Ugrás a fő tartalomra

Idétlen szerelem


   "Amikor este, miután jó éjt kívánt Marcellának és bebújt a hűvös ágynemű közé, újra eszébe jutott a délutáni közjáték a kertben. Maga előtt látta a fűszálakkal játszadozó hosszú, karcsú ujjakat, a széles vállat, a szürke szempárt. Olyan feltűnően jóképű férfi volt, hogy az ember rögtön estélyi öltözéket képzelt rá vagy futballmezt. Pontosan úgy nézett ki, mint azok az amerikaiak, akiket Serena négy és fél éven keresztül látott a Hudsonon, csak mindegyiküknél sokkal, de sokkal szebb." 
  
    "Ám az őrnagy egyedül csak Serenára tudott gondolni, miközben elgyönyörködött a holdfényben fürdő szépséges arcban, majd gyengéden szájon csókolta, s utána ismét messzebb húzódott, hogy megint láthassa. A lány nem értette, miért engedi megcsókolni magát, de olyan érzése volt, hogy engednie kell. mintha kezdettől fogva tudta volna, hogy ez lesz a vége. Pedig őrültség volt... egy amerikai... ráadásul katona! Hová vezet ez? Már a gondolatra is összerezzent."


   Kedves Olvasó, nem kell megijedni, nem ment még teljesen agyamra a kánikula, csak a sorozatos könyvcölibátus-szegések miatt olvastam el, pontosabban szenvedtem végig ezt a könyvet. A Danielle Steel-rajongók, amennyiben végigolvassák  az elkövetkezendőket, tálcán fogják követelni a fejem, azonban pontos érvekkel alá fogom támasztani, miért nem fogok soha többé semmit olvasni a kedvencüktől.
Vigyázat, a bejegyzésben kb.: az egész cselekményt részletezni fogom!!!

    A fülszövege alapján választottam éppen ezt a regényt, mivel Olaszországban játszódik. Na, ez volt a mézesmadzag. Serena (a továbbiakban csak Szerénke) olasz hercegnőnek született. Azonban a II. világháború kitörése és a Duce hatalomátvétele után a nagybátyja a lány apját a fasiszták kezére adja, akik mindkét szülőjét megölik. Szerénke előbb Velencébe menekül a nagyanyjával és Marcellával, a cselédjükkel, de hamarosan jobbnak látják, ha a lány az Egyesült Államokba megy apácákhoz. Szerénke a háború után, 19 évesen tér haza és rögtön szembesül nagyanyja halálával, valamint azzal, hogy mind a velencei, mind a római palotájukat eladták. Utóbbit az amerikaik vették meg és Marcellát még mindig itt találja. Az elszegényedett lányka, így cselédként dolgozik az egykori palazzojukban, ahová megérkezik Fullerton őrnagy és - micsoda meglepetés! - hamarosan fellobban köztük az amore. És itt kezdődnek a gubancok: Bradnek (az őrnagy) a Tengerentúlon menyasszonya van, aki hamarosan meg is jelenik a színen. Egy kiadós kalamajka után azonban a galambpár összeházasodik, méghozzá Franciaországban és rövid idő múlva az Államokba utaznak. Természetesen Szerénke már terhes ekkor. Csakhogy New Yorkban egyedül Brad legfiatalabb öccse várja őket. A másik öccse közben eljegyezte az ő egykori menyasszonyát, míg az anyja egész egyszerűen rühelli a menyét, aki szerinte csak a pénzéért ment hozzá a fiához. Végül az ifjú pár San Franciscoba költözik, ahol megszületik a kislányuk, Vanessa. Nem tudom megmondani miért, de iszonyatosan irritált végig a neve. Telnek-múlnak az évek, Bradet Koreába küldik, ahol megölik, így Szerénke a kislányával és ismét terhesen az utcára kerül, eddig ugyanis a hadsereg által bérelt házban éltek.

Szerénkét pont ilyennek tudom elképzelni. Árad a szeméből az értelmetlenség.

    Azt hiszem, ez is eléggé megfeküdné az ember lányának gyomrát, mert rögtön egy szappanopera-egyvelegben érezheti magát, de ez még csak a kezdet! A későbbiekben még inkább égnek áll a hajunk. Azt ugyanis nem mondtam még, hogy a korábban említett öcs, Teddy rögtön beleszeretett Szerénkénkbe, aki tökéletes, olyan smaragdzöld szeme van, mint Esmeraldának; a bőre, mint a porcelán; a haja olyan aranyszőke, hogy csak na, és olyan karcsú, mint a Világszép nádszál kisasszony.

    A történet második részében (ami jóval túl van a felén) Vanessa  és Teddy van a középpontban. Hm, ez a szál sem nyerte el a tetszésemet, ámbátor itt-ott már jobban fogyasztható volt. De ez akkor is csak egy iszonyatosan nagy szappanopera, ami nemegyszer bővelkedik a szürreális esetekben és a nyelvezete olyan, hogy valószínűleg a csekély értelmű medvebocsok is megértik, én azonban a hajamat téptem volna.
Nem beszélve arról, hogy Szerénke sötét, mint az éjszaka. Íme, néhány példa:
"Megmosta és a tarkóján kontyba tűzte aranyszőke haját, majd az egészet elrejtette egy sötét pamutkendő alá. A tengerészkék anyagot mint valami kendőt a fejére csavarta (…)."
 Valószínűleg DS arra gondolt, néhány olvasója úgy értelmezi, hogy a pamutkendőből esetleg batyut csinál vagy asztalterítőt.

"- Hová menjünk, Serena? Kanadába? A Grand Canyonhoz? Útban nyugatra menjünk el Denverbe?
Serena fülének egyik név sem volt ismerős(…)."
Nos, ha a lány négy és fél évet eltöltött az USA-ban, ráadásul apácák közt, akik tanítani is szokták az ottaniakat, biztosan hiányzott a földrajzórákról...

Amikor Brad és Szerénke Franciaországba utazik, Szerénke teljesen le van döbbenve, hogy néhány hónappal a háború befejeződése után a vasúthálózatot még nem hozták helyre. Hm, mivel levelezett a nagyanyjával, aki Olaszországban maradt, így kapott némi információt arról, hogy Franciaország hadszíntérré alakult a háború alatt és nem csak szinte névleg lépett be a harcokba, mint az USA.

 A bizonyíték, hogy Brad volt a Mikulás:
"- Gyere - karolta át a lány vállát Brad, és lassan odavezette a kocsihoz. Kinyitotta az ajtaját, besegítette Serenát az ülésre, majd előhúzta a hátizsákot, amelybe az indulása előtti utolsó percekben beletett vagy fél tucat szendvicset. A zsákban volt még alma, keksz és egy tábla csokoládé."
"A kisbabát csak augusztus elsejére várta, de már június elején hozzáfogott, hogy berendezze a kicsi szobáját. Gyönyörű takarókat és néhány nagyon szép, vízfestékkel és olajjal, régi mesekönyv-illusztrációk alapján készült képet vásárolt. Ő maga is készült egy kép megfestésére. Vanessa pedig átadott néhány babát és kitömött állatot."

Végül is Szerénke is imádja  a bundákat, nem csoda, ha a gyereke kitömött állatokkal játszik...

Abszurdum:
Szerénke amikor megtudja, hogy Brad meghalt, 7 hónapos terhes és halva születik a gyereke, 3 nap múlva kiengedik. Azt hiszem, egy ilyen helyzetben senkit sem engednek ki a kórházból. Rögtön utána részt vesz a gyereke temetésén, majd pár napon belül a férjéén. Persze.


Szerénke modellnek áll, New Yorkba költözik Vanessastól, és a nyáron 2 hónapra(!!!) táborba küldi az ekkor 7-8 éves gyereket, mert nincs ideje foglalkoznia vele és bébicsőszt se sikerült találnia. Az ilyenekre szokták mondani, hogy nem érdemli meg, hogy gyereke legyen. Az már tényleg szégyen, ha egy anyának egyszerűen nem jut ideje a saját gyerekére.

Nemsoká összejön egy görög fotóssal, kb.: 2-3 hónap után hozzámegy és utána derül ki, hogy az illető heroinfüggő. Komolyan, hogy nem lehetett ezt már ennyi idő alatt észrevenni? Ennek vannak jelei, nem hiszem, hogy nem tűnt fel, hogy a kedves férjurának a karja össze van szurkálva, és nem azért, mert naponta a labort járja.

Ha valaki tudja még követni: a könyv végén a már felnőtt Vanessa összeszűri a levelet a nála 33 évvel idősebb Andreasszal, aki a volt mostohaapja bátyja. Ez a rész az, ami bármelyik latin-amerikai szappanoperát kenterbe ver.

    10 évesen kaptam egy mesekönyvet, amit Danielle Steel írt. Akkor el is olvastam és tetszett. Abban nem volt semmi szappanoperisztikus. Egyébként Max megszökik volt a címe és meg is van, csak el van téve a többi mesekönyvemmel.
A felnőtteknek írt regényeiről is hallottam persze később, de három héttel ezelőttig egyet sem vettem még véletlenül sem a kezembe. Nos, ezek után nem is fogok olvasni tőle semmit, és teljesen egyetértek krlannyal, aki azt írta a Molyon, hogy jobb lett volna, ha gyerekkönyveket ír.

A fülszövegben ígért "kibontakozik előttünk a második világháborút épp csak átélt Olaszország is." Már ez sem igaz, nem túl sok szó esik róla. Akit valóban érdekel a téma, keressen inkább egy jó történelmi könyvet.
A regény elején DS néhány olasz szóval és mondattal villog. Azt hitte, majd elájulok az "Andiamo a casa" miatt. Hát nem. Arról nem is beszélve, hogy olaszul az igent hosszú í-vel írjuk, azaz sí (csak a másik irányba dől az ékezet), a si az E/3 visszaható névmás, ill. az általános alanyt is ezzel fejezik ki.




     Ez a szappanoperisztikusan szürreális és fordítva műfaj - ahogy sejtettem -, nem az én világom. Azt tapasztaltam, sajnos, meghaladja az értelmi képességeimet. Ráadásul amennyibe a könyvei kerülnek, az árából már 1-2 értelmes könyvet is lehet venni. Megyek is és kerítek valamit, amivel talán sikerül feltámasztani, de legalábbis újratermelni egy részét az olvasás alatt ért trauma miatt elpusztult agysejtjeimnek.
A büntető funkcióját tökéletesen teljesítette, könyvcölibátust sem fogok többet fogadni, sőt, folyamatosan az járt az eszemben, ha a pénztárcám megengedné, minimum 25 db értelmes könyv megvásárlásával kellene kárpótolni magam az átélt traumáért. 


A könyvből 1996-ban filmet is készítettek, amit nem tervezek megnézni. Mellesleg Szerénkét egy sötét hajú nőt játssza benne...
A regény Emlékezés címmel is megjelent, ez a film címe is. Senkit ne tévesszen meg a borító! Ugyanis a rajta szereplő Colosseumnak az egészhez semmi köze.


Danielle Steel: Míg a halál el nem választ  
Fordította: F. Nagy Piroska
303 oldal
Pannon Könyvkiadó,1996
648 Ft

Megjegyzések

  1. Ezt itt most végig kacarásztam:) "Brad volt a mikulás":))
    Szörnyű a stílusa. Még elrettentő példának is rossz. Soha nem olvastam tőle semmit, és ez így is marad.
    Látod, azért is jó néha ilyeneket olvasni, mert rögtön egy csomó értelmes irománnyal vigasztalhatod magad, jó kifogás a vásárlásra:)

    VálaszTörlés
  2. Örülök neki, elrettentő példának szántam és azért is mentem bele ennyire a cselekménybe, mert sejtettem, hogy nem sokan fogják csak azért is elolvasni :P.
    Pénteken estem utoljára bűnbe, de az a kupac még valahol úton van ;).
    Mindenesetre elkezdtem Szabó Magdától Az őzet ;).

    VálaszTörlés
  3. Hihi :-) Imádom ezt a posztot! Az idéezetek pedig haatalmasak :-) Neked pedig egy óriási respect jár mindezért (bár én még mindig azt tartom, h ez túl kemény büntetés volt :-) )

    VálaszTörlés
  4. Köszi ;)). Igyekeztem :P, talán ehhez a könyvhöz használtam fel a legtöbb ragacsot az idézetek jelölésére :P, a többit a Molyra tartogattam ;).
    Kemény büntetés volt, de már újabb könyvvásárláson töröm a fejem ;).

    VálaszTörlés
  5. Zseniális poszt, fogtam a fejem végig, hogy lehet ennyi marhaságot írni... Én se leszek a rajongója, az már tuti. :P

    VálaszTörlés
  6. Köszi ;). Nem értelek, pedig ez is olyan jó könyve volt :P. Az jutott eszembe, vajon DS hatott a szappanoperákra vagy a szappanoperák őrá? De szerintem kölcsönös a folyamat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…