2011. február 11., péntek

, , , ,

C'est la vie


"Jobb család volt ez, mint egy igazi, mert ezt ők akarták, ők választották, ők harcoltak meg érte, és cserébe csak annyit kellett tenniük, hogy így, együtt boldogok legyenek. Nem, még csak nem is kellett boldognak lenniük. már nem voltak ilyen nagyigényűek. Csak együtt voltak, ez minden. És már ez is több annál, mint amit reméltek."

    Mivel a Búcsú a fegyverektől elég rendesen beletiport az érzékeny lelki világomba, keresnem kellett rá valamit, ami begyógyítja a sebeket. Tudtam, hogy sokan olvasták már előttem, nagyon jókat írtak róla és sokan kedvencelték, így én is levettem a polcról. És nem bántam meg. Már az első oldalakon magával ragadott és tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon fogom szeretni.

    Az első oldalakon az idős Paulette Lestafier combnyaktörést szenved a konyhájában, így kórházba kerül. Ezalatt Camille Fouque üzemorvosi vizsgálaton vesz részt, ahol az orvos figyelmezteti kóros soványsága miatt. Camille éjszakai takarítónőként keresi a kenyerét, holott tehetségesen rajzol. Egy párizsi ház hetedik emeletén él egy egérlyukban, de neki ez megfelel. Egy napon megismerkedik a házban lakó Philibert Marquet de la Durbellière-vel, aki szintén nem találja a helyét. Philibert igazi arisztokrata, történelmet taníthatna, azonban ha zavarban van, dadogni kezd, így képeslapokat árul. Természetesen a családja őt tartja a fekete báránynak. 
Camille beteg lesz, Philibert pedig jobbnak látja, ha magához költözteti a lányt, elvégre hely akad nála bőven. Ennek csak a lakótársa, az örökké zsörtölődő szakács, Franck nem örül, aki mellesleg Paulette unokája. Ez az összeköltözés pedig mindent megváltoztat közöttük és ennek a négy embernek sokkal több köze lesz egymáshoz, mint valaha sejtették...




     Hogy miért érdemes elolvasni? Mert ilyen az élet is. A szereplők igazi hús-vér figurák, valódi érzelmekkel, problémákkal, keresik a helyüket a világban, csalódnak, de akkor történik valami, ami erőt ad nekik a továbblépéshez. Az élet talán valóban nem tündérmese, de ha egy kicsit odafigyelünk egymásra, sikerül valamelyest azzá varázsolni. Egy kis odafigyelés pedig igazán nem kerül sokba...
Ez a könyv egy igazi léleksimogató olvasmány. Olyan, ami biztosan lekerül még néhányszor a polcról. 

A regényből 2007-ben filmet is készítettek, amit nálunk Egyedül nem megy címmel mutattak be.





Anna Gavalda: Együtt lehetnénk 
Fordította: Tótfalusi Ágnes
628 oldal
Magvető Kiadó, 2010
3490 Ft

Share:

3 megjegyzés:

  1. Ezt a könyvet már 3x abbahagytam, nem tudom, hogy miért... most már mindenképpen el kell olvasnom, ezért is jelöltem a várólistacsökkentéses játékban.:)

    VálaszTörlés
  2. Ezen kicsit meglepődtem, nekem nagyon tetszett :). Lehet, hogy meg kell találni hozzá a megfelelő hangulatot és akkor le sem tudod majd tenni ;).

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is úgy lesz illetve nagyon remélem! Aztán majd a filmet is szeretném megnézni utána.:)

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.