2011. április 10., vasárnap

, , , , , ,

Sorsüldözött szerelmesek

LUJZA Hagyd abba! Ne tovább. Már a sejtelme is megijeszt annak, amit mondani akarsz!
FERDINÁND Nem követelhetünk már semmit a világtól, miért kolduljuk a tetszését? Mit ér ott a merészség, ahol semmit sem nyerhetünk, de elveszíthetünk mindent? A két szemed éppúgy ragyog majd, ha a Rajna vagy az Elba tükrözi vissza, vagy akár a Balti-tenger. Ott az én hazám, ahol szabadon szerethetsz. Jobban érdekel a te lábnyomod a vad, homokos pusztában, mint idehaza a székesegyház. Nekünk nem hiányzik majd a városi fényűzés. Bárhol leszünk, felkél a nap és lenyugszik este - olyan színjáték ez, amely mellett elhalványul a legszárnyalóbb művészet is! Nem lesz templomunk, ahol Istent imádjuk? Minden éjszaka lelkesítő borzongással borul fölénk az ég boltozata, a hold prédikál nekünk, és velünk imádkozik a csillagok egész áhítatos gyülekezete. Beleunhatunk-e a szerelmünkbe, amikor egyetlen mosolyod elég élmény egy évszázadra, s mire megérteném, hogy miért könnyezel, már el is szállt az életem, mint az álom?
LUJZA És nincs egyéb kötelességed, csak a szerelmed?
FERDINÁND (átöleli) Az a legszentebb kötelességem, hogy te nyugodt légy.

   Mivel megint Hemingwayt olvasok és újra előtérbe kerültek a háború borzalmai (hamarosan írok is róla), gondoltam, jó választás lesz az Ármány és szerelem. Igazuk van azoknak, akik csak a címet hallva, rögtön egy latin-amerikai szappanoperára asszociálnak, pedig ez a dráma nem az. Az elején nem is csalódtam, jókat mosolyogtam, azonban hamarosan szembesültem azzal, hogy ez bizony nem egy könnyed kis vígjáték, hanem egy igazi dráma.

   Miller, aki muzsikus és zenetanár megtudja, hogy az egyik német fejedelem első miniszterének fia (ez tényleg szappanoperába illő leírás :P) és a lánya, Lujza egymásba szeretett. Hogy ne érje szó a ház elejét, éppen azon vitázik a feleségével, hogyan adhatná ki az addigi tanítványa (az udvarló) útját. Közben a miniszter is tudomást szerez a fiatalokról és fiát mindenáron meg akarja menteni a rangon aluli házasságtól, ezért a herceg kegyencnőjével, Lady Milforddal igyekszik összeboronálni, pontosabban kész tények elé állítja a fiát. Természetesen ezek az események még hatalmas bonyodalmakhoz vezetnek az érintettek életében...

Bánfalvi Eszter és Hollósy Frigyes a Nemzeti Színház előadásában
 
    Bevallom, a Második felvonás után félretettem egy időre, mert ott esett le, hogy nem komédiával van dolgom. A pihenő azonban jót tett, és lelkileg valamelyest felkészülve tegnap végre befejeztem a drámát. Az érzéseim kicsit vegyesek vele kapcsolatban, de az biztos, nem célszerű Hemingway-jel párhuzamosan olvasni, ugyanis a sok dráma megfekszi az ember gyomrát. Mindenesetre örülök, hogy elolvastam, és ahogy már említettem, nem kell megijedni, nem szappanoperába csöppenünk. A szerelmi bonyodalmak mellett bepillanthatunk a korabeli német emberek életébe is.

    A drámát jelenleg a Nemzeti Színházban játsszák, a következő előadás jövő szombaton (ápr. 16.) lesz. 

   Kukacoskodás a fordítással kapcsolatban: engem kifejezettem zavart, hogy Lujzát Vas István magyarosította, azaz Miller Lujzaként emlegetik, míg Lady Milford megmaradt Emília Milfordnak. 
Mivel a PopulArt füzeteket kb. wc-papírra nyomtatták, így nagyon sok helyen az aktuális szövegen látszik a mellette lévő oldalon lévő szöveg, azaz olykor ki kell silabizálni, hogy mi is van odaírva.



Friedrich Schiller: Ármány és szerelem
95 oldal
Fordította: Vas István
Interpopulart Kiadó, 1995 
A dráma a MEKen, ill. megtalálható az Európa Diákkönyvtár Három dráma c. kötetében a Tell Vilmos és a Don Carlos mellett.
596 oldal
Európa Kiadó, 2010
1100 Ft
A színházi előadás képeinek forrása a PORT.hu.
Share:

3 megjegyzés:

  1. Na, végre itt vagy! Eddig olvasgattam a régi posztjaidat, legalább:)
    Jól indítasz, felröhögtem az első mondaton: már a sejtelme is megijeszt...:)
    Én sem szeretek túl sok drámát olvasni egymás után sem, hát még párhuzamosan. Bár gyakran alakul úgy.
    Látom, haladsz a Vermeer könyvvel is, *nagyon kíváncsi*:)

    VálaszTörlés
  2. Én ezt úúúgy, de úúgy imádtam annak idején :-) Emlékszem, mennyire odáig meg vissza voltam tőle, ez volt az egyik első olyan dráma, ami megfogott. (bár, ennek már jó pár éve, lehet, hogy egyszer újra kéne olvasnom, csak hát... kevés az idő :-) )

    VálaszTörlés
  3. Elliott, itt vagyok :). Örülök hogy tetszett az irományom eleje ;).Az biztos, hogy keresnem kell valami vidámat Hemingway mellé, bár már nem olyan nagyon sok van hátra.
    A Vermeer-es könyv dokumentumregény, úgyhogy felejtsd el Tray Chevaliert, de nekem tetszik.
    Heloise, ez egészen rövidke, ha úgy adódik, gyorsan újraolvashatod ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.