2011. február 21., hétfő

, , , , , ,

Don Rigoberto erotikus kis világa


" A tulajdonomban lévő négyezer kötet és a száz kép mennyisége nem változtatható. Sose lesz belőlük több, mert annak túlzsúfoltság és rendetlenség a vége, de sose maradnak ugyanazok, mert folyamatosan, életem végéig cserélem őket. Ez azt jelenti, hogy ahány új kötettel gyarapodik a könyvtáram, annyitól meg is válok, és minden egyes, a gyűjteményembe kerülő kép - fa- és kőnyomat, metszet, rajz, rézkarc, vegyes technika, olaj- és vízfestmény stb. - egy kevésbé kedvelt régi helyét foglalja el. Nem titkolom, hogy az áldozat kiválasztása nehéz, esetenként fájdalmas; olyan hamleti kétség, amely napokon, heteken át gyötör, és később, lidérces álmaimban újraéled."

"- Van ebben a gyerekben valami nem tudom, micsoda - mentette magát Justitiana vállvonogatva. - Bűnös gondolatokat ébreszt az ember fejében.
- Ez igaz - mondta doña Lucrecia. - De jobb, ha nem öntünk olajat a tűzre.
- Az asszonyom arcán még ott ég a tűz - vágott vissza Justiniana szokott cserfességével. - De ne aggódjék, ez a szín nagyszerűen áll Önnek."

      A regény előzménye egy időre elvette a kedvem, hogy elolvassam a folytatását, de most úgy éreztem, eljött az idő. Ha valaki esetleg nem olvasta volna a Szeretem a mostohámat c. kisregényt, nem maradt le semmiről, de ha szeretné pótolni, gyorsan ugorjon két sorral lejjebb. Az előzményben Fonchito elcsábította mostohaanyját, doña Lucreciát, akit ezért férje, Don Rigoberto száműzött a házából.

   Fonchito egy napon becsönget mostohaanyja ajtaján, aki - érthető okok miatt - megdöbben a fiú látogatásán. Foncho egy rajzmappával érkezik és boldogan újságolja, hogy meglógott a rajzóráról és magát az osztrák festő, Egon Schiele reinkarnációjának tartja, nagyon hiányzik neki és az édesapjának is, és reméli, még szóba áll vele. A fiú látogatásai szaporodnak, hetente akár többször is megérkezik és Egon Schieléről mesél, illetve feltett szándéka, hogy a házaspárt kibékítse.
    Eközben Don Rigoberto a biztosítónál folytatott munkája után a nap további óráiban gondolatai felesége körül forognak. Erotikus vágyálmaiban Lucreciát látja és folyamatosan a dolgozószobájában becsben és rejtve tartott füzeteiben lévő jegyzeteit bújja, melyeket egy-egy irodalmi mű, színházi látogatás vagy festmény hatására készített annak idején. Persze ő mit sem sejt gimnazista fia mesterkedéséről.

   Don Rigoberto fantáziája határtalan, ezt bátran ki merem jelenteni, bár néha szerintem kicsit elveti a sulykot (gondolok itt a regény elején található Macskák éjszakája c. fejezetre). Ellenben dicsérendőek a művészi párhuzamok (pl.: Klimttel vagy Courbet-val), ill. a Levél a "Playboy" olvasójához, avagy kis esztétikai fejtegetés. A fiatalabb korosztálynak pedig kifejezetten ajánlom, hogy olvasson bele, ugyanis ezek a fantáziálások nem abban a közönséges stílusban íródtak, ahogyan a magukat nagyfiúknak és nagylányoknak tartó illetők ecsetelgetik saját(?) hétvégi élményeiket a tömegközlekedésen.

  Amikor kezdtem belefáradni don Rigoberto képzelgéseibe, a következő részben megérkezett Fonchito, aki annyira beleásta magát kedvenc festője életébe és munkásságába, hogy magyarul a Wikipedián nem találtam ennyi információt Schieléről, de legalábbis rövid  életének bizonyos korszakairól. Egyébként Fonchitóban most sem fogunk csalódni. Nem, azt nem teszi meg még egyszer :). Don Rigobertóról még annyit, pontosabban az első idézethez kapcsolódva, hogy a felesleges könyveinek, illetve reprodukcióinak valószínűleg sokan örülnénk, bennünket nem cseppet sem zavarna, a könyvtárunk esetleg 4001 kötetből állna.

   Érdekes, hogy mióta októberben MVL megkapta a Nobel-díjat, a könyvei fokozatosan eltűntek a boltok polcairól. Nem tudom, hogy a könyveket lakberendezési tárgyként használók vásárolták fel őket, mivel a sorozat igen színes és az már csak hab a tortán, hogy Nobel-díjas a szerző.  Pedig még legalább három-négy könyvére vadászom.

Gustav Klimt: Danae


Mario Vargas Llosa: Don Rigoberto feljegyzései
Eredeti cím: Los cuadernos de don Rigoberto
Fordította: Szilágyi Mihály
360 oldal
Európa Kiadó, 2007
2300 Ft (690 Ft-ért vettem tavaly nyáron, amikor keveseket érdekelt MVL)

Egon Schieléről a Wikipedián
Egy festmény a könyvből (ennek a hátulján nem tüntették fel őket, mint a Szeretem a mostohámat-ban)
A kép forrása
Share:

6 megjegyzés:

  1. Mit is mondtam, hogy fel kell készíteni magamat, hogy egy újabb könyv jön a listámra?:)
    Érdekes egy darab lehet, kíváncsi lettem rá, meg kell szereznem!:))
    Ó, és jó lett az új köntös!:)))

    VálaszTörlés
  2. Bizony, nem mindennapi darab ;))), egyet azt hiszem, láttam is belőle múltkor a könyvesboltban.
    Örülök, hogy tetszik az új külső, az Amadeának választott A hét borítója (Nabokov: Adomány)alkalmából javasolt könyv ihlette :).

    VálaszTörlés
  3. Érdekes lehet. Nem olvastam az előzményét, de kíváncsi lettem erre a könyvre.:)

    VálaszTörlés
  4. Szilvamag, nagyon is az ;). Az előzménye nélkül is érthető :). De ha még nem olvastál tőle semmit, inkább kezdd a rossz kislánnyal, augusztusban írtam róla ;).

    VálaszTörlés
  5. Igen, láttam, szép a borítója!:)) És a tömegközlekedéses megjegyzésnél nagyon nevettem, ismerős téma, mintha már beszéltünk volna róla!!:D

    VálaszTörlés
  6. De szép lett a blog!! Tetszenek ezek a színek!:)

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.