2011. november 16., szerda

, , , , ,

"Van valami nyugtalanság a levegőben"


"- Nem fura itt minálunk? Nem találja különösnek? Vagy természetes?
- Nem egészen természetes - mondtam elgondolkodva. - kényelmesnek elég kényelmes, már ami a körülményeket illeti... de a közérzet valahogy nem egészen kellemes.
- Nekem nagyon kényelmetlen érzés. Az a rögeszmém - beszéde hirtelen külföldiesebb lett -, hogy itt készülőben van valami. Doktor Leidner sem egészen a régi. Valami őt is aggasztja.
- A felesége állapota?
- Talán az. De többről van szó. Van valami... hogy is mondjam... valami nyugtalanság a levegőben."

    Agatha Christie  ezen regényének narrátorává az események egyik szemtanúját, Amy Leatheran ápolónőt tette meg, aki Dr. Reilley unszolására ragad papírt és tollat, hogy megírja a történteket.
A nővér egy hajón találkozik az orvossal, aki állást ajánl neki Keleten. A beteg Mrs.  Leidner, akinek képzelgései vannak. Az ápolónő elfogadja az ajánlatot és nemsokára megérkezik Hasszanjébe, ahol
Dr. Leidner és csapata éppen ásatásokat végez, ahová a felesége is elkísérte. Hamarosan megismerkedik a csapat tagjaival, és az a furcsa érzése támad az első este, hogy valami nincs rendben közöttük. Vajon mi lehet a probléma?  Másnap Mrs. Leidner elmeséli, mi okozza a nyugtalanságát: attól tart, hogy valaki, egészen pontosan a volt férje az életére tör. A gyanú nem alaptalan és a gyilkosság hamarosan be is következik. De vajon ki tehette? Ezeknek az embereknek nagy része már évek óta együtt dolgozik, idén azonban valami megváltozott közöttük. Talán köze lehet a tragédiához?
Milyen szerencse, hogy Hercule Poirot is éppen arrafelé utazgat, így besegít felgöngyölíteni a szálakat...



    Egyik délután vettem a kezembe ezt a könyvet, mert nem volt kedvem folytatni az Egy asszony meg a lányát. De az elején csalódtam: a nővérke mint narrátor szerény véleményem szerint nem vált be. Az első kb.: 30 oldal inkább volt unalmas, mint izgalmas, nem sok kedvem volt olvasni sem. Akkor meg pláne kikerekedett a szemem, amikor az ápolónő a csapat tagjait mutatta be és az építészt így jellemzi:
"Abban a pillanatban, amikor Richard Careyt megpillantottam, úgy éreztem, hogy rég nem láttam ilyen jóképű férfit – pedig most már kételkedem benne, hogy igazán az volt-e. Azt mondani egy férfiról, hogy jóképű, és ugyanakkor, hogy olyan az arca, mint egy halálfej, képtelen ellentmondásnak hangzik, pedig így volt. A feje olyan volt, mintha a bőrét ráfeszítették volna a csontokra – de ezek a csontok gyönyörűek voltak. Az áll, a halánték és a homlok karcsú vonala olyan élesen rajzolódott ki, hogy engem bronzszoborra emlékeztetett. Ebből a vékony, barna arcból olyan ragyogó, mélységes kék szempár nézett rám, hogy még életemben nem láttam olyat. Körülbelül száznyolcvanöt magas lehetett, és azt hiszem, kis híján negyvenéves."

    A továbbiakban szerencsére már kezdett beindulni a történet és faltam a lapokat. Miután bekövetkezett a gyilkosság és megérkezett Poirot, rögtön elkezdtem azon törni a fejemet, ki és miért tehette? Persze most sem sikerült kitalálnom, ki a gyilkos, ellenben nagyon jól szórakoztam. Agatha Christie ismét egy tökéletes bűntényt tár elénk.
Azért az az Epilógus már nem kellett volna, ezért kapott a Molyon fél csillag levonást.
A filmváltozatát túlzás azt mondani, hogy láttam, mert csak háttérzajként volt bekapcsolva a tévé, úgyhogy nem hagyott mély nyomot.


Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában  
Fordította: Szilágyi Tibor
256 oldal
Európa Kiadó, 1984
Mostanában az antikváriumokban ez a kiadás 700-800 Ft-ért kapható.
A hangoskönyv változatát Bánsági Ildikó olvassa fel, ami a Titis Kiadónál jelent meg 2003-ban, az ára 3990 Ft.


Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.