2011. december 30., péntek

Apró örömök a táborban



"Suhovnak szinte jólesik, hogy mindenki ujjal mutogat rá: nemsokára leüli az idejét - csakhogy ő maga sem igen hisz ebben. Lám, azokat, akik a háború alatt töltötték ki az idejüket, mind visszatartották egy külön rendelkezésig, egészen ezerkilencszáznegyvenhatig. S aki csak három évet kapott, öt évvel tovább ülhetett. Mert a törvényt lehet ám csűrni-csavarni. Ha letelik a tíz év, kijelentik, na, itt van neked még tíz. Vagy száműzetésbe küldik.

Ha néha erre gondol, a lelke is elszorul: a kiszabott idő mégiscsak letelik, valahogy lassan lepereg... Uramisten! Valóban szabadon járhat még valaha a maga két lábán?

Csakhogy egy régi táborlakónak nem illik fennhangon kimondania ezeket a gondolatokat. Suhov odaszól Kilgasznak:

- Ne számold te a huszonöt évedet. Az még sehol sincs megírva, hogy leülöd a huszonöt évet, vagy sem. Egy bizonyos, én már lenyomtam kemény nyolc esztendőt.

Hát így él az ember, bele a világba, még arra sem marad ideje, hogy elgondolkozzék rajta; miért és hogyan került ide? No meg hogyan kecmereg ki innen?

Az ügyiratok szerint Suhovot hazaárulásért zárták be. S valóban, be is vallotta, hogy igenis, csak azért adta meg magát az ellenségnek, mert a hazát akarta elárulni, s a hadifogságból is csak azért tért vissza, hogy a német hírszerző szolgálattól kapott feladatát teljesítse. De hogy miféle feladatot, azt se Suhov, se pedig a vizsgálóbírója nem tudta kifundálni. Így hát a végén egyszerűen odaírták: "feladat"."


    A regényt még bő egy hónapja olvastam a változatosság kedvéért egy kihívás kapcsán, amit végül az utolsó órákban sikerült teljesíteni. Kb.: ekkor kezdtem megcsömörleni a kihívásoktól, de erről majd máskor, térjünk inkább át Ivan Gyenyiszovics egy napjára! 


    Szibériában, az '50-es évek egyik munkatáborában vagyunk, ahol bepillanthatunk az immár nyolcadik évét töltő fogoly, a címszereplő egy napjába. Mondhatnánk, itt is úgy telnek a napok, mint mások életében. Reggel felkelnek, esznek, elmennek dolgozni, ebédelnek, folytatják a munkát, hazamennek, aztán vacsoráznak és lefekszenek aludni. Azonban csak annyi a különbség, hogy itt folyamatos ellenőrzés és motozás megy. Itt nincs szabadság, kivéve betegség esetén és akár vasárnap is dolgozni kell, nincs pihenés, építeni kell a rendszert.


    Ivan Gyenyiszovics Suhov ma szeretne a barakkban maradni, ezért felkeresi az orvost. Azonban itt a betegállományba vétel is másként működik: meg van szabva, egyszerre hányan lehetnek betegek, így főhősünk hoppon marad. A foglyok egyedül a hőmérőben reménykedhetnek, ha mínusz negyven fok alá esik a higanyszál, a barakkban maradhatnak. De az időjárás ma nem akar megkönyörülni rajtuk. A reggeli után így a brigádok, köztük Suhovék 104-ese munkába indul. Minden brigád egy-egy meghatározott feladatot végez, építkeznek. A pontos, precíz munkavégzés pedig az életet jelentheti. Minden egyes elvégzett feladat emeli a százalékot, ami magasabb fejadaggal jár.
"Ha az ember jól meggondolja, hát kinek is kellenek ezek a százalékok? A tábornak. A tábor csak így tud sok ezer fölösleges rubelt bezsebelni az építkezéstől, csak így tud prémiumot juttatni a saját embereinek. A korbácsos Volkovoj-féléknek. Neked pedig húsz dekával több kenyér juthat estére. Ezek a húsz dekák pedig az életet jelenthetik"


    Bár a koszt sovány a munkásgyomor számára, azonban egy-egy magasabb adag kenyéradag, amit a munkás elrejthet a matracába, bármikor jól jöhet. Ivan is nagyon jól tudja ezt, ezért is igyekszik mindenkivel jó viszonyt ápolni a táboron belül. Mert sosem lehet tudni.

    Nem is gondolnánk, egy ilyen ember számára, milyen apróságok okozhatnak örömöt: a már említett magasabb ételadag mellett egy kevéske dohány, ha a motozás és a barakk átkutatása során nem találják meg nála a zsebkést (amiért szigorítottba kerülne, ami minden fogoly rémálma), az eldugott kenyeret, egy új nap reményét. Talán már egy nappal közelebb kerül a szabaduláshoz is. Suhov számára minden nap egyforma. Ugyanúgy felkel hajnalban, átesik a szokásos átvizsgáláson, elmegy dolgozni, eszik, visszamegy és vége a napnak. Maga sem tudja, miért került oda, de örül, hogy él és talán egyszer hazatérhet a családjához. Nem kenődik el, nem siránkozik, egyszerűen végzi a dolgát, mert még hisz a szabadulásban.

   Szolzsenyicin maga is tizenegy évet húzott le börtönökben és munkatáborokban, így a regény hitelességét egy pillanatig sem kérdőjelezhetjük meg. Sokan nehéznek találják ezt a regényt, ami igaz is, de az olvasás előtt nem is sejtettem, hogy ennyire őszinte, sőt nemegyszer humoros beszámolóval lesz dolgom. Ezen felbuzdulva, biztosan fogok mást is olvasni az írótól, aki közelebb hozott számomra egy eddig csak hallomásból ismert rendszert és világot.



Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Eredeti cím: Один день Ивана Денисовича
Fordította: Wessely László
108 oldal
Interpopulart Könyvkiadó, 1995
Vagy elolvasható a MEK-ban.
Share:

2011. december 29., csütörtök

Kedves Jóisten!


" - Mi lenne, ha írnál a Jóistennek, Oszkár?
(...)
- De mit írjak neki?
- Oszd meg vele a gondolataidat! Amik ott motoszkálnak a fejedben, de nem beszélsz róluk. Az ilyen gondolatok nyomasztanak, felemésztenek, lehúznak, megbénítanak, elpusztítanak. Ha nem beszélsz, olyan lesz a fejed, mint egy ócska gondolatoktól bűzlő pocsolya.
- Ühüm.
_ Meg aztán a Jóistentől mindennap kérhetsz valamit. De ne vidd túlzásba: egy nap, egy kívánság!
(..)
- Oké. Akkor lehet nála rendelni? Például játékot, cukorkát, kisautót?
- Oszkár, a Jóisten nem a Télapó. Csak kézzel nem fogható dolgokat lehet tőle kérni.
- Például?
- Például bátorságot vagy türelmet, és mindenfélét kérdezhetsz tőle.
- Ühüm.
- És kérheted azt is, hogy valaki mással tegyen jót."


     Én is azok közé tartozom, akik már sok jót hallottak erről a könyvecskéről, így amikor 500 Ft-ért rábukkantam a Szandi webáruházában, rögtön lecsaptam rá. a könyvesbolt után pedig elindultam oda, ahová nagyon utálok járni, de muszáj, és általában nem döbbent arcok néznek rám, amikor várakozás közben elővadászok egy-egy könyvet a táskámból. Bár volt nálam más, mégis inkább ezt választottam, főleg hogy csigatempóban haladtak előttem a kék sorszámúak. Tudtam, hogy ütős lesz, de hogy már rögtön az elején szembesül a Kedves Olvasó a kilencéves Oszkár őszinteségével. A kisfiú rákos, jó ideje a kórházban él és a szülei bár rendszeresen látogatják, nem tudnak mit kezdeni az állapotával. Oszkár be is vallja, hogy nem érti őket. Ekkor bukkan fel Rózsa mami, aki iszonyatosan öregnek vallja magát és a Languedoci Fojtogatóként mutatkozik be, azaz szabadfogású birkózó volt korábban (legalábbis ezt mondja a gyereknek). A kórházban végül zöld utat kap, és rendszeresen látogatja a kis beteget, akit arra kér, írjon naponta a Jóistennek. Oszkárnak 12 napja van hátra, amit ő is tud. Rózsa mamival megállapodnak, hogy  minden nap 10 évet jelent, így mindent átélhet, amit a felnőttek 20, 30, 40, 50, 60 évesen.


    A 12 nap történetét Oszkár 12, a Jóistennek címzett levélben írja meg. Ezekből ismerjük meg mi is az állapotát, hogy már az orvosok is lemondtak róla, a többi gyereket, köztük Hupikék Peggyt, Oszkár szerelmét. Sőt nem is gondolnánk, 12 nap alatt mennyi minden történhet egy beteg gyerek életében is!
A levelek hol hosszabbak, hol rövidebbek, de mindegyik garantáltan megérinti az Olvasót. Hol együtt nevet, hol pedig a sírás fojtogatja.


   Egy ültő helyben  a 70-71. oldalig jutottam, amikor leült mellém az egyik ismerősöm, így eltettem a könyvet és csak másnap fejeztem be. Bevallom, nem is baj, mert igen valószínű, hogy komplett idiótának néztek, amikor mosolyogtam olvasás közben, és mi lett volna, ha ott fejezem be és elkezdek bőgni? Ami ugyan nem következett be, de amint becsuktam, köpni-nyelni nem tudtam.
Szívből ajánlom Mindenkinek, mert gyorsan elolvasható (nagybetűs és a 98. oldalon véget is ér) és garantáltan mély nyomot hagy minden sora az Olvasóban, aki ezek után valószínűleg más szemmel szemléli majd a világot.
Megérdemelné, hogy helyet kapjon az 1001 könyv között.



Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Eredeti cím: Oscar et la Dame Rose

Fordította: Gulyás Adrienn
100 oldal
Európa Kiadó, 2004
1500 Ft

A kép illusztráció és itt találtam.
Share:

2011. december 27., kedd

Kockáról kockára

    "Milyen érdekes szó az, hogy emberöltő! Az emberi test felbukkan és alámerül az időben, aztán ismét felszínre tér az emlékezetben, föl-le, föl-le, mint a tű, és közben szorosan összeölti a múlt és jelen szétfeslő rétegeit. És minden egymáshoz varródik, miközben láthatatlan a cérna."



     Tóth Krisztina írásait kb.: 2-3 éve szívesen és viszonylag rendszeresen olvasom a különböző, nem divatmacákkal teli női lapokban. És most végre sikerült könyvformátumban, egyszerre több írásával megismerkedni.

    A fejezetek egy-egy testrész történetét mesélik el, az ujjaktól vagy a fenékig. Bevallom, az első pillanatban szokatlan volt, hogy nem magyar szereplőkkel indul a nyitó novella, de ahogyan a kötet címe is sejteti, a novellák fokozatosan egy egésszé kezdenek összeállni, ahogy az apró filmkockák egymás mellé illesztésével kirajzolódik egy kép. Ahogyan haladunk előre, a szereplők élete és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk fokozatosan bontakozik ki előttünk. Azonban nem kell megijedni, a történetek külföldi szereplői ugyanolyan húsvér emberek, mint bármelyikünk, esetleg valamelyik ismerősünk. Egyszerű hétköznapi emberek, akiknek megvannak a mindennapos gondjuk, teljesen normális életet élnek, ahogyan azt már íz írónőtől megszokhattuk. Tóth Krisztinánál egyszer sem találkoztam egzotikus helyszínekkel, ostoba, divatmacákkal (pardon, cosmo lyányokkal), akik elmennek a világ másik végére, hogy megtalálják önmagukat. Az ő szereplő közt akad tanárnő, orvos, 30 éves szeretőként élő fiatal nő, mérnök vagy akár romagyerek.


"Akkor a sors – még utoljára – többféle lehetséges történetet felkínált. A valóság pedig a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, haladjunk, akkor legyen ez. Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné, és ezt mindig csak utólag lehet látni."

     A történetekről nem írnék inkább semmit, a fenti idézet úgyis mindent elmond. Inkább azt emelném ki, micsoda hatással volt rám ez a könyv. Az egyik vasárnap este vettem le a polcról, kb.: 50-60 oldalt olvastam el belőle, mert kezdtem elálmosodni, aminek nem a könyv volt az oka. De nem hagyott nyugodni, úgyhogy negyedórával később már nyúltam a lámpakapcsolóért, mert muszáj volt folytatni. Végül a feléig jutottam, aztán másnap fejeztem be, de úgy, hogy faltam a sorokat, mert így kell jó történeteket szőni, amelyek garantáltan nyomot hagynak az olvasóban, még sokáig ott motoszkálnak a fejében a kirakó egyes darabjai. Így bátran mondhatom, hogy kicsiny gonosz lelkem örömmel csukta be az utolsó sor után a könyvet, hogy az egzotikus címekkel villogó kortárs magyar limonádé áradata mellett gyorsan vegyük az irányt a Szépirodalom feliratú polc felé a boltban vagy a könyvtárban és a több száz oldalas agysorvasztás helyett válasszunk inkább egy vékonyka, de annál ütősebb Molytápot. Meglátjuk, az agysejtjeink is hálásak lesznek érte.   Igenis jó az, amikor egy-egy történetben a rideg valósággal szembesül a Kedves Olvasó.






Tóth Krisztina: Pixel
168 oldal
Magvető Kiadó, 2011
2490 Ft
Share:

2011. december 24., szombat

Karácsony



Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt Kívánok
Minden Kedves Olvasómnak és Erre Tévedőnek! :)


Kosztolányi Dezső: Karácsony


Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. 

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel. 

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von, 

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. 
Forrás: weheartit.com

Pont olyan Ünnepet Kívánok Mindenkinek, amilyenről ebben a dalban énekelnek! :)


A következő dalt pedig Bogasnak és Nitának ajánlom elsősorban! ;)


Share:

2011. december 20., kedd

Karácsony Adyval


"A Vidámság Küldöttje különösen a Ferkó édesapjával beszélgetett szívesen:
- A feleséged meg fog gyógyulni - mondta neki -, mert jó orvos fog járni hozzá, s ingyen fog orvosságot kapni. Te csak dolgozz becsülettel tovább is, miként eddig, és harcolj azokkal, akikkel egyenlő sorban vagy. A Ferkó-fiú jó fiú, szófogadó, okos, ő belőle nagyon derék ember fog válni. Kerül majd pénz mindenre, könyvre, tandíjra, ruhára, kosztra, mert úgy illik, hogy a szegény ember gyermekéből is lehessen valaki, nemcsak a gazdagok kényes kölykeiből. A többi gyermek is boldogulni fog, ha jól neveled őket, ki-ki a maga tehetsége szerint. Nem fogtok heten lakni egy szobában, szép, egészséges lakásotok lesz, jó fűtéssel, lámpával. Mert nem tarthat már soká az a gazság, hogy némely ember, aki semmit se dolgozik, harmadmagával tízszobás palotában lakjék és az, aki dolgozik és mindent előteremt, nyomorúságosan éljen. Én meg fogok érkezni egyszer, állandóan itt maradok, s akkor vidámság és igazság lesz a világon. Hanem még sok szegény házba kell benézni - mondta a fényes férfiú -, tehát el kell mennem tőletek.

A fényes, jóságos óriás idegen eltávozott, de még sokáig szólott a muzsika s Ferkó nagyon boldog volt és örömében fölkacagott."




   Nemrégiben fedeztem fel ezt a könyvecskét, amikor unalmamban Ady könyveire kerestem rá az Alexandra honlapján. Igen, akkor nagyon unatkoztam. Rögtön ki is szúrtam és a könyvmaratonnak hála, már hétfő reggel a virtuális kosaramban landolt, aztán pedig csak vártam, mikor kezdhetem el. Mert ezt könyvet ilyenkor jó olvasni. 


   A kötetben Ady ismert és kevésbé ismert versei mellett megismerhetjük a prózaírót. Mert ezt bizony nem tanítják. A mindenki által ismert Karácsony (Harang csendül, ének zendül) és a Kis, karácsonyi ének (Tegnap harangoztak) sok régi Karácsony emlékét felidézt.
  Az idézetet A Vidámság Küldöttje c. novellából választottam, ami egy szegény család Karácsonyát meséli el, és bátran mondhatom, hogy Ady legszebb írása, amit eddig olvastam. Igazi szívmelengető karácsonyi csemege.

  A legtöbb novellában - ahogy azt már Adytól megszokhattuk - a cinizmus, a lemondás és a világból való kiábrándultság mellett meg-megcsillan a remény egy-egy aprócska fénysugara.  
  Azért a pesszimisták sem fognak csalódni, Az Árkyak karácsonya és Az orosz karácsony egyaránt megrázó. 
Forrás: http://re-kreativ.blogspot.com/2011/12/karacsony-anno-1880.html

     Összességében ez a kis könyv egy igazi csemege lehet mindenkinek, ugyanis gyönyörű, a boldog békeéveket idéző illusztrációk választják el az írásokat, melyek igazi karácsonyi hangulatot teremtenek az olvasáshoz. Ajándékba is remek választás, az Ady-rajongók polcáról pedig nem  hiányozhat! ;)



Ady Endre: Betlehem néma - Ady Endre minden karácsonyi írása
Noran Kiadó, 2002 
76 oldal
1600 Ft 
Share:

2011. december 18., vasárnap

Adventi vers

Egy ismert és egy valószínűleg ismeretlen verset választottam, kivételesen nem igazítottam rajtuk, hogy megőrizzék az eredeti formájukat. 

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.


József Attila: Tél


Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. okt.


 


H. M. R.:  A karácsonyi ajtó


Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt … azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
– ez már nem emlék, –
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött … s már küszöbén élek!



Képek: weheartit.com
Versek
Share:

2011. december 15., csütörtök

Lámpagyújtás

       Ma kaptam egy e-mailt a Könyvmolyképző Kiadótól, melyben a most hétvégén megrendezésre kerülő Lámpagyújtás elnevezésű programjukra invitáltak.
Mi is a Lámpagyújtás?
Hét kiadó (Könyvmolyképző, Agave, Park, Ciceró, Jaffa, Gabo és az Ulpius-ház) közös rendezvénye, ahol a vásárlás mellett dedikálásra is lehetőség van, ill. az előzetesen regisztráltak garantált ajándékot kapnak.


Időpont: 2011. december 16-18. 10 - 21 óráig
Helyszín: Budapest, WestEnd City Center, a H&M-nél


Az ajándékokat megnézni, további információk és regisztráció itt.
Aki teheti, menjen el helyettem is! 

Forrás: weheartit


Egyszer azért szeretnék egy olyan könyves eseményről is hallani, ahova nemcsak a Budapesten és a környéken élőknek van esélye eljutni.
Share:

2011. december 11., vasárnap

Adventi vers

 Ha már a múlt héten szóba került az a bizonyos kávéreklám, a napokban fedeztem fel, hogy a honlapjukon ismerőseinkben verset is küldhetünk ismert színészek előadásában. Ezen az oldalon találtam a mostani  verset is, amit Gubás Gabi mond el.


Babits Mihály: Az előkelő tél 


Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!

S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.

Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok.

 1934. dec.


 

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.

Kép: weheartit.com
Share:

2011. december 6., kedd

Állati diktatúra

"Nos, elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid. Megszületünk, éppen csak annyit kapunk enni, hogy ki ne leheljük páránkat, de aki képes rá, azt ereje végső fogytáig dolgozni kényszerítik; s abban a pillanatban, amikor már nem tudják hasznunkat venni, förtelmes kegyetlenséggel lemészárolnak bennünket. Egyéves kora után Angliában egyetlen állat sem tudja, mi a boldogság és mi a pihenés, Angliában nincs szabad állat. Az állatok élete nyomorúság, és szolgaság: ez a meztelen igazság.


Vajon ez volna a természet rendje? Azért volna így, mert földünk olyan szegény, hogy nem tud tisztességes életet biztosítani lakóinak? Nem, elvtársak, ezerszer nem! Anglia földje termékeny, éghajlata jó, sokkal több állatot tudna bőségesen eltartani, mint amennyi most rajta él. Ez a mi gazdaságunk egyedül eltartana egy tucat lovat, húsz tehenet, száz meg száz juhot - s mindnyájan olyan kényelemben és méltóságban élhetnénk, amilyet most el sem tudunk képzelni. Akkor hát miért élünk ilyen nyomorúságosan? Mert a munkánk szinte minden gyümölcsét ellopják tőlünk az emberek. Ez a válasz, elvtársak, minden problémánkra. Ezt a választ egyetlen szóban összegezhetjük: Ember. Az Ember az egyetlen igazi ellenségünk. Tüntessük el az Embert a színpadról, és az éhség és az agyondolgoztatás legfőbb okát egyszer s mindenkorra megszüntettük."


     Már egy ideje folyamatosan beugrott a  „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél." mondat, így tegnap végre elolvastam Orwell örök érvényű Tündérmeséjét, ahogyan az alcím is jelzi.


    Mr. Jones Major nevű gazdaságában az éj leple alatt az állatok a pajtába sereglenek, hogy meghallgassák a legidősebb disznó, az Őrnagy beszámolóját az előző esti álmáról. Az Őrnagy azonban először beszédet mond az összegyűlteknek, akiknek felnyitja a szemét a valódi életükről, hogy mennyit kell szenvedniük és dolgozniuk, aminek csak és kizárólag egy oka van: az ember. Az Őrnagy végül elmeséli az álmát is, ami egy régi dal, az Angolhon állatai. 

   Az Őrnagy három nap múlva jobb létre szenderül, de az állatokban ott motoszkál a Forradalom, amiről az öreg mesélt nekik. Bár nem tudják, milyen is lehet és megérik-e, de erőt merítenek belőle, hogy a sorsuk jobbra fordul. Az irányítást két disznó veszi át: Napóleon és Hógolyó. Néhány hónap múlva a Forradalom sikert arat, Jones gazdát elűzik és a két malac vezetésével az állatok átveszik a hatalmat a Majorban, amit ezentúl Állatfarmra neveznek át. Hógolyó, aki időközben írni és olvasni is megtanult, a pajta falára felfesti a HÉTPARANCSOLATot, amit minden állatnak be kell tartani:

HÉTPARANCSOLAT
1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.

      Hamarosan kiderül, hogy az új élet is számtalan nehézséget és konfliktust tartogat az Állatfarm lakói számára. Napóleon diktatúrát épít ki közöttük.


     Ahogyan már sokan mások is írták, Orwell a diktatúrákról igyekezett lerántani a leplet a történetben, egészen pontosan a szovjetek által létrehozottról. De nem szeretném a történelmi párhuzamokat bolygatni, hanem elég csak szétnézni napjainkban, talán csak a környezetünkben is. Mert ki nem érezte még azt, hogy bár egyenlő félnek kezelik papíron, de amikor döntésre kerül a sor vagy bármilyen probléma merül fel, az ő véleménye, segítsége, ötlete senkit sem érdekel? Ugye, hogy ismerős?
Különösen tetszett, hogy a disznók minden intézkedésüket meg tudták magyarázni - ahogyan a mai utódaik is. Ezért is érdemes elolvasni, mert Orwell kegyetlenül szembesít bennünket a valósággal. A Tündérmese mondanivalója ma is érvényes, sőt az lesz évek múlva is. Mert akaratlanul is magunkra és embertársainkra ismerünk Bandi és Rózsi (lovak), Malvin (kecske), Benjámin (szamár) és a többi állat közt.



George Orwell: Állatfarm - Tündérmese
Eredeti cím: Animal Farm - A Fairy Story
Fordította: Szíjgyártó László
134 oldal
Európa Kiadó - Diákkönyvtár sorozat
850 Ft
Vagy elolvasható a MEK-ban.
Képek: weheartit
Share:

2011. december 4., vasárnap

Adventi vers

Juhász Gyula: Karácsony felé


Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben. 

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben. 

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902



Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén


Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
– A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.

Az utcákon szellő játszik,
– a hópelyheken látszik
megdőlve fut a házak között el
és így cicázik, így hintázik
sok kicsi hópehely.
Most hiretelen,
ezen a szép téli reggelen
harangja érkezik hozzám,
kissé mély-lágyan és csendesen.

És újra eszembe jutsz. – Halk, hang,
hallom a hangod, itt lappang
körülöttem és mindég visszatér,
egyre szebben, csengő haranghangban,
télben, fehérhavas reggelen
s oly arányos most, közel Karácsonyhoz;
a hang, a hó s végtelen…


 

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.

A versek forrása
Képek: weheartit.com és kepguru.hu
Share:

2011. december 2., péntek

"... mindenütt háború van."

" - Édesanya - szólalt meg Rosetta pár lépés után -, te azt mondtad, hogy itt vidéken nincs háború, pedig ez az ember az életünkre tört.
   - Tévedtem, gyerekem - válaszoltam neki. - Falun, városon, mindenütt háború van."


     Cesira vidékről került fiatalon Rómába, amikor feleségül ment egy kereskedőhöz. A férje meghalt, ő egyedül maradt a lányával, Rosettával és átvette a bolt vezetését. A háború időszaka pedig igazán a kereskedőknek kedvez, azonban 1943 nyarán, amikor a történetbe csöppenünk, már a főváros sem biztonságos, ezért Cesira úgy dönt, visszatér egykori szülőföldjére. Fel is pakol Rosettával, vonatra szállnak, majd Fondiba érkeznek. Hamarosan egy házhoz érnek, ahol bár a gazda, Vincenzo egyáltalán nem kedvesen fogadja őket, végül mégis elszállásolja a két nőt. Vincenzo feleségével, a szószátyár Concettával és két fiával él, akik a fasiszták elől bujkálnak. Egyik nap azonban, amikor megérkeznek a fasiszták, akik másnapra berendelik magukhoz Rosettát, így az éj leple alatt anya és lánya megszökik. Ez után a Festa családhoz kerülnek, ahol egy kis lyukban kapnak szállást. Itt ismerkednek a család többi tagjával és a többi evakuálttal.

Forrás: Est.hu (részlet az 1988-as filmből)

    Így tengetik a napjaikat és folyamatosan az angolok érkezését várják, akik véget vetnek a háborúnak.

    A regény narrátora, Cesira többször utal egy bizonyos sorsdöntő eseményre az életükben, de amikor odajutunk, úgy letaglóz, hogy leesik az állunk. A közbenső időben pedig folyamatosan szembesülünk a háború következményeivel:

" És hadd mondjam meg itt, hogy nagy próbatétel a háború; háborúban és nem békeidőben kellene szemügyre venni az embereket; nem amikor él a törvény és a felebaráti tisztelet meg az istenfélelem; hanem amikor mindez nem létezik, és mindenki féktelenül és gátlástalanul igazi természete szerint cselekszik."


      Az embertelen körülmények ellenére Cesira mindvégig igyekszik megvédeni a mélyen vallásos, tisztalelkű lányát a háború borzalmaitól, már amennyire tudja.

      Moravia Cesira bőrébe bújva hiteles és megdöbbentő képet fest a II. világháború következményeiről, az emberi pusztítás és kapzsiság erejéről. Bár a történet lassan hömpölyög, mégis folyamatosan érezzük az együtt élők közötti konfliktust és a tragédia szelét.
Megdöbbentő és elgondolkodtató regény, az a fajta könyv, amit nem egykönnyen felejt el az ember.
Sajnálatos, hogy a boltok polcairól eltűnt. 

      A regényből 1961-ban és 1988-ban nagy sikerű filmet forgattak Sophia Loren főszereplésével. Igen, mindkét alkalommal Sophia Loren játszotta Cesirát. Az 1988-as, kétrészes változatot végre sikerült megnéznem. Hm, persze számos változtatásra figyeltem fel, de ahogy lenni szokott, ez-az kimaradt, ami a regényben jelentőséggel bír. Érdekes, hogy a könyvben a vidékiek tegeződnek, azonban Michele (Filippo fia, az egyetlen tanult ember a közösségben) és Cesira magázódik, sőt, a kapcsolatukat is másként mutatta be a film.
Mindenesetre Sophia Loren zseniálisan alakította Cesirát és az olvasáshoz kedvcsinálónak nem rossz ez az adaptáció, azonban olvasás közben valószínűleg többször is meglepetésekbe ütközhet az ember.



Albert Moravia: Egy asszony meg a lánya  
Fordította: Gellért Gábor
452 oldal
Európa Kiadó, 2004
2600 Ft

Share:

2011. november 30., szerda

Adventi mustra

  Vasárnap kezdetét vette az Advent, így a mindenféle díszek, sütik készítése után, jól jöhet néhány olvasnivaló, ami szintén felidézi a Karácsony hangulatát. A válogatás most is szubjektív, de ezúttal minden korosztályra gondoltam. A gyűjtögetésben fontos szempont volt, hogy a kiszemeltek kaphatóak legyenek.


Kezdjük az antológiákkal! ;)

Kommentárt nem fűznék hozzájuk, mert nehéz lenne közülük választani.


Ez a karácsonyi antológia különböző műfajú, hosszabb és rövidebb írásokat tartalmaz: olvasnivalót kínál az ünnepi napokra, de talán azokon túl is, egy-egy hétköznapi csöndes estére. Az ünnepre készült kötet értékes ajándék lehet másoknak, vagy szívet melengető olvasmány önmagunknak. Aki kézbe veszi, talál benne elbeszélést és verset, személyes vallomást és teológiai elmélkedést, de különböző korokból és stílusokból választott képeket is.

Karácsony fényei - vallomások, elbeszélések, versek  
228 oldal
Vigília Kiadó, 2011
2900 Ft



 Szenteste! Karácsony! Mennyi kedvességet hordoznak e szavak! Rendre felidézik a családi öröm, a felragyogó gyermekarcok évente visszatérő napját. A magyar novellairodalom és költészet gazdag kincsestárából válogatott elbeszélések és versek is ezt a hangulatot kívánják megidézni.


Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Szenteste - A szeretet ünnepe   
128 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2200 Ft






"Nem volt olyan ház Magyarországon, ahol a diós és mákos sütemények nem sikerültek volna e napon. Vajon termett-e elég mák, elegendő dió ez évben hazánkban, hogy mindenkinek patkó jusson az asztalára? A régi könyv azt mondja, hogy e sütemények nélkül nem érvényes a karácsonyi ünnep. Tán még a másvilági bíróság is valamiképpen felelősségre vonja az ünnep-rontót. Vajon mivel fog védekezni a magyar, aki a karácsonyi kalácsot elmulasztotta?" (Krúdy Gyula: Karácsony este) A kötetben Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Nagy Lajos írásai olvashatók. 



Az én karácsonyfám - Hat magyar író karácsonyi novellái
246 oldal
Noran Libro, 2010
2490 Ft

Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől

A karácsony Jézus születésének ünnepe. A szeretet, a családok ünnepe. Karácsonykor vége a legsötétebb éjszakának, a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Megszületett a Megváltó, akit a próféták jövendöltek. Szívünk megtelik melegséggel, elfeledjük a mindennapok gondjait, odafigyelünk egymásra, megajándékozzuk egymást. Ez az ünnepek ünnepe!
Tíz történetet gyűjtöttünk össze ebben a kis könyvben a magyar és a világirodalom mestereinek tollából, tíz lélekmelengető, szórakoztató és mulatságos történetet a karácsonyról.

E.T.A. Hoffmann: Diótörő (részlet), O. Henry: A háromkirályok ajándéka, Mikszáth Kálmán: Kinek mi kell ajándékba?, Krúdy Gyula: Karácsony este, Ady Endre: Buddha temploma vár, Kosztolányi Dezső: Öröm, Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül?, Charles Dickens: Karácsonyi ének (részlet), Gárdonyi Géza: Csordásék karácsonya, Lev Tolsztoj: Pánov bácsi karácsonya

Király Levente (szerk.): Ünnepek ünnepe -  Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől
196 oldal
Athenaeum 2000 Kiadó, 2011
1990 Ft

Egyszer egy évben, karácsonykor minden ember angyallá, minden fa karácsonyfává és minden erdő karácsonyfaerdővé változik. E válogatáskötet ezt a pillanatot igyekszik megragadni a karácsonyhoz kapcsolódó tizennyolc elbeszéléssel Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Móra Ferenc, Dallos Sándor, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán és mások tollából.

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Karácsonyfaerdő
208 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2400 Ft






Most pedig térjünk át egy világirodalmi  és egy leendő magyar klasszikusra ;):


Amit idén is biztosan elolvasok, mert annyira jó és Mindenki könyvespolcán ott a helye:

A szőrösszívű Scrooge úr, a "zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös", akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez - s "jó barát, jó gazda, jó szomszéd" válik belőle.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.


Charles Dickens: Karácsonyi ének
Fordította: Barkóczi András
96 oldal
Európa Kiadó - Európa Diákkönyvtár sorozat
950 Ft

Ezt a könyvet nagyon szeretném, úgyhogy tűkön ülve várom az akciókat:

A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is "emlékekre emlékezem".

Fekete István: Karácsony éjjel
204 oldal
Lazi Kiadó, 2008
2200 Ft


Végül, de nem utolsósorban, nem maradhatnak ki a legkisebbek sem ;).
Az egyik mustrában már említettem Molnár Ferenc mesekönyvét, ami most sem maradhat ki:

Jánoska és Annus, a két kicsi árva sóvárogva nézegeti a csillogó karácsonyi kirakatokat, mikor váratlanul csoda történik velük. Egy gyönyörűséges, kék szemű viaszbabát pillantanak meg, elhunyt édesanyjuk szakasztott mását, aki a felhők közül figyeli őket. A két gyerek összeszorult szívvel bámulja a viaszhölgyet, és arról álmodoznak, bárcsak életre kelne. Jánoska és Annus elhatározza, hogy megajándékozzák a kékszeműt.
A Pál utcai fiúk szerzőjének megható karácsonyi történetét Reich Károly érzékenyen megformált illusztrációi varázsolják elénk. 

Molnár Ferenc: A kékszemű
48 oldal
Móra Kiadó, 2011
1990 Ft


A következő könyvet volt szerencsém nemrégiben olvasni és nagyon jó! ;) Sajnos, alig kapható valahol :S.

"- Barátaim!- szólalt meg egy napon Zefír, a kis majom, amikor Artúrral, Palikával, Flórával és Adorjánnal beszélgetett éppen. - Képzeljétek csak, milyen csodálatos dolgot hallottam! Az embereknél az a szokás, hogy minden karácsony éjszakáján megjelenik a levegőben egy kedves öregapó, akinek hosszú, fehér szakálla, piros köpenye és hegyes, piros fövege van." (Bálint Ágnes fordításával és a Szerző rajzaival.)



Jean de Brunhoff: Babar és a Télapó
Fordította: Bálint Ágnes
40 oldal
Móra Kiadó, 2003
1980 Ft


Nem tudom, miért, de Nyúl Péter teljesen kimaradt a gyerekkoromból, csak a "szülőanyjáról", Beatrix Potter-ről írt könyvet olvastam és a filmet láttam. Egyébként mindkettőt ajánlom.

Ünnepeld a karácsonyt Nyúl Péterrel és barátaival! Ez a foglalkoztató könyv telis-tele van olyan ötletekkel, amelyek segítségével saját magad készítheted el a karácsonyi ajándékokat, üdvözlőlapokat, de még a csomagolópapírt is. Hívd meg a barátaidat egy ünnepi teadélutánra, és vendégeld meg őket Pöttyös néni pirítósaival és Coca néni csokis mártogatójával. A könyvben találsz érdekes rejtvényeket, egy izgalmas útvesztőt, sok színes matricát – mindent, ami csak egy boldog karácsonyhoz kellhet! 

Beatrix Potter: Karácsony Nyúl Péterrel
Fordította: Szalay Zsuzsanna
24 oldal
General Press, 2007
1200 Ft


Bezzeg Tesz-vesz város nem maradt ki:

Nem könnyű az angol gyerekeknek. Ők decemberben csak egyszer kapnak ajándékot, méghozzá a Télapótól, aki a 25-ére virradó éjjelen teljesíti a kívánságokat. A mesék szerint a kéményen keresztül érkezik, a kandallón át jut a szobába, az ajándékokat pedig a gondosan kikészített nagy zoknikba rejti. A gyerekek tejjel és süteménnyel várják. Így szokás ez Tesz-vesz Városban is. 

Richard Scarry: Karácsonyi kavarodás Tesz-vesz városban
Fordította: Réz András
40 oldal
Lilliput Kft., 2006; Gulliver Lap-és Könyvkiadó, 2009
1990 Ft


Ki melyik könyvvel várja a Karácsonyt? :)

Share:

2011. november 27., vasárnap

Adventi vers

Eljött Advent első vasárnapja, így mától kezdve négy héten át A hét verse vasárnapra költözik. Minden héten két verset igyekszem hozni, egy népszerűt és egy kevésbé ismertet, bár rögtön az elején két kevésbé ismert művet választottam.
A verseket a Szegedi Piaristák honlapjáról hozom.

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.

Paksy Gáspár: Adventben 


Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom! 

Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át. 

Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon. 

A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,
Sokszor tünődöm holdas este
Az angyalok szép énekén. 

Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugára
Oszlatni kezdi bús ködét. 

Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráté sír föl ajkamon. 

Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!



Túrmezei Erzsébet: Gyertya 


Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes. 

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam. 

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.” 

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.



Képek: Google.hu
Share:

2011. november 26., szombat

Illene tudni...


      Kivételesen nincs a bejegyzést indító idézet a könyvből, mert nehéz lenne bármelyiket kiragadni, de a továbbiakban azért kiemelnék egyet-kettőt. Dizseri Eszter könyve először 1998-ban jelent meg, amikor is én is a célcsoportba tartoztam (12 - 18 éves korosztály). Nem tudom, ha akkor került volna a kezembe, milyen hatással lett volna rám. Nos, azóta eltelt 13 év és a nemrégiben ismét megjelent könyvet a szerző átdolgozta.

     A témák között megtaláljuk a kommunikációt, az egészséget, a vallást, a közlekedés és a művelődést is. Ezeken belül kisebb részekre különülnek el a jó tanácsok és minden fejezet egy-egy odavágó idézettel kezdődik. A forrásuk közt megtaláljuk a Micimackót, a Bibliát, de A kis herceget is. Nem kell azonban megijedni, nem szájbarágósan vannak megírva a szabályok, hanem mintha egy nagymama adna útmutatást a tinédzser unokáinak, de nem a megszokott "ne csináld ezt, kis unokám" stílusban, hanem szórakoztatóan.
Bár a célcsoport a tizenéves korosztály, azonban számos illemszabállyal - tapasztalataim szerint - sok felnőtt sincs tisztában, és én is tanultam újat. Az egyik ilyen megszívlelendő tanács a vásárláshoz vonatkozik, egészen pontosan az eladóknak:

"Hangosan köszöntsük a belépőt! Ha belép egy vásárló, rögtön hagyjuk abba a trécselést a kollégával."

   Gondolom, nemcsak én találkoztam már olyan eladókkal egy-egy üzletben, akiket jobban lefoglalt a kaszinózás, mint hogy segített volna, de legalább odavakkantott volna egyet, hogy észrevette a jelenlétemet.

Bevallom, néhány meglepő tanáccsal is találkoztam:

"Mit tegyünk karácsonykor?

Díszítsünk fel mindent, amit lehet otthonunkban! Díszítőelemek: toboz, dió, alma, fenyőág, szaloncukor, gyertyák, műhó, száraz virág, kis csengők, harangok stb."

Nos, a családtagok nem biztos, hogy díjaznák a buzgóságot, ha a gyerek(ek) mindent feldíszítene/feldíszítenének. Pl. a szent csinténé csupraiba gyertyát állítanának vagy tobozt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a felsorolásban szereplő harangokról a templomi harangok jutottak rögtön eszembe, és azokat kicsit nehéz lenne hazahozni, mivel a legkisebb is több mázsát nyom.

Másik észrevétel a Vallás fejezetben:

"Szokjuk meg, hogy a perselybe mindig teszünk adományt, ha elmegyünk mellette."

Nos, az ember ha bemegy a templomba, rögtön találkozik a persellyel,  kifelé ismét. Ezek szerint váltsam fel a pénzt, amit odaszántam? És mi van akkor, ha valamilyen okból kifolyólag többször is el kell mennem a persely előtt? Tudtommal az emberek vagy befelé vagy kifelé dobják be az adományukat, és nem reklamál senki, ha ezt csak egyszer teszi meg.

    Az rendben van, hogy megtudjuk, hogyan is kell viselkedni a különböző templomokban, azonban az egyik legfontosabb alapszabály kimaradt: a templomban mielőtt leülünk, imádkozunk és ugyanez vonatkozik arra is, amikor hazaindulunk. Ezzel sajnos nagyon sok felnőtt sincs tisztában, nemhogy gyerek.

     Amit hiányoltam, a Kommunikáció fejezeten belül az Írunk résznél a szerző nem említi, hogy írásban ne rövidítsünk, ami sajnos a fiatalok közt ma olyan népszerű és nem csak a 18 éven aluliak körében. Nem tudom, ki hogy van vele, de égnek áll a hajam, amikor írásban valaki rövidít. Egy sms-be még úgy-ahogy belefér, de amikor kódfejtést kell alkalmazni egy e-mailnél, már nagyon idegesítő tud lenni.

     Érdekes, hogy a telefonáláshoz az optimális időpont reggel 9 és este 9 között van, holott szinte mindenhol reggel 8-kor indul az élet és nagyon sokan nem szeretik, ha már este 8 után telefonon zaklatják őket.

"Tinédzserek. Azt hiszik, mindent tudnak." (a nem angolosok kedvéért, Forrás: Google)


    Nos, ezektől a malőröktől eltekintve, ajánlom minden 12 és 18 év közötti és 18 éven felülinek, aki szeretne megismerkedni az illemszabályokkal vagy csak felfrissítené a tudását. A fejezeteket Tóth Éva fekete-fehér illusztrációi egészítik ki.
Nagyon örültem, hogy Dizseri Eszter a könyvbarbárság elkerülése mellett felhívja a figyelmet a moziban, színházban, sőt, a múzeumokban való helyes viselkedésre is. A célcsoportnak pedig különösen ajánlom a figyelmébe!


Dizseri Eszter: Illik, nem illik?
Viselkedési tanácsok 12 - 18 éveseknek
202 oldal
Református Kálvin Kiadó
1400 Ft
Share:

2011. november 23., szerda

Poirot négyszer


"-Mikor ment oda?
- Gondolom, fél tíz körül. Leültünk és beszélgettünk...
- Cigarettáztak is?
- Igen, cigarettáztunk. Miért, bűn? - kérdezte az őrnagy harciasan.
- Hol beszélgettek?
- A nappaliban. A bejárattól balra. Barátságosan beszélgettünk, mint mondtam. Valamivel fél tizenegy előtt jöttem el. A küszöbön még megálltam néhány búcsúszóra...
- Búcsúszóra... pontosan - dünnyögte Poirot.
- Maga meg kicsoda, szeretném tudni! - förmedt rá Eustace. - Valami átkozott digó. Minek ártja bele magát?
- Én Hercule Poirot vagyok - jelentette ki méltóságteljesen a kis ember.
- Tőlem akár az Achilles-szobor is lehet!"


    Ebben a gyűjteményben négy Poirot-történetet olvashatunk, melyek közt akadnak hosszabbak és rövidebbek egyaránt.

    Az első történetben november 5-én este Poirot éppen Japp felügyelővel sétálgat az utcán, ahol nagy ünneplés folyik. Éppen szóba kerül, hogy az idő alkalmas a gyilkosságra, hiszen ilyen hangzavarban senkinek sem tűnik fel, ha eldördül egy fegyver. Mit ad Isten, másnap értesítik őket, hogy az éjjel gyilkosság vagy öngyilkosság történt. Vajon melyik? Ki követhette el?

    A második történetben Lord Mayfield dolgozószobájából tűnik el egy igen fontos tervrajz, miközben vendégek tartózkodnak a házában.

   A harmadik kisregényben Poirot levelet kap az igen előkelő és gazdag Gervase Chevenix-Gore-tól, aki a segítségét kéri családi ügyben, ill. értesíti a detektívet, amint táviratot küld, rögtön utazzon el hozzá. A távirat hamarosan meg is érkezik, de Poirot már későn érkezik.

  Az utolsó, leginkább novellának mondható eset a Nyaraló gyilkosok (sajnos még nem olvastam) előfutárának is mondható: Poirot rodoszi nyaralását tölti, amikor felfigyel a híres, ám friss házasok és egy másik házaspár között kibontakozó feszültségre.

   Bevallom, az első két történettől nem voltam különösebben elájulva, azonban a másik kettő kárpótolt érte, ott már az igazi Agatha Christie villantotta meg a tollát. Különösen jót nevettem a nyaraló Poirot-n, aki még a nyári napsütésben is állig felöltözve ül a vízparton :D, miközben a vele egy szállodában lakó Pamela Lyall kibeszéli a többi vendéget. Persze, kedvenc nyomozónknak a pihenés alatt is ügyelnie kell a hírnevére, elvégre - többek között - az eleganciájáról ismert.

   Tegnap este volt szerencsém A rodoszi háromszög filmváltozatát megnézni és különösen jót derültem az előbb említett részeken, azonban nem egészen azt kaptam vissza, amit a hétvégén olvastam. Vegyes érzésekkel kapcsoltam ki a tévét és örülök, hogy előbb olvastam, mint a filmet láttam.


    Nem árulok el újdonságot, hogy amerre Poirot megfordul, nem marad megoldatlan bűnügy, és ezeket a rövidebb lélegzetű eseteket előszeretettel ajánlom azoknak is, akik most tervezik, hogy megismerkedjenek a krimi királynőjével.


Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házban
Eredeti cím: Murder at the Mews

Tartalom: 
Gyilkosság a csendes házban
A hihetetlen betörés
Halott ember tükre
A rodoszi háromszög
Fordította: Kada Júlia
250 oldal
Magyar Könyvklub, 1998
Már csak antikváriumokban kapható.
Share:

2011. november 20., vasárnap

Vers

Kivételesen most nem Ady tollából, hanem a Gyilkosság Mezopotámiában c. krimiben említett Keats-verset választottam.


John Keats: La belle dame sans merci
Fordította: Babits Mihály


Mi lelhetett, szegény fiú?
Magadba bolygasz, sáppadón. -
Madár se zeng már, kókkadoz
a nád a tón.

Mi lelhetett, szegény lovag?
hogy arcod bánattal csatás? -
A mókus csűre tellve, kész
az aratás.

A homlokodon liliom,
lázharmat, nedves fájdalom:
s arcod szegény rózsája is
fonnyad nagyon.

Egy hölgyet láttam a mezőn,
szépnél szebbet, tündérleányt:
a haja hosszú, lába hab
és szeme láng.

Kötöztem néki koszorút,
kösöntyüt, illatos övet:
s lám, édesen nyögell felém
és rám nevet.

Lépő lovamra ültetém,
szemem egész nap rajta volt:
ő tündérnótát énekelt
s felém hajolt.

Majd gyűjtött manna-harmatot,
vadmézet s ízes gyökeret
s szólt idegen nyelven, talán
azt hogy szeret.

És tündérbarlangjába vitt
és sírt, nagyon, sóhajtozott:
s én négy csókkal vad, vad szemét
lezártam ott.

S álomba dúdolt engemet
s akkor álmodtam - jaj! talán
utolsó álmom - a hideg
domb oldalán.

Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük írígy,
s szóltak: "La Belle Dame sans Merci
büvölt el így!"

És láttam éhes ajkukat
szörnyű intéssel nyilni rám:
és fölriadtam a hideg
domboldalán,

És jaj! ezért időzöm itt
magamba bolygva, sáppadón:
bár nincs madárdal, s kókkadoz
a nád a tón.

Frank Cadogan Cowper azonos című festménye (1926)
Share:

2011. november 17., csütörtök

Vers

  Továbbra is Adytól, ezúttal az egyik kedvenc Istenes versemet választottam:


Ady Endre: A Sion-hegy alatt


Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt,
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

»Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.«
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.


Share:

2011. november 16., szerda

"Van valami nyugtalanság a levegőben"



"- Nem fura itt minálunk? Nem találja különösnek? Vagy természetes?
-  Nem egészen természetes - mondtam elgondolkodva. - kényelmesnek elég kényelmes, már ami a körülményeket illeti... de a közérzet valahogy nem egészen kellemes.
- Nekem nagyon kényelmetlen érzés. Az a rögeszmém - beszéde hirtelen külföldiesebb lett -, hogy itt készülőben van valami. Doktor Leidner sem egészen a régi. Valami őt is aggasztja.
- A felesége állapota?
- Talán az. De többről van szó. Van valami... hogy is mondjam... valami nyugtalanság a levegőben."



     Agatha Christie  ezen regényének narrátorává az események egyik szemtanúját, Amy Leatheran ápolónőt tette meg, aki Dr. Reilley unszolására ragad papírt és tollat, hogy megírja a történteket.
A nővér egy hajón találkozik az orvossal, aki állást ajánl neki Keleten. A beteg Mrs.  Leidner, akinek képzelgései vannak. Az ápolónő elfogadja az ajánlatot és nemsokára megérkezik Hasszanjébe, ahol
Dr. Leidner és csapata éppen ásatásokat végez, ahová a felesége is elkísérte. Hamarosan megismerkedik a csapat tagjaival, és az a furcsa érzése támad az első este, hogy valami nincs rendben közöttük. Vajon mi lehet a probléma?  Másnap Mrs. Leidner elmeséli, mi okozza a nyugtalanságát: attól tart, hogy valaki, egészen pontosan a volt férje az életére tör. A gyanú nem alaptalan és a gyilkosság hamarosan be is következik. De vajon ki tehette? Ezeknek az embereknek nagy része már évek óta együtt dolgozik, idén azonban valami megváltozott közöttük. Talán köze lehet a tragédiához?
Milyen szerencse, hogy Hercule Poirot is éppen arrafelé utazgat, így besegít felgöngyölíteni a szálakat...



    Egyik délután vettem a kezembe ezt a könyvet, mert nem volt kedvem folytatni az Egy asszony meg a lányát. De az elején csalódtam: a nővérke mint narrátor szerény véleményem szerint nem vált be. Az első kb.: 30 oldal inkább volt unalmas, mint izgalmas, nem sok kedvem volt olvasni sem. Akkor meg pláne kikerekedett a szemem, amikor az ápolónő a csapat tagjait mutatta be és az építészt így jellemzi:

"Abban a pillanatban, amikor Richard Careyt megpillantottam, úgy éreztem, hogy rég nem láttam ilyen jóképű férfit – pedig most már kételkedem benne, hogy igazán az volt-e. Azt mondani egy férfiról, hogy jóképű, és ugyanakkor, hogy olyan az arca, mint egy halálfej, képtelen ellentmondásnak hangzik, pedig így volt. A feje olyan volt, mintha a bőrét ráfeszítették volna a csontokra – de ezek a csontok gyönyörűek voltak. Az áll, a halánték és a homlok karcsú vonala olyan élesen rajzolódott ki, hogy engem bronzszoborra emlékeztetett. Ebből a vékony, barna arcból olyan ragyogó, mélységes kék szempár nézett rám, hogy még életemben nem láttam olyat. Körülbelül száznyolcvanöt magas lehetett, és azt hiszem, kis híján negyvenéves."

    A továbbiakban szerencsére már kezdett beindulni a történet és faltam a lapokat. Miután bekövetkezett a gyilkosság és megérkezett Poirot, rögtön elkezdtem azon törni a fejemet, ki és miért tehette? Persze most sem sikerült kitalálnom, ki a gyilkos, ellenben nagyon jól szórakoztam. Agatha Christie ismét egy tökéletes bűntényt tár elénk.
Azért az az Epilógus már nem kellett volna, ezért kapott a Molyon fél csillag levonást.
A filmváltozatát túlzás azt mondani, hogy láttam, mert csak háttérzajként volt bekapcsolva a tévé, úgyhogy nem hagyott mély nyomot.




Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában  
Fordította: Szilágyi Tibor
256 oldal
Európa Kiadó, 1984
Mostanában az antikváriumokban ez a kiadás 700-800 Ft-ért kapható.
A hangoskönyv változatát Bánsági Ildikó olvassa fel, ami a Titis Kiadónál jelent meg 2003-ban, az ára 3990 Ft.
Az Európánál 2006-ban jelent meg utoljára, talán egy-két helyen még kapható (1800 Ft)


Share:

2011. november 13., vasárnap

Végre!


A megjelenéseket böngészve végre egy olyanra bukkantam, amit Balerinával már régóta várunk. Bár csak félig teljesül az álmunk, de az Osiris Kiadó Diákkönyvtár sorozatában hamarosan (előreláthatólag november 24-én) ismét napvilágot lát Molnár Ferenctől a Liliom, Az üvegcipő és a Játék a kastélyban! Utóbbiról márciusban már áradoztam, mert egyszerűen zseniális! Egyébként is, Molnár Ferenc nem csak A Pál utcai fiúkat írta...
Fülszöveg még nincs, a kiadó honlapján sem találtam még semmit, de a lényeg, hogy sok-sok év után végre a kezünkbe vehetjük őket! Az Európánál 1999-ben jelent meg utoljára válogatás Molnár Ferenctől, eddig kétszer érdeklődtem náluk, nem adják-e ki újra, de a válasz mindig nem volt. Nos, az Osiris legalább észbe kapott, így összekaparom az utolsó filléreimet, hogy meg tudjam rendelni Őt:


Lehet, hogy nem szép a borítója, de kit érdekel?

Osiris Kiadó - Osiris Diákkönyvtár sorozat
292 oldal
920 Ft - előrendelve: 736 Ft
Csak azt tudnám, a Bookline miért sorolta a Mesekönyvek/6-10 éveseknek/Mesegyűjtemények kategóriába???
Lehet, hogy nem szép a borítója, de kit érdekel?
A Libri meg jól eltolta, mert a Liliomfi Szigligeti Ede színműve, bocs.
Share:

2011. november 11., péntek

A nevelőnő

"Néha megalázónak éreztem az életemet, s szégyelltem, hogy ily sok méltatlanságnak behódolok; máskor pedig ostobának tartottam magam, hogy egyáltalán törődöm vele, s attól féltem, szégyenletes módon hiányzik belőlem a keresztény alázatosság és szeretet, amely hosszútűrő, kegyes, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, mindent remél és mindent eltűr. Idővel és türelemmel aztán a dolgok jobbra fordultak; igaz, hogy csak lassan és alig észrevehetően; de fiú tanítványaimtól megszabadultam (s ez maga sem volt csekély előny), s a lányok, mint egyikük esetében már jeleztem, kevésbé voltak szemtelenek, sőt némi becsülésfélét is nyilvánítottak irányomban. "Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a sodrából: ők persze ezzel sem igen törődnek, de jobb nem felingerelni; ha ugyanis jókedvű, akkor szívesen beszélget velük, kedvesen, és néha, a maga módján, szórakoztatóan is viselkedik; természetesen egészen másként, mint mama, de változatosságnak ez is jó. Minden témáról megvan a véleménye, és ehhez szilárdan ragaszkodik - véleménye gyakran nagyon unalmas; ugyanis mindig azon jár az esze, hogy mi a jó és mi a rossz; furcsa tisztelettel viseltetik a vallási dolgok iránt, és érthetetlen módon kedveli a jó embereket."


    Szégyen és gyalázat, de a Brontë nővérek közül eddig csak Emily napjainkig töretlen népszerűségnek örvendő egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket olvastam. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Molyon immáron a sokadik kihívásomként feljelentkeztem a hozzájuk kapcsolódóra. Elsőként Anne ezen rövidke regényére esett a választásom.

    A narrátorunk, Agnes Grey, aki visszaemlékezésként meséli el a történetet. Lelkész édesapjával, édesanyjával és nővérével egy vidéki faluban élnek. Édesapjuk egy napon azonban tönkremegy, így az akkor 18 éves Agnes úgy dönt, hogy családját segítse, elszegődik nevelőnőnek. Bár tapasztalata nincs, bízik benne, hogy boldogulni fog, a kereset egy részét pedig félreteheti a családja számára. Édesanyja le akarja beszélni, Agnes azonban nem enged a negyvennyolcból, igenis meg akarja mutatni, hogy meg tud állni a saját lábán. Tudnunk kell róla, hogy saját magát önállótlannak nevezi, így nem kell magyaráznom a szülői féltést és döntésének súlyát.

 

     Először a Bloomfield családhoz kerül, ahol a gyerekek egyszerűen égetnivalóan rosszak, és ez nem túlzás. Mindent elkövetnek, hogy az őrületbe kergessék Miss Greyt, míg ők közben remekül szórakoznak. A szülők természetesen folyton a gyerekeiket védik, így Agnes továbbáll. Ezután Murray-ékhez kerül, ahol a két lány, Rosalie és Matilda nevelését bízzák rá. Rosalie esze folyamatosan a feltűnősködésen, a bálokon és a környékbeli férfiakon jár, legyen az a szomszédfiú vagy éppen a helyi lelkész, míg Matilda úgy káromkodik, mint egy kocsis. Velük sincs könnyű dolga, miközben megismerkedik a helyiekkel is...

     Bevallom, a regény elején nem kedveltem Agnest. Nem értettem, hogy lehet valaki 18 évesen ennyire nyámnyila, de az évek alatt, amíg nyomon követhetjük az életét, ahogy mondani szokás: kikupálódott.
A Bloomfield gyerekek gonoszsága egyszer kiverte nálam a biztosítékot, úgyhogy örültem, amikor Agnes továbbállt. A Murray kisasszonyok sem nyerték el a szimpátiámat, ellenben a náluk töltött idő alatt kedveltem meg Agnest. Bebizonyította, hogy a sarkára tud állni, ha kell, és nem feledkezik meg másokról sem, amikor segítségre szorulnak.

     Ahogy már írtam, az elején nem kedveltem ezt a leányzót, mégsem tudtam letenni a könyvet, egyszerűen függőséget okozott. Mert őszinte, nincs tele fellengzős mondatokkal, azonban a vallásos neveltetés Agnesre is rányomta bélyegét, így számos bibliai utalással (lásd az idézetemben is: I. Kor. 13.) és idézettel találkozunk. Ezek azonban kizárólag a párhuzamot szemléltetik a bibliai történet és az adott szereplő élethelyzete között, így nem hiszem, hogy hittérítő szándékkal íródtak. (Érdekesség: a református énekeskönyvben a 461. dicséret szövegét Anne Brontë írta.)


     Agnes jellemfejlődését nagyon szerettem és sokszor irigyeltem a türelmét. Egy-két szappanoperába illő érzelmi monológjától eltekintve remek kikapcsolódást nyújtott a regény. Úgyhogy a Brontë-kihívás számomra itt még nem ért véget ;).



Anne Brontë: Agnes Grey   
Eredeti cím: Agnes Grey
Fordította: Gy. Horváth László
262 oldal
Ulpius-ház, 2006
2480 Ft (525 Ft-ért vettem, és külön élmény volt, hogy mire a végére értem, nem esett szét a könyv!) a borító szerintem úgy ronda, ahogy van...
Idén napvilágot látott a Lazi Kiadónál is
(220 oldal, 2400 Ft)
Share: