Ugrás a fő tartalomra

A kezdet kezdete és az adoptált rossz kislány

     Nem kell megijedni, az adoptált rossz kislány nem rám vonatkozik :D. A bejegyzés vége felé kiderül, kiről is van szó ;).

   Hogy pontosan mikor kezdődött, már nem emlékszem pontosa, de Anyukám minden este mesét olvasott. A kedvencek persze megvoltak, az Icinke-picinke már széthullt, mert annyit forgattuk, ebből egyértelműen a Világszép nádszál kisasszony volt a kedvenc és Anyukám hiába mondta, hogy már nem bír olvasni, itt a vége, én galád módon kiköveteltem, hogy nem is ennyi a mese és fejezze be :P.

 

 A másik kedvencem a Minden napra egy mese volt, de szerintem mások is így vannak ezzel. Itt egyértelműen Egérke piros szegélyes kék kabátkája volt a favorit. Még mindig emlékszem, hogy Egérke (aki egy kutya) ott áll a nyusziknál a piros szegélyes kék kabátkájában :).



   Elsőben, amikor csak szavakat olvastunk és házi feladatként x-szer el kellett olvasni azt az 1-2 oldalt az olvasókönyvben, a család agyára mentem azzal, hogy legalább tízszer felolvastam nekik, és Anyukám kérte, fejezzem már be, mert elromlik a szemem. Mondanom sem kell, hogy ez engem nem érdekelt, olvastam tovább :P.

Valamikor december környékén a  tanító néni versenyt hirdetett az osztályban, hogy 1 perc alatt, ki tudja a legtöbb szótagot elolvasni, a nyertes pedig egy kifestőt kapott. Mondanom sem kell, hogy be voltam sózva, hogy nekem kell az a kifestő, mert citromsárga, egy piros és fehér csíkos macska volt rajta egy palettával és egy egérrel. Ha jól emlékszem, 47 vagy 49 szótaggal nyertem, örültem is neki, mint majom a farkának :D. 

   Amikor megtanultam olvasni, megvettem a könyvtárban a Vukot, hazahoztam és el is olvastam. Amikor eltemetik a szüleit és testvéreit, ott teljesen kikészültem, hogy tehetnek ilyet azokkal az aranyos állatokkal? Valószínűleg innen ered a rókamániám, ha lehetne, simán tartanék egyet, helyette itt van jobb oszlop alján Giuseppe ;).

A rókamániám újabb bizonyítéka, hogy annak idején a  könyvtárban rátaláltam a Sompolygó Samu mesekönyvekre és a történetből semmi sem maradt meg, viszont lehet, egy másik őrültem is ide vezethető vissza, mert egy olasz néni írta :P.



    A Hamupipőkét szintén a könyvtárban vettem és fogalmam sincs, hányszor olvastam. Ebben meg az egerek voltak a kedvenceim :P.


   Tudom, hogy hihetetlen, de nekünk alsóban egyetlen kötelező olvasmányunk sem volt, viszont negyedikes voltam, amikor megkaptam a Lassie-t és aznap este el is kezdtem. Kb.: 220 oldalas a könyv és egy este 30 oldalt kb.: lazán elolvastam és csak azért kellett szüneteltetni, mert kiderült, pár oldalt kihagytak belőle, ezért másnap ki kellett cseréltetni, a másik oka meg az volt, hogy kezdődött a Kérdezz! Felelek. Hiába, műveltségi vetélkedőkön nőttem fel, már 6-7 évesen is meg voltam őrülve értük. Itt van a kutya elásva.
A korosztályom biztosan emlékszik még a Lassie sorozatra a tévében, ami szintén nagy kedvenc volt.
Akkoriban legalább még értelmes dolgok mentek a tévében.


Rengeteg mesekönyvem volt (Nils Holgerson, Frakk, Dörmögőék sorozat), úgyhogy mindig volt miből válogatni. A Hamupipőke hatására kezdtem el gyűjteni az Egmont Kiadó Disney sorozatát, ebből 8 könyv meg is van.
Hogy a versek se maradjanak ki, itt az örök klasszikus Nefelejcs, amiben minden alkalomra lehetett egy-egy verset találni.
 


    Nagyon örülök, hogy ezeknek a könyveknek a nagy része még mindig megtalálható a boltok polcain :). Remélem, fogynak is, nem csak ott porosodnak.

   Most pedig, aki még nem jött rá, megtudja a "titkot", a címben említett rossz kislány természetesen Mario Vargas Llosa regényére utal. elvégre nem hagyhattam ki a könyvadoptációt sem. 
Megnéztem a Molyon, 15-en olvastuk eddig és szintem mindenkitől pozitív értékelést kapott. Miatta lettem MVL-rajongó, úgyhogy tessék elolvasni, mert nagyon jó! Olyanfajta könyv, ami magába szippant, rögtön az elején érezni lehet azt különös atmoszférát, ami minden MVL-könyvben megtalálható. A regényről az irományom itt olvasható.



Örömmel jelentem, hogy a Résztvevők közül is már többen elkészültek a bejegyzéseikkel és öröm volt olvasni őket ;). Az e heti polcon minden bejegyzés és karc elérhető.

Megjegyzések

  1. :-) nekem is a Lassie volt az egyik olyan könyv, amit nagyon megszerettem (azt hiszem nekünk ráadásul kötelező volt talán 3. vagy 4. osztályban- mindig ki volt adva a havi penzum, h hány oldalt kell belőle elolvasni, de sokszor nem bírtam megállni, mert folyton valami izgalmas résznél szakadt volna félbe :-D )
    Az adoptált könyvedet pedig felteszem a "ne felejtsd el" polcomra, kíváncsivá tettél :-)

    VálaszTörlés
  2. De jó ;))).
    Szerintem MVL bácsi könyve Neked is tetszeni fog, kicsit hasonló az alaptörténet a Szerelem a kolera idejénhez ;). OlvasóMókus már igazi MVL-rajongó lett ;).

    VálaszTörlés
  3. Istenem a Somolygó Samu, az nekünk is megvolt!! Talán még meg is van, a borító rögtön ismerős volt számomra. :) Neked nem egy dobozban volt több másik mesével együtt? :)

    VálaszTörlés
  4. Jaj, egyrészt most látom, hogy könyvtárból vetted ki, másrészt meg nem Somolygó, hanem Sompolygó Samu. :)))

    VálaszTörlés
  5. Nita, semmi baj ;). A könyvtárban a polcon fedeztem fel, hogy a úgy volt kitéve, hogy látszott a borítója. Az Antikvarium.hu-ról szedtem a borítót és láttam, hogy még 2 másik része is van, a piros hátterű rémlik is, hogy olvastam :))).

    VálaszTörlés
  6. Te jó ég, Sompolygó Samu :) Ha nem említed, eszembe se jutott volna, hogy ismerem :)

    VálaszTörlés
  7. De jó, már hármunk közös élménye! :) Nekem is írás közben ugrott be, hogy tényleg, megláttam a könyvtárban és hoztam is haza :).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…