2011. június 13., hétfő

, , , , , ,

"Olaszországba érkezni olyan, mint egy csapóajtón keresztül szebb világba pottyanni."


"Olaszország látnivalókban kifogyhatatlan. Nem hiszem, hogy akármelyik ország képes ennyi ámulatba ejtő szórakozást nyújtani: pompás táj, fantasztikus művészet, nagy múlt, ízletes konyha, isteni zene és kedves emberek. Megannyi erény. Mindez egyetlen, elnyújtott félszigeten, amelyet középen hegylánc szel ketté. Megannyi nyelvjárás tagolja, pompás szakácsokat mondhat magáénak. A reneszánsz otthona domboldalban megbúvó városokkal, ikonikus filmművészettel, számtalan antik emlékkel, kastéllyal, mozaikkal, villával, harangtoronnyal, tengerparti stranddal büszkélkedhet, és még sorolhatnánk."
   Frances Mayes memoárjában visszatekint az elmúlt lassan 20 évre, amikor is nyakukba vették a világot és házat vettek Toszkánában. Azonban nem kell megijedni, nem az előző könyveit ismételgeti csak pepitában, ugyanis a fejezetek az utóbbi kb. öt-hat év eseményeit elevenítik fel. Megismerjük Francesék olasz barátait, vendégségbe megyünk velük, terítékre kerülnek az olasz évszakok változásái, milyen is a négy évszak Itáliában, megismerhetjük a Fontéban lévő házikójukat; unokájukat, Willie-t, akit szintén lenyűgözött Toszkána, Luca Signorelli művészetét, meglepő dolgok is borzolják a kedélyeket és természetesen most is számos recepttel bővíthetjük a gyűjteményünket.

"Húsz éve látogattam el először Bramasoléba az ingatlanügynökkel. Tréfásan rögtön azt mondtam, megtaláltam, amit kerestem.
Valóban megtaláltam. Fogalmam sem volt arról, mekkora változások küszöbén állok, amikor kinyílt a rozsdás vaskapu. A napfény bearanyozta a ház homlokzatát. A hideg futkos a hátamon a gyönyörtől azóta is, valahányszor megpillantom. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a puritán, román stílusú templomok, a konyha és a gazdag történelem csábított Olaszországba. Azóta a mindennapok szűnni nem akaró festáját élem a világ legvendégszeretőbb népével. Otthonra leltem, pedig nem is kerestem. A hely megfogott, és nem ereszt."
Kilátás a cortonai dombokról

   Ahogyan azt már megszokhattuk, nemcsak Bramasolét és Cortona városát járhatjuk be, hanem Frances kedvenc festője, Luca Signorelli, sőt Assisi Szent Ferenc nyomába is eredünk, és most alaposan megismerjük a környéket is.

"Az új kultúra megismerése fantasztikus lélekállapot. Az ember megtanulja, mit kell elfelejtenie."
    Bevallom, Luca Signorelli festészete ismeretlen volt számomra (mea culpa), de a könyvnek hála, elég sokat megtudtam róla. Mindenesetre, Toszkánában a mai napig megtekinthető a munkássága, amire a helyiek - méltán - oly büszkék:



   Azt még mindig nem értem, hogy sikerült neki annyi ideig összekeverni a cavolo (káposzta) és a cavallo (ló) szavakat? Még egyetlen kukacoskodás: az 58. oldalon azt írja: "Azt hiszem a pingebat, latinul festőt jelent." Nos, kedves Frances, a pingebat az olasz pingeva megfelelője, azaz ige és nem főnév. Kukacoskodás vége.


     Az írónő ezzel a regényével engem is meggyőzött: rögtön az első oldalakon magával ragadott a hangulata, az Olaszország iránti imádata. Most éreztem azt, hogy végre valóban Toszkánáról ír és nem az anyagiak okozta nyafogás került középpontba, hanem a dolce vita, az igazi olasz hangulat és mentalitás, ami mindenkit magával ragad. Azonban számolni kell néhány mellékhatással: a recepteket olvasva (akad közte leves, főétel, édesség, pl.: paradicsomszósz, csokoládészuflé vaníliakrémmel vagy a tradicionális osso buco) heveny éhségérzet jelentkezhet, ill. az olvasás ideje alatt és után ránk tör(het) a Toszkánába akarok menni azonnal! érzése, úgyhogy érdemes felkészülni.
Néhány olasz szót pedig garantáltan az is egy életre megtanul, aki eddig a ciaon és a Buon giornon kívül semmi mást nem tudott, ugyanis az írónő előszeretettel használja a - szerény véleményem szerint - kedvenc szavait. 

    Aki esetleg eddig még nem olvasott semmit Frances Mayestől, bátran vegye kezébe ezt a regényt, mert az előző két regényének és albumának ismerete nélkül is garantáltan jól fog szórakozni.


Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában   
Eredeti cím: Every Day in Tuscany
Fordította: Stefanovits Péter
336 oldal
Tericum Kiadó, 2011
3570 Ft

A Kiadó honlapján bele is lehet olvasni.
Frances Mayes honlapja és blogja
olasz Wikipedia
Share:

6 megjegyzés:

  1. Kedvet csináltál hozzá, nyáron biztosan elolvasom :-) - ezek szerint a másik Toscana -s könyve nem annyira jó?

    VálaszTörlés
  2. Heloise, örülök neki! ;) Tudod, hogy nagy Olaszország-rajongó vagyok, de a Napsütötte Toszkánában az agyamra ment a sok nyavalygásával, hogy: "jaj, ezt is fel kell újítani, azt is, rámegy a gatyánk is", de azért állandóan odarepült, amikor csak tudott... Az Édes élet Itáliában már határozottan jobban tetszett, volt benne festészet is :P (biztos azért).

    VálaszTörlés
  3. Jó, akkor azt stornozni fogom :-) Csak mert úúúúúgy szeretnék már valami jó kis nyaralós könyvet olvasni a nyáron (ha már le kellett mondani a nyaralásról ebben az évben, legalább képzeletben szeretném megtenni :-P )
    Oké, akkor vagy ezt vagy az Édes életet fogom keresni majd :-) Köszi :-)

    VálaszTörlés
  4. Szívesen ;), de azért ne hagyd ki azt se, mert sokan nagyon szeretik ;). Ha láttad a filmet, felejtsd el, mert nem szinte semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz.
    Fogjunk kezet, én is könyves nyaralást rendezek ;))).

    VálaszTörlés
  5. Tetszik! Te mindig kedvet csinálsz a mediterrán, ill. képzőművészeti cuccokhoz.
    És mikor indulunk?:)

    VálaszTörlés
  6. Tudod, ez a két vesszőparipám ;D. Ha meglesz(nek) a szponzor(ok), utána rögtön ;P.

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.