Ugrás a fő tartalomra

A klasszikus, a kortárs, a magyar, a külföldi, novellák és regények meg a kötelezők

Kedves Látogató,

ez a bejegyzés lassan négy éve íródott, így amennyiben a kortárs novella volt a keresés tárgya, ajánlom a jobb oldalon található Műfajok címkefelhőt, melyre kattintva megtalálható minden novelláskötetről írt véleményem.

Igyekeztem a címben összefoglalni, miről is lesz szó. Ezen a héten ugyanis szeretném mind a négy témát kivesézni.

Csapjunk is bele a lecsóba, és kezdjük az első hárommal.
  • Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  • Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
  • Regények kontra novellák
   Ahogy a bejegyzéseimből kitűnik, főleg regényeket olvasok, de a novellákat sem vetem meg. Bár a blogban alig akad novelláskötetről bejegyzés (emlékeim szerint a Mézescsók Cerberusnak az egyetlen), de lemaradásomat hamarosan pótolni fogom. Egy-egy novella vagy elbeszélés is tud olyan ütős lenni, mint egy több száz oldalas regény, sőt! Néha az ember lánya rövidebb olvasmányra vágyik, így keres egy novelláskötetet vagy néhány színvonalas női magazinban, illetve heti lapban is rábukkan olykor egy-egy novellára.
Pl.: a Nők Lapjában amikor csak tehetem elolvasom Tóth Krisztina novelláit, amelyek rövidek, mégis mindig olyan befejezéssel érnek véget, hogy nem egyhamar felejti el az ember.
Szétnéztem a könyveim közt és nem is állok rosszul, hiszen olyan szerzők várnak rám, mint a már említett Tóth Krisztina, Szabó Magda, Ady Endre vagy Csáth Géza.



    Mivel nagyon sokáig csak a kötelező olvasmányok szerepeltek a Molytáp listán, így a kortárs irodalmat csak nemrégiben fedeztem fel. A klasszikusok valószínűleg nem véletlenül érdemelték ki ezt a címkét. Persze a klasszikusok és a kortársak közt is bukkanhatunk igazi gyöngyszemekre vagy számunkra kevésbé tetsző műre. Nem mondanám, hogy bárkinek is féltem volna vagy félnék a műveitől, inkább halogató típus vagyok. Ha nem keltette eléggé fel a figyelmem az író, hajlamos vagyok hátrébb sorolni a várólistán, aztán már nem egyszer fordult elő, hogy miután letettem a könyvet, nem is értettem, miért vártam vele eddig.
Talán a kortárs irodalom (akár magyar, akár külföldi) azért lehet ijesztő, mert jó néhány új könyvet a megjelenésekor, vagy már előtte(???) bestsellernek kiáltanak ki, és amikor valamelyik webáruházban vagy könyvesboltban nézelődik az ember lánya, megdöbben, hogy a sikerlista élén ott feszít XY könyve, akiről eddig nem sok jót, vagy egyáltalán semmit sem hallott. A marketing mindenhatósága csodákra képes, de a gourmand Molyt csak ritkán lehet megtéveszteni. De tudjuk: akit egyszer a kígyó megmart, a gyíktól is fél.
Mindenesetre az új megjelenések között előszeretettel szemezgetek a kortárs művekkel is, és nem egy igazi kincsre bukkantam már közöttük. Pl.: Vámos Miklós: Apák könyve, a kortárs olaszok közül: Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap, Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok, de hogy egy francia is legyen: Anna Gavaldától az Együtt lehetnénk.

Úgy vagyok ezzel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Gondolom, azért Artúr is a minőségit fogyasztja elsősorban.


Elérkeztünk a negyedik témához: az iskolai irodalomórák hatásához, miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok és mit olvastatnék velük?

   Kezdjük azzal, miért olvas keveset az ifjúság? Már többen is írták a héten, hogy ott a tévé, az internet, a közösségi oldalak, a számítógépes játékok, a kötelezők közül sokat megfilmesítettek, akkor minek elolvasni? Szerény véleményem szerint, hogy olvasó emberke lesz-e a gyerekből az egyaránt függ a szülőktől és később a tanító nénitől. Érdekes, hogy a saját családomban senki sem volt soha könyvmoly, de minden este kiköveteltem magamnak az esti mesét, délutánonként diafilmeket néztünk és amikor iskolás lettem, a kezdet kezdetén nem haza, hanem az egyik nénihez mentem, mert senki sem volt itthon, ahol azzal szórakoztam, hogy a másnapra feladott olvasnivalót olvastam fel hangosan akár százszor is. Ha a gyerkőc megkapja a mindennapi meseadagját, előbb-utóbb elkezdi érdekelni a betűk világa, és amint megismeri őket, mindent el akar olvasni, ami az útjába kerül, legyen az egy tábla, egy újságcikk vagy egy mese.



    Szintén többen említették, hogy sokan nem tanulnak meg rendesen olvasni, funkcionális analfabétának tekinthetőek és hiába szeretne bármit is elolvasni később, ha egyszerűen nem érti, mi van odaírva. Mielőtt belemennék a témába, leszögezném, hogy tudom, hogy szerencsére vannak kivételek, és akinek nem inge, ne vegye magára! De a problémák ott kezdődnek, hogy talán maga a tanító néni sem tud rendesen olvasni. Ha megnézzük, hogy az elmúlt években milyen alacsony pontszámmal (egy ideje már az érettségi sem kell hozzá, annyira a béka feneke alatt van a pontszám) be lehet kerülni a tanítóképzőkre, hogy az már röhej. Igen, tudom, hogy van néhány emberke, aki valóban azért választja, mert tényleg tanítani szeretne, de amikor nálunk negyedikben megkérdezte az egyik tanárunk, ki hol szándékozik továbbtanulni, és néhányan a tanítóképző mellett tették le a voksukat, azt mondta: "tavaly a hármas tanulók jelentkeztek oda."  Na igen, mert milyen jól hangzik, hogy van egy diplomám, de ha véletlenül a pedagógusi pályán találja magát az illető, nem tudja, mekkora felelőssége van, mennyi minden múlik rajta. Ha a gyerek nem tanul meg rendesen olvasni, míg az iskolapadot koptatja, nagyon fog szenvedni, hiszen lassan belépnek az életébe a kötelező olvasmányok, és idővel egyre többen lesznek. Persze iskolája válogatja, hol és hány kötelező van, ugyanis alsóban nekünk egyáltalán nem volt.

   Felsőben a szokásos kötelezőket kipipáltuk, viszont hiába jártam emelt magyaros osztályba, kimaradt az Anna Karenina (nagyon röviden átvettük és csókolom) és a Vörös és fekete. Megnéztem egy Európa Diákkönyvtáras könyvjelzőt és elég nagy a lemaradásom, amit igyekszem bepótolni.
Ezeket leszámítva a magyartanárokkal nem volt gond, engem sikerült könyvmollyá nevelniük, pedig akkoriban vígan elvoltam a kötelezőkkel, mást nem nagyon olvastam mellettük. Lehet, hogy erre is születni kell? Talán, de mindannyiunkban ott van a könyvmoly, csak hagyni kell kibontakozni.

   Hogy mit olvastatnék az ifjúsággal? Nem vagyok nagyon képben a mai ifjúsági könyvekkel, de a pöttyös-csíkos könyvekben a mára klasszikusnak kikiáltott kalandregényekben biztosan nem fognak csalódni. Ezek ideális Mini Molytápok (utóbbi kifejezést tegnap írta Nima ;)).


    Másodikban kötelező volt Victor Hugo-tól az egyik regényét elolvasni (Kilencvenhárom,  A nyomorultak és A párizsi Notre-Dame), és mivel gyerekkoromban imádtam A nyomorultakból készült rajzfilmet, egyértelmű volt a választás. Amikor szóba került, hogy elolvastam az 1300 oldalas könyvet, az egyik osztálytársam lehülyézett... Azt hiszem, itt kezdődnek a gondok. Miért lenne hülye valaki, mert olvas? Sokkal hasznosabban tölti a szabadidejét, minthogy a közösségi oldalakon tudatja a néppel, hogy éppen fáj a feje, unatkozik vagy egyszerűen csak nyűgös. Amíg mindezt megosztja és várja a sajnálkozó hozzászólásokat, levehetne egy könyvet a polcról és talán az unalma is elszállna. Felejtsé(te)k el a kötelezők röviden sorozatot, mert azok legfeljebb arra jók, hogy felfrissítsék a korábban olvasottakat, inkább irány a könyvespolc otthon, a könyvtárban vagy a boltban! :)





A képeket most is a weheartit-en találtam.

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …