2011. október 15., szombat

, , , , , , ,

A nimfácska varázsa


"Lehetetlen feladatnak találom, hogy megfelelő erővel fejezzem ki a villanást, a remegést, a szenvedélyes felismerés hatását. E nap beragyogta pillanatban, amikor tekintetem végigsiklott a térdelő gyermeken (szeme komoly, sötét szemüvege fölött hunyorgott - a kis Herr Doktor, aki majd kigyógyít minden fájdalmamból), míg elparádéztam előtte felnőttálruhámban (nagydarab, jóképű hústorony, csupa moziférfiasság), lelkem vákuumja magába szívta ragyogó szépsége minden részletét; ezeket aztán egyeztettem halott menyasszonyom vonásaival. Kicsivel később természetesen, ő, a nouvelle Lolita, az én Lolitám, tökéletesen elhomályosította prototípusát. Mindössze annyit kívánok hangsúlyozni: a tény, hogy fölfedeztem őt, gyötrelmes múltam "tengerparti bús mezejének" végzetes következménye volt. A két esemény között minden egyéb pusztán botladozások és baklövések sorozatának tekinthető, alapjában véve semmi köze a gyönyörhöz. Ami közös volt bennük, eggyé tette őket."

    Nem olvastam még Nabokovtól semmit, de erre a regényére nagyon kíváncsi voltam, elvégre egy híres-hírhedt könyvről van szó. Ahogyan a végén maga a szerző megjegyzi, négy kiadónak küldte el a regényét, de név nélkül akarta megjelentetni az '50-es években, ám azok botrányosnak minősítették. Pedig nem biztos, hogy ez a legfontosabb elem ebben a regényben, ami valójában memoárként is olvasható.

    Narrátorunk, az önmagát Humbert Humbertnek nevező, negyvenes éveiben járó irodalmár egy nimfácskával, Lolitával való kapcsolatára emlékezik vissza a lapokon.

    Humbert Humbert egy gyermekkori élménye hatására egész életében a 9-12 éves (esetleg néhány évvel idősebb) kislányokhoz, vagy ahogyan ő nevezi őket, a nimfácskákhoz vonzódik. Hiába nősül meg, a házassága zátonyra fut (felesége mit sem sejt valódi vágyairól), majd új életet kezd. Ekkor - véletlenül - kerül egy nő, Charlotte Haze házába albérlőként, ahol megpillantja a tulajdonos 12 éves lányát, akiben egykori unokatestvérét véli felismerni (az unokatestvér az együtt töltött vakáció után nem sokkal meghalt). Ettől a pillanattól fogva a férfinak egy perc nyugta sincs, folyamatosan azon töri a fejét, hogyan férkőzhetne imádottja közelébe...

     A téma miatt valószínűleg sokan fújolnak, mindenféle jelzőket aggatnak Humbertre, akinek a tette valóban elítélendő és megvetendő, azonban érdemes nyitott szemmel olvasni a regényt, ugyanis Lolita sem az az ártatlan kislány, akinek első ránézésre gondolnánk...


      Ha valaki esetleg megijedt volna és  most arra gondolna, hogy a könyv tele van ágyjelenetekkel, és ő bizony erre nem kíváncsi, itt és most megnyugtatom, hogy egy romantikus címkével ellátott ponyva első 20-30 oldalán sokkal többel találkozik, mint itt az egész könyvben. Nabokov nem részletezi fél vagy egész oldalakon, hogy ki, kivel, mit, hol és hogy csinált.
Sőt akármilyen hihetetlenül is hangzik, de pl. tájleírásokkal is találkozunk. Mégis a legfontosabbak az érzelmek, Humbert érzelmei és gondolatai, Lolitáról pedig csak fokozatosan adagolja az információkat. Éppen emiatt teszi egyre kíváncsibbá az Olvasót, hogy vajon, mi is fog történni a következő fejezetben.

    Nem kell tehát megijedni Nabokovtól, mert a nyelvezete, a stílusa olyan bravúrokat tartogat, hogy öröm olvasni.
Ezek után egyre kíváncsibb lettem az író többi könyvére is.


A regényből 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben Adrian Lyne forgatott filmet.
Utóbbi megnézését már be is terveztem.  

Vladimir Nabokov: Lolita    
Eredeti cím: Lolita
Fordította: Békés Pál
420 oldal
Európa Kiadó, 2009
3000 Ft

Az Európa a múlt héten ismét megjelentette, az új kiadás már 3200 Ft-ba kerül. 



Share:

4 megjegyzés:

  1. Sokszorosan csillagoznám!!!:)

    VálaszTörlés
  2. Jól megírt, és témája ellenére nagyon is befogadható könyv. A Lyne-féle filmet láttam, nekem nem tetszett.

    VálaszTörlés
  3. Igen, én is így voltam vele ;), a film még hátravan.

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.