2011. június 11., szombat

, , , , ,

Jóbarátnők


"- Egy nap az is megtörténik majd, hogy mindketten eljegyezzük magunkat valakivel. Nem azt mondom, hogy pont Ninóval vagy Massival, hanem általában véve eljegyezzük magunkat. És szeretkezni fogunk a fiúnkkal, sok időt töltünk vele, diszkóba járunk kéz a kézben, aztán összeházasodunk, sok gyerekünk lesz én elmegyek messzire tanulni, te megnyered a Miss Italiát, és a dolgok akár úgy is alakulhatnak, hogy egy időre elválnak útjaink.
Francesca sértetten hallgatta.
- Megtörténhet, Fra, meg kell történnie. De mi ketten sosem válunk el igazán egymástól. Nem veszíthetjük el egymást, világos?
A másik továbbra is éberen figyelt, de kezdtek átrendeződni az arcvonásai. Anna felfigyelt erre. - Különbözőek vagyunk mi ketten, de egyek - mosolygott -, nővérek vagyunk!"

Ha elolvassuk  a fülszöveg első két mondatát: "A fiatal Silvia Avallone regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino.", rögtön az jut eszünkbe, hogy ó, hát, egy újabb csodálatos helyszínen játszódó regénnyel van dolgunk, ami igaz is, hiszen a Wikipedia angol nyelvű szócikkében elsőként ezt a képet találjuk a városról:

Piombino

      Nem is rossz, gondolnánk. Azonban a fülszöveget tovább- és a könyvet elolvasva, szembesülünk Toszkána azon oldalával, melyről a drága és szép útikönyvekben valószínűleg egy szó sem esik.
Kulcsszerepet kap a Piombinóban található Lucchini Rt., amely 2000 embert foglalkoztat és acélt termel. A főszereplő pedig két 13 éves lány: Anna és Francesca, akik családjuk és barátaik révén kötődnek a gyárhoz. A lányok családjukkal a gyár által épített lakónegyedben élnek a tengerparton, erkélyeikről Elba szigete tárul eléjük. És talán egy szebb jövő.
" Mit jelent egy négy bérkaszárnya alkotta telepen felnőni, ahol omladoznak az erkélyek, és azbesztbetondarabok hullanak lefelé, egy olyan udvarban, ahol a kicsik drogot áruló nagyfiúk és áporodott szagú öregasszonyok mellett játszanak? Milyen kép alakul ki benned a világról egy olyan helyen, ahol az a normális, hogy nincs nyaralás, nem járnak moziba, nem olvasnak könyvez-újságot az emberek, és ez így van rendjén?
Ők ketten egy ilyen helyen találtak egymásra. "

    2001 nyarán a két lány a középiskola előtti nyarat tölti együtt, mivel ősztől más középiskolában tanulnak tovább. A barna Anna és a szőke Francesca mindent elkövet, hogy ébredező nőiességükkel a tengerparton és a telepen a függönyök mögül leskelődőket provokálják. Gondolhatnánk, hogy jobb dolguk sincs, azonban az ő életük sem fenékig tejfel: Anna tíz évvel idősebb bátyja annak idején otthagyta a középiskolát, csakúgy, mint a barátai és a gyárban kezdtek el dolgozni. Apját nemrég rúgták ki ugyanonnan, jelenleg kétes üzleteken töri a fejét, míg anyját a politika élteti. Francesca apja szintén a gyárban dolgozik, otthon azonban folyamatosan a távcsövével kémkedik lánya után, amikor a tengerparton van a barátaival, emellett rettegésben tartja a családot. Közben a 33 éves felesége, aki Calabriából került ide, a háztartásnak szenteli életét és máris tönkretette magát.


     Ebbe a kis közösségbe pillanthatunk be, ahol mindennaposak a kamaszok közti rivalizálások, szerelmek szövődnek és kapcsolatok érnek véget; nem ritkán pofonok csattannak el a családon belül, de az élet ugyanúgy megy tovább. A gyárban dolgozó fiatalok a tengerparton vagy a diszkóban pihenik ki a munka fáradalmait, míg az anyák a háztatást vezetik. Találkozunk itt nyomival (ahogyan a két lányok nevezi a ronda, pattanásos Lisat), leányanyával és két lánnyal, aki mindenáron ki akar szabadulni innen.
Azonban ez a nyár és a következő hónapok számos fordulópontot tartogatnak számukra...


    Silvia Avallone első regényében olyan momentumokra hívja fel a figyelmet, amelyekkel a Toszkánában élők és az oda látogató turisták eddig nem is szembesültek, vagy csak nem akarnak szembenézni vele, hogy bizony ezen a gyönyörű vidéken élőknek is megvannak a maguk problémái, az ő életük sem habos torta. A történet azonnal magával ragad, olykor sokkol, és keményen szembesít magával az élettel. Az írónő folyamatosan fenntartja a feszültséget, egyre kíváncsibbá téve így az olvasót. Megdöbbentő és letehetetlen olvasmány.


Silvia Avallone: Acél     
Eredeti cím: Accaio
Fordította: Lukácsi Margit
504 oldal
Európa Kiadó - Modern Könyvtár sorozat, 2011
2900 Ft

A könyv kis méretének köszönhetően minden női táskában elfér. Tavaly második helyezést ért el a legnagyobb presztízsű olasz irodalmi díj, a Strega döntőjében. A Stregat eddig olyan olasz szerzők érdemelték ki, mint Alberto Moravia, Umberto Eco, Melania Mazzucco vagy Niccolò Ammaniti.
A magyar kiadás borítója szerintem nagyon szép lett, sokkal szebb és jobban illik hozzá, mint az eredeti.
Share:

4 megjegyzés:

  1. Úgy tűnik, hogy egyre inkább feltörekvőben van az olasz, és azon belül is a női irodalom, nem?
    Ez is egy tök jó könyv lehet, legalábbis annak alapján, amit írtál.

    VálaszTörlés
  2. Bizony, ennek csak örülök ;).
    Nagyon jó könyv, nálam bekerült a kedvencek közé ;))). Az elején azt hittem, cosmo lyánykás (akiket a smink, divat meg a pasizás érdekel és direkt ly-vel :P)lesz az egész, ők lesznek csak a középpontban, de ugyanúgy bekerült a családjuk, a mindennapjaik, a környék, úgyhogy meggyőzött ;).

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lehet ez a könyv! Legközelebb kikölcsönzöm, ha a néni visszaviszi. Vajon Neki hogy tetszik majd...? :o)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem sokszor eszébe jut majd a néninek, hogy "ezek a mai fiatalok..." :P. ne hagyd ki, szerintem Neked is tetszeni fog ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.