2010. augusztus 29., vasárnap

Je les veux


A napokban fedeztem fel, hogy az Európa Könyvkiadó újra megjelenteti Robert Merle Francia história sorozatát, méghozzá nem is akárhogy: a 13 kötet gerincén egy-egy festményrészlet található. A teljes sorozat jövő év Karácsonyáig kerül a boltokba. Már nagyon fenem rájuk a fogam. 

Share:

"Életet kaptál; kötelességed [...], hogy találj valami szépséget ebben az életben."


   Évekkel ezelőtt sokszor belefutottam a regénybe, tetszett is, amiket írtak róla a különböző ajánlókban, de valahogy nem éreztem azt, hogy nekem ez kell. Bezzeg most: alig vártam, hogy megérkezzen az e-mail, hogy végre megrendelhetem. Nézegettem, és tudtam, hogy most jött el az idő, hogy elolvassam. Just in Time.

   A regény három részből épül fel, melyek mindegyike 36-36 "fejezetből", pontosabban gyöngyszemből áll. Ez pedig nem más, mint a katolikusok által használt rózsafüzér őse. A füzért dzsapa-malának  nevezik, és a hinduk és a buddhisták használják a mantrájuk ismételgetéséhez. Liz Gilbert is erre alapozza könyvét.

   Liz 32 éves amerikai írónő, férjével éppen a gyerekvállaláshoz érkeznek, amikor rádöbben, hogy ő nem erre vágyik. Éjszakákat tölt a fürdőszoba kövén sírással, míg egy este Istenhez fordul imáiban, ami sorsdöntő fordulatokat indít el. Új szerelmének és a munkájának köszönhetően jut el Indonéziába, ahol egy öreg füvesembertől az alábbi jóslatot kapja:

 "- Magának több szerencséje van az életben, mint másoknak. sokáig fog élni, sok-sok barátja lesz, és rengeteg élménye. Az egész világot bejárja majd. Egy baja van csak: túl sokat aggódik.
[...] Valami alkotó munkát végez, talán művész, és jól megfizetik. Mindig jól megfizetik majd ezért a munkáért. - bőkezű a pénzzel, talán túlságosan is. Még egy gond: egyszer az életében elveszíti majd minden pénzét.Azt hiszem, hamarosan.
[...] - De ne aggódjon - folytatta. - Azután, hogy elveszíti az összes vagyonát, rögtön vissza is kapja. Egyből rendben lesz minden.
[...] - Nemsokára visszatér ide, Bali szigetére. Igen, vissza kell térnie. Itt fog maradni három, talán négy hónapig. A barátom lesz. Az is lehet, itt lakik majd nálam, a családommal. Én gyakorolom majd angolt magával. Soha nem tudok angolt gyakorolni senkivel. Maga jó a szavakkal. Ugye, ez  az alkotó munka, amit csinál, szavakkal függ össze?
 - Így van! - kiáltottam. - Író vagyok! Könyveket írok!
 - Maga egy New York-i könyvíró - ismételte egyetértése jeléül, mintegy megerősítésképpen. - Szóval visszajön Balira, itt lakik majd, és tanít nekem angolt. Én pedig tanítom magát, mindent, amit tudok."

   Mint mindenki, Liz sem érti a jóslatot, azonban hamarosan pont kerül az elhúzódó válása végére, szakít szerelmével és a kiadója előleget ad az új könyvéhez, azaz éppen ehhez. Így megkezdheti új életét, melynek három célországa van: Itália, India és Indonézia.
      Rómába költözik, ahol nyelvet tanul, eszik, élvezi a dolce vitát, új barátokra tesz szert és visszanyeri régi önmagát.
Indiában egy asramban tölti napjait imádkozással, templomsúrolással, majd visszatér Balira a füvesemberhez.

          Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nálam az olasz fejezet lett az abszolút favorit. Tényleg olyan olaszosra sikerült: mozgalmas, vicces és tele van élettel. Jó érzés tudni, hogy nem csak én vagyok szerelmes az olasz nyelvbe, és egy nyelvet azért tanul az ember, mert érdekli, mert tetszik neki és pont. Nem kell megmagyarázni. Természetesen a másik két fejezet - leginkább az indiai - már nyugodtabb volt, ami nem meglepő, hiszen mások a szokások, más a kultúra.

        Tekintsük  a könyvet kulturális és szellemi utazásnak egy nő szemszögéből, aki mindenét elvesztette, de visszatalált. Tudom, ez talán közhelyesen hangzik, de aki az élete során egyetlen lelki válsággal sem találta magát szemben, nem fogja megérteni, számára csak egy valóra vált amerikai álomként fog hatni. Mindenesetre nálam bevált és csak ajánlani tudom.
Kíváncsian várom a filmet is, amit itthon október 14-én mutatnak majd be.


Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek
Fordította: Balázs Laura
464 oldal
Ulpius-ház, 2010
3499 Ft
Kép: Google.hu 
Share:

2010. augusztus 20., péntek

21. századi lányregény



        A krónikus könyvvásárlási mániámnak köszönhető, hogy megvettem ezt a regényt. Ill. köszönöm Csengának, aki rábeszélt a rendelésre. A regénnyel már előtte is szemeztem, mert éppen valami könnyed olvasmányra vágytam.

       Laura Horsley világéletében falta a könyveket és szerkesztő szeretett volna lenni egy kiadónál. Az egyetem után egy könyvesboltban dolgozott, ami azonban hamarosan bezár, így rövid időn belül új munkát kell találnia.

"Laura sokat olvasott. Egyedül élt egy csepp, egyszobás lakásban, a tévéje pedig olyan kicsi és szemcsés volt, hogy csak ritkán nézte. Viszont egyfolytában olvasott: lefekvés előtt, evés, közben, amikor főzött, amíg öltözködött, amíg fogat mosott. Még a zuhany alatt is olvasott volna, ha sikerül kifejlesztenie egy módszert, amitől nem megy teljesen tönkre a könyv. Ahogy a hely, úgy a műfaj sem volt akadály: bármit el tudott olvasni, és ha jó volt, még élvezte is."

         Éppen egy író-olvasó találkozó közepén találkozik Eleonorával, az ügynökkel, aki egy rövid eszmecsere után a lányt bízza meg egy könyvfesztivál megszervezésével. Laura elutazik az első megbeszélésre Fenellához (Eleonora unokahúga), akinél már várnak rá.  A fesztivál valójában egy zenés-könyves összejövetel, azonban a lehetséges támogató (jelen esetben egy milliomos) csak akkor hajlandó pénzt áldozni rá, ha kedvenc írója, Dermot Flynn is részt vesz az eseményen. Mindez nem tűnne lehetetlen feltételnek, azonban Dermot évek óta nem rukkolt elő egyetlen új kötettel sem, ráadásul ír (mármint nemzetiségű) és nem hajlandó kitenni a lábát a falujából. Mellesleg Laurának is ő a kedvence, akit egyetemistaként titkon imádott. Így Laura Monicával (a zenei fesztivál szervezőjével) Írországba utazik, hogy rávegye Dermotöt az utazásra...

       Örülök, hogy az Ulpius most is megtartotta az eredeti borítót, viszont nem értem,  hogy miért van a könyv hátulján plusz 40 oldalnyi könyvrészlet?! Korábban beérték  4-5 könyv fülszövegével. Sajnos - mint a legtöbb új kiadású könyv esetében (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!) - itt is számos nyomdahibával találkoztam (szóköz hiánya, elírás), de ezektől eltekintve jó volt olvasni.
Pluszpont: a borítón az írónő neve és a cím dombornyomású.

   Egy utolsó kukackodás: ha a regény eredeti címe és a magyar fordítás is megegyezik, hol vannak a címben ígért szerelmes levelek? Az 500 oldal során eggyel sem találkoztam, mert a szereplők közül egyik sem írt egymásnak levelet, legfeljebb egy cetlit, sms-t, e-mailt, de egyik sem volt ilyen jellegű.

     Igazi strandolós/utazós könyv, tökéletesen kikapcsol olvasás közben. Egyik este órákon át olvastam, és egyáltalán nem érdekelt, hogy másnap korán kellett kelni. Akkor sem akartam letenni, mert kíváncsian vártam az újabb fejleményeket. Leginkább egy 21. századi lányregénynek nevezném, de az olvasható fajtából. Valószínűleg azért tetszett annyira, mert amikor az ember lánya mindenféle témájú fordításokkal tölti az idejét, egy ilyen kevés IQ-t igénylő történet ki tudja kapcsolni. Elvétve olvasok ilyen műfajú könyveket, mert - nem tudom, miért - előítéletekkel viseltetek irántuk, de most nem bántam meg a választásomat. Bár be kell vallanom, a végét összecsapottnak éreztem.

2014: ma már biztosan nem venném meg a regényt. Akkor jó pillanatban olvastam, de tavaly elcseréltem Daniel Arasse Festménytalányok c. könyvére, és azóta sem vettem mást a kezembe Katie Ffordetól.


Az írónő honlapján olvasható az első fejezet egy részlete.

Katie Fforde: Szerelmes levelek
Fordította: Berki Judit
542 oldal
Ulpius-ház, 2010
3499 Ft
Share:

2010. augusztus 14., szombat

"Én mindig többet akarok."

"- Te tényleg a világ legboldogabb embere vagy a puszta gondolatra, hogy velem tölthetsz egy éjszakát, mirafloresi kisfiú? Csak azért kérdezem, hogy megint mondhass valami olcsó lilaságot, amikkel úgy szeretsz elhalmozni. - Semmi sem tenne boldogabbá - mondtam, és számat a szájára szorítottam. - Évek óta erről álmodom, gerillalány."


   A Szeretem a mostohám után kíváncsi lettem Vargas Llosa más regényeire, amelyek nem a családon belüli belterjességet boncolgatják. (Azért  beszereztem Don Rigobertot is, egyelőre várat még magára.  Itt végre nem egy abnormális család életébe csöppenünk bele, bár különc szereplők itt is akadnak. Vagy nevezzük őket inkább kevésbé hétköznapinak.

Lima Miraflores negyede

  A regény elején Lima Miraflores nevű negyedében éppen ünnepséget tartanak az ötvenes években. Az ekkor tizenöt éves Ricardo beleszeret egy nála néhány évvel fiatalabb, titokzatos chilei kislányba, Lilybe. Hamarosan kiderül, Lily nem az, akinek mondta magát. Ricardo egyetlen álma, hogy álmai városában, Párizsban élhessen.

    Eltelik néhány év, és Ricardoval a fények városában találkozunk. Itt ismét találkozik a rossz kislánnyal, aki most Arlette-ként mutatkozik be, de útjaik ismét csak elválnak.
Ricardo az UNESCO-nál kap különböző megbízásokat, majd a francia és az angol mellé, elkezd oroszul tanulni. Hamarosan ismét belép az életébe a rossz kislány, immár férjes asszonyként.

   A regény kettejük se vele, se nélküle kapcsolatát boncolgatja, miközben eltelik negyven év, Peru jelentősen átalakul, ezért Ricardo csak nagyon ritkán utazik vissza szülőföldjére. A rossz kislány újabb férfiakat hálóz be, Ricardo újabb barátokkal találkozik, miközben az ő élete is folyamatosan megváltozik: utazik, de minden út magában rejti a viszontlátás lehetőségét...

     Ricardo egyszerű életre vágyik, míg a rossz kislány nem:
"Milyen naiv vagy, milyen álmodozó - szótagolta, kihívó csillogással a szemében. - Te nem ismersz engem. Én csak olyan férfi mellett maradnék meg örökre, aki nagyon, nagyon gazdag és hatalmas. sajnos te sohasem leszel ilyen. 
          - És ha nem a pénz volna a boldogság, rossz kislány?
          - Nem tudom és nem is érdekel, hogy mi a boldogság, Ricardito. De abban biztos vagyok, hogy nem  az a romantikus, csöpögős valami, ami neked. A pénz biztonságot ad, megvéd, engedi, hogy fenékig kiélvezd az életet, anélkül, hogy aggódnod kellene a holnap miatt. Az egyetlen boldogság, amit meg lehet fogni.
Tovább nézett azzal a hideg tekintettel a szemében, ami néha furcsán élessé vált, és mintha megfagyasztotta volna az életet maga körül.
         - Te jó ember vagy, de van egy szörnyű nagy hibád: hogy nincs benned ambíció. Beéred azzal, amit elértél, ugye? De hát ez még semmi, jó kisfiú. Ezért nem lehetek a feleséged. Én sohasem leszek elégedett azzal, amim van. Én mindig többet akarok."
 

     Bevallom, néhány oldalt unalmasnak találtam az Arquimedes, a hullámtörőgát-építő c. fejezetben, azonban pár oldallal később nagy felfedezés várt rám...

     Vargas Llosa minden fejezetben tartogatott egy-egy meglepő fordulatot, úgyhogy nem panaszkodhatom, mert az előzőt leszámítva, nem unatkoztam olvasás közben. A rossz kislány kalandjait pedig nem kívánom senkinek sem.

     A rossz kislány csínytevései egy fordulatos, izgalmas, remek könyv. Aki még nem ismeri a szerzőt, első olvasmánynak ajánlom tőle, mert biztosan el tudja dönteni, szeretne-e más műveivel is megismerkedni. Valószínűleg igen.

U.i.: egy érdekes megjegyzés: Ricardo a rossz kislány ádámcsutkáját említi egyszer. Mióta van a nőknek ádámcsutkájuk?


Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései
Eredeti cím: Travesuras de la nińa mala
Fordította: Szőnyi Ferenc
448 oldal
Európa Kiadó, 2007
2800 Ft
Share:

2010. augusztus 5., csütörtök

"Minél közelebb vagy a mennyországhoz, annál váratlanabb és gyorsabb a zuhanásod."

      Ha reneszánszról van szó egy könyvben, Itáliában játszódik és festmények is vannak benne, akkor nálam már nyert. Legalábbis a témaválasztás.Örök hála Szaniknak, aki felhívta a figyelmemet az írónőre. ;)

      Az előhangban a szomorú Isabellával találkozunk, aki húga síremlékénél ül 1506-ban. De ne szaladjunk így előre.

   A regény az Este nővérek, itáliai quattrocento utolsó és a cinquecento első éveit, ill. Leonardo munkásságát helyezi a középpontba. 1490-ben a  ferrarai d'Este család két lánya: a 15 éves Isabella és a 14 éves Beatrice, az idősebb nővér vőlegényével lovagol. Hamarosan Isabella Francesco Gonzaga , mantovai márki felesége lesz, míg Beatrice-t a milánói herceg, a Mórként ismert Lodovico Sforza  jegyzi el. A két házasság a családok itáliai uralmát hivatott erősíteni. A két testvér tűz és víz: Isabella finom, művelt, amolyan igazi reneszánsz hölgy, míg Beatrice vad, imád lovagolni és vadászni, a művészetek pedig hidegen hagyják. az esküvő után Isabella boldogan él Mantovában; míg húga kénytelen szembesülni azzal, hogy férje továbbra sem hajlandó megválni korábbi szeretőjétől, Cecilia Galleranitól, akit a Mór udvarában tevékenykedő Leonardo a Hermelines hölgy c. képén örökített meg.





       Isabella (jobbra lent), aki a művészetek nagy mecénásává válik, mindenképpen szeretné magát megörökíttetni az utókor számára a Magistroval. Egyetlen gond van: a mester évekig dolgozik egy-egy művén, amelyeket akkor sem fejez be, ill. Milánóból nem mehet el egyszerűen Ferrarába. Egy reneszánsz kori művész élete sem piskóta. A megbízók folyamatosan siettetik, legyen szó a milánói hercegről vagy a dominikánus rend apátjáról.
Lodovico politikai hovatartozása pedig finoman szólva is kétessé válik, nem beszélve az újonnan felbukkanó szeretőjéről...
"Fogadják a figyelmeztetést azok, akik magasra jutottak, és emlékezzenek, hogy amikor Fortuna kerekén a csúcsra jutnak, bármikor a földre kerülhetnek. Minél közelebb vagy a mennyországhoz, annál váratlanabb és gyorsabb a zuhanásod."
     Karen Essex hosszasan tanulmányozta a kort, mielőtt megírta volna a regényt. Külön tetszett, hogy a végén egy kis részt szentelt a szereplők további sorsának bemutatására. Plusz pozitívum, hogy a fejezetek címei olaszul voltak (magyarul zárójelben), amelyek a tarot kártya egy-egy lapjára utalnak. A rengeteg műalkotás pedig csak még élvezetesebbé tette az olvasást.

Egy kis ízelítő Leonardo munkásságából, számos képe a könyvben is említésre kerül ;).






Karen Essex: Leonardo hattyúi
Fordította: Pálfalvi Ilona
448 oldal
General Press Kiadó, 2006
2600 Ft
Képek: Google.hu
Share: