülszöveg:
"Ha az Úrnak lenne egy fia, azt is megöletné? -kérdezte Izsák. Erre a jövő ad választ. Ez az Úr mindenre képes, a jóra, a gonoszra és a még gonoszabbra is. Így van. Ha nem engedelmeskedsz a parancsának, mi történt volna? - kérdezte Izsák. Az Úr romlással vagy betegséggel sújtja azt, aki nem teljesíti a rendelését. Bosszúálló Isten a mi Urunk. Azt hiszem, igen, - válaszolt Ábrahám lehalkítva a hangját, mintha félne attól, hogy meghallják, mert az Úr mindent megtehet. Hibát vagy bűnt is elkövethet? - kérdezte Izsák. Bizony, hibákat és bűnöket is. Atyám, nem tudom elfogadni ezt a vallást. El kell fogadnod, nincs más választásod, most pedig kéréssel fordulok hozzád, egy alázatos kéréssel. Mi légyen az? Felejtsük el, ami történt. Nem tudom, hogy képes leszek-e elfelejteni, Atyám. Még látom magamat, ahogy ott fekszem, megkötözve a fahasábokon, és téged, ahogyan felemeled a karod, és a kezedben megcsillan a kés. Nem én voltam az, józan eszemmel nem tennék ilyet. Azt akarod mondani, hogy az Úr elveszi az emberek józan eszét? Igen, nagyon sokszor, csaknem mindig - válaszolta Ábrahám. Akárhogyan is, a te kezedben volt a kés. Az úr mindent előkészített, és az utolsó pillanatban közbelépett. Láttad, ott volt az angyal. Elkésett... José Saramago, a 2010-ben, nyolcvanhét éves korában elhunyt Nobel-díjas író életművének utolsó, nagy vihart kavaró művét tartja a kezében az Olvasó."

Mivel nemrégiben olvastam újra Ábrahám történetét, nagyon kíváncsivá tett. Mellesleg a borítója is nagyon szép.

Jose Saramago: Káin
160 oldal
Fordította: Pál Ferenc
Európa Kiadó, 2011
2800 Ft
Várható megjelenés: március közepe
Share:

2011. február 9., szerda

A nő négyszer




„A szerelem az amikor az Olasz Egység évfordulójára rendezett ünnepségen előtted egy kislány ül aki sült krumplit ropogtat és te a nagybátyáddal vagy ott és némán bámulod a kislányt aki kézzel eszi a sült krumplit és rád se néz te viszont a legszívesebben kézen fognád és beülnél vele a hátsó sorba.”

„Ahogy Maria a kezemet fogta éreztem kezén a szívverését. A bőre érintésére megtorpantak a percek az eljövendő évek. Én már azt sem tudtam ki vagyok. Azt sem tudtam ő kicsoda csak a tenger zúgott egyre hangosabban és verdesett a szívem mely hozzásimult ahogy átöleltem apró kis pontocska lett belőlem mely visszahull a múltba mely egyre kisebb és kisebb lesz míg a tenger moraja egyre erősödik és magába fogad mindent a sirályok a szikláról a hullámok közé vetik magukat a víz mélyén a több millió éves hallgatag tengeri lények bensejében óriássá nő a csend… körülöttünk a bolygók és csillagok némasága… és akkor már sírtam éreztem ahogy a értelmet nyer bennem mindez messze-messze ahol sohasem jártam még és éreztem a csendet, a vér mélységes csendjét.”



Véletlenül bukkantam Aldo Nove könyvére, amikor az egyik Molytársam sehol sem találta. Utánanéztem, elolvastam a fülszöveget, néhány rövid értékelést és úgy döntöttem, ez engem is érdekel, el kell olvasnom. 

A főszereplő és egyben a narrátor, a 28 éves Matteo, aki a négy fejezetben négy szerelme történetét meséli el. Négy szerelem, négy életkor, négy élethelyzet.
Az első részben a kilenc éves Matteo és barátja, Filippo a nyári szünetben a szomszédban lakó kislányt lesik, aki őket figyeli. A fiúk számára a megszokott nyári programok mellett mondhatjuk, ez jelenti számukra a nap fénypontját. Hogy mit jelent a szerelem ennyi idősen a fiú számára? A válasz az első idézetben rejlik. 


A második részben az immár tizenhárom éves Matteo egy Maria nevű, piros melegítős lánnyal találkozik, aki egy szatyorban gesztenyét visz. 

Harmadik szerelme (Matteo tizenöt éves ekkor) az akkori osztálytársa, Silvia, akivel moziba készül.

Az utolsó részben az aznap államvizsgázott, friss diplomás huszonnyolc éves fiatalemberrel találkozunk. 

        A négy életszakaszban a szerelem mellett természetesen bepillantást nyerünk Matteo életébe is, akinek a középiskola, majd az egyetem akadályai mellett, szembe kell néznie a családjában történő nehézségekkel.
Szándékosan nem árulok el többet, hiszen olyan rövidke könyvről van szó, hogy talán akkor nem sokan vennék a kezükbe. De miért érdemes elolvasni? Mert Aldo Nove remek gondolatokkal szolgál. Olvasás közben folyamatosan jegyzeteltem az oldalszámokat és most is a bőség zavarában szenvedek, melyeket emeljem ki. 

    Bizonyára feltűnt, hogy az idézetekből kimaradtak a vesszők, ugyanis a könyvben is hiányoznak. Bevallom, először felhúztam a szemöldököm és csak néztem, mert először iszonyatosan zavart, aztán szépen lassan megszoktam. Vajon mi lehet az oka? Mivel az olaszban nem tesznek vesszőt a vonatkozó névmások elé, így az eredeti műben ez fel sem tűnne (sőt, annak idején örültünk is neki, hogy nem nagyon kell figyelni a vesszőkre fordítás közben :P), azonban magyarul valljuk be, furcsán néz ki, de valószínűleg az érzelmeket próbálják így jobban megjelentetni. 

Egyetlen problémám volt olvasás közben: az utolsó fejezetben nem értettem a történelmi kitekintőt az ókortól napjainkig, de ez legyen az én egyéni szoc. problémám.

  Rövidsége miatt pedig nagyon gyorsan lehet vele haladni, főleg miután megszoktuk a hosszú mondatokat és megbarátkoztunk a vesszők hiányával. 


Aldo Nove: Én örök szerelmem
Fordította: Gyimesi Kinga
192 oldal
Bastei Budapest Kiadói Kft. 2002
1999 Ft (Az Alexandra honlapján csak 499 Ft!!!)
Share:

2011. február 5., szombat

Szerelemben, háborúban



"Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli; akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat, a nemeslelkűeket és a bátrakat egyformán. Aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az is biztos lehet benne, hogy az élet megöli, csak éppen nem olyan sürgősen."


   Ernest Hemingway az I. világháború lezárása után egy évtizeddel írta meg önéletrajzi ihletésű regényét. Az író maga is részt vett önkéntesként az olasz fronton, ahol megsebesült. Ekkor ismerkedett meg egy amerikai ápolónővel, Agnes von Kurowsky-val, akivel egymásba szerettek, kapcsolatuk nyolc év után ért véget. Hemingway ezen regényével vált ismert és elismert íróvá.

    1917-ben az amerikai Frederick Henry főhadnagy Észak-Olaszországban az ottani mentőcsapat tagja. Maga sem tudja, hogy került oda, de beszéli a nyelvet, társai elfogadják. Nappal a sebesülteket szállítják kórházba, este pedig társaival és egy pappal iszogatnak és egymást ugratják. Szobatársa, Rinaldi mutatja be Catherine Barkley nővérnek, aki önkéntes nővérként Angliából érkezett a kórházba. Frederick eleinte csak szórakozásból találkozgat Catherine-nel. Amikor egy bombatámadás során megsérül, átértékeli a nőhöz fűződő érzelmeit. A harcok azonban továbbfolytatódnak...

Garry Cooper és Helen Hayes az 1932-ben készült filmváltozatban

  Hemingway háborúellenességét írta meg, a harcok, a vérontás értelmetlenségét, ahogyan azt Rinaldi is megfogalmazza:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

" – Rettenetes ez a háború – mondta Rinaldi. – Gyere, igyuk le magunkat, és legyünk jókedvűek. Borítsuk rá a feledés fátylát, és akkor rögtön boldogok leszünk.
– Nekem sárgaságom volt – mondtam. – Nem szabad berúgnom.
– Szegény kutyuska, mivé lettél nélkülem? Megkomolyodtál, májbeteg lettél… Mondom, rémes ez a háború. Csak tudnám, minek csináljuk."



   A katonák maguk sem értik, miért folytatják még  mindig, miközben a főhadnagy a szerelemben keres és talál vigasztalást. Ez a két szál pedig drámaian közelít a végkifejlet felé...

    Teljes elánnal vetettem bele magam az olvasásba, Hemingway stílusa teljesen magával ragadott. Röviden pedig csak annyit mondanék róla, hogy amikor befejeztem, sokáig, sőt még most sem tudom kiverni a fejemből. Tipikusan az a könyv, amit egyhamar nem lehet, nem tudunk elfelejteni. A szereplők, a könyv hangulata és a lezárást követő döbbenet sokáig ott motoszkált bennem és többször megkérdeztem: Miért?
Méltán a világirodalom egyik alapműve, amit illik elolvasni.

   Végül egy jó tanács érzékeny lelkivilágú olvasóknak csak óvatosan vegyék kezükbe a regényt, mert lelkileg nagyon megterheli az embert. Vár még rám az Akiért a harang szól, de előbb megvárom, hogy előbb ennek a regénynek a hatása leülepedjen.

A regényből 1932-ben és 1957-ben filmet is készítettek.


Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Eredeti cím: A Farewell to Arms
Fordította: Örkény István
300 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2006
2999 Ft

Mivel hivatalos előzetest egyik filmváltozathoz sem találtam, így a Hemingway olasz fronton töltött időszakát bemutató filmét választottam. (Érdemes megnézni! ;))

Share:

2011. február 4., péntek

Borítóőrület

            Tudom, hogy Amadea és PuPilla rendszeresen jelentkezik szebbnél szebb borítókkal, nem is utánozni szeretném őket, hanem segítséget kérni. Az én mániám a Festői borítók gyűjtése: azaz, ha egy könyv borítóján festmény szerepel, a könyv és a kép is megy a virtuális polcomra. Azonban megfigyeltem mostanában, hogy nagyon kevés kiadó - tisztelet a kivételnek - tünteti fel az adott könyvön belül, hogy a borító XY festménye/rézkarca/stb. felhasználásával készült vagy éppen látható rajta. Ilyenkor kezdődik a nyomozás. Jobb esetben a könyv címe, alcíme vagy a fülszövege sokat segít, néha a megérzéseimre hallgatok, vagy segítséget kérek. Most is ezt szeretném. Sok-sok gyönyörűséges borítót találtam és sajnos sehol sincs utalás a rajtuk szereplő festmény kilétére, pedig mindent bevettetünk.
Akinek bármilyen ötlete van, írjon kommentet vagy e-mailt, legyen olyan kedves! :)

Itt van például A muránói üvegfúvó:



Első megérzésre a festő nevére Canalettot mondanám, azonban egyik kereső segítségével sem találtam meg a kérdéses festményt. Annyi biztos, hogy Velencét ábrázolja, azon belül a Canal Grandet.
(Hú, micsoda segítség.)

Aztán a Geopen Kiadó Juliette Benzoni sorozata:
A borítók éles változata itt található.
A firenzei lány, a Virradat és A királyért borítójának kiléte már ismert, a többiek ismeretlenek.


A nagy kedvencem (mert őket pláne esélytelen megtalálni):
Alexandre Dumas: A régens lánya



Share: