2011. augusztus 22., hétfő

Sok hűhó semmiből

   Amikor májusban kitaláltam ezt az egészet, arra számítottam, majd a Molyon az ismerőseim egy része benevez és leszünk vagy hetvenen kb.: Nos, ez nem így lett, szerencsére nagyon sokan csatlakoztak, azonban hiába a nagy szám a Molyon és a Facebookon, ha közülük nagyon sokan a 7 hét alatt egyszer sem aktivizálták magukat.

    Bevallom, nem értem, miért, hiszen a témákat Ti javasoltátok, Ti dönthettétek el, melyek a legszimpatikusabbak, amiről biztosan minden héten lehet írni és a véglegesítés is szándékosan hamarabb megszületett, hogy ilyen-olyan okok miatt előre is lehessen dolgozni, ha úgy alakul.
Azt meg, hogy "elfejtettem", éppen ezért nem kifogás.


A kihívás kezdete előtt mindenki megkapta a Molyos hírlevélben a felhívást keringőre, amit nem én kértem a Szerkesztőktől, de ezúton is köszönöm!:) Ezt a néhány sort pusztán ténymegállapításként közöltem, nem az volt a célom, hogy bárkit is megbántsak.

De térjünk át a 7 hét statisztikáira! Mivel a Facebookon is egyre csökkenő tendenciát mutatott az irományok (ezt a szót sohasem negatív értelemben használom!) száma, így csak a Molyos polcokat veszem figyelembe.

Az első héten volt a legnagyobb az aktivitás (hiába, az újdonság szele), a polcra 137 iromány került fel, 6 nyereménykönyv került kisorsolásra összesen 18 995 Ft értékben.

A második héten már egy hangyányit csökkent a lelkesedés, de így is 132 iromány született, 6 nyereménykönyv került ismét kisorsolásra, most  
17 449 Ft értékben.

A harmadik héten kezdődött a hanyatlás, de még mindig 100 fölött, egészen pontosan 116 volt az irományok száma, 5 könyv talált gazdára  
14 040 Ft értékben.

A negyedik héten 109 irományt készült el, 5 nyereménykönyvnek örülhettek a szerencsések, összesen 14 878 Ft értékben.

Az ötödik héten 101-en aktivizálták magukat, ismét 5 könyvet lehetett megnyerni, összesen 14 628 Ft értékben.

A hatodik héten mondhatni beütött a krach, ezen a héten 100 alá süllyedtünk, összesen 94 iromány született, 6 könyv talált gazdára, összesen 17 398 Ft értékben.

A hetedik, egyben záró hétet 100 irománnyal búcsúztattuk. 5 könyv talált gazdára, összesen 16 409 Ft értékben.

Összesen 789 iromány született, azaz hetente 112,71 ~ 113, ami nem is rossz ;).

113 797 Ft összértékű könyv került kisorolásra, azaz egy nyertes átlagosan 2994,65 ~ 3000 Ft értékű könyvnek örülhetett, ami valljuk be, hogy egy 0 Ft-os költségvetésből gazdálkodó esemény/kihívás esetén nem is olyan rossz.


Ezúton is szeretném Mindenkinek megköszönni a felajánlásokat és Anibellnek, aki vállalta a keresztanyaságot! ;)


Judit

lap alatt bejegyzést értek :).

Remélem, nem hagytam ki senkit, de szóljon rám! :)

Természetesen köszönet illet Mindenkit, aki hétről hétre vette a fáradságot, beindította a fogaskerekeket és megosztotta velünk egy-egy témáról a gondolatait. A legkitartóbbak jutalma a Molyon egy baglyos plecsni :). Remélhetőleg, aki jogosult rá, mindenkit kipipáltam, de ha valaki kimaradt, szóljon rám, ellenőrzöm és ha valóban kiérdemelte, átveheti a plecsnit.

Hogy lesz-e folytatás, az még a jövő zenéje, de addig is  
Éljen az Olvasás, na meg a Világbéke! :P




A képek forrásai:
pirulapatika.hu
kepeslapneked.lapunk.hu
Share:

2011. augusztus 18., csütörtök

Mustra (2011. augusztus - szeptember)

Szándékosan nem használom az őszi jelzőt, mert nemcsak a szeptemberi megjelenések közt csemegézek, hanem akad egy-két napjainkban megjelenő kötet is a kiszemeltek közt. A válogatás most is szubjektív, és előre szólok, a fülszövegek cselekményleírást tartalmazhatnak!
Előre is elnézést kérek, de néhány könyv leírása csíkosra sikerült, amit nem értem, mi okozhatott :S.



Nézzük, mire számíthatunk még ebben a hónapban! ;)

Ha minden igaz, holnap jelenik meg a már jó ideje nem kapható Ne bántsátok a fekete rigót! c. regény.
Érdekesség: ez a könyv Victoria Beckham kedvence, és a kislánya az írónő után kapta a keresztnevét.


Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra... 


Harper Lee: Ne bántsátok a fekete rigót!
Fordította: Máthé Elek
412 oldal
Geopen Könyvkiadó
3490 Ft



Ismét megjelenik Bulgakov klasszikusa:


Közel tizenkét éven át dolgozott Bulgakov "A Mester és Margarita" című regényen: 1928-tól 1940 februárjáig. Az egyre keményedő sztálini kultúrpolitika közegében a regény készültét is olyannyira titokban tartotta, hogy legszűkebb baráti körén kívül senki sem tudott róla - kivéve a körülötte rajzó ügynököket, besúgókat. 1930-ban, miután a "Képmutatók cselszövése" című darabját betiltották, megsemmisíti a kézirat egy részét: "Én magam dobtam a kályhába az ördögről szóló regényemet" - írja a szovjet kormányhoz címzett levelében. 1933-ban, miután barátja, Nyikolaj Erdman drámaíró letartóztatásának hírét veszi, újra elégeti a regény egy részét. Alig egy éven belül emlékezetből újraírja - bizonyságául a regény alapján szállóigévé vált szavaknak: "Kézirat sosem ég el!"

Bulgakov legalább ötször kezdte teljesen újra a mű írását, s a kutatók legalább öt önálló változatot tartanak számon. "Add Uram, hogy befejezhessem a regényt!" - írja Bulgakov a fohászt a ki tudja hányadik kézirat margójára, az általa "napnyugta-regénynek" nevezett nagy mű azonban befejezetlen maradt. 1938-ban a kézirat tetejére fölírja ugyan a végleges címet: "A Mester és Margarita" és elkészül az "Epilógus" is, a végső szerkesztést azonban nem tudja elvégezni. A kézirat nem ég el, mert nem létezik - parafrazálhatnánk a híres szállóigét. Keserű tény: A "Mester és Margaritá"-nak nincs végleges kézirata. Ami van: a regény 1938-ban elkészült gépirata, meg többfüzetnyi javítás és betoldás, melyeket már nagy betegen, látását elveszítve diktált feleségének élete utolsó hónapjaiban.

Külön regény a mű kiadásának története is. Felesége, Jelena Szergejevna Bulgakova az író végakaratának megfelelően, számos alkalommal megkísérelte a regény kiadatását, de erre csak közel három évtizeddel később, 1966-67 fordulóján került sor. A Moszkva című folyóirat közölte - durván megkurtítva. Szőllősy Klára, a regény kiváló magyar fordítója azonban nemcsak a megcsonkított szöveget fordította le, hanem a kihagyott részeket is: Bulgakov özvegye ugyanis minden egyes töredéket kalandos úton - a fehérneműjébe rejtve - átcsempészett Budapestre. Így állt elő az a különös helyzet, hogy Magyarországon, magyarul előbb került az olvasók elő "A Mester és Margarita" cenzúrázatlan szövege, mint hivatalos szovjet kiadásban.

Azóta már két alkalommal próbálták orosz kutatók újra rekonstruálni a regény szövegét, legalábbis azt a variánst, amely feltételezhetően legközelebb esik az író szándékaihoz. A mostani magyar felújított kiadás az 1989-es, azóta világszerte elfogadott szövegen alapul.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Fordította: Szöllőssy Klára
576 oldal
Európa Kiadó
3200 Ft
Várható megjelenés: augusztus 23.
Naná, hogy kihívás is van hozzá! :P



Most pedig csemegézzünk a szeptemberi megjelenések közt! :)

Állatos könyvet még nem ajánlottam, úgyhogy itt az ideje ;).

A Ventus Libro Kiadó rögtön a cica- és kutyabarátokat örvendezteti meg:

A kutyák és a macskák titkos nyelvével foglalkozó gazdagon illusztrált kötetek megmutatják, hogy miként értelmezhetjük kedvenceink mondandóját, és azt is elmagyarázzák, hogy ők miként fordítják le maguknak a mi testbeszédünket. Segítségükkel könnyebben megérthetjük szeretett állataink viselkedését, valamint azt, hogy hogyan próbálnak kommunikálni és kapcsolatba kerülni velünk.
Heather Dunphy: A macskák titkos testbeszéde - Bundás kedvenceink testbeszéde
A kutyák titkos beszéde
192 oldal/kötet
         Ventus Libro Kiadó
          3590 Ft/kötet
          Várható megjelenés: szeptember 1.

















Dráma, dráma, dráma:
Ha jól tudom, ez a dráma eddig még nem jelent meg nagyon fáj rá a fogam.


A legnevesebb amerikai drámaíró - a legjobb magyar fordító: Arthur Miller "Üvegcserepek" című drámája Ungvári Tamás fordításában!
Miller pergő, izgalmas színpadi művet alkotott, mely olvasva is példátlan feszültséget sugároz. Sok gondolkodnivalót ad e kiválóan felépített, számos szimbolikus jelentésréteget hordozó dráma, Ungvári Tamás mesteri fordítása pedig híven adja vissza az eredeti mű szellemes szövegét.
1938. november - Kristályéjszaka. A Hitler által felbujtott arctalan tömeg zsidó üzleteket foszt ki, zsinagógákba tör be, öregembereket kényszerít arra, hogy fogkefével sikálják az "árja" járdákat. Berlinben és más német nagyvárosokban bokáig érnek a rombolás üvegcserepei. Ugyanekkor egy jómódú zsidó házaspár Brooklynban éli mindennapi életét; épp moziba készülnek, amikor a csinos, kedves asszony - gondos feleség és szerető anya - hirtelen összeesik, és képtelen lábra állni. Hiába a vizsgálatok sora, betegségének fizikai okát nem lelik az orvosok.
Arthur Miller darabjában e két esemény fonódik egymásba. A történelem majdhogynem láthatatlan, mégis mindent átható vezérvonalként van jelen a drámában; a szereplők életében ravasz dramaturgiával az Európában zajló borzalmak tükröződnek. Sylvia Gellburg paralízise tökéletesen szimbolizálja a bénultságot, a nácikkal szembeni tehetetlenséget és a zsidóság kiszolgáltatottságát - azt, ahogy az emberek képtelenek voltak szembeszegülni Hitler minden erkölcsöt lábbal tipró gépezetével.


Arthur Miller: Üvegcserepek
Fordította: Ungvári Tamás
112 oldal
Scolar Kiadó
1950 Ft
Várható megjelenés: szeptember 1.



Folytatódik a Francia história:

A XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam főhőse, a gáláns és szenvedélyes Pierre de Siorac lovag mindig ott van, ahol a korabeli történelmet alakítják, és ahol "libben a szoknya".


Ezúttal, a tizenegyedik kötetben La Rochelle ostrománál, ennél a nagyszabású történelemformáló eseménynél, Franciaország és Anglia erőpróbájánál, amely nemcsak a francia királyság sorsát befolyásolta, hanem valamennyi, a katolicizmus és a megreformált vallás között választani kényszerülő európai országét. La Rochelle hugenotta erődítmény volt, a vallási üldözöttek bevehetetlennek hitt és kikiáltott mentsvára, hiszen a tenger felé nyitott volt, így onnan az ostromlottak bármikor segítséget remélhettek. És reméltek is 1627-ben. Ám hiába: La Rochelle-t kerek egy évig tartó ostrom után végül bevették XIII. Lajos és Richelieu seregei. A La Rochelle-i , inkább kisebb-nagyobb csetepaték, mintsem véres, kegyetlen ütközetek jellemezte ostrom kimenetelét végül egy, a hadviselésben addig még nem alkalmazott újdonság döntötte el: a roppant kőgát, amely eltorlaszolta az öböl bejáratát, s így lehetetlenné tette, hogy az angolok élelmet juttassanak el az éhező városba és katonai segítséget nyújtsanak a védőknek. Ebben a nem mindennapi ostromban vesz részt a történet narrátor-főhőse, Orbieu grófja - illetve a regény végére hercege és Franciaország pairje -, akit ismét számos dicsőséges, ám veszedelmes küldetéssel bíznak meg a hatalmasok. Közben persze arra is jut ideje, hogy a szívének oly kedves gentil sesso körül forgolódjék, és láss csodát, most először a házasság, a családalapítás gondolata is felmerül a csapodár, ám lovagias széptevőben.


Merle a tőle megszokott mesterségbeli tudással rajzolja fel a sokszínű, árnyalt történelmi tablót, jellemzi hőseit, királyokat, hadvezéreket, főpapokat, nagyurakat s persze szépasszonyokat, festi a csatajeleneteket, az udvari intrikákat, szerelmi cselszövéseket.

Robert Merle: Veszedelem és dicsőség 
Francia história XI. kötet
Fordította: Kamocsay Ildikó
424 oldal
Európa Kiadó
3500 Ft
Várható megjelenés: szeptember 5.


Egy érdekesség még mindig a történem iránt érdeklődőknek:


Világrengető beszédek akkor hangoznak el, amikor más irányba kell fordítani egy közösség, az ország, kontinens vagy az egész emberiség sorsát. Amikor a kivételes személyiség felismeri, hogy közössége válaszúthoz érkezett, és azt is tudja - vagy legalábbis tudni véli - hogy melyik irányba kellene indulni.
E kötet számos olyan politikust és gondolkodót (vagy akár messiást) mutat be, akik kivételes történelmi pillanatban kivételesen nemesen vitték előre az emberi társadalom ügyét: nemzetet építettek, összefogásra buzdítottak, felkarolták a szenvedőket, segítették az alávetettek felemelkedését vagy lebontották a falakat emberek, társadalmak és országok között, de bemutatja az emberi gonoszság mélységét is olyan hírhedté vált politikusok ismert, illetve sokáig zárolva tartott beszédeinek közlésével, amely segít megérteni közelmúltunk eseményeit, és azt, hogy amikor a szónoki erény aljassággal párosul, az a fegyvereknél is pusztítóbb lehet.

A kötetben a világrengető beszédek hátteréül az adott korszakról rövid, közérthető, mégis alapos elemző esszét is olvashatunk, illetve a beszédet elmondó történelmi személyiségek (többnyire politikusok) életrajzát is megtaláljuk, hogy ne csak a beszédet, de elhangzásának körülményeit is megismerhessük.

Jézus Krisztus; Mohamed próféta; I. Erzsébet királynő; I. Károly angol király; Oliver Cromwell; George Washington; Thomas Jefferson; I. Napóleon; Abraham Lincoln; Susan Anthony; Emmeline Pankhurst; Patrick Pearse; Woodrow Wilson; Lenin; Clarence Darrow; Mahátma Gandhi; Franklin Delano Roosevelt; Adolf Hitler; Neville Chamberlain; Sztálin; Winston Churchill; Charles de Gaulle; Vjacseszlav Molotov; George S. Patton; Hirohito császár; Robert Oppenheimer; Dzsaváharlál Nehru; Douglas MacArthur; Nyikita Hruscsov; John F. Kennedy; Martin Luther King; Nelson Mandela; Malcolm X; Pierre Trudeau; Richard Nixon; Indira Gandhi; Hájim Herzog; Anvar Szadat; II. János Pál; Ronald Reagan; Mihail Gorbacsov; Václav Havel; Charles Spencer; Elie Wiesel; George W. Bush; Gerry Adams; Kevin Rudd; Barack Obama.

Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot
224 oldal
Geographia Kiadó
3999 Ft
Várható megjelenés: szeptember 25.


... még mindig történelem:


1647, Párizs. A Királyi Színház színpadán Itália leghíresebb kasztrált énekese sziporkázik, mikor egy robaj kíséretében a színpadra zuhan Torelli díszlettervező fortélyos kristálygépezete. Ki állhat a merénylet hátterében? Kinek áll érdekében az olasz opera feltörekvő, húszéves csillagára, a Királynő kedvencére terelni a gyanút? Mit keres egy zenebolond fiúcska Mazarin bíboros könyvtárosának hálójában? Mióta kötnek ki a kikapós velencei énekesnők jámbor szerzetesek ágyában, és miért vonzódnak annyira a kasztráltakhoz? Az intrika, cselszövés és képmutatás könnyed eleganciája és elbűvölő bája itatja át a Monaldi&Sorti házaspár legújabb történetet, amelynek csattanója ezúttal is meglepő történelmi tanulságot hordoz. A háttérben végig ott rejtőzik a misztérium, melyet az Imprimatur sorozat következő része leplez majd le.


Rita Monaldi - Francesco Sorti: Intrika
200 oldal
Nyitott Könyvműhely Kiadó
2990 Ft

A kötetnek semmi köze az Imprimatur-Secretum-Veritas sorozathoz, ami novemberben folytatódik a Mysteriummal.



Végül egy könyv, ami talán a cosmo lányokat is lázba, hozza, ill. ha mi, savanyú uborkák is elolvassuk, talán cosmo lányokká válhatunk :P.

...mert a lényeg a divatban is a részletekben rejlik!
A divat hagyományos részletei, mint a mandzsetta, a zseb, a szűkítő vonal, illetve a számtalan "titkos apróság" felbecsülhetetlen értékkel bírnak napjaink divattervezői számára: a ruházat szembeszökő, trenddiktáló alkotóelemei megkülönböztetik, kiemelik a tervezők ruhadarabjait a kifutón és az utcán egyaránt.
A "Divattitkok" alapos és összefoglaló kézikönyv - nagyszerű áttekintést nyújt a divat részleteinek világáról, és több ezer színes fényképen mutatja be a világ legkülönbözőbb pontjairól származó divattervezők bámulatos munkáit.
Vigyen új lendületet ruhaterveibe, vagy keressen inspirációt öltözködési stílusa felfrissítéséhez! Olyan ihletadó forrásgyűjteményt tart a kezében, amelynek helye van minden divattervező, stylist, a divat terén dolgozó szakember, sőt minden hétköznapi divatőrült könyvespolcán - ajánlható mindenkinek, aki a részletek megszállottja.
A könyv több mint 20 különböző országból származó divattervező munkáival ismeret meg, akiknek tervei és a részletek kidolgozása során tapasztalható gondossága jól példázza a még kiaknázható kulturális sokszínűséget. Így jó példákat láthatunk arra, hogy a kultúrák közti párbeszéd a divatipart és a hozzá kapcsolódó piacokat is támogathatja. Ismerje meg a divattitkokat és a fontos részletek birodalmát.
A kötet nyolc fejezete arra kíván ösztönözni, hogy friss szemmel nézzen a divat világára és a benne rejlő végtelen lehetőségekre.

Macarena San Martí: Divattitkok
1000 apró részlet a nyakkivágástól a derékvonalig, a zsebektől a pliszékig 
Fordította: Hajgató Sára
384 oldal
Scolar Kiadó
6990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 20.
Share:

2011. augusztus 15., hétfő

Utolsó hét

   Elérkeztünk az utolsó héthez, melynek során három kérdést járunk körül:

Olvasási szokások és az olvasási szokások változása, ill. évszakok és könyvek.

    Nem mennék vissza a kezdet kezdetéig, de ahogy már említtettem, sokáig kötelező olvasmányokon éltem, csak néha akadt 1-2 más könyv a kezembe. Aztán, amikor a kötelező olvasmányokat felváltotta a kötelező szakirodalom, egyre jobban ki voltam éhezve az IRODALOMra, igen, a nagybetűsre. Ekkor hatalmasodott el rajtam a hörcsög-kór és kezdtem heti rendszerességgel úgy könyvesboltba járni, hogy legtöbbször nem távoztam üres kézzel. Főleg a korábbi hiányosságaimat kezdtem el fokozatosan behozni (pl.: Jane Austen regényei, Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe), de ha valamelyik könyv megtetszett a boltban és éreztem, hogy kell nekem, megvettem.

   Később egyre több írót fedeztem fel (Mario Vargas Llosa, Joanne Harris, Szabó Magda, Robert Merle stb.), és igyekeztem összehörcsögölni a könyveiket, hogy kéznél legyenek, és ha olyan kedvemben leszek, elkezdhessem valamelyiket. Ebben a különböző ajánlók mellett nagy szerepe volt a Molynak és a Molytársaknak. Egy-egy ajánlóval olyan kedvet tudnak csinálni, hogy ihaj.

   Továbbra is főleg a szépirodalom van túlsúlyban, de én, aki idegenkedtem a fantasytől, tavaly olvastam egyet (ez már komoly haladás) és végleg eldöntetett A Gyűrűk Ura beszerzése előbb-utóbb, csak a megfelelő akciót kell kivárni.

   Korábban igencsak ellentéttel viseltettem a boltok polcain a Romantikus felirat alatt elhelyezett regények jelentős részével, sejtésem be is igazolódott. Persze, itt is vannak kivételek (ennek főleg a béna címkézés az oka, ugyanis sokszor olyan könyveket is idesorolnak, amiknek nem sok közük van a romantikához), amelyek számomra igencsak fogyaszthatóak és remekül elvagyok velük néhány napig.

   Szintén néhány éve hatalmasodott el az italomániám, ezért igyekszem minél többet olvasni Olaszországról. Ez  lehet történelmi regény, gasztroregény, memoár vagy olasz irodalom: kortárs vagy klasszikus.
Szívemnek másik csücske a művészet, ezen belül is a festészet, legyen az album vagy életrajzi regény, esetleg krimi.

   De nem maradhatnak ki a történelmi regények, legyen az életrajzi (bizonyos értelemben ilyen az Osztrák kurva is :)) vagy sorozat (Philippa Gregory könyvei, és igen, el kellene már kezdeni a Francia históriát is...).
Nem feledkezhetünk meg a drámákról sem, ugyanis idén előszeretettel vadásztam elő őket is, és igyekszem legalább havonta egyet beiktatni.

     Az utóbbi időmben az elkanászodás tünetei is megfigyelhetőek, ugyanis míg korábban beértem egy könyvvel, mostanában többet is olvasok egyszerre :$. Szerencsére, nem vesztem el a fonalat vagy nagyon hamar felveszem újra, így nem okoz káoszt, de erről igyekszem leszoktatni magam és beérni 2-3 könyv együttes olvasásával.

    Olvasni nagyon sok helyen olvastam már, talán az egyik legextrémebb hely a Klinikák parkja volt, ahová átvonultunk egyszer, és mindenki a saját kötelezőjével, nálam a Tristam Shandy volt. Azért is emlékezetes, mert tőlünk balra a Bőrklinika ablaka alatt egy 30-as nő a kislányával és az apjával "szerenádot adott" az anyjának, magyarul ott sipákolt neki, hogy: "Mami, mami." Biztos, nem találta meg a bejáratot...

   Tömegközlekedésen, ha nem akad normális útitárs, előszeretettel olvasok és ez egy szuper módszer, hogy lerázzuk a tolakodókat. Pl.: ha elénk ül egy "kedves" ismerős, aki beszélgetni szeretne velünk, csak odavakkantunk egy jó napotot és békén hagy. Ilyenkor zenét hallgatok, hogy igyekezzem kiszűrni a többiek társalgását, nekem nagyon bevált Madonna, ill. Norah Jones.


   Főleg itthon olvasok, nyáron az udvaron vagy a lépcsőn, rossz idő esetén az előszobában (itt sokáig világos van) vagy a szobában. Az esti mesém, ami egy ideje már a Biblia (jelenleg a Királyok II. könyve), ami nem maradhat el, kivéve ha nagyon álmos vagyok. Arra viszont allergiás vagyok, ha valaki olvasás közben zargatni mer.


    Ezennel vége is az értekezéseimnek, jövő héten még egy összegző irománnyal készülök, benne mindenféle statisztikával.

   Zárszóként csak annyit, remélem, így virtuálisan is sikerült egy-két elkóborolt Molyt megtérítenem, mert a környezetemben két eltévedt bárányka is visszatalált a könyvek varázslatos világába ;).




A kép most is a weheartit oldaláról származik.
Share:

2011. augusztus 14., vasárnap

Világirodalmi vendéglátás


"Széles körben elfogadott igazság, hogy a tojás, ha túlságosan hosszú ideig tárolják, előbb-utóbb megromlik. Az Oakley Farm tojásai ugyan nemrégiben kerültek somercoat-i konyhájába, Mrs. B- azonban máris valami olyan fogásról szövögette terveit,a melynek révén a szomszédság megismerkedhet kincseivel, ő pedig - legalábbis reményei szerint - learathatja az elismerés babérjait. Való igaz, a természet bőkezűen bánt tojásaival: olyan formákkal áldotta meg őket, melyek méltán tarthattak számot a társaságbeliek elismerős pillantásaira, és Mrs. B- őszintén bízott benne, hogy a következő hét folyamán legalább fél tucat remek partit üthet majd nyélbe. A frissen kinevezett új lelkész érkezése tökéletes alkalomnak ígérkezett, így hát Mrs. B-, idejét egy percig sem vesztegetve, hozzálátott meghívók szétküldéséhez."   
(Tárkonyos tojás á la Jane Austen)


   Milyen lehet a világirodalom jeles képviselőihez vendégségbe menni? Erre a kérdésre ad választ Mark Crick -  foglalkozását tekintve fotós -, aki 14 szerző bőrébe bújva tár elénk 14 receptet. De nem egyszerűen magát az ételleírást olvashatjuk, hanem az adott író stílusában egy-egy történettel körítve, melyek annyira jól sikerültek, hogy el sem hinnénk, hogy nem Jane Austen, Márquez vagy Virginia Woolf tolla jegyzi. Olvashatunk krimit (Raymond Chandler), visszaemlékezést (Proust), de drámát is (Harold Pinter).

   A receptek zöme pedig számunkra is kivitelezhető, csupán 1-2 hozzávalói között találunk beszerezhetetlennek mondható alapanyagot. A kedvencem a Csokoládétorta gazdagon és a Tiramisu lett, ezeket egyszer biztosan kipróbálom.

    Bevallom, a könyvben említett néhány szerző még kimaradt, de most garantáltan kedvet kaptam, hogy Steinbecket, Pintert vagy Graham Greene-t olvassak, mondhatjuk, duplán megjött az étvágyam.

"Az atya bűntudatosan pillantott Tobaga, az öntudatos testtartású mulatt nő felé, aki az utóbbi tizenöt évben a vacsoráját készítette. A nő konyhai tevés-vevését elnézni olyan gyönyörűséget jelentett számára, melyet fiatalabb éveiben, mikor az érzékiség még meg-megkísértette, megtagadott magától, étvágya azonban már csak visszfénye volt a hajdaninak; a parázs kialudt, és hasztalan volt minden kísérlet, hogy felszítsa."

(Coq au Vin á la Gabriel Garcia Márquez)

   A könyvecske ajándékba is kiváló, már rendeltem is belőle, hogy más is kedvet kaphasson nemcsak a főzéshez, de az olvasáshoz is. Igazi gourmand Molytáp.


Mark Crick: Kafka levese 
Irodalmi és gasztronómiai ínyencség - a világirodalom 14 receptben
Fordította: Getto Katalin és Varró Dániel
96 oldal
Alexandra Kiadó, 2008
1699 Ft
Share:

2011. augusztus 13., szombat

Travelling with love


"Jelszavam: országomat egy szóért, ha azzal Téged gazdagíthatlak. De ha egy jó kis sztorival (story, sztóri, hosszú ó-val) fűszerezhetem  a tananyagot, az nekem mindennél többet ér."


     Werner Lansburgh Nyuszi könyveiről sok évvel ezelőtt egy kislány magazinban olvastam (megnyugtatok Mindenkit, már évek óta nem volt a kezemben az ominózus magazin), majd évekkel később egy könyvesbolti portyázás során rátaláltam erre és a Viszontlátás New-See-val! c. kötetre. Mindkettő akciós volt, tehát egyértelműen vittem őket a pénztárhoz. 5 éve már olvastam ezt a részt, de most újra elővettem a berozsdásodott angolom felfrissítése végett.


   Útitársunk egy 76 éves német úriember, Werner (W), aki - többek között - Madrid, Párizs, Róma, Firenze, Basel, London, Berlin, Szamos és Jeruzsálem nevezetességei mellett az angol nyelv szépségeivel is megismerteti az Olvasót. W minden helyszínen egy-egy történettel áll elő, amelyek nem mindig izgalmasak (gondolok itt a száműzetése miatti kesergésre, a II. világháború idején menekülnie kellett Németországból), azonban a történelmi és kulturális információk annál hasznosabbak és szórakoztatóbbak. W összeköti a kellemeset a hasznossal, azaz történeteit sokszor angolul, vagy félig angolul adja elő, ezzel is segítve a nyelvtanulást. Azaz nem a klasszikus értelemben vett kétnyelvű kötettel van dolgunk: egy-egy párbeszéd sokszor kétnyelvű, azaz magyarul kezdődik, de angolul fejeződik be, vagy fordítva. Természetesen New-See folyamatosan reagál W megjegyzéseire, ellentmond neki; beleköt, ha egy-egy nemzetet ócsárol.

    "Velázquez "Vénusz a tükörben" című festményét, amely a világ egyik legszebb aktképének számít, ugyancsak meg kell néznünk, habár a fej a tükörben, amit Ámor tart a meztelen szépség elé, véleményem szerint, in my opinion vagy ˙to my mind˙ kissé nagyra sikeredett. In 1914, this nude was attacked by Militant British ˙suffragets˙, szafrödzsetsz, the feminists of those days - just as STERN's cover girls were attacked in our days. There is a difference though, artistically. Felhívnám szíves figyelmedet a hátravetett "though"-ra, ami ugyanazt jelenti, mint a mondat elején álló "altough", habár ugyanakkor mindazonáltal...
  - Te jószagú Úristen!
 Mi a probléma?
  - Hogy neked a világ egyik legszebb aktképéről a "though" és az "although" jut eszedbe! Nem ismerek rád, Doubleyou"



   Mint tudjuk: ismétlés a tudás anyja, így minden fejezet végén egy utóirat következik, melyben Werner hol szigorúan, hol engedékenyen, de mindig kikérdezi az előbb tanultakat. A fontos szavakat és kifejezéseket mindig két pont közé teszi, ezzel is felhívja rájuk a figyelmet. Az Ui.:-okat fellapozva pedig olvasás után is felfrissíthetjük a tanultakat.
A fejezeteket a szerző rajzai "színesítik", értsd: fekete-fehér rajzokról van szó.

   Bizonyos nyelvtani alapok megléte szüksége az olvasáshoz, de azért a kezdők se rettenjenek meg! ;) Akik már egy ideje ismerkednek az angol nyelv rejtelmeivel, ők is találnak egy-két újdonságot a könyvben ;).
Ez a  New-See sorozat 2. kötete, azonban, az első rész ismerete nélkül is ugyanúgy élvezhető.

Az első rész nemrégiben jelent meg ismét az Európánál, talán a másik kettő is ismét kiadásra kerül a közeljövőben.


Werner Lansburgh: Utazzunk, New-See! Avagy tanuljunk könnyen, szerelemmel angolul
Fordította: Liska Endre
280 oldal
Európa Kiadó, 2001
1700 Ft
Velázquez festményét itt találtam.
Share:

2011. augusztus 11., csütörtök

A klasszikus, a kortárs, a magyar, a külföldi, novellák és regények meg a kötelezők

Igyekeztem a címben összefoglalni, miről is lesz szó. Ezen a héten ugyanis szeretném mind a négy témát kivesézni.

Csapjunk is bele a lecsóba, és kezdjük az első hárommal.
  • Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  • Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
  • Regények kontra novellák
   Ahogy a bejegyzéseimből kitűnik, főleg regényeket olvasok, de a novellákat sem vetem meg. Bár a blogban alig akad novelláskötetről bejegyzés (emlékeim szerint a Mézescsók Cerberusnak az egyetlen), de lemaradásomat hamarosan pótolni fogom. Egy-egy novella vagy elbeszélés is tud olyan ütős lenni, mint egy több száz oldalas regény, sőt! Néha az ember lánya rövidebb olvasmányra vágyik, így keres egy novelláskötetet vagy néhány színvonalas női magazinban, illetve heti lapban is rábukkan olykor egy-egy novellára.
Pl. a Nők Lapjában amikor csak tehetem elolvasom Tóth Krisztina novelláit, amelyek rövidek, mégis mindig olyan befejezéssel érnek véget, hogy nem egyhamar felejti el az ember.
Szétnéztem a könyveim közt és nem is állok rosszul, hiszen olyan szerzők várnak rám, mint a már említett Tóth Krisztina, Szabó Magda, Ady Endre vagy Csáth Géza.



    Mivel nagyon sokáig csak a kötelező olvasmányok szerepeltek a Molytáp listán, így a kortárs irodalmat csak nemrégiben fedeztem fel. A klasszikusok valószínűleg nem véletlenül érdemelték ki ezt a címkét. Persze a klasszikusok és a kortársak közt is bukkanhatunk igazi gyöngyszemekre vagy számunkra kevésbé tetsző műre. Nem mondanám, hogy bárkinek is féltem volna vagy félnék a műveitől, inkább halogató típus vagyok. Ha nem keltette eléggé fel a figyelmem az író, hajlamos vagyok hátrébb sorolni a várólistán, aztán már nem egyszer fordult elő, hogy miután letettem a könyvet, nem is értettem, miért vártam vele eddig.
Talán a kortárs irodalom (akár magyar, akár külföldi) azért lehet ijesztő, mert jó néhány új könyvet a megjelenésekor, vagy már előtte(???) bestsellernek kiáltanak ki, és amikor valamelyik webáruházban vagy könyvesboltban nézelődik az ember lánya, megdöbben, hogy a sikerlista élén ott feszít XY könyve, akiről eddig nem sok jót, vagy egyáltalán semmit sem hallott. A marketing mindenhatósága csodákra képes, de a gourmand Molyt csak ritkán lehet megtéveszteni. De tudjuk: akit egyszer a kígyó megmart, a gyíktól is fél.
Mindenesetre az új megjelenések között előszeretettel szemezgetek a kortárs művekkel is, és nem egy igazi kincsre bukkantam már közöttük. Pl. Vámos Miklós: Apák könyve, a kortárs olaszok közül: Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap, Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok, de hogy egy francia is legyen: Anna Gavaldától az Együtt lehetnénk.

Úgy vagyok ezzel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Gondolom, azért Artúr is a minőségit fogyasztja elsősorban.


Elérkeztünk a negyedik témához: az iskolai irodalomórák hatásához, miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok és mit olvastatnék velük?

   Kezdjük azzal, miért olvas keveset az ifjúság? Már többen is írták a héten, hogy ott a tévé, az internet, a közösségi oldalak, a számítógépes játékok, a kötelezők közül sokat megfilmesítettek, akkor minek elolvasni? Szerény véleményem szerint, hogy olvasó emberke lesz-e a gyerekből az egyaránt függ a szülőktől és később a tanító nénitől. Érdekes, hogy a saját családomban senki sem volt soha könyvmoly, de minden este kiköveteltem magamnak az esti mesét, délutánonként diafilmeket néztünk és amikor iskolás lettem, a kezdet kezdetén nem haza, hanem az egyik nénihez mentem, mert senki nem volt itthon, ahol azzal szórakoztam, hogy a másnapra feladott olvasnivalót olvastam fel hangosan, akár százszor is. Ha a gyerkőc megkapja a mindennapi meseadagját, előbb-utóbb elkezdi érdekelni a betűk világa, és amint megismeri őket, mindent el akar olvasni, ami az útjába kerül, legyen az egy tábla, egy újságcikk vagy egy mese.



    Szintén többen említették, hogy sokan nem tanulnak meg rendesen olvasni, funkcionális analfabétának tekinthetőek és hiába szeretne bármit is elolvasni később, ha egyszerűen nem érti, mi van odaírva. Mielőtt belemennék a témába, leszögezném, hogy tudom, hogy szerencsére vannak kivételek, és akinek nem inge, ne vegye magára! De a problémák ott kezdődnek, hogy talán maga a tanító néni sem tud rendesen olvasni. Ha megnézzük, hogy az elmúlt években milyen alacsony pontszámmal (egy ideje már az érettségi sem kell hozzá, annyira a béka feneke alatt van a pontszám) be lehet kerülni a tanítóképzőkre, hogy az már röhej. Igen, tudom, hogy van néhány emberke, aki valóban azért választja, mert tényleg tanítani szeretne, de amikor nálunk negyedikben megkérdezte az egyik tanárunk, ki hol szándékozik továbbtanulni, és néhányan a tanítóképző mellett tették le a voksukat, azt mondta: "tavaly a hármas tanulók jelentkeztek oda."  Na igen, mert milyen jól hangzik, hogy van egy diplomám, de ha véletlenül a pedagógusi pályán találja magát az illető, nem tudja, mekkora felelőssége van, mennyi minden múlik rajta. Ha a gyerek nem tanul meg rendesen olvasni, míg az iskolapadot koptatja, nagyon fog szenvedni, hiszen lassan belépnek az életébe a kötelező olvasmányok, és idővel egyre többen lesznek. Persze iskolája válogatja, hol és hány kötelező van, ugyanis alsóban nekünk egyáltalán nem volt.

   Felsőben a szokásos kötelezőket kipipáltuk, viszont hiába jártam emelt magyaros osztályba, kimaradt az Anna Karenina (nagyon röviden átvettük és csókolom) és a Vörös és fekete. Megnéztem egy Európa Diákkönyvtáras könyvjelzőt és elég nagy a lemaradásom, amit igyekszem bepótolni.
Ezeket leszámítva a magyartanárokkal nem volt gond, engem sikerült könyvmollyá nevelniük, pedig akkoriban vígan elvoltam a kötelezőkkel, mást nem nagyon olvastam mellettük. Lehet, hogy erre is születni kell? Talán, de mindannyiunkban ott van a könyvmoly, csak hagyni kell kibontakozni.

   Hogy mit olvastatnék az ifjúsággal? Nem vagyok nagyon képben a mai ifjúsági könyvekkel, de a pöttyös-csíkos könyvekben a mára klasszikusnak kikiáltott kalandregényekben biztosan nem fognak csalódni. Ezek ideális Mini Molytápok (utóbbi kifejezést tegnap írta Nima ;)).


    Másodikban kötelező volt Victor Hugótól az egyik regényét elolvasni (Kilencvenhárom,  A nyomorultak és A párizsi Notre-Dame), és mivel gyerekkoromban imádtam A nyomorultakból készült rajzfilmet, egyértelmű volt a választás. Amikor szóba került, hogy elolvastam az 1300 oldalas könyvet, az egyik osztálytársam lehülyézett... Azt hiszem, itt kezdődnek a gondok. Miért lenne hülye valaki, mert olvas? Sokkal hasznosabban tölti a szabadidejét, minthogy a közösségi oldalakon tudatja a néppel, hogy éppen fáj a feje, unatkozik vagy egyszerűen csak nyűgös. Amíg mindezt megosztja és várja a sajnálkozó hozzászólásokat, levehetne egy könyvet a polcról és talán az unalma is elszállna. Felejtsé(te)k el a kötelezők röviden sorozatot, mert azok legfeljebb arra jók, hogy felfrissítsék a korábban olvasottakat, inkább irány a könyvespolc otthon, a könyvtárban vagy a boltban! :)





A képeket most is a weheartit-en találtam.
Share:

2011. augusztus 7., vasárnap

3 az 1-ben

     Erre a hétre még egy bejegyzéssel készültem, és rögtön hármat ütök egy csapásra, azaz írok a kedvenc műfajaimról; arról, hogy lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján, ill. melyek azok a könyvek, melyek meghatározóak voltak számomra.


    Kezdjük is a kedvenc műfajokkal. Gimiben az első irodalomórán egy táblázatot készítettünk, a három oszlop pedig a Líra, Epika és a Dráma címet kapta. Alá szépen felsoroltuk, mennyi minden tartozik az adott műnemhez. Eredetileg azt mondtam volna, főleg a szépirodalom felé húz a szívem, de a múlt héten a többiek is bebizonyították, hogy a szórakoztató és a szépirodalom már egy ideje együtt jár, nem különíthető el sokszor. Számomra az a legfontosabb, hogy Molytáp legyen az adott mű, ahogy egyszer Síontan mondta. Hogy kinek mi a Molytáp, persze Molyonként válogatja, de legfontosabb, hogy táplálja a Moly agyát, pozitívan hasson rá, míg fogyasztja, minden agysejtje épen és egészségesen maradjon az első oldaltól az utolsóig. A Molytáp lehet vers, novella, regény vagy dráma, lehet vígjáték, tragédia, romantikus (persze nem az a fajta, ami egy szappanoperához hasonlít és legalább egy ötliteres vödröt kell mellé bekészíteni), történelmi, életrajzi, művészettel kapcsolatos.Lehet kortárs vagy klasszikus. A felsoroltak természetesen keveredhetnek is.


Lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján? 

   Nyilván valamelyest lehet rá következtetni, de nem hiszem, hogy örök igazságokat lehetne levonni belőlük.
Biztosan kiderül, mely témák iránt érdeklődik az illető (történelem, irodalom, művészet, pszichológia, zene, stb.), a nehezet vagy a könnyűt választja, azaz egy nehezebb nyelvezetű, mély mondanivalóval bíró művet vagy egy könnyed, kikapcsoló könyvet vesz a kezébe.
   A nem olvasó emberkék számára pl. egyenesen egy olvasó ember látványa szinte megbotránkoztató. Szerintük, aki olvas, biztosan dögunalmas lehet, csak a könyvek érdeklik, azért menekül az olvasásba, mert nincsenek barátai. Ez bizony előítélet, ráadásul a legtöbb esetben nem is igaz.



    De visszatérve a műfajokhoz, itt sem szabad általánosítani. Pl.: ha valaki imádja a krimiket, a horrort, nem biztos, hogy ő maga is ilyen hajlamokkal bír. Egyszerűen őt csak ez a műfaj szórakoztatja és nem biztos, hogy az évszázad bűntettére készül közben és ötleteket akar meríteni.

   Tegnap fejeztem be a luxusprostituáltról szóló könyvet, és őszintén remélem, senkinek nem jutott eszébe, hogy azért olvastam el, mert erre a pályára készülnék. Megnyugtatok Mindenkit, nem, nem az én világom. Pusztán a kíváncsiság hajtott, és biztosan nem kerül fel a következő listára, amelyen a számomra meghatározó könyveket gyűjtöm össze.


   Nemrégiben olvastam Szabó Magdától Az őzet. Iszonyatos érzelmekkel találkoztam a lapokon, sütött az Eszterből áradó düh, és elgondolkodtatott. Azt hiszem, jókor került a kezembe és azóta egy saját példányt is sikerült beszerezni.



Másik ilyen arcul csapó regény volt tavaly az Egy tökéletes nap. Éjszaka fejeztem be és utána majdnem egy órán át forgolódtam, annyira felkavart, annyi gondolat járt a fejemben.




Ugyanilyen letaglózó hatással volt rám a Búcsú a fegyverektől. Szintén nem éjszakai olvasáshoz ajánlott.


Mindhárom regény sokáig ott motoszkál az olvasó fejében, mindhárom említése még most is eszembe juttatja, mennyire felkavartak.





A bejegyzésben szereplő képeket a weheartit-on találtam.
Share:

2011. augusztus 6., szombat

Anyagias lány


"- Szofi, nézd meg jól magad. Ne a könnyeket lásd, vagy a szomorúságot. Azt a különleges szépséget
vedd észre, amivel a jóisten megajándékozott. Mindennap elámulok attól, hogy milyen gyönyörű tinédzserré serdültél. Ez a külső lesz a gondtalan életed, a gazdagságod záloga, ezt soha ne felejtsd el.
Neked nem szabad ebben a tízemeletes panelházban leélned az életedet, nem válhatsz olyanná, mint én, rád ennél sokkal több vár, érzem és tudom. Azok a lányok, akik most csúfolnak a ruhád, a szegénységed miatt, tíz év múlva elhízott családanyák lesznek egy sörtől bűzlő férjjel az oldalukon, de te, Szofi, akkor leszel szépséged teljében, és mindened meglesz, amiről ők nem is álmodhatnak. Nem tudlak egyetemre küldeni, és tudom, hogy nem is érdekel igazán a tanulás. A szépségedből kell megélned. Mert ennek a szépségnek komoly ára van. Most csúnyán becsaptak, de máskor ne hagyd magad. Kérd meg az árát a férfiaktól, hogy veled lehessenek. Vegyenek neked kocsit, házat, tartsanak el, kezeljenek úgy, mint egy királynőt. Mert az is vagy. És még valami, gyermekem. A legfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass, csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól. Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz. Csak annak a férfinak engedj, akinek pénze van, aki adni tud neked. Mindig azt nézd, kiből származik valamilyen hasznod. A legtöbb ember fél komoly döntést hozni és fél megvalósítani az álmát. Egész életében álmodozik, de amikor ott van a lehetősége, hogy meg is valósítsa, megijed és nem mer lépni. Pedig a lehetőséget a változtatásra, az előrelépésre mindenki megkapja az élettől. A nagy lehetőség általában észrevétlenül jön, de mindig megérkezik. Látom, hogyan néznek rád a férfiak, és látom, mennyire vonz téged a gazdagság. Szofi, ragadd meg az első utadba kerülő lehetőséget. Ne gondolkozz sokat, és ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak majd. Csak a célod érdekeljen, semmi más."



    Bár tény, hogy rendesen megtámogattam a könyvesboltokat a napokban, de nem az e miatti vezeklésből szántam rá néhány órát, hogy elolvassam a könyvet.

   Szofi szerény körülmények között nőtt fel, kamaszkorában minden osztálytársnője megutálta a szépsége miatt, 16 évesen kihasználta az egyik gazdag fiú, és amikor sírva hazament, a kedves édesanyja a fenti tanácsot adta neki. Mivel a lányt nem különösebben érdekelte a tanulás sem, így a könnyebb utat választotta. Először egy nála 15 évvel idősebb, gazdag férfival volt kapcsolata, aki mindent megadott neki, majd később luxusprostituált lett.  De nem akármilyen! Ő lett a legjobb, óránként ezer euró a tarifája. Ennyi pénzért bárki megkaphatja, és azt csinál vele, amit csak akar. Szofi saját magát csak egy terméknek tekinti, amit bárki használhat, aki megfizeti, ő közben csak arra gondol, mire költi majd a pénzt, amit hamarosan kézhez kap.


   Mindig gazdag akart lenni, most félmilliós órája, kétszázezres mobilja, lakása és autója van. Egyszer még szerelmes is lesz, de tudja, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője.
Egy nap derült égből villámcsapásként éri, amikor a madame-ja AIDS-tesztre küldi. Életében először fél, sőt retteg a haláltól. Most az egyszer eszébe jut, hogy másként is élhetne, mást is választhatott volna. De az olyan unalmas lenne. Mindennap főzhetne a sörszagú férjének és hallgathatná a visítozó gyerekeit, miközben este lestrapáltan venné észre a tükörben, hogy megkopott a szépsége. De ugyan már! Ki a fenének kellene egy ilyen élet, amikor egy óra alatt mások fizetésének többszörösét keresi meg. A teszt eredményének kézhez vétele után ugyanúgy visszatér eddigi életéhez.



  Abba nem mennék bele, hogy Szofi valós vagy csak kitalált személy, de az édesanyjának ezúton is gratulálni  tudok, hogy ilyen jó tanácsot adott a kislányának. Sokan vannak még kis hazánkban, akik nem burzsuj családba születettek, mégse mondta azt nekik az édesanyjuk, hogy legyenek prostituáltak. Még eszükbe sem jutott. Lehet, hogy a volt osztálytársai, akik egykor gyűlölték, ma már családanyák, de nem tartom valószínűnek, hogy mindegyikük férje sörszagú lenne, és azt sem, hogy ezek a nők igénytelenek lennének és elhanyagolnák magukat. Lehet, hogy nem tudják megvenni a több tízezres vagy százezres kencét, nem minden héten jutnak el kozmetikushoz vagy fodrászhoz, nem több százezres ruhában meg táskával rohangálnak, mégsem nevezném őket lepukkantnak. Azt meg egyszerűen nem értem, honnan vette Szofi, hogy egy feleség csak okos lehet, de szép már nem?

  Szofi, ugye óránként ezer eurót keres, hitelből már autóra is futja neki. Azonban engem ez elgondolkodtatott: ahhoz, hogy valaki hitelt kapjon, minimum 3 hónap bejelentett munkaviszonyra van szüksége. Addig rendben is vagyunk, hogy egy ügynökség közvetíti őt ki, de mindig azt írja, amint megkapja este az ezer euróját, másnap bevásárol belőle az Andrássy úton. Akkor az ügynökség nem kap utána semmit, vagy hogy is van ez? 

   Az, hogy ez a nő el van szállva magától, elég hamar kiderült, és ehhez még egy nagy adag butaság is társul. Az első oldalakon kiderül róla, hogy bár "nincs sok iskolája" (mintha egy 80 éves néni mondta volna), de sokat olvasott és bármilyen témáról el tudna beszélgetni bárkivel, azaz a hetérákhoz hasonlítja magát. Nos, mivel az ókorban a nők nem járhattak iskolába (természetesen a köznép leányairól van szó, a nemesek leányai tanulhattak), a hetérák voltak azok a nők, akik műveltségre tettek szert, tehát a férfiak nemcsak azért jártak hozzájuk, mint Szofihoz, hogy a legtitkosabb vágyaikat kiéljék, hanem beszélgessenek is velük irodalomról pl.
Szofi egyszer sem említi, hogy valamelyik kuncsaftja megkérdezné tőle, hogy olvasott-e mostanában valami jót. Egyetlen egyszer említ meg egy könyvet, aminek a címét valószínűleg elírták, ugyanis rákerestem és Frank Harrisnek nincs Életem és szerelmeim c. könyve (legalábbis a Google-lal nem találtam ilyet), csak Életem és a szerelem.


   Hogy miért buta még ez a nő? A vérvétel után bekékül a vénája, ami bizony komoly probléma az ő szakmájában, ugyanis a teste csak és kizárólag tökéletes lehet, nem lehet rajta egyetlen pattanás vagy kék-zöld folt sem. Kedves Szofi, már elég régóta pár száz forintért lehet kapni a gyógyszertárakban jégzselét, ami néhány nap alatt eltünteti az ilyen foltokat. De egy olcsóbb megoldás is létezik: vizes ruhát kell tenni rá.


   Szofi Dubait is megjárja, ahonnan nem egészen úgy jön haza, ahogy elment, de miután meggyógyul, már ezt sem bánja, hiszen néhány nap alatt tízezer euró üti a markát. A pénzéhsége azonban az egészségénél is fontosabb. Sokkal fontosabb neki a luxus, a csillogás, nem számít mennyire megalázzák, mennyi fájdalmat okoznak neki. Ha ez neki jó, csinálja, de azt mégsem értem, két bekezdéssel előbb miért nyekereg azon, mennyi mindent kell tűrnie azért a pénzért. Ahogy Nagyanyám szokta mondani: Te választottad. Ezt az életet is ő választotta, azt hiszi, hogy mindenki  irigyli, mert több százezres ruhákban meg cipőkben flangál, és sokunknak ez soha sem fog megadatni. Meglehet. Én mégsem irigylem. Néhány év múlva leáldozik a csillaga és ottmarad egyedül, mint a kisujjam. Esetleg összeáll egy elég gazdag férfival, de hogy sosem lesz boldog, az nagyon valószínű. Egyébként, ha valóban nyitott szemmel járna az utcán, meglátná, hogy hány smink nélkül is szép nő jár ott, akiknek bár nincsenek ilyen-olyan márkás ruhái, mégsem nevezhetőek bányarémnek. A pénz nem minden.


   Végül néhány szót Szalai Vivien stílusáról: ez rosszabb volt, mint Danielle Steel! Rengeteg szóismétlés, okoskodás található a könyvben, előszeretettel használja pl. a delejes jelzőt. A kedvencem az volt, amikor ezt írja: "ólmos súlyként". Hm, ezt tudtommal ólomsúlyként alakban szokták használni. De ne számítsunk magasröptű megfogalmazásokra, elvégre az írónő a bulvársajtónál tevékenykedik.


Ha valakit érdekel, hogyan lesz valakiből prostituált, inkább olvassa el Alberto Moraviától a Római lányt (568 oldal, Európa Kiadó, 2004, 2600 Ft)


Frissítés (2017): Ha már témánál vagyunk, nemrég fedeztem fel a Nessuno Mi Può Giudicare (magyarul Senki sem ítélkezhet fölöttem) c. filmet. És ez a film szerintem nagyon, nagyon jó!
Tisztában vagyok vele, hogy nem tud minden olvasóm olaszul, de magyar előzetest nem találtam. Viszont van magyar szinkronos változata is a filmnek és érdemes megnézni.
A filmben Alice, az eddig jómódban élő, főállású feleség hirtelen megözvegyül, férje pedig tetemes adósságot hagy rá, így rövidesen kénytelen kisfiával elhagyni a villájukat és elbocsátani a háromfős bevándorlókból álló személyzetét is. Egyikük, Aziz ajánl a saját - lepukkant külvárosi - környékén egy kiadó lakást, és Alice kénytelen munkát keresni. Csakhogy még feketén sem tud annyit keresni, hogy záros határidőn belül összegyűjtse az adósságát, így kénytelen eszkortlánynak állni...
Nekem leginkább az tetszett a filmben, hogy a mellékszereplőknek is fontos szerep jutott, és terítékre került számos előítélet is (pl. rasszizmus, melegek). És nem hagyhatom ki Biaggiót, aki olyan arcokat tud vágni, hogy csak na. Ráadásul egyik szereplő sem váltott ki ellenszenvet belőlem, ahogyan azt Szofi tette a fentebb tárgyalt könyvben. Lehet ezt így is.




Szalai Vivien: Hamis gyönyör
Egy luxusprostituált vallomásai
224 oldal
Art Nouveau Kiadó, 2010
2699 Ft  - még szerencse, hogy egyetlen fillért sem adtam ki a könyvért.

A húszezreseket a hirado.hu-n találtam.
Share:

Add ide a drámád!

Mielőtt bárki megijedne, hogy országjáró körútra indulok és mindenkitől elhozom a kedvenc drámáját/drámakötetét, megnyugtatom, hogy nem erről van szó. Tegnap kaptam az alábbi e-mailt, mely egy drámapályázatra hívja fel a figyelmet. Drámaírók, billentyűzetre fel! ;)


József Attila Kör Irodalmi Egyesület

sajtóközlemény

Add ide a drámád! 2. címmel ismét drámapályázatot hirdet a József Attila Kör Irodalmi Egyesület és a Merlin Színház a Színház- és Filmművészeti Egyetem Novák Eszter vezette zenész-színész osztályával együttműködve. Az irodalmi szervezet 2011. november 2-ig a jak@jozsefattilakor.hu e-mailcímre várja a kortárs fiatal drámaírók eddig be nem mutatott darabjait.

A beérkező pályaműveket Deres Kornélia és Herczog Noémi színikritikusok, a pályázat szervezői zsűrizik. Az általuk legjobbnak ítélt művek a Merlin Színházban felolvasó-színházi előadás formájában kerülnek bemutatásra a Színház- és Filmművészeti Egyetem Novák Eszter vezette zenés-színész osztálya jóvoltából.

Az Add ide a drámád 2 bemutatói várhatóan 2011 decemberében indulnak. A bemutatókat szakmai beszélgetések követik kritikusok, színháztudósok, dramaturgok és az alkotók részvételével.




A József Attila Kör 1989 óta tevékenykedik fiatal írókat, költőket, kritikusokat, irodalomszervezőket, irodalomtörténészeket, szerkesztőket, műfordítókat tömörítő érdekvédelmi szervezetként. A JAK a hazai és határon túli magyar irodalom és kulturális élet érdekében szakmai programokat és a nagyközönségnek szóló irodalmi, kulturális rendezvényeket szervez, könyvek és folyóiratok kiadásával foglalkozik, valamint szerepet vállal a szakmai döntéshozó fórumok munkájában.


Budapest, 2011. augusztus 5.

Share:

2011. augusztus 4., csütörtök

Macskavilág


"Ez rémes ház, nem tudom, miért kellett ide születnem.
 Itt állandóan írógépelnek és regényt írnak, vagy tanulnak. Ha nem, akkor a leglehetetlenebb időben telefon szól, gazdámnak el kell rohannia általa fogadásnak nevezett nem tudom, mire, amelynek előzményeképpen szörnyű átkozódások közepette kisestélyi ruhát ölt, kékre-zöldre kifesti magát és eltántorog hazulról. Itt mindig vendég van, de sose olyan, akit szeretünk, hanem hivatalos látogatások. Itt mindig színházba és moziba mennek, de nem abba a darabba, amely érdekli a ház népét, hanem ahova muszáj; itt lehetetlen állapotok uralkodnak."


    Az írónő halála után a keresztfia lett az örököse, így Tasi Gézának köszönhető, hogy megjelent ez a gyűjtemény. A legtöbb levél Évuka nevéhez fűződik, aki sajnos írni és olvasni nem tud, így gazdájának diktálja a leveleket, melyeket a szomszédba küldözget és sanyarú sorsáról számol be. A továbbiakban Szabó Magda másik cicája, Szobotka Konstantin alezredes levelezését ismerjük meg, ill. Tasi Géza ír Szabó Magda széphegyi életről,végül néhány verset olvashatunk.

Szabó Magda és Konstantin

    Évuka félénk, viszont imád legelni. Kedvence a vízipálma, melytől bár rosszul lesz, de a szomszédból mindig érkezik az utánpótlás. Gazdája életét nem érti: nem érti, miért kell mindig elutaznia, regényt írnia vagy ide-oda rohannia. Még szerencse, hogy a kedves Néni és Bácsi hidat "épített" az erkélyek közé, így ha elege van az otthonlétből, bármikor átmehet. Évukával mindig történik valami, örömeiről és bánatairól folyamatosan értesíti a mellettük lakókat.

" Itt járt valamelyik gyerek! Én vasvillaszemmel néztem rá, mert én éreztem, mit takar a  papír, de oly buta, hogy nem ért meg semmit. "Kurnyau!" - sikoltottam több ízben, amiből igazán minden épeszű felfoghatta, hogy azt kiabálom: "Csokrot kaptam, mint egy igazi bálozó kislány!" De ezeknek se fülük, se elméjük, oda se figyeltek. "Kurnyau!" - üvöltöttem most már indulatosan, miközben belehasítottam fogammal a papírba. "Nana - mondta gazdám férje -, még széttépi!" Ekkor előtűnt a vízipálma. Gazdám nevettében hátraesett a székben, és azt sihegte: "Évuka virágot kapott!" Csak azt szeretném tudni, mi van ezen nevetnivaló. Ez szent dolog és élmény."


   Szabó Magda  két cica bőrébe bújt, és olyan iróniával és humorral ír saját magáról és a környezetéről, hogy olvasás közben tényleg elhisszük, ezt bizony a macsekok körmölték.
Az olvasást "színesíti" a levelek között található számos fekete-fehér kép az írónőről és valamelyik cicájáról vagy kutyájáról. 
Gyorsan elolvasható és garantáltan jól fogunk szórakozni ;). Macskatulajdonosoknak kötelező, sőt nekik ajándékba is remek választás! ;)


Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó
Levelek a szomszédba
136 oldal
Európa Kiadó, 2009
2000 Ft

Szabó Magdát és Konstantint itt találtam.
Share:

2011. augusztus 2., kedd

,,Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?”


"- Nem volna kedve, Miss Bennet, felhasználni az alkalmat, hogy erre a dallamra táncoljon velem?
  Elizabeth elmosolyodott, de nem felelt. Darcy megismételte a kérdést, kissé meglepődve hallgatásán.
  - Ó! - mondta a leány. - Az előbb is jól hallottam, de nem tudtam hamarjában elhatározni, mit is válaszoljak. Ön természetesen azt várta, hogy igent mondjak, mert örült volna, ha lenézheti az ízlésemet; én viszont abban találok örömet, hogy meghiúsítom az ilyen terveket, és nem nyújtok célpontot a kiszámított megvetésnek. Elhatároztam tehát, hogy megmondom önnek: egyáltalán nem táncolok erre a dallamra - most pedig vessen meg, ha mer.
  - Igazán nem merem.
  Elizabeth azt hitte, megsértette Darcyt, s most elbámult a fiatalember udvariasságán. De a lány modorában úgy keveredett a pajkosság és a báj, hogy viselkedésén alig lehetett megsértődni, Darcyt pedig nő még sohasem bűvölte így el. Érezte, komoly veszélyben forogna, ha nem volna a lány mögött az a közönséges rokonság."

    Hét éve olvastam először, ill. került a kezembe egy háborús könyvtári példány, amiből csak kb.: 30 oldalt olvastam, fogalmam sincs miért. A sors iróniája, hogy néhány hét múlva megláttam az egyik könyvesbolt polcán és tudtam, hogy be kell szereznem. Éppen a buszhoz készültem, így meg is volt az olvasnivaló, amit ezúttal be is fejeztem, és most került le ötödjére a polcról. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam. De itt még nincs vége a bejegyzésnek, elvégre vannak, akik eddig valamilyen oknál fogva elkerülték, és biztosan akadnak, akik nosztalgiáznának egy kicsit.

    A Longbournban élő Bennet család jövedelme szempontjából átlagosnak mondható, azonban ha kicsit közelebbről megismerkedünk velük, talán nem is olyan hétköznapiak. Mr. Bennet mindennapjait általában a könyvtárszobában tölti, így a lehető legkevesebb időt kell töltenie drága feleségével. Mrs. Bennet legfőbb célja, hogy minél hamarabb és minél jobban férjhez adja öt lányát, ugyanis házukat a férje unokaöccse, Mr. Collins örökli majd. A legidősebb lány, Jane mindenkiben csak a jót látja, mondhatjuk naiv, azonban ezenkívül nagyobb hibája nincs. Elizabeth apjuk kedvence, aki igencsak éles eszű, sőt, ha kell éles nyelvű is. Mary húguk a könyveknek él, amelyekből mindig levonja az erkölcsi tanulságot is, amit előszeretettel oszt meg a családtagjaival is. A két legfiatalabb lány, Kitty és Lydia a tisztekért van oda, legfőbb szórakozásuk, hogy felkeressék Merytonban nagynénjüket és az ott állomásozó katonákat.



    Ezt a viszonylag "nyugodt" családi légkört kavarja fel a szomszédos birtokra érkező Mr. Bingley és kísérete. Mrs. Bennet rögtön leendő vejét látja Bingleyben, így minden esélyt megragad terve végrehajtásához. Ezt azonban nem nézi jó szemmel Bingley legjobb barátja, Mr. Darcy, akit gőgössége miatt senki sem szível. A kísérethez tartozik még Bingley két nővére, akiknek szintén megvan a véleménye Bennetékről.

    Mrs. Bennet természetesen nem adja fel, sőt hamarosan megérkezik a korábban említett Mr. Collins is, aki hízelgésével az őrületbe kergeti a család egyes tagjait.

   Mondanom sem kell, hogy itt még nem ér véget a történet, sok-sok félreértés és egyéb kalamajka nehezíti mindannyiuk életét.

    Amikor legelőször olvastam, Mrs. Bennetet és Mr. Collinst szinte állandóan pofon vágtam volna, annyira utáltam őket, de most már jókat nevettem rajtuk, bár tudom, hogy napjainkban is sok hozzájuk hasonló ember van szabadlábon.

   A lányok közül egyértelműen - mint mindenkinek - Lizzy lett a kedvencem. Hogy miért? Mert benne minden női olvasó valószínűleg egy kicsit magára ismer és olvasás közben mindenki Lizzy akar lenni :).
A másik három lányon ismét remekül szórakoztam, amit mindenki megért, ha elolvassa  az alábbi idézetet, amit apjuk mond két legkisebb lányának, akik éppen a tisztekről áradoznak:

" - Ebből a sok összevissza fecsegésből azt veszem ki, hogy ti ketten a legostobább libák vagytok az egész környéken. Régebben is sejtettem, de most már meg vagyok róla győződve."

   Naná, hogy nem maradhat ki Mr. Darcy ;). Először nem értettem, miért van szinte mindenki megőrülve érte, hiszen egy beképzelt alak, de az ellenszenvem hamarosan megváltozott ;). Hogy miért? Azt nem árulom el, aki már olvasta, úgyis tudni fogja, miről van szó; aki még nem, hátha sikerül kíváncsivá tennem ;).

   Aki esetleg ódzkodik a romantikusnak kikiáltott regényektől, bátran vegye kezébe, nem fog csalódni, mert sehol sem találkozik ömlengéssel, tocsogó leírásokkal vagy párbeszéddel. Egy szó mint száz: félre a balítéletekkel, tessék (újra) elolvasni! ;) azonban egy igen fontos információ: aki igazán jól akar szórakozni, csak és kizárólag Szenczi Miklós fordításában olvassa el! A régi kiadások csak ebben a fordításban kaphatók, az újak között pedig a Lazi és a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyveket érdemes keresni! ;)


A regényből a BBC 1995-ben nagy sikerű  hatrészes sorozatot forgatott, amit olvasás után nem szabad kihagyni! ;)
2005-ben Keira Knightley és a számomra csigafiú Matthew MacFayden főszereplésével készült film belőle, ami pocsék lett.
Mindkét adaptációt említettem korábban.


Jane Austen: Büszkeség és balítélet  
Eredeti cím: Pride and Prejudice
Fordította: Szenczi Miklós
344 oldal
Lazi Kiadó, 2004
2500 Ft
A Lazi 2006 óta sorozatos borítóval adja ki (az ára még mindig 2500 Ft):
A bejegyzésben található képeket a sorozat hivatalos honlapján találtam.
Share: