Ugrás a fő tartalomra

"Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba."

             Ma eszembe jutott a bejegyzés címét adó idézet, melyet A klastrom titkában olvastam, és mellesleg a blog leírásaként szolgált egy ideig, most pedig visszakerült méltó helyére. Hogy miért jutott éppen most eszembe? Nem is gondolnánk, Jane Austen több mint 200 évvel ezelőtt leírt szavai mai is mennyire igazak. Az elmúlt időszakban talán csak Mátyás király járta gyakrabban az országot, bár azt nem tudom, ő vitt-e könyvet magával, de én igen. A vonatokon még nem is néznek furcsán az ember lányára, ott legalább akadnak sorstársak, ellenben akikkel a megadott helyeken találkoztam, egyszerűen megdöbbentek, sokkolta őket a látvány. Az első ilyen alkalommal pozitívumként vették, hogy könyvet láttak nálam (egészen pontosan A bálványt), mert "Sajnos, nincs időm olvasni." Tudom, hogy közhely, de nem világosítottam fel az illetőt, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít, talán ha csak havonta egyszer mennél mondjuk a műkörmöshöz, máris lenne min. 1 szabad órád. Nincs műkörmöm, de tudom, hogy nem 20 percet tölt ott az ember lánya.

Benczúr Gyula: Olvasó nő az erdőben  (forrás)

     Aztán a legjobb: nemrégiben elmeséltem, hogy hirtelen felindulásból az idei évet kineveztem az Anna Karenina Évének, jelenleg 120 elvetemült vállalta, hogy idén elolvassa a regényt. Hm, látni kellett volna azokat az arcokat! Olyan képet vágtak, mint aki citromba harapott, vagy legalábbis ha olyan nőt látnának, aki pöttyös felsőhöz kockás szoknyát vett fel, hogy stílszerűbb legyen a hasonlatom.


Következtetés: az ilyen típusú emberek legfeljebb női magazinokat vesznek a kezükbe, ahol kedvükre legeltethetik a szemüket és csorgathatják a nyálukat az aktuálisan kikiáltott jó pasi után, ill. felkészülhetnek a legújabb divattrendekre. Természetesen én is bele szoktam lapozni, régebben pedig meg is vettem az ilyen lapokat, de közben a könyvesboltokat is rendszeresen támogattam. Hogy mi a véleményem az ilyen libákról? Ahelyett, hogy azon töprengenék, most milyen színűre lakkozzam a körmöm és vajon két hét múlva divatos lesz-e még az a felső, ami rajtam van, inkább folytatom az Anna Kareninát.
És ha már a divat világából hoztam hasonlatot, szerintem az olvasás olyan, mint a farmer, sosem megy ki a divatból. Legalábbis vagyunk még, akik nem hagyjuk :).
A legjobb helyek, ahol sokkolhatjuk a népet a  távolsági buszok és a hivatalok. Azok a fejek...
Ehhez a képhez pedig nem kell kommentárt fűznöm.

Képek: weheartit.com

Megjegyzések

  1. Jó kis poszt! És milyen igaza volt már akkor is Janenek! Én rendszerint a postán szoktam megbotránkozatni az embereket. De könyörgöm mit csinálhatnék, ha 20 ember áll előttem sorba a családi pótlékért, morognak, hogy milyen lassan halad a sor, én meg a sor végén várom, hogy átvehessem a csomagom, amiben rendszerint könyv van:) Dühönghetnék én is, de minek? Inkább olvasok egy jót helyette:)

    Hatalmas szerncse, hogy vannak hozzám hasonló emberek, különben lassan már nem lenni kivel beszélgetnem könyvekről

    VálaszTörlés
  2. Köszi ;). Hú, képzelem, azokat a fejeket, főleg ha tudnák, hogy a csomag, amire vársz, abban könyv van! :P Talán Jane Austen 200 évvel ezelőtt nem is gondolta volna, hogy ennyire örök érvényű lesz, amit leírt. Az biztos, hogy akik minket megvetnek/lenéznek azért, mert könyvet vettünk a kezünkbe, azt gondolják, hogy iszonyatosan unalmas emberek vagyunk. Mindenesetre szívesebben beszélgetek olyan emberrel, akinél könyvet látok, mint akiről lerí, hogy plazacica. :P

    VálaszTörlés
  3. Ez jutott eszembe a postod olvasása közben:
    http://konyvekhangja.blogspot.com/2011/03/eszembe-jutott.html

    VálaszTörlés
  4. Nekem az kettő ilyen maradandó élményem volt: 1. korán értünk be a mozihoz, jó idő volt, megvettük a jegyek aztán kimentünk leülni egy padra... na mivel én nagyon unatkoztam az akkori osztálytársnőm meg éppen telefonált előkaptam a nálam lévő könyvet és éppen kezdtem volna belemerülni mikor elkezdett suttogni a fülembe: " tedd már, most komolyan itt olvasol, ahol mindenki látja? tök ciki!" Én meg csak nézem, hogy ez most vicc vagy komolyan mondja? Akkor elgondolkoztam, hogy miért is jöttem én el vele?? 2. Éppen csajos vásárláson voltunk mikor az egyik lány bedobta a kérdést, hogy ha most bemehetnél egy boltba és mindent elhozhatnál ingyen amit csak szeretnél melyik lenne az? Na én egyből rávágtam, hogy: Alexandra... erre mindenki úgy nézett rám mintha valami ufó lennék. Én kérek elnézést, hogy nem éppen valamelyik cipős vagy ruhás boltot szeretnék kirámolni!:D:D Persze ezen már csak röhögni tudok!:D

    VálaszTörlés
  5. Ani: teljesen ihletet kap most mindenki ;).
    Diamant: Atyaég! Talán, ha patiszonos könyvet vettél volna elő, akkor gondolta volna a barátnőd cikinek a helyzetet. :D Szörnyű, hogy képes lennél hazavinni egy komplett könyvesboltot :P. Felháborító! egyébként kihagytad a drogériát, mert nem feledkezhetünk meg a sminkcuccokról sem! :P

    VálaszTörlés
  6. Óh, jó, hogy mondod, én kérek elnézést, hogy egy "8szoros dúsítású szempillaspirált??" nem cserélném el egy Elfújta a szélre mondjuk... hát én nem is értem magamat!:D:D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Kafka és Dora

Mint a legtöbben, én is középiskolásként találkoztam először Kafka műveivel, egészen pontosan Az átváltozással, amit részletesen kielemeztünk, de a többi művei csak említés szintjén került szóba, az életrajzi hátteréből pedig nem is emlékszem szinte semmire. Mea culpa. Így nagyon örültem, amikor az újdonságok között rábukkantam Michael  Kumpfmüller regényére, amiből megismerhetjük Kafka életének utolsó évét.

     1923 júliusában az akkor már évek óta tuberkulózisban szenvedő és korábbi munkahelyétől, a biztosítótársaságtól nyugdíjazott 40 éves Kafka Müritzbe érkezik nővéréhez és annak gyerekeihez. Az író pihenni, de leginkább betegsége okán a tengeri levegő jótékony hatása miatt dönt az utazás mellett. A tengerparton megismerkedik egy táncosnői álmokat dédelgető fiatal lánnyal, Tilével, aki a közeli Berlini Zsidó Népotthon gyereküdülőjében gyerekfelügyelőként tölti a nyarat, és meghívja a következő estére Kafkát magukhoz. Az üdülőben szakácsként dolgozó Dora Diamant is felfigy…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…