Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2011

Pár nap a mennyország

"Kincaid kortyolt a teából, úgy figyelte. Majdnem százhetven centi, negyvenes, talán egy kicsit idősebb, csinos arc, szép, asszonyos test. Csinos nők akadtak, bárhová ment. Nem mintha nem számítana semmit a külső, de igazából az intelligencia, az életből születő szenvedély, a képesség, hogy reagáljon az agy és a szellem finomságaira, az érdekelte. Ezért nem találta a legtöbb fiatal nőt vonzónak, bármilyen szépek voltak is. Nem éltek eleget, és elég keményen sem ahhoz, hogy rendelkezzenek a tulajdonságokkal, amelyek őt vonzották."


   Az írót egy napon különös kéréssel keresi fel egy férfi és nővére. A férfi egyik ismerőse révén jutott hozzá Robert James Waller egyik könyvéhez, és nővérével úgy döntenek, ő az, aki megírhatná a történetüket, amiért az utazást is vállalják, azonban a történtekről nem hajlandóak semmit sem elárulni. Hamarosan meg is érkeznek és mesélni kezdenek, az írót pedig magával ragadja a testvérek édesanyjának története.

    1965 augusztusában az ötvenes év…

Don Rigoberto erotikus kis világa

" A tulajdonomban lévő négyezer kötet és a száz kép mennyisége nem változtatható. Sose lesz belőlük több, mert annak túlzsúfoltság és rendetlenség a vége, de sose maradnak ugyanazok, mert folyamatosan, életem végéig cserélem őket. Ez azt jelenti, hogy ahány új kötettel gyarapodik a könyvtáram, annyitól meg is válok, és minden egyes, a gyűjteményembe kerülő kép  - fa- és kőnyomat, metszet, rajz, rézkarc, vegyes technika, olaj- és vízfestmény stb. - egy kevésbé kedvelt régi helyét foglalja el. Nem titkolom, hogy az áldozat kiválasztása nehéz, esetenként fájdalmas; olyan hamleti kétség, amely napokon, heteken át gyötör, és később, lidérces álmaimban újraéled."


"- Van ebben a gyerekben valami nem tudom, micsoda - mentette magát Justitiana vállvonogatva. - Bűnös gondolatokat ébreszt az ember fejében.
- Ez igaz - mondta doña Lucrecia. - De jobb, ha nem öntünk olajat a tűzre.
- Az asszonyom arcán még ott ég a tűz - vágott vissza Justiniana szokott cserfességével. - De ne aggódjék…

C'est la vie

"Jobb család volt ez, mint egy igazi, mert ezt ők akarták, ők választották, ők harcoltak meg érte, és cserébe csak annyit kellett tenniük, hogy így, együtt boldogok legyenek. Nem, még csak nem is kellett boldognak lenniük. már nem voltak ilyen nagyigényűek. Csak együtt voltak, ez minden. És már ez is több annál, mint amit reméltek."

    Mivel a Búcsú a fegyverektől elég rendesen beletiport az érzékeny lelki világomba, keresnem kellett rá valamit, ami begyógyítja a sebeket. Tudtam, hogy sokan olvasták már előttem, nagyon jókat írtak róla és sokan kedvencelték, így én is levettem a polcról. És nem bántam meg. Már az első oldalakon magával ragadott és tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon fogom szeretni.

Az első oldalakon az idős Paulette Lestafier combnyaktörést szenved a konyhájában, így kórházba kerül. Ezalatt Camille Fouque üzemorvosi vizsgálaton vesz részt, ahol az orvos figyelmezteti kóros soványsága miatt. Camille éjszakai takarítónőként keresi a kenyerét, holott tehetségese…

Malacperselytörés (2011. február - március)

Az év eleji csendesebb időszak után a kiadók ismételten jobbnál jobb könyvekkel árasztják el a boltok polcait. Szokásomhoz híven ismét szubjektíven csemegézek közöttük.

Ha minden igaz, jövő héten folytatódik a Francia história, immáron az ötödik résszel, a Szenvedélyes szeretettel és márciusban jön a hatodik kötet, A pirkadat.

Fülszöveg:
"A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam ötödik kötetében Robert Merle részletesen és történelmileg hitelesen, színesen és lebilincselően tudósít III. Henrik tizenöt éves uralkodásának második feléről, a Katolikus Liga két vezetőjének, Henri és Louise de Guise hercegeknek a meggyilkolásáról, a király és a trónörökösül jelölt Navarrai Henrik kibéküléséről, Párizs ostromáról, az iszonyú párizsi éhínségről s végül annak az egységes országnak a megszületéséről, amelyet a mai világ Franciaországként ismer. És ezeknek a világfordító eseményeknek sze…

A nő négyszer

„A szerelem az amikor az Olasz Egység évfordulójára rendezett ünnepségen előtted egy kislány ül aki sült krumplit ropogtat és te a nagybátyáddal vagy ott és némán bámulod a kislányt aki kézzel eszi a sült krumplit és rád se néz te viszont a legszívesebben kézen fognád és beülnél vele a hátsó sorba.”
„Ahogy Maria a kezemet fogta éreztem kezén a szívverését. A bőre érintésére megtorpantak a percek az eljövendő évek. Én már azt sem tudtam ki vagyok. Azt sem tudtam ő kicsoda csak a tenger zúgott egyre hangosabban és verdesett a szívem mely hozzásimult ahogy átöleltem apró kis pontocska lett belőlem mely visszahull a múltba mely egyre kisebb és kisebb lesz míg a tenger moraja egyre erősödik és magába fogad mindent a sirályok a szikláról a hullámok közé vetik magukat a víz mélyén a több millió éves hallgatag tengeri lények bensejében óriássá nő a csend… körülöttünk a bolygók és csillagok némasága… és akkor már sírtam éreztem ahogy a értelmet nyer bennem mindez messze-messze ahol sohasem járt…

Szerelemben, háborúban

"Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli; akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat, a nemeslelkűeket és a bátrakat egyformán. Aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az is biztos lehet benne, hogy az élet megöli, csak éppen nem olyan sürgősen."


   Ernest Hemingway az I. világháború lezárása után egy évtizeddel írta meg önéletrajzi ihletésű regényét. Az író maga is részt vett önkéntesként az olasz fronton, ahol megsebesült. Ekkor ismerkedett meg egy amerikai ápolónővel, Agnes von Kurowsky-val, akivel egymásba szerettek, kapcsolatuk nyolc év után ért véget. Hemingway ezen regényével vált ismert és elismert íróvá.

    1917-ben az amerikai Frederick Henry főhadnagy Észak-Olaszországban az ottani mentőcsapat tagja. Maga s…

Borítóőrület

Tudom, hogy Amadea és PuPilla rendszeresen jelentkezik szebbnél szebb borítókkal, nem is utánozni szeretném őket, hanem segítséget kérni. Az én mániám a Festői borítók gyűjtése: azaz, ha egy könyv borítóján festmény szerepel, a könyv és a kép is megy a virtuális polcomra. Azonban megfigyeltem mostanában, hogy nagyon kevés kiadó - tisztelet a kivételnek - tünteti fel az adott könyvön belül, hogy a borító XY festménye/rézkarca/stb. felhasználásával készült vagy éppen látható rajta. Ilyenkor kezdődik a nyomozás. Jobb esetben a könyv címe, alcíme vagy a fülszövege sokat segít, néha a megérzéseimre hallgatok, vagy segítséget kérek. Most is ezt szeretném. Sok-sok gyönyörűséges borítót találtam és sajnos sehol sincs utalás a rajtuk szereplő festmény kilétére, pedig mindent bevettetünk.
Akinek bármilyen ötlete van, írjon kommentet vagy e-mailt, legyen olyan kedves! :)

Itt van például A muránói üvegfúvó:




Első megérzésre a festő nevére Canalettot mondanám, azonban egyik kereső segít…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...