Ugrás a fő tartalomra

"Olaszországba érkezni olyan, mint egy csapóajtón keresztül szebb világba pottyanni."


"Olaszország látnivalókban kifogyhatatlan. Nem hiszem, hogy akármelyik ország képes ennyi ámulatba ejtő szórakozást nyújtani: pompás táj, fantasztikus művészet, nagy múlt, ízletes konyha, isteni zene és kedves emberek. Megannyi erény. Mindez egyetlen, elnyújtott félszigeten, amelyet középen hegylánc szel ketté. Megannyi nyelvjárás tagolja, pompás szakácsokat mondhat magáénak. A reneszánsz otthona domboldalban megbúvó városokkal, ikonikus filmművészettel, számtalan antik emlékkel, kastéllyal, mozaikkal, villával, harangtoronnyal, tengerparti stranddal büszkélkedhet, és még sorolhatnánk."


     Frances Mayes memoárjában visszatekint az elmúlt lassan 20 évre, amikor is nyakukba vették a világot és házat vettek Toszkánában. Azonban nem kell megijedni, nem az előző könyveit ismételgeti csak pepitában, ugyanis a fejezetek az utóbbi kb.: öt-hat év eseményeit elevenítik fel. Megismerjük Francesék olasz barátait, vendégségbe megyünk velük, terítékre kerülnek az olasz évszakok változásái, milyen is a négy évszak Itáliában, megismerhetjük a Fonte-ban lévő házikójukat; unokájukat, Willie-t, akit szintén lenyűgözött Toszkána; Luca Signorelli művészetét, meglepő dolgok is borzolják a kedélyeket és természetesen most is számos recepttel bővíthetjük a gyűjteményünket.


"Húsz éve látogattam el először Bramasoléba az ingatlanügynökkel. Tréfásan rögtön azt mondtam, megtaláltam, amit kerestem.
Valóban megtaláltam. Fogalmam sem volt arról, mekkora változások küszöbén állok, amikor kinyílt a rozsdás vaskapu. A napfény bearanyozta a ház homlokzatát. A hideg futkos a hátamon a gyönyörtől azóta is, valahányszor megpillantom. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a puritán, román stílusú templomok, a konyha és a gazdag történelem csábított Olaszországba. Azóta a mindennapok szűnni nem akaró festáját élem a világ legvendégszeretőbb népével. Otthonra leltem, pedig nem is kerestem. A hely megfogott, és nem ereszt."


Kilátás a cortonai dombokról

   Ahogyan azt már megszokhattuk, nemcsak Bramasolét és Cortona városát járhatjuk be, hanem Frances kedvenc festője, Luca Signorelli, sőt, Assisi Szent Ferenc nyomába is eredünk, és most alaposan megismerjük a környéket is.

"Az új kultúra megismerése fantasztikus lélekállapot. Az ember megtanulja, mit kell elfelejtenie."

    Bevallom, Luca Signorelli festészete ismeretlen volt számomra (mea culpa), de a könyvnek hála, elég sokat megtudtam róla. Mindenesetre, Toszkánában a mai napig megtekinthető a munkássága, amire a helyiek - méltán - oly büszkék:



   Azt még mindig nem értem, hogy sikerült neki annyi ideig összekeverni a cavolo (káposzta) és a cavallo (ló) szavakat? Még egyetlen kukacoskodás: az 58. oldalon azt írja: "Azt hiszem a pingebat, latinul festőt jelent." Nos, kedves Frances, a pingebat az olasz pingeva megfelelője, azaz ige és nem főnév. Kukacoskodás vége.


     Az írónő ezzel a regényével engem is meggyőzött: rögtön az első oldalakon magával ragadott a hangulata, az Olaszország iránti imádata. Most éreztem azt, hogy végre valóban Toszkánáról ír és nem az anyagiak okozta nyafogás került középpontba, hanem a dolce vita, az igazi olasz hangulat és mentalitás, ami mindenkit magával ragad. Azonban számolni kell néhány mellékhatással: a recepteket olvasva (akad közte leves, főétel, édesség, pl.: paradicsomszósz, csokoládészuflé vaníliakrémmel vagy a tradicionális osso buco) heveny éhségérzet jelentkezhet, ill. az olvasás ideje alatt és után ránk tör(het) a Toszkánába akarok menni azonnal! érzése, úgyhogy érdemes felkészülni.
Néhány olasz szót pedig garantáltan az is egy életre megtanul, aki eddig a ciaon és a Buon giornon kívül semmi mást nem tudott, ugyanis az írónő előszeretettel használja a - szerény véleményem szerint - kedvenc szavait. 

    Aki esetleg eddig még nem olvasott semmit Frances Mayestől, bátran vegye kezébe ezt a regényt, mert az előző két regényének és albumának ismerete nélkül is garantáltan jól fog szórakozni.


Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában   
Eredeti cím: Every Day in Tuscany
Fordította: Stefanovits Péter
336 oldal
Tericum Kiadó, 2011
3570 Ft

A Kiadó honlapján bele is lehet olvasni.
Frances Mayes honlapja és blogja
A bejegyzésben szereplő képek forrása:
Toszkána honlapja  és az olasz Wikipedia

Megjegyzések

  1. Kedvet csináltál hozzá, nyáron biztosan elolvasom :-) - ezek szerint a másik Toscana -s könyve nem annyira jó?

    VálaszTörlés
  2. Heloise, örülök neki! ;) Tudod, hogy nagy Olaszország-rajongó vagyok, de a Napsütötte Toszkánában az agyamra ment a sok nyavalygásával, hogy: "jaj, ezt is fel kell újítani, azt is, rámegy a gatyánk is", de azért állandóan odarepült, amikor csak tudott... Az Édes élet Itáliában már határozottan jobban tetszett, volt benne festészet is :P (biztos azért).

    VálaszTörlés
  3. Jó, akkor azt stornozni fogom :-) Csak mert úúúúúgy szeretnék már valami jó kis nyaralós könyvet olvasni a nyáron (ha már le kellett mondani a nyaralásról ebben az évben, legalább képzeletben szeretném megtenni :-P )
    Oké, akkor vagy ezt vagy az Édes életet fogom keresni majd :-) Köszi :-)

    VálaszTörlés
  4. Szívesen ;), de azért ne hagyd ki azt se, mert sokan nagyon szeretik ;). Ha láttad a filmet, felejtsd el, mert nem szinte semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz.
    Fogjunk kezet, én is könyves nyaralást rendezek ;))).

    VálaszTörlés
  5. Tetszik! Te mindig kedvet csinálsz a mediterrán, ill. képzőművészeti cuccokhoz.
    És mikor indulunk?:)

    VálaszTörlés
  6. Tudod, ez a két vesszőparipám ;D. Ha meglesz(nek) a szponzor(ok), utána rögtön ;P.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …