Ugrás a fő tartalomra

Vonzások és választások, ízlések és ficamok

      Immáron a harmadik hétnél tartunk és valószínűleg ez lesz az egyetlen olyan hét, ahol mind a négy témát kivesézem, ráadásul egy bejegyzésben, úgyhogy ez most nagyon hosszú lesz ;).

Kezdjük is azzal, hogy miért írok könyves blogot? Van-e hatása az olvasásra a blogoknak?

   Míg az elmúlt néhány évben az iskolapadot koptattam, eltűntek a kötelező olvasmányok, helyette beléptek a mindenféle szakirodalmi tárgyú könyvek, és mivel mindig is rengeteg dolog érdekelt meg nagy irodalomrajongó voltam, amiről a volt csoporttársaim tudtak is, így tavaly útjára indult a blog. Persze előtte megnéztem néhány másikat, és eszembe jutott, hogy miért ne vágjak bele? Leginkább azzal a céllal indult, hogy az egykori csoporttársak tudják, most éppen mit olvasok. Annak idején is állandó téma volt, hogy mit olvasol, miről szól? Hamarosan rájöttem, hogy éppen ők azok, akik a továbbiakban nem fogják olvasni, viszont a blognak köszönhetően nagyon sok embert megismertem, jó részüket személyesen is, és miattuk, miattatok megéri :). Azt hiszem egy bloggerinának nem kell nagyobb elismerés,  mint amikor valaki azt írja, hogy olvasta az irományomat X könyvről és felcsigázta, várólistára tette, esetleg amint akciós lesz valahol, beszerzi. Aztán amikor elolvasta, megint értesít, hogy nagyon tetszett neki :).

    Mások blogjait olvasgatva látom, hogy nem csekély hatása van egy-egy könyves blognak az olvasásra, mert egy-egy bejegyzés sokat segíthet, hogy mit olvasson vagy ne olvasson valaki. Már tudom, kik azok, akikkel hasonló az ízlésünk (beleértve a nem blogoló Molyokat is), és ha nekik tetszett valami, az valószínűleg nekem is fog; ha nem, akkor messziről kerüljem inkább.



Mi alapján értékelek egy könyvet?

   Általában az első 100 oldalon szokott eldőlni a dolog. Kivételt képeznek az ennél rövidebb vagy éppen 100 oldalas könyvek :P. Már régebben is megfigyeltem, ha az első néhány oldalon nem kap el a gépszíj, nem ragad magával, akkor az első 100 oldal után általában fordul a kocka, gyorsabban is haladok vele és - viszonylag - gyorsan befalom. Talán az értékeléseknél valahol a tudat legmélyebb bugyraiból előköszönnek a száz évvel ezelőtti irodalomórák és a későbbi irodalomelméleti tanulmányok hatásai.
Nagyon fontos a stílus, ahogy említettem, mennyire ragad magával, bennem van-e, hogy úgy olvasnám már, vajon mi fog történni.

   A történelmi tárgyú regényeknél alapvető, hogy hiteles legyen a történet, ne keveredjen Gizike a gőzekével, a faszekér meg a simogatással (utóbbi amolyan olasz humor magyarul :P). Ha egy író/szerző történelmi regényírásra adja a fejét, nézzen utána a kornak, ne keveredjenek össze a különböző századok. Ezért szeretem, ha a regény végén, az utolsó oldalakon megnevezik a felhasznált forrásokat, de ha mégsem, a szerző az első fejezet előtt tájékoztat arról, hogy XY fiktív szereplő, és fontos, hogy ne legyen erőltetett a dolog. Ezeknél a könyveknél mindig megy a jegyzetelgetés cetlire vagy csak a fejemben, és mielőtt megírom a véleményt róluk, utánanézek az adott kornak, személynek, hogy mennyi igaz a történetből :P. Már nem tudom hol verték ezt belém, mindenesetre ilyenkor jól jön :). Elvégre melyikünk örül annak, ha fals információt kap?

Régóta vesszőparipám a helyesírás, és ha egy könyvben csak úgy hemzsegnek a helyesírási hibák, abba bizony belekötök :P, nem beszélve arról, ha nagyon magyartalanul sikerül egy-egy fordítás, attól is a falra tudok mászni.




Mi alapján választom ki a következő olvasmányomat? 

    Sok-sok évvel ezelőtt egyszerű volt a válasz: a kötelezők előnyben voltak, ill., ami megtetszett a könyvtárban, azt elhoztam, és a legtöbbet el is olvastam.

  Évekkel később, amikor besokalltam a szakirodalomtól, szétnéztem itthon, mi van a polcon; a hangulatomtól függően levettem a könyvet és elolvastam. Az utóbbi egy évben azonban nagyon elkanászodtam. Régebben egyszerre csak egy regényt olvastam, jelen állás szerint ötöt :$. Az elmúlt időben nálam is megjelentek a recenziós könyvek, így őket értelemszerűen szintén előbbre vettem. A Molyon gombamód szaporodnak az események, most kb.: 40 eseményhez csatlakoztam, és ezeknél teljesíteni kell, min. 1 könyvet el kell olvasni az adott témához/műfajhoz kapcsolódóan vagy szerzőtől. Mondanom sem kell, hogy szinte az összesre feljelentkeztem, mert "ehhez úgyis van könyvem; ó, ezt/tőle már régóta el akartam olvasni." Az eseményfüggőség persze rossz hatással is tud lenni, mert volt egy rövid időszakom, amikor iszonyatosan lassan haladtam mindennel. Szóval, döntő szerepük van az eseményeknek, ill. a Molytársaknak. Ha valaki nagyon jót ír valamiről, ami nálam is régóta vár a sorára, akkor rá tud beszélni és előrébb kerül.

    Nemrégiben kölcsönkaptam néhány könyvet, így végre illő lenne elolvasni őket :$.
Néha rám jön az 5 perc, hogy ezt vagy azt úgy elolvasnám már, olyankor ott motoszkál bennem a kisördög, és előbb-utóbb le is kerül az adott könyv a polcról. De továbbra is meghatározó a hangulatom, ill. ha valahova megyek, belefér-e az adott könyv a táskámba.





Aki bírja még, annak örömhír, hogy az utolsó témához érkeztünk a héten, a filmadaptációkhoz.

    Ahogy már sokan írták, először erősen ajánlott a regénnyel megismerkedni, és csak utána megnézni a filmet. Természetesen ezt nem mindig sikerül kivitelezni. Az egyik kedvenc filmem a Veszedelmes viszonyok, amit legalább kétszer láttam, mire megvettem, majd elolvastam a regényt, és nem csalódtam. Egyetlen egy apró momentumot hagytak ki a filmből, úgyhogy Mindenkinek ajánlom! ;)




     Szintén többen említették a BBC klasszikusát, a Büszkeség és balítéletet. Amikor az Üvöltő szeleket vettem, volt egy 50 körüli hölgy a könyvesboltban, aki azt mondta, hogy az Üvöltő szelek is jó, de a Büszkeség és balítéletet mindig megnézi a Duna TV-n. Akkor ráhagytam, mert nem ismertem a könyvet, sem a sorozatot :$, de a létezéséről már tudtam. Erre a következő évben ott vigyorgott a kötelezők listáján, vagy ez vagy az Értelem és érzelem.
Győzött a kíváncsiságom, és azóta is az egyik kedvenc könyvem. Hamarosan tervezem is a sokadik újraolvasást ;).





Nem maradhat ki az Abigél sem, elvégre ezen a sorozaton nőttem fel :).


Ill. egy romantikusnak egyáltalán nem mondható, mégis remek filmadaptáció, a Harcosok klubja ;).





   A legpocsékabb adaptáció szerintem is a 2005-ben Keira Knightley főszereplésével készült Büszkeség és balítélet. A kedves rendező ugyanis még a regényt sem olvasta (!!!), ami mindent megmagyaráz. Matthew MacFayden pedig egy csigafiú, és nem Mr. Darcy!

Forrás: allmoviephoto.com


A másik film, amit megemlítenék, az a Napsütötte Toszkána, ahol a film szintén köszönőviszonyban sincs a regénnyel :S.




Ha már 2011 - Az Anna Karenina Éve, akkor meg kell említenem, hogy a Sophie Marceau-s filmváltozat nem a legjobban sikerült, a Molyon már megtárgyaltuk, milyen sok fontos dolgot kihagytak belőle!!! Tessék előbb a könyvet elolvasni, akkor is ha hosszú!!! :)








A bejegyzésben szereplő képeket, ahol nem jeleztem, a weheartit oldalán találtam.

Megjegyzések

  1. Imádom a bejegyzéseidet olvasni!!! :o)

    VálaszTörlés
  2. Nem is lett olyan hosszú a bejegyzés, olvastam volna még tovább is.:)
    A veszedelmes viszonyokat még nem láttam és nem is olvastam, de most már pótolni fogom.

    VálaszTörlés
  3. Akkor megnyugodtam ;).
    Szerintem tetszeni fog Neked ;), a könyv levélregény, de könnyű ráhangolódni ;). A filmet régebben adták éjfél körül (a legjobb időpontba, ugye) évente egyszer vasárnap a Képírókban a tv2-n, de nem rémlik, hogy idén lett volna :S.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó kis bejegyzés lett (és hadd említsem meg így zárójelben, hogy nagyon tetszik a blog új kinézete is.) :)

    VálaszTörlés
  5. Köszi szépen :$ (igyekeztem nyáriasítani egy kicsit ;))

    VálaszTörlés
  6. Büszkeség és balítélet, avagy nagy szellemek ha találkoznak.:D
    Jó kis bejegyzés ám ez, mindent összevetve.;-)

    VálaszTörlés
  7. Naaa, csak ennyi? Azt ígérted, hosszú lesz, már épp belemerültem, amikor vége is lett.
    Én imádok blogolászni (ezt a szót most találtam ki, szörnyű:)nálad meg aztán különösen, mert szép könyveket olvasol. Értem ez alatt a művészeti jellegűeket. Meg egyébként is, olyan jókat írsz, és itt már otthonosan mozgok:) Na nem fényezlek tovább:)
    A Veszedelmes viszonyok mozi nálam benne van a top 10-ben, a többi filmet nem láttam, Kierát látni sem akarom, és márpedig az egyetlen Darcy csakis Colin Firth, ugyebár. A Harcosok klubja filmen természetesen a várólista előkelő helyén szerepel, ahogy a Napsütötte Toszkána is, de inkább könyv formájában, bár Diane Lane-t nagyon szeretem. És akkor be is fejezem a szövegelést.
    Ez a poszt is nagyon jó lett!:)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm Drágáim :$.
    Elliot, nagyon jó ez a "blogolászni" szó ;). Talán a Molyon olvastam, hogy a legújabb filmadaptációkban Keira fog játszani...
    A Napsütötte Toszkánát előbb láttam, tetszett is, de amikor elolvastam a könyvet, csak lestem :O.
    Várom az e heti írásod! ;)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó bejegyzést rittyentettél ide, csak olvastam, olvastam, olvastam... majd egyszer csak nagyon felröhögtem!:D Büszkeség és balítéletnél homlokegyenest az ellenkezőjét írtam, pont arról szólt az a rész, hogy nagyon megosztó a 2005-ös változat.. hát mi sem érthetünk mindig egyet!:D

    VálaszTörlés
  10. Köszi ;D. Nem bizony, de így van ez jól ;))).

    VálaszTörlés
  11. A csigafiú megjegyzés nagyon nagyon tetszett!!!! :-)))))))))

    VálaszTörlés
  12. :D Még régen találta ki az egyik gyerekkori barátnőm azokra, akik olyan nyálasak, hogy majd' szétfolynak :P.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …