2011. július 6., szerda

, , , , , , , ,

Korfui kalamajka


"Larry letette kését és villáját, s rámeredt mamára. - Tizenegyen? - ismételte meg. - Tizenegyen? Tizenegy kiskutya! Nektek elment a józan eszetek.
- De hiszen mondom, hogy csak kölyökkutyák... apró kis jószágok - mondta idegesen mama. - És Lulu nagyon gondosan bánik velük.
- Ki a fene az a Lulu? - kérdezte Larry.
- Az anyjuk... nagyon kedves jószág felelte mama.
- Akkor hát tizenkét kutyánk van, a fene enné meg!
- Hát igen, azt hiszem - mondta a mama. - Tulajdonképpen még nem számoltam meg őket.
- Ez a baj ebben a házban! - csattant fel Larry. - Itt senki se számol! És mielőtt észbe kapna az ember, térdig jár az állatokban! Olyan az egész, mintha megismétlődne a Teremtés, csak még rosszabbul. Egy bagolyból egész hadosztály támad, mire észbe kap az ember; a szobák valamennyi zugában szexőrült galambok tombolnak, a lakás dugig szárnyasokkal, mint egy madárkereskedés, nem is szólva a kígyókról, a békákról és az apró halakról, amelyeken Macbeth boszorkányai évekig megélhetnének. És ráadásul képesek vagytok újabb tizenkét kutyát hozni a házhoz. Ez tökéletes bizonyítéka annak, hogy ez a család bolond."


    Természetesen tudtam, ki volt az a Gerald Durrell, mert gyerekkoromban mindig ment egy-egy sorozata a tévében, de az a helyzet, hogy még nem olvastam tőle semmit. Így nagyon örültem, amikor januárban felfedeztem egy eseményt a Molyon. Akkor még nem voltam ennyire kórosan eseményfüggő. Már majdnem lejelentkeztem róla, hogy így is van már annyi, könyv még sehol, majd visszajelentkezem, amikor rátaláltam az Istenek kertjére. Rögtön az elején szembesültem azzal, hogy sikerült belecsapni a lecsóba, ugyanis ez a kötet már a harmadik, ami a korfui élményekről íródott. No, de Durrell is azt írja, nem várja el az olvasótól, hogy az előzményeket ismerje, így hát megnyugodtam és belevetettem magam az olvasásba.

    Az első pár oldal után tudtam, hogy ez bizony jó választás volt, már úgy vigyorogtam, mint  a vadalma.
A főszerepben a négy Durrell gyerek és édesanyjuk van, akik korfui villájukban élik mindennapjaikat a harmincas évek második felében egy rakás állat társaságában - hála a legifjabb gyerkőcnek, Gerrynek - és folyamatosan valamilyen kalamajkába keverednek. Az állatsereglet szinte naponta gyarapszik, azonban a családtagok nem mindig örülnek ennek.

    Sok-sok és egyáltalán nem unalmas leírást kapunk a sziget élővilágáról és az ottani emberek életéről, ráadásul remekül szórakozunk, ugyanis a villában mindig történik valami, jönnek-mennek a látogatók, legyenek azok a környékről vagy valamelyik gyerek ismeretségi köréből valók. A sok látogató persze folyamatosan zűrzavart okoz, főleg a francia herceg, akinek mindenből csak az a jó, amit honfitársai készítettek :). De nem maradhat ki a Királyi látogatás, amikor is György király látogatott haza Görögországba; a két festő, akiknek borsot törtek az orruk alá a Durrell gyerekek, az indiai "herceg", ill. Margo, Gerry nővérének számos hódolója sem :).
"- Nem gondolod, hogy elragadó vő lett volna belőle? - kérdezte Larry. Margo Ali Babának nevezhette volna el az első fiát, a lányát meg Szezámnak.
- Ne viccelődj az ilyesmivel, Larry drágám - mondta mama.
- Nem viccelődöm. Az öregfiú elárulta nekem, hogy a feleségei kezdenek már öregedni, és hogy szívesen vette volna Margót négyes számú feleségéül.
- Nem, Larry, ezt nem mondhatod komolyan! Undorító vén kecske! - kiáltotta a mama. - Még jó, hogy ezt nem velem közölte. Én aztán megmondtam volna neki a véleményemet. Te mit mondtál neki?
- Inkább elállt a szándékától, amikor a tudomására hoztam, hogy mi lenne Margo hozománya - mondta Larry.
- Hozomány? Miféle hozománya? - kérdezte értetlenül mama?
- Tizenegy szopós kölyökkutya - világosította fel Larry."

   A néhány oldalnyi rovaros leírásoktól eltekintve imádtam, és ezennel egy újabb gyűjtőszenvedély veszi kezdetét, az összes Durrell-könyv összehörcsögölése. Mivel az Európa idén ismét kiadta a korfui élmények első darabját, a Családom és egyéb állatfajtákat és a Cicero is rendszeresen kiad egy-egy darabot Durrell művei közül, így erre is sor kerül, ugyanis 2001 óta - tudtommal - nem jelent meg.
Állatbarátoknak kötelező.




Gerald Durrell: Istenek kertje
Eredeti cím: The Garden of the Gods
Fordította: Osztovits Levente
264 oldal
Európa Kiadó - Vidám könyvek, 1986
86 Ft

A bejegyzésben szereplő képet itt találtam.
Share:

3 megjegyzés:

  1. ÉN is megvettem ezt a könyvet.:)))) Nagyon rövidke és gyorsan el lehet olvasni. Szakítok is rá időt!

    VálaszTörlés
  2. Szilvamag, jól tetted! ;) Ez sajnos nem az enyém, de beszerzem majd ;).
    Hajrá! ;)
    Elliot, biztosan, a Molyra írok még idézeteket belőle, mert rengeteg jó van még benne ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.