2011. november 26., szombat

, ,

Illene tudni...


      Kivételesen nincs a bejegyzést indító idézet a könyvből, mert nehéz lenne bármelyiket kiragadni, de a továbbiakban azért kiemelnék egyet-kettőt. Dizseri Eszter könyve először 1998-ban jelent meg, amikor is én is a célcsoportba tartoztam (12 - 18 éves korosztály). Nem tudom, ha akkor került volna a kezembe, milyen hatással lett volna rám. Nos, azóta eltelt 13 év és a nemrégiben ismét megjelent könyvet a szerző átdolgozta.

     A témák között megtaláljuk a kommunikációt, az egészséget, a vallást, a közlekedés és a művelődést is. Ezeken belül kisebb részekre különülnek el a jó tanácsok és minden fejezet egy-egy odavágó idézettel kezdődik. A forrásuk közt megtaláljuk a Micimackót, a Bibliát, de A kis herceget is. Nem kell azonban megijedni, nem szájbarágósan vannak megírva a szabályok, hanem mintha egy nagymama adna útmutatást a tinédzser unokáinak, de nem a megszokott "ne csináld ezt, kis unokám" stílusban, hanem szórakoztatóan.
Bár a célcsoport a tizenéves korosztály, azonban számos illemszabállyal - tapasztalataim szerint - sok felnőtt sincs tisztában, és én is tanultam újat. Az egyik ilyen megszívlelendő tanács a vásárláshoz vonatkozik, egészen pontosan az eladóknak:
"Hangosan köszöntsük a belépőt! Ha belép egy vásárló, rögtön hagyjuk abba a trécselést a kollégával."
   Gondolom, nemcsak én találkoztam már olyan eladókkal egy-egy üzletben, akiket jobban lefoglalt a kaszinózás, mint hogy segített volna, de legalább odavakkantott volna egyet, hogy észrevette a jelenlétemet.

Bevallom, néhány meglepő tanáccsal is találkoztam:
"Mit tegyünk karácsonykor?

Díszítsünk fel mindent, amit lehet otthonunkban! Díszítőelemek: toboz, dió, alma, fenyőág, szaloncukor, gyertyák, műhó, száraz virág, kis csengők, harangok stb."

Nos, a családtagok nem biztos, hogy díjaznák a buzgóságot, ha a gyerek(ek) mindent feldíszítene/feldíszítenének. Pl. a szent csinténé csupraiba gyertyát állítanának vagy tobozt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a felsorolásban szereplő harangokról a templomi harangok jutottak rögtön eszembe, és azokat kicsit nehéz lenne hazahozni, mivel a legkisebb is több mázsát nyom.

Másik észrevétel a Vallás fejezetben:
"Szokjuk meg, hogy a perselybe mindig teszünk adományt, ha elmegyünk mellette."

Nos, az ember ha bemegy a templomba, rögtön találkozik a persellyel,  kifelé ismét. Ezek szerint váltsam fel a pénzt, amit odaszántam? És mi van akkor, ha valamilyen okból kifolyólag többször is el kell mennem a persely előtt? Tudtommal az emberek vagy befelé vagy kifelé dobják be az adományukat, és nem reklamál senki, ha ezt csak egyszer teszi meg.

    Az rendben van, hogy megtudjuk, hogyan is kell viselkedni a különböző templomokban, azonban az egyik legfontosabb alapszabály kimaradt: a templomban mielőtt leülünk, imádkozunk és ugyanez vonatkozik arra is, amikor hazaindulunk. Ezzel sajnos nagyon sok felnőtt sincs tisztában, nemhogy gyerek.

     Amit hiányoltam, a Kommunikáció fejezeten belül az Írunk résznél a szerző nem említi, hogy írásban ne rövidítsünk, ami sajnos a fiatalok közt ma olyan népszerű és nem csak a 18 éven aluliak körében. Nem tudom, ki hogy van vele, de égnek áll a hajam, amikor írásban valaki rövidít. Egy sms-be még úgy-ahogy belefér, de amikor kódfejtést kell alkalmazni egy e-mailnél, már nagyon idegesítő tud lenni.

     Érdekes, hogy a telefonáláshoz az optimális időpont reggel 9 és este 9 között van, holott szinte mindenhol reggel 8-kor indul az élet és nagyon sokan nem szeretik, ha már este 8 után telefonon zaklatják őket.

"Tinédzserek. Azt hiszik, mindent tudnak." (a nem angolosok kedvéért, Forrás: Google)


    Nos, ezektől a malőröktől eltekintve, ajánlom minden 12 és 18 év közötti és 18 éven felülinek, aki szeretne megismerkedni az illemszabályokkal vagy csak felfrissítené a tudását. A fejezeteket Tóth Éva fekete-fehér illusztrációi egészítik ki.
Nagyon örültem, hogy Dizseri Eszter a könyvbarbárság elkerülése mellett felhívja a figyelmet a moziban, színházban, sőt, a múzeumokban való helyes viselkedésre is. A célcsoportnak pedig különösen ajánlom a figyelmébe!


Dizseri Eszter: Illik, nem illik?
Viselkedési tanácsok 12 - 18 éveseknek
202 oldal
Református Kálvin Kiadó
1400 Ft
Share:

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a poszt:)
    A rövidítéseket én is utálom. Pl. 'hogy' helyett csak egy h betű. Nem olyan hosszú, hogy ne lehessen kiírni. És sokan blogokban is alkalmazzák, baromira idegesítő. Sokszor el sem olvasom az ilyeneket. És a boltos dolog is teljesen tipikus.

    VálaszTörlés
  2. Köszi :$.
    Egyszer egy ilyen boltos dolog miatt vettem máshol cipőt :P.
    Akkor fogjunk kezet, velem is előfordult, hogy a rövidítésáradat miatt nem olvastam el valamit :S.
    Kimaradt egy kedvencem: az étkezésnél írja, hogy ne szürcsölj és ne csámcsogj, na ezt se ártana a 18 éven felülieknek sem megtanulni...

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.