Ugrás a fő tartalomra

Csillagok

Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy annyi jót hallottam és olvastam erről a könyvről, hogy egyszer csak felkerült a kívánságlistámra, aztán az újabb pozitív vélemények hatására nem bírtam magammal és előrendeltem. Számoltam a napokat a megjelenésig, aztán láss csodát, néhány nappal hamarabb megjelent, én pedig nagy boldogan vágtattam érte a könyvesboltba. Hazafelé a buszon már elkezdtem vele ismerkedni, nézegettem, simogattam a lapokat és éreztem, hogy bizony szeretni fogom ezt a könyvet. Délután neki is kezdtem. OlvasóMókus azt ajánlotta, osszam be a 12 fejezetet, minden napra jusson egy, hogy tovább tartson. Niki erre azt mondta, úgyse fogom kibírni. Nos, egy-két napig sikerült is betartani az egy nap, egy fejezet módszert, de aztán győzött a kíváncsiság és megemeltem az adagot ;).

"Erői végképp elszálltanak, annyi sem maradt, hogy felülhessék. Pedig oly szívesen bejegyezné napló könyvébe mindazt, ami e bús napokban megfordult a fejében. Útravalónak hagyhatná felesége és három gyermeke számára. Amióta fölcseperedett, kevésszer tért éjszakai nyugodalomra anélkül, hogy az Itáliából származó, különlegesen vastag, felezett árkusokból fűzött kötetbe jegyzést ne tett volna. Állítólag egy híres Biblia készítő műhely terméke, eredetileg arra jártódott, hogy a Szent Szöveg kerüljön a lapjaira. Kornél mindig ehhez mért tisztelettel írt a napló könyvbe.Ha maradékai tudni vágyják, miként töltötte a reá szabott időt ezen a földön, elolvashatják."


    A 12 fejezet a Csillag család egy-egy férfitagjának életét meséli el. Csillag Kornél 1705-ben, a Rákóczi-szabadságharc kellős közepén négyéves, nagyapjával és édesanyjával nemrég települt Magyarországra Németországból. Mindenhol a pusztítással, a katonák kegyetlenségeivel találkozunk, úgyhogy az első fejezet rögtön szíven üti az embert. Kornél később felveszi a Sternovszky családnevet és elkezdi az Apák könyvét, melyben életének fontos eseményét írja meg az utókor számára. A könyv nevét csak később kapja meg.
Ahogy haladunk az időben,úgy telnek be az Apák könyvének lapjai és nyerünk bepillantást a magyar történelem fontos eseményeibe, mely a Csillag család életére is mindig rányomja bélyegét.



  Apák és fiúk, akiket nemcsak a vérségi kötelék és az a bizonyos családi könyv köt össze, hanem egy különleges tulajdonság: képesek előrelátni bizonyos eseményeket, ill. visszanézni a múltba. Ez a képesség egyaránt lehet előny avagy hátrány az illető számára. mi az, amiket látnak? Születés és halál, öröm és bánat, háborúk, szenvedés, túlélés.



    Minden fejezet egy rövid leírással indul, mely az aktuális évszakot hivatott bemutatni, ezeket is nagyon szerettem. A fejezet további részében a regény nyelvezete megegyezik a koréval, melyben éppen járunk. Az elején picit szokatlan volt, de nagyon gyorsan elkaptam a fonalat és nagyon tetszettek a régies szavak és stílus.

    Hogy miért érdemes elolvasni? Olyan utánozhatatlan hangulata van, ami néhány oldal után magával ragadott, és mindvégig meg is maradt. Aztán a már említett stílusa miatt, ahogyan együtt sírunk és nevetünk a szereplőkkel, mert a szívünkhöz nőnek, történjen velük bármi. Ahogyan a magyar történelem bizonyos eseményei és az emberi kegyetlenség, a 12 generáció története is szíven üt. Természetesen a humor sem hiányzik, nagyon sokat nevettem az emberi butaságon is, mely rendszerint felbukkan egy-egy generáció életében. Ráadásul magyar író művét veszi a kezébe, aki rászánja magát az olvasásra. Garantáltan maradandó olvasmányélményt kap és rájön - ahogyan én is -, hogy igenis érdemes szétnézni a boltok/könyvtár polcain a kortárs magyar irodalom résznél is, csak az agyonreklámozott limonádék mellett kell gyorsan elsiklani és máris igazi Gyöngyszemre bukkanunk ;).

Végül néhány idézet, hátha valakinek ezzel sikerül meghozni a kedvét az olvasáshoz:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Senki nem értette, miért nem izgatja magát Sternovszky Bálint a családi üzlet rohamos sorvadása miatt. Hosszú délelőttöket töltött az üvegcsűr mellé örökölt erdőségekben, a feleségének azt mondotta, gombászik.
– Miként vagyon az, uram, hogy bár örökké gombászik, egy fia gombát sem lel?
– Lelek én bővibe, csakhogy mérgeset! Olyat, mint kegyed."



"Ebédjét az Elefánt-fogadóból hozatta, ozsonnáját a Nádor-kávéházból. A Nádor kese hajú főpincére, Laky úr, ha tehette, saját kezűleg servirozta Ilonkának ezüst tálcán a lágy tojást, a két pirított zsemlyét és a kapucinus kávét föllel. A második terhesség derekán bátorkodott megkérdezni: - Asszonyom, hogyan képes lankadatlanul dolgozni, eme állapotában?
- Úgy, hogy kissé távolabbra kell húznom a széket az íróasztaltól."

     Ezúton is köszönöm Nikinek, OlvasóMókusnak, Heloise-nak, Gelsonak, Hirannethnek és Melindának (remélem, nem hagytam ki senkit :$), hogy meggyőztetek!


Vámos Miklós: Apák könyve      
544 oldal
Európa Kiadó, 2011
3500 Ft
Vámos Miklós honlapja
Részlet a könyvből
A bejegyzésben szereplő kép forrása: weheartit.com

Nekem nagyon tetszik az új kiadás, az aranyszínű betűk és imádtam olvasás közben a könyvet szagolgatni ;).
Korábban az Ab Ovo Kiadónál ezzel a borítóval jelent meg ->
A borító hátoldalán a külföldi kiadások vannak, és nagyon örültem, hogy - többek között - az angol, német, francia, spanyol, horvát mellett olaszra is lefordították ;).

Megjegyzések

  1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :o) Én ezután a könyv után a mai napig nem mertem más könyvében belefogni az írónak. :o)

    VálaszTörlés
  2. Hát én eddig nem tanúsítottam túl nagy érdeklődést ez után a könyv után, de a bejegyzésed úgy döntöttem, hogy beszerzem.:))

    VálaszTörlés
  3. Niki, ;), ha Ti nem lettetek volna, talán még most se szerzem be. OlvasóMókus már olvasott mást is VM-tól és jókat mesélt a többi könyvéről is ;).
    Szilvamag, ennek nagyon örülök, szerintem Neked is tetszeni fog! ;)Tényleg nagyon jó ;).

    VálaszTörlés
  4. Annyira örülök, hogy tetszett! :o) És nagyon jó lett a post! Most meg kell kérnem Zs.-t, hogy dugja el a könyvet, nehogy elkezdjem újraolvasni! :o)
    Niki, az Utazások Erotikában is nagyon jó, szó szerint sírtam a nevetéstől, amikor olvastam. A Bár-ban novellák vannak, némelyik vicces némelyiken elpityeredik az ember, de mind nagyon jó, olyan Vámos Miklós-os. A Márkez meg én-t biztosan szeretni fogod, ha szereted Márquez-t. (bár én jóval azelőtt olvastam, hogy ismertem volna Márquez műveit). Olvastam még a Hogy volt és a 135 lehetetlen történetet is. És most fogom kezdeni az Anya csak egy van-t.
    Úgyhogy bátran olvasson mindenki Vámost, szerintem nem fog csalódni!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :$
    Ez is egy olyan könyv, ahogy amint a végére érsz, úgy elkezdenéd elölről ;). Köszi a listát is, most A csillagok világára fenem a fogam, de megvárom az akciót :P.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Kafka és Dora

Mint a legtöbben, én is középiskolásként találkoztam először Kafka műveivel, egészen pontosan Az átváltozással, amit részletesen kielemeztünk, de a többi művei csak említés szintjén került szóba, az életrajzi hátteréből pedig nem is emlékszem szinte semmire. Mea culpa. Így nagyon örültem, amikor az újdonságok között rábukkantam Michael  Kumpfmüller regényére, amiből megismerhetjük Kafka életének utolsó évét.

     1923 júliusában az akkor már évek óta tuberkulózisban szenvedő és korábbi munkahelyétől, a biztosítótársaságtól nyugdíjazott 40 éves Kafka Müritzbe érkezik nővéréhez és annak gyerekeihez. Az író pihenni, de leginkább betegsége okán a tengeri levegő jótékony hatása miatt dönt az utazás mellett. A tengerparton megismerkedik egy táncosnői álmokat dédelgető fiatal lánnyal, Tilével, aki a közeli Berlini Zsidó Népotthon gyereküdülőjében gyerekfelügyelőként tölti a nyarat, és meghívja a következő estére Kafkát magukhoz. Az üdülőben szakácsként dolgozó Dora Diamant is felfigy…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…