2011. február 9., szerda

, , , ,

A nő négyszer




„A szerelem az amikor az Olasz Egység évfordulójára rendezett ünnepségen előtted egy kislány ül aki sült krumplit ropogtat és te a nagybátyáddal vagy ott és némán bámulod a kislányt aki kézzel eszi a sült krumplit és rád se néz te viszont a legszívesebben kézen fognád és beülnél vele a hátsó sorba.”

„Ahogy Maria a kezemet fogta éreztem kezén a szívverését. A bőre érintésére megtorpantak a percek az eljövendő évek. Én már azt sem tudtam ki vagyok. Azt sem tudtam ő kicsoda csak a tenger zúgott egyre hangosabban és verdesett a szívem mely hozzásimult ahogy átöleltem apró kis pontocska lett belőlem mely visszahull a múltba mely egyre kisebb és kisebb lesz míg a tenger moraja egyre erősödik és magába fogad mindent a sirályok a szikláról a hullámok közé vetik magukat a víz mélyén a több millió éves hallgatag tengeri lények bensejében óriássá nő a csend… körülöttünk a bolygók és csillagok némasága… és akkor már sírtam éreztem ahogy a értelmet nyer bennem mindez messze-messze ahol sohasem jártam még és éreztem a csendet, a vér mélységes csendjét.”



Véletlenül bukkantam Aldo Nove könyvére, amikor az egyik Molytársam sehol sem találta. Utánanéztem, elolvastam a fülszöveget, néhány rövid értékelést és úgy döntöttem, ez engem is érdekel, el kell olvasnom. 

A főszereplő és egyben a narrátor, a 28 éves Matteo, aki a négy fejezetben négy szerelme történetét meséli el. Négy szerelem, négy életkor, négy élethelyzet.
Az első részben a kilenc éves Matteo és barátja, Filippo a nyári szünetben a szomszédban lakó kislányt lesik, aki őket figyeli. A fiúk számára a megszokott nyári programok mellett mondhatjuk, ez jelenti számukra a nap fénypontját. Hogy mit jelent a szerelem ennyi idősen a fiú számára? A válasz az első idézetben rejlik. 


A második részben az immár tizenhárom éves Matteo egy Maria nevű, piros melegítős lánnyal találkozik, aki egy szatyorban gesztenyét visz. 

Harmadik szerelme (Matteo tizenöt éves ekkor) az akkori osztálytársa, Silvia, akivel moziba készül.

Az utolsó részben az aznap államvizsgázott, friss diplomás huszonnyolc éves fiatalemberrel találkozunk. 

        A négy életszakaszban a szerelem mellett természetesen bepillantást nyerünk Matteo életébe is, akinek a középiskola, majd az egyetem akadályai mellett, szembe kell néznie a családjában történő nehézségekkel.
Szándékosan nem árulok el többet, hiszen olyan rövidke könyvről van szó, hogy talán akkor nem sokan vennék a kezükbe. De miért érdemes elolvasni? Mert Aldo Nove remek gondolatokkal szolgál. Olvasás közben folyamatosan jegyzeteltem az oldalszámokat és most is a bőség zavarában szenvedek, melyeket emeljem ki. 

    Bizonyára feltűnt, hogy az idézetekből kimaradtak a vesszők, ugyanis a könyvben is hiányoznak. Bevallom, először felhúztam a szemöldököm és csak néztem, mert először iszonyatosan zavart, aztán szépen lassan megszoktam. Vajon mi lehet az oka? Mivel az olaszban nem tesznek vesszőt a vonatkozó névmások elé, így az eredeti műben ez fel sem tűnne (sőt, annak idején örültünk is neki, hogy nem nagyon kell figyelni a vesszőkre fordítás közben :P), azonban magyarul valljuk be, furcsán néz ki, de valószínűleg az érzelmeket próbálják így jobban megjelentetni. 

Egyetlen problémám volt olvasás közben: az utolsó fejezetben nem értettem a történelmi kitekintőt az ókortól napjainkig, de ez legyen az én egyéni szoc. problémám.

  Rövidsége miatt pedig nagyon gyorsan lehet vele haladni, főleg miután megszoktuk a hosszú mondatokat és megbarátkoztunk a vesszők hiányával. 


Aldo Nove: Én örök szerelmem
Fordította: Gyimesi Kinga
192 oldal
Bastei Budapest Kiadói Kft. 2002
1999 Ft (Az Alexandra honlapján csak 499 Ft!!!)
Share:

5 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jól hangzik!!:) Olyan jó könyveket olvasol mindig, csak fáj, hogy nem vehetem meg egyből az összeset!:D

    VálaszTörlés
  2. Érdekes ez a szerelem dolog,én egy kezemen meg tudom számolni,hogy az elmúlt-..-nem írok ki hány évben,hányszor voltam szerelmes.Maradjunk annyiban,hogy elég öreg vagyok már :D
    és néha azt érzem valami baj van velem:S:P

    VálaszTörlés
  3. Diamant, bagoly mondja verébnek ;). Ez még mindig 500 Ft, annyit megér ;).
    Csenga, nincs Veled semmi baj szerintem, nem vagyunk egyformák :).

    VálaszTörlés
  4. Jó könyv lehet. Én Cormac McCarthyval voltam így, de pár oldal után már nem zavart az írásjelek hiánya.

    VálaszTörlés
  5. Ildy, McCarthy-ról hallottam, hogy nem szereti az írásjeleket és akkor azt gondoltam, csak úgy tudnám olvasni, ha közben ceruzával a kezemben pótolom őket, úgyhogy nem is olvastam tőle semmit. Erről a könyvről csak a Molyos véleményeket olvastam és olvasáskor szembesültem a "spórolással". De megszoktam :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.