Ugrás a fő tartalomra

Samantha da Vinci

       "Az élet időnként kegyes... Minden megtörténhet, a hajnal új kalandokkal kecsegtet. Ezt éreztem akkor is, amikor Firenzébe érkeztem. Máskor csak túlélünk, tesszük a dolgunkat és várjuk, hogy megnyíljon az ajtó.amelyen át kiszámíthatatlan sorsunk felé rohanunk."


    Már sokan tudják rólam, ha reneszánszról és/vagy Itáliáról van szó egy könyvben, az engem biztosan érdekel :). Kíváncsian vettem hát kezembe Robin Maxwell könyvét, melyben a géniusz, Leonardo édesanyjának történetét írta meg a maga megszokott módján.


    Caterina 14 éves lány, aki Itália Vinci nevű falujában él édesapjával, aki patikus és nagynénje segédkezik a nevelésében. Apja, Ernesto titokban alkímiával foglalkozik és kislányként Caterinát is tanítani kezdi. A lány megtanul görögül, latinul és héberül, az egyház által eretneknek kikiáltott szövegeket és könyveket olvas, ill. apja által megismeri a különböző gyógynövényeket is. A lány nem szereti kortársait, egyáltalán nincs ínyére a rá váró sors, mi szerint hamarosan férjhez kell menni és egyszerű háziasszonyként és családanyaként kell élnie majd az életét. Legszívesebben gyógynövényeket szeret gyűjteni, hiszen közben szabadon kószálhat a mezőn. Itt találkozik először Pieróval, az egyik nemesi család jegyző fiával. A fiú megígéri a lánynak, hogy másnap beszél Ernestóval és a saját apjával is. Caterina izgatottan várja Pierót, aki csak nem akar megérkezni, és hamarosan megtudja a szörnyű hírt: a zsarnok családfő visszaküldte fiát Firenzébe. A lány kiborul, és hamarosan újabb sokként éri, hogy gyermeket vár. A gyermek meg is születik, azonban a gátlástalan "nagypapa" elviteti a kis Leonardót. Néhány nappal később azonban Caterina megjelenik a házukban, mivel tudomására jutott, hogy a gyermek nem hajlandó elfogadni a szoptatós dajkáját, így beköltözhet gyermekével a pajtába. Néhány évvel később vissza kell térnie apjához a patikába, azonban titokban továbbra is találkozhat imádott fiával. A gyermek rajztehetsége hamar megmutatkozik, így apja közbenjárására Firenzébe költözik Andrea Verrocchio műhelyébe inasként. Caterina nehezen viseli fia távollétét, így hamarosan Firenzébe költözik, de nem akármilyen módon...

Firenze a 15. században

   A regény végigkíséri szinte Caterina egész életét, fia pályafutását és Firenze történelmét.
Robin Maxwell egy hatalmas mesét szőtt Caterina alakja köré, akit rögtön a regény elején megkedveltem, aztán a következő néhány oldalon már inkább a Szex és New York Samanthája jutott eszembe. Hogy miért?

"Felálltunk, megigazgattuk a hajamat és a ruhámat, hideg vizet locsoltunk Piero kulacsából az orcámra, hogy ne úgy nézek ki, mint aki egész délután nála tíz évvel idősebb férfival hempergett."

    Később persze Samantha Caterina visszanyerte a szimpátiámat, igazi, odaadó édesanyaként viselkedett, aki bármit hajlandó megtenni imádott fiáért.

   Ahogy már említettem, a regény sok-sok évet felölel, így rengeteg történelmi eseményt és személyt felvonultat, melyek között nagyon sok a tévedés (de ezekről később). Robin Maxwell előszeretettel használ olasz szavakat és kifejezéseket - több-kevesebb sikerrel -, különösen a cazzo a kedvence, ami szerény véleményem szerint sehogy se illik a regény stílusába. Szándékosan linkeltem a szó jelentését, mert ez az egyetlen jelentése, és eddig sem volt jellemző a bejegyzéseimben a vulgáris szavak használata, most sem lesz másként.

   Ettől eltekintve, a szórakozást, az izgalmat a regény végig garantálja, és akit nem érdekelnek és nem zavarnak a folyamatosan felbukkanó tévedések és pontatlanságok, jól fog szórakozni és ne is olvassa el a következő bekezdést.

Robin Maxwell: Signora da Vinci
Fordította: Stefanovits Péter
464 oldal
Tericum Kiadó, 2010
3570 Ft


Lássuk, hát azokat a bizonyos pontatlanságokat. 
!!!Vigyázat, CSELEKMÉNYRÉSZLETEZÉS következik!!!

  • Leonardo "édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában." Azaz véletlenül sem a patikus lánya volt.

  • A regényben Leonardo  12-13 éves, amikor Firenzébe kerül, nos, valójában 17 éves volt ekkor.

  • Leonardo és Caterina az egyik firenzei sétájuk alkalmával sfogliatellét esznek (ez a mi túrós batyunknak megfelelő sütemény kb.), amit azonban csak a 17. században találtak fel.

  • Botticelli ekkoriban (az 1470-es években) mutatja be a Venus születése c. képét, amit minden forrás szerint 1485 körül festett.

  • Caterina és Lorenzo de' Medici a híres család francia kertjében sétálgat. A francia kert a barokk kor találmánya, azaz megint "csak" cirka 200 év a tévedés. Nem véletlenül hívják a francia kertet barokk kertnek is.

  • Lorenzo egy beszélgetésük alkalmával Firenze cappa della bottega-jának nevezi, azaz üzletvezetőnek. Nos, az Akadémiai Kiadó olasz-magyar szótára az alábbi jelentéseket írja a cappa cikkszóhoz:
  • 1. csuklyás lovagi köpeny; kürtő, bolt(ozat)
  • 2. fésűkagyló
  • 3. k (a hang és a betű kiejtve); a görög kappa
  • Robin Maxwell összekeverte Gizikét a gőzekével, a cappa helyett a capo a megfelelő szó, ami fejet, főt jelent átvitt értelemben is.

  • A Mediciek elleni összeesküvés nem Mennybemenetel napján (ami Húsvét után van 40 nappal), hanem 1478. április 26-án történt. Mennybemenetel napján temették el a meggyilkolt Giulianót.
       
        További nem létező olasz szavak:
  • consiglieres, signors  -> az olaszban véletlenül sem az s a többes szám jele, consiglieri és signori a megfelelő alak

  • scuse -> scusa vagy scusi helyesen, attól függően, tegeződnek vagy magázódnak a felek
  • A család al fesco ételét fogyasztja, ami al fresco, azaz friss. Ezek után nem is meglepő, hogy a regény elején a Buon giorno első szava franciásan bonnak íródott.
  • Az olaszban az angolul Juliaként írt női nevet Giuliának írják.
  • Továbbá szó esik Barabás keresztjének szilánkjáról. Tudtommal és a Biblia szerint is, a Pilátus által szabadon bocsátott Barabást nem feszítették keresztre, legalábbis a Bibliában nincs rá utalás.

  • A Harmincadik fejezetben a Savonarola által elfogott és kereszthez kötözött Benito (Caterina firenzei szomszédja), akit szöges korbáccsal vernek, a Negyvenegyedik fejezetben épen és egészségesen kerül elő. Tudtommal a  Savonarola által elfogatott és nyilvánosság elé vezetett embereket kivégezték.

  • Fernão Cabral, akinek hajóján Caterina a regény végén elutazik, 1492 körül halt meg, míg Caterina Savonarola halála (1498) után hagyja el Firenzét. A Wikipedián csak portugálul találtam adatot az állítólagos hajósról és abban a néhány mondatban, amit a Google fordító "lefordított", semmiféle utalás nem volt hajós múltra.

  • Végül a hab a tortán: nem tudom, rajtam kívül feltűnt-e valakinek, a borítón Raffaello La Velata (Fátyolos hölgy arcképe) szerepel, holott Leonardo is festett portrékat nőkről is
  •  
        Nem tudom, másnak is feltűnt-e, de mostanában divat lett a néhány évszázaddal ezelőtti itáliai környezetbe illeszteni egy-egy regény cselekményét (Pl. A Botticelli-titok, amit nem olvastam, de az egyik Moly értékelésében felsorolt néhány bakit belőle)  - amivel nem is lenne baj -, azonban a leírt események, kifejezések sokszor sántítanak.


    Hivatkozások:
    Wikipedia
    Herczeg Gyula - Juhász Zsuzsanna: Olasz-magyar szótár Akadémiai Kiadó, 2006
    A sfogliatelle története itt olvasható olaszul, itt pedig angolul.
    A bejegyzésben szereplő kép forrása

    Megjegyzések

    1. Még nem olvastam a könyvet, de persze nem bírtam ki, hogy a hibákat ne olvassam el... hát sírjak vagy nevessek?:D Aki történelmi regényt ír, azért a 200 éves tévedésekre igazán figyelhetne. Külön élvezet volt ezt a kiegészítést olvasni a bejegyzés mellett, ha esetleg majd egyszer kézbe veszem, már tudom mire figyeljek!:)))

      VálaszTörlés
    2. Mondjuk azt, hogy nem éri el Robert Merle szintjét. Megnyugodtam, hogy ezek szerint mégsem akkora galádság, hogy megszületett a lista. Ez a könyv inkább kikapcsolódásnak való, nem a történelmi ismeretek elmélyítésére és/vagy gyarapítására.

      VálaszTörlés
    3. Nagyon tetszettek a kiegészítéseid. :o) Én ezeket tuti nem vettem volna észre, így nagyon jó volt olvasni.

      VálaszTörlés
    4. Az Itáliához kötődő könyvek olvasásakor működésbe lépnek az elfojtott olaszos ösztöneim ;).

      VálaszTörlés
    5. Annyira szeretem a posztjaidat!:))

      Látom, hozzád már megjött a nyuszika:))

      VálaszTörlés
    6. Most fülig pirultam :), de ez kölcsönös! ;)
      Megtaláltam a lógófülű törpenyusziról ezt a képet és muszáj volt kitennem ;))).

      VálaszTörlés
    7. Nahh, ezt a könyvet akkor jól megírták! Ez elég sok tévedés egy regényhez, bár témáját tekintve viszont nem lehet rossz. Jó a poszt, tényleg! Igen, lassan bekerülsz az ország nevezetességei közé mint top fan:) De jöhet még!
      Éééés kicsit megkésve, de nagyon boldog névnapot kívánok neked!

      VálaszTörlés
    8. Tényleg nem rossz a könyv, Robin Maxwell elővette Caterinát, szőtt köré egy romantikus mesét, eszébe jutott bár történelmi tény, ezeket hozzákeverte és úgy gondolta, senkit sem fog érdekelni, hogy sok helyen sántít a dolog.
      Köszönöm szépen a köszöntést! :)*

      VálaszTörlés
    9. Imádom az értékeléseidet! :o) Az ember azonnal kedvet kap a könyvhöz.
      A bakilista szenzációs! :o)
      Ha már ekkora divat (ami nagyon jó, szeretem az ilyen könyveket) néhány évszázaddal ezelőtti környezetbe helyezni a cselekményt, akkor illene fokozottan figyelni az íróknak, hogy ne kerüljenek bele az akkori korban elképzelhetetlen dolgok.
      Még jó, hogy vannak ilyen nagyon körültekintő olvasók, akik felhívják a hibákra a figyelmünket. :o)
      Tényleg csak szórakozásnak jók ezek a könyvek (annak viszont nagyon), de semmiképp nem szabad tényként kezelni a bennük leírtakat. Biztosan vannak ez alól is kivételek. :o)

      VálaszTörlés
    10. Én olvastam a könyvet.Nekem nagyon tetszett.
      Köszi a kiegészítést,nekem fel sem tüntek a hibái,pedig némelyik eléggé durva.

      VálaszTörlés
    11. OlvasóMókus, gondolom, rajtam kívül is akad 1-2 elvetemült olvasó, aki kicsit más szemmel olvassa az ilyen műfajú könyveket, talán nemcsak én vagyok ilyen "gonosz".
      Judy, nekem is tetszett az alapsztori, rendben is van, hogy RM a saját meséjébe szőtte mindezt, de túlságosan sok dolog sántít.

      VálaszTörlés
    12. Én is csak csatlakozni tudok a többiekhez: nagyon jó poszt lett, le a kalappal! És a kiegészítések... :-D
      Azért szerintem, ha már valaki történelmi témájú regényre adja a fejét, kicsit nem ártana tényleg utánanézni a dolgoknak, hogy ne legyen már benne épületes h.lyeség...

      VálaszTörlés

    Megjegyzés küldése

    A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
    A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

    Népszerűek a héten

    A téli tücsök meséi

    Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

       A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
       A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

       A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

    Egy valóban csodálatos Júlia

    A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
    A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

    De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

    A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

    Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

    A csokoládé sötét oldala

    Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

        Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

         Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
    Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

    ¿Le puedo ayudar en algo?

    Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

    A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
    Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

    Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

    Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

    "Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

    A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

    Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

    A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

    A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
    Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

    A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

    Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
        Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

        A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

    Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

    Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

    Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
    ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
    A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

     Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
      Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

    Vers hétfőn

    Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
    Rómában, a Campo di Fiorin
    olajbogyó, citrom kosárszám,
    bor fröccsen tépett virággal
    behintett utcakövekre.
    Az árusok rózsaszín tenger-
    gyümölcsöt szórnak halomba,
    sötét szőlőgerezdek
    hullnak hamvas barackra.
    Itt, épp ezen a téren
    égették Giordano Brunót,
    kiváncsi tömeg nézte,
    hogy szít tüzet a hóhér.
    S a láng alig aludt ki
    már tele voltak a kocsmák,
    s a kofák kosárszám hordtak
    citromot, olajbogyót.

    Varsói körhinta mellett
    jutott e tér eszembe;
    nyájas tavaszi este,
    pattogott vidám zene.
    Elnyomta az a gettóból
    hallatszó sortüzek hangját,
    s messze röpültek a párok
    az enyhe tavaszi égbe.

    Az égő házakból néha
    sárkányt hozott a szél és
    a körhintán kerengők
    fekete pernyét fogtak.
    Lányok szoknyája lebbent
    égő házak szelében,
    s kacagott a víg sokaság,
    - oly szép volt a vasárnap.

    Lesz, aki ezt így érti:
    legyen Varsó, vagy Róma,
    üzletel, mulat a jónép,
    a máglyát elkerüli.
    Másnak más a tanulság –
    minden, minden mulandó,
    még ki sem hányt az …

    Keserédes történetek

    Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

       Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

         A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

    Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

    Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

       A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
    Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

    Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …