2011. augusztus 15., hétfő

, ,

Utolsó hét

   Elérkeztünk az utolsó héthez, melynek során három kérdést járunk körül:

Olvasási szokások és az olvasási szokások változása, ill. évszakok és könyvek.

    Nem mennék vissza a kezdet kezdetéig, de ahogy már említtettem, sokáig kötelező olvasmányokon éltem, csak néha akadt 1-2 más könyv a kezembe. Aztán, amikor a kötelező olvasmányokat felváltotta a kötelező szakirodalom, egyre jobban ki voltam éhezve az IRODALOMra, igen, a nagybetűsre. Ekkor hatalmasodott el rajtam a hörcsög-kór és kezdtem heti rendszerességgel úgy könyvesboltba járni, hogy legtöbbször nem távoztam üres kézzel. Főleg a korábbi hiányosságaimat kezdtem el fokozatosan behozni (pl.: Jane Austen regényei, Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe), de ha valamelyik könyv megtetszett a boltban és éreztem, hogy kell nekem, megvettem.

   Később egyre több írót fedeztem fel (Mario Vargas Llosa, Joanne Harris, Szabó Magda, Robert Merle stb.), és igyekeztem összehörcsögölni a könyveiket, hogy kéznél legyenek, és ha olyan kedvemben leszek, elkezdhessem valamelyiket. Ebben a különböző ajánlók mellett nagy szerepe volt a Molynak és a Molytársaknak. Egy-egy ajánlóval olyan kedvet tudnak csinálni, hogy ihaj.

   Továbbra is főleg a szépirodalom van túlsúlyban, de én, aki idegenkedtem a fantasytől, tavaly olvastam egyet (ez már komoly haladás) és végleg eldöntetett A Gyűrűk Ura beszerzése előbb-utóbb, csak a megfelelő akciót kell kivárni.

   Korábban igencsak ellentéttel viseltettem a boltok polcain a Romantikus felirat alatt elhelyezett regények jelentős részével, sejtésem be is igazolódott. Persze, itt is vannak kivételek (ennek főleg a béna címkézés az oka, ugyanis sokszor olyan könyveket is idesorolnak, amiknek nem sok közük van a romantikához), amelyek számomra igencsak fogyaszthatóak és remekül elvagyok velük néhány napig.

   Szintén néhány éve hatalmasodott el az italomániám, ezért igyekszem minél többet olvasni Olaszországról. Ez  lehet történelmi regény, gasztroregény, memoár vagy olasz irodalom: kortárs vagy klasszikus.
Szívemnek másik csücske a művészet, ezen belül is a festészet, legyen az album vagy életrajzi regény, esetleg krimi.

   De nem maradhatnak ki a történelmi regények, legyen az életrajzi (bizonyos értelemben ilyen az Osztrák kurva is :)) vagy sorozat (Philippa Gregory könyvei, és igen, el kellene már kezdeni a Francia históriát is...).
Nem feledkezhetünk meg a drámákról sem, ugyanis idén előszeretettel vadásztam elő őket is, és igyekszem legalább havonta egyet beiktatni.

     Az utóbbi időmben az elkanászodás tünetei is megfigyelhetőek, ugyanis míg korábban beértem egy könyvvel, mostanában többet is olvasok egyszerre :$. Szerencsére, nem vesztem el a fonalat vagy nagyon hamar felveszem újra, így nem okoz káoszt, de erről igyekszem leszoktatni magam és beérni 2-3 könyv együttes olvasásával.

    Olvasni nagyon sok helyen olvastam már, talán az egyik legextrémebb hely a Klinikák parkja volt, ahová átvonultunk egyszer, és mindenki a saját kötelezőjével, nálam a Tristam Shandy volt. Azért is emlékezetes, mert tőlünk balra a Bőrklinika ablaka alatt egy 30-as nő a kislányával és az apjával "szerenádot adott" az anyjának, magyarul ott sipákolt neki, hogy: "Mami, mami." Biztos, nem találta meg a bejáratot...

   Tömegközlekedésen, ha nem akad normális útitárs, előszeretettel olvasok és ez egy szuper módszer, hogy lerázzuk a tolakodókat. Pl.: ha elénk ül egy "kedves" ismerős, aki beszélgetni szeretne velünk, csak odavakkantunk egy jó napotot és békén hagy. Ilyenkor zenét hallgatok, hogy igyekezzem kiszűrni a többiek társalgását, nekem nagyon bevált Madonna, ill. Norah Jones.


   Főleg itthon olvasok, nyáron az udvaron vagy a lépcsőn, rossz idő esetén az előszobában (itt sokáig világos van) vagy a szobában. Az esti mesém, ami egy ideje már a Biblia (jelenleg a Királyok II. könyve), ami nem maradhat el, kivéve ha nagyon álmos vagyok. Arra viszont allergiás vagyok, ha valaki olvasás közben zargatni mer.


    Ezennel vége is az értekezéseimnek, jövő héten még egy összegző irománnyal készülök, benne mindenféle statisztikával.

   Zárszóként csak annyit, remélem, így virtuálisan is sikerült egy-két elkóborolt Molyt megtérítenem, mert a környezetemben két eltévedt bárányka is visszatalált a könyvek varázslatos világába ;).




A kép most is a weheartit oldaláról származik.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.