2011. szeptember 24., szombat

, , , , ,

A Vörös Ház asszonyai


„Van valami a családban, ami nálunk nőről nőre száll. Nem tudom, minek nevezzem. Egy titok, egy kimondatlan örökség, amelyet tovább kell rejtegetni, szégyellni kell. Terhe alatt formálódtunk mind, ez a teher deformált azzá, akik most vagyunk, ahogy a szőlőt lassan eltorzítja a drót.
Renée adta tovább először ezt az örökséget. De mind a mai napig nem tudom pontosan, mi volt az, amit Albára rakott. Csak egyet tudok: ez a névtelen valami megnyomorította Albát, majd Isabellát és engem is.”


     Talán a magyar cím sokakat elriaszt, mert azt sugallja, hogy romantikus regénnyel van dolgunk, pedig nem. Egy fordulatokban gazdag családregényt vehetünk a kezünkbe. Egy hangyányi romantikával azért itt is találkozunk, de egyszer sem csap át csöpögésbe és nem megy a történet rovására. Ráadásul csalóka is a cím, ugyanis nem csak az Örök Városban zajlanak az események.

      A cselekmény E/1-ben bontakozódik ki, azonban a narrátor személyére csak később derül fény, egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy a Casa Rossában pakol, amit eladtak és itt nőtt fel az édesanyjuk. Hamarosan kiderül, hogy a nagyszülők a huszas években találkoztak. A nagymama, Renée Tunéziában született, de Franciaországban ismerkedett meg a nagypapával, Lorenzoval, aki festő volt. Később Pugliaba költöztek:
„ - Egy házba éppen úgy bele lehet szeretni, mint egy nőbe – magyarázta egyszer nekem. – Ugyanolyan megszállottság keríti hatalmába az embert. Úgy hiszed, csak te fogod fel a szépségét. Hogy az Isten is egymásnak teremtett benneteket. Pontosan ezt éreztem, amikor beléptem ebbe a házba.”
Ilyennek képzelem a házat

     Nem sokkal később megszületik a lányuk, Alba, majd Renée elhagyja a családját. Természetesen azonnal felröppen a pletyka, mi lehet a nő távozásnak az oka. 

A továbbiakban Alina (a narrátor) számos információt megoszt a saját és a családja életéből, mi minden vezette a különleges, vörös falú ház eladásához. 

     A család sorsának alakulása mellett, megismerkedünk a pugliai hagyományokkal, a mindennapokkal, eljutunk Rómába, sőt New Yorkba is. Az örömteli pillanatokat bánat és szomorúság árnyékolja be.

     A történet fokozatosan bontakozik ki a szemünk előtt, a jelen és a múlt síkjai mindvégig jelen vannak, de egyáltalán nem zavaróan, nem veszítjük el a fonalat.  Az írónő mindvégig remekül fenntartja a figyelmet, amire érdemes felkészülni, ugyanis a regény egyre letehetetlenebbé válik. 

     Mind a történet, mind a stílus remek, egyáltalán nem hemzseg a közhelyektől, egyszer sem kalandozott el a figyelmem olvasás közben.

     Ezek a kortárs olasz írók nagyon tudnak valamit, mert eddig sem Melania Mazzucoban, sem Silvia Avallone könyvében nem csalódtam. 

  Ezért is szomorú, hogy a regény csak néhány helyen beszerezhető. Annyi mindent jelentet meg az Ulpius, de az igazán értékes könyveiről valahogy megfeledkezik...


Francesca Marciano: Szerelmem, Róma
A Casa Rossa asszonyai
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
398 oldal
Ulpius, 2006
2580 Ft

A piros ablakot itt találtam. 
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.