2011. december 29., csütörtök

, , , , , ,

Kedves Jóisten!


" - Mi lenne, ha írnál a Jóistennek, Oszkár?
(...)
- De mit írjak neki?
- Oszd meg vele a gondolataidat! Amik ott motoszkálnak a fejedben, de nem beszélsz róluk. Az ilyen gondolatok nyomasztanak, felemésztenek, lehúznak, megbénítanak, elpusztítanak. Ha nem beszélsz, olyan lesz a fejed, mint egy ócska gondolatoktól bűzlő pocsolya.
- Ühüm.
_ Meg aztán a Jóistentől mindennap kérhetsz valamit. De ne vidd túlzásba: egy nap, egy kívánság!
(..)
- Oké. Akkor lehet nála rendelni? Például játékot, cukorkát, kisautót?
- Oszkár, a Jóisten nem a Télapó. Csak kézzel nem fogható dolgokat lehet tőle kérni.
- Például?
- Például bátorságot vagy türelmet, és mindenfélét kérdezhetsz tőle.
- Ühüm.
- És kérheted azt is, hogy valaki mással tegyen jót."


     Én is azok közé tartozom, akik már sok jót hallottak erről a könyvecskéről, így amikor 500 Ft-ért rábukkantam a Szandi webáruházában, rögtön lecsaptam rá. a könyvesbolt után pedig elindultam oda, ahová nagyon utálok járni, de muszáj, és általában nem döbbent arcok néznek rám, amikor várakozás közben elővadászok egy-egy könyvet a táskámból. Bár volt nálam más, mégis inkább ezt választottam, főleg hogy csigatempóban haladtak előttem a kék sorszámúak. Tudtam, hogy ütős lesz, de hogy már rögtön az elején szembesül a Kedves Olvasó a kilencéves Oszkár őszinteségével. A kisfiú rákos, jó ideje a kórházban él és a szülei bár rendszeresen látogatják, nem tudnak mit kezdeni az állapotával. Oszkár be is vallja, hogy nem érti őket. Ekkor bukkan fel Rózsa mami, aki iszonyatosan öregnek vallja magát és a Languedoci Fojtogatóként mutatkozik be, azaz szabadfogású birkózó volt korábban (legalábbis ezt mondja a gyereknek). A kórházban végül zöld utat kap, és rendszeresen látogatja a kis beteget, akit arra kér, írjon naponta a Jóistennek. Oszkárnak 12 napja van hátra, amit ő is tud. Rózsa mamival megállapodnak, hogy  minden nap 10 évet jelent, így mindent átélhet, amit a felnőttek 20, 30, 40, 50, 60 évesen.


    A 12 nap történetét Oszkár 12, a Jóistennek címzett levélben írja meg. Ezekből ismerjük meg mi is az állapotát, hogy már az orvosok is lemondtak róla, a többi gyereket, köztük Hupikék Peggyt, Oszkár szerelmét. Sőt nem is gondolnánk, 12 nap alatt mennyi minden történhet egy beteg gyerek életében is!
A levelek hol hosszabbak, hol rövidebbek, de mindegyik garantáltan megérinti az Olvasót. Hol együtt nevet, hol pedig a sírás fojtogatja.


   Egy ültő helyben  a 70-71. oldalig jutottam, amikor leült mellém az egyik ismerősöm, így eltettem a könyvet és csak másnap fejeztem be. Bevallom, nem is baj, mert igen valószínű, hogy komplett idiótának néztek, amikor mosolyogtam olvasás közben, és mi lett volna, ha ott fejezem be és elkezdek bőgni? Ami ugyan nem következett be, de amint becsuktam, köpni-nyelni nem tudtam.
Szívből ajánlom Mindenkinek, mert gyorsan elolvasható (nagybetűs és a 98. oldalon véget is ér) és garantáltan mély nyomot hagy minden sora az Olvasóban, aki ezek után valószínűleg más szemmel szemléli majd a világot.
Megérdemelné, hogy helyet kapjon az 1001 könyv között.



Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Eredeti cím: Oscar et la Dame Rose

Fordította: Gulyás Adrienn
100 oldal
Európa Kiadó, 2004
1500 Ft

A kép illusztráció és itt találtam.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.