2011. november 1., kedd

, , , , ,

Amerikába jöttünk

"Miért jöttek? Erre is felel az Amerikai Nyelvmester a megfelelő fejezetben. Aj hop tu du bedör de-r. Remélem, hogy ott jobb lesz nekem. Miért, miért? Miért volt az mindig úgy abban a távoli kis országban, amelyet most csak ködfüggönyön át látnak, miért volt az úgy, hogy elindult a szabó, a házépítő, a kárpitos, a nyomdász, a cipész, a mekenik, a bútoros és a kiscseléd, remélve, hogy itt jobb lesz nekik? Miért, miért jöttek, ide a Második Avenue-ra, másodszor kezdeni, építeni, varrni, foltozni, sikálni, házat húzni, amikor ott is annyira, de annyira szükség lett volna minden jó kézre, minden becsületes emberre, aki azt mondja, áj em luking for vork. Mi történt ott, mi történik ott, miféle szerencsétlenség ez, miféle nemzeti átok, hogy onnan újabb és újabb nemzedékeknek mindig el kell indulniok, nyomor elől, terror elől, kilátástalanság elől, rosszindulat elől? Miért, miért, miért?"


     A Horváth család 1956. november 20-án dönt úgy, végleg elhagyják Magyarországot. Elhatározásuk oka, hogy a legnagyobb fiukat, Bélát a tömbmegbízott megfenyegette. Béla és a házban élő Hajagos Laci ugyanis aktívan kivette részét az októberi 23-i eseményekből. Az apa, Károly bátyja, Miska már évtizedek óta az Újvilágban él, így az ő segítségét kérik. A család végül felkerekedik és a Keleti pályaudvarról Győrig, majd a határig utaznak, később pedig Ausztriából az Egyesült Államokba egy táborba, ahol a magyar menekülteket fogadják. Itt találkoznak először Miskával, akinek segítségével hamarosan beköltözhetnek New York magyar negyedébe, a Második Avenue-ra. Az apa tévészerelő, az anya, Mária korábban az egyik budapesti illatszerboltban dolgozott és rövidesen mindketten találnak megfelelő munkát maguknak. A gyerekek pedig megkezdik tanulmányaikat az új iskolákban. Nekik a legkönnyebb a beilleszkedés, a nyelvet is gyorsan elsajátítják, míg a szülők esténként az Amerikai Nyelvmestert forgatják.


    A regény nyolc éven át követi Horváthék sorsának alakulását, a beilleszkedéstől a gyerekek felnőtté válásáig. Ezen évek alatt mi is megismerkedünk a magyar emigránsok életével, hiszen akad köztük feltörekvő színész, tudós, festőművész, fodrász és kétkezi munkás is. A Második Avenue lakóinak nagy részét ők, az emigránsok alkotják. A közös sors közelebb hozza őket egymáshoz, gyakran járnak össze, miközben mindannyian megpróbálják újrakezdeni az életüket vagy éppen ott folytatni, ahol Magyarországon abbahagyták.
    Horváthékkal párhuzamosan az olvasó is megismeri a korabeli New Yorkot, az író a családdal minket is végigkalauzol a városon.



     A regény alapötlete nagyon jó, mert bár elvétve láttunk egy-két dokumentumfilmet az '56-osokról,  valószínűleg sokunkat érdekli, hogyan kezdtek új életet nagyon sokan akkoriban. Azonban amikor ilyenekkel találkoztam a könyv alapjain, hogy:
  • fotőj - először nyomdahibának hittem, de a második után már a szemem forgattam (olyan, mint amikor az öregasszonyok röggönyre mennek a kórházban)
  • unszimpatikus - ami ezek szerint nem az utóbbi évtized találmánya és egyébként is helytelen, mert antipatikus a szimpatikus ellentéte
  • "Egyszerre csak beléje döbben (...):" (305. o.) 
  • "telefonozni fog"
  • "Elfejlődnek."

     Arról nem is beszélve, hogy rengeteg az angol szó, kifejezés és mondat, ami valljuk be sokakat egészen biztosan zavar az olvasás során, - mert hányszor hallottuk már, hogy a magyarok jelentős része egyetlen idegen nyelven sem beszél, - ezen részek megértéséhez pedig kb. középfokú nyelvtudásra van szükség. Megértem, hogy amikor 1967-ben Kanadában megjelent a regény, az ottaniak nagyon szerették, de az itthon maradottak, akik ugyanúgy kíváncsiak lennének az ottaniak életére, egyszerűen a könyv felét nem értik meg.

     Sokszor az volt az érzésem, mint amikor egy-egy angol nyelvű álláshirdetést látok, majd telefonon elmondják mi lenne a munka, de "ezt nem lehet magyarul mondani". Dehogynem, csak úgy gondolják, angolul puccosabban hangzik.
Például a guidance counselor, aki a pályaválasztási tanácsadó. Ez a szó pedig a magyar nyelvben is létezik. Vagy körül lehet írni, mivel foglalkozik és máris érthető.
Az Amerikai Nyelvmester fonetikus átiratai pedig egyszerűen szörnyűek, a tipikus "hunglis" esete, amikor az angol szavakat "magyarosan" ejtik.

CSELEKMÉNYLEÍRÁS!!!

Megdöbbentő volt számomra, amikor a három Horváth gyerek pályaválasztása kerül szóba, a szülők mindhárom alkalommal megdöbbennek rajta, hogy ők semmilyen előjelét nem látták annak, hogy a gyereküket ez érdekli? Nem beszélget ez a család? Megértem, hogy hétköznap sokáig dolgoznak, de a hétvégén sem ülnek le együtt?
CSELEKMÉNYLEÍRÁS VÉGE



     Sajnálom, hogy a sok angollal Halász Péter (aki szintén 1956-ban hagyta el Magyarországot) átesett a ló másik oldalára és az olvasóközönség egy részét ezzel elveszti, pedig biztosan sokan kíváncsiak lennének, hogyan válik valóra az amerikai álom egy '56-os magyar család számára. Vagy éppen ezért kezdenek majd el többen angolul tanulni. Remélem, az utóbbiak lesznek többségben.



Halász Péter: Második Avenue
608 oldal
Park Kiadó, 2011
4500 Ft

A képeket most is a weheartit oldalán találtam.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.