2010. július 26., hétfő

Egy angol író, olasz ételek, kultúra és történelem

Frances Mayes könyvei után kíváncsian vettem kezembe a regényt, amelyben William Black 2001 és 2002 között arra vállalkozik, hogy felkutassa olasz szálait Itáliában, miközben bejárja az országot és végigkóstolja az ismert és kevésbé ismert ételeket.

    A nagyobb városok (Torino, Pisa, Róma) mellett eljutunk a szigetekre is (pl.: Szicília és Szardínia), mialatt receptgyűjteményünk, kulturális és történelmi ismereteink egyaránt gyarapodnak.
Bevallom, számos olyan étellel találkoztam,a mit biztosan nem kóstolnék meg soha. Ilyen a szamár és a nyúl, amelyek szerintem nem az asztalra való állatok.

       A halászat és sajtkészítés, ill. a nyúlfőzés fortélyait leszámítva nagyon tetszett a regény. Néha talán egy csipetnyit sok volt az egy fejezetre jutó történelmi szál, azonban nem vált káromra. :) Willliam Black sok-sok humorral és szeretettel mutatja Olaszországot, főleg a címadó fejezetben.

        Hogy miért éri meg elolvasni? Mert többek között megtudhatjuk, ki találta fel a száraztésztát, hogy nemcsak Sienaban rendezik meg a Paliot és melyek az ősi rivális toszkán városok.
Egy szó, mint száz: Buon appetito e leggere!

"Pont nekem való csaj volt. Bölcs, merész, jóval hetven fölött. Mindig ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy néhány órácskára vagy napra leüljek az ilyen emberek mellé, egészen addig, amíg minden bölcsességüket és tudásukat magamba nem szívhatom, és felvilágosultan, közéjük tartozóként nem állhatok fel.
   - Buon giorno. Ezt nézze meg - intett magához. Láthatta, hogy szörnyen kíváncsi vagyok, és a pult alól előrántott egy szatyrot. - Olivi di Gaeta!"

Itáliás szalvéta, bár a cappuccino névelője "il", csak nem akartam belerondítani



William Black: Al dente - Gasztronómiai kalandozások Itáliában
Fordította: Stefanovits Péter, Szilágyi Zsófia
és Zelki János
376 oldal
Tericum Kiadó, 2009
3170 Ft

2010. július 22., csütörtök

Egy újabb díj :)

Nagyon szépen köszönöm Nimának a díjat és természetesen Szaniknak is, akitől egy üzenetben kaptam ;).

Szabályok:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

A 7 kiválasztottam: Marcipánördög, Zakkant, Meseanyu, Ildy, Niki, Fukszia és Vivóca.

A 7 dolog, amit tudni kell rólam:
1. Súlyos italomániában szenvedek, ezért is tanulom most a nyelvet.
2. Allergiás vagyok arra, amikor az sms/e-mail/üzenet küldője nem képes legalább annyit írni, hogy: szia.
3. Egy csomó könyvesboltban már messziről megismernek (ez azért is jó, mert nem loholnak a nyomomban és nem hiszik azt, hogy lopok).
4.Mostanában fedeztem fel, hogy az antikváriumi kirakodók is milyen jók.
5.Gyerekkorom óta a kék a kedvenc színem, aztán ehhez jött még a piros.
6.Utálom, amikor a buszon betolakodnak az intim szférámba, miközben azt lesik, mit csinálok. Legtöbbször olvasok vagy fordítok.
7. A firenzei programom (mert egyszer úgyis elmegyek): nyitáskor le kell tenni az Uffizi előtt és záráskor értem kell jönni.Ezt minimum 3 napon át kell  ismételni. :)

2010. július 21., szerda

10+1 könyv, amit szerintem el kell olvasnod :)

Meseanyutól kaptam a felkérést, hogy ajánljak 10 könyvet, amit már olvastam és ajánlanék. Meg kell neveznem 5 bloggert (jelen esetben bloggerinát:)), akiknek kíváncsi vagyok a véleményére a könyvekkel kapcsolatban.

Hivatalos szabályok:
"írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást!"

Íme az én tízes listám:
1. Szabó Magda: Abigél                                                                                 
2. Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap
3. Joanne Harris: Csokoládé
4. Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején
5. Chorderlos De Laclos: Veszedelmes viszonyok
6. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
7. Jane Austen: Büszkeség és balítélet (ezt szerintem sokan olvasták már :))
8. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
9. Robert Merle: Védett férfiak
10. Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
+1: Karen Essex: Leonardo hattyúi 

A kiválasztottaim: Szanik, Marcipánördög, Ildy, Zakkant és Jane Eyre.



2010. júliusa nem most volt és az eltelt közel öt év alatt sikerült néhány számomra fontos könyvet elolvasni, és mivel elég népszerű ez a bejegyzés, így készítek egy 2015. márciusi listát:

1. Émile Zola: Hölgyek öröme
2. José Saramago: Vakság
3. Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
4. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
5. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
6. Alberto Moravia: Egy asszony meg a lánya
7. Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül - Durrelltől mindenképpen szerettem volna valamit, és ez a mesekönyve úgy érzem, tökéletes választás
8. Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus - Az öreg hölgy látogatása
9. Isabel Allende: Kísértetház
10. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
+1.  Varga-Körtvélyes Zsuzsanna Radnay-trilógiája - ez rögtön három könyv is, de aki elolvassa az elsőt, olvasni akarja a többit is.

Azért a korábbiról megtartanám a Védett férfiakat és a Szerelem a kolera idejént, ha lehetne bővíteni és újként Csehovnak, Tennessee Williamsnek, Luigi Pirandellónak és Anna Gavaldának is itt lenne a helye.

2010. július 15., csütörtök

"Sose késő semmi."



   Aki nem olvasott még Márquezt, bátran kézbe veheti ezt a rövid könyvecskét, hogy belekóstoljon a kolumbiai író stílusába.

   Egy októberi reggelen az ezredes úr szokásához híven kávéval kezdi a napot. Aznap éppen temetés lesz a faluban, ahová ő is elmegy, míg asztmás felesége otthon lábadozik. Januárban veszítették el a fiukat egy kakasviadal miatt, azóta a harci kakassal hármasban élik szegényes kis életüket.
A péntek azonban különleges nap az ezredes számára: aznap érkezik a posta, és talán éppen most jön a várva várt levelük...

Az ezredes hetente vár, míg a felesége már nem remél semmit, kilátástalannak látja napjaikat.  Míg a kakas főszereplővé válik a falu életében...

A rajongók pedig most sem fognak csalódni, ugyanis a kisregény hatalmas csattanóval zárul. Plusz néhányszor szóba kerül Aureliano Buendía is ;). Megjegyzem, azért ez még nem az igazi Márquez.

"– Az ábránd nem ennivaló – mondta az asszony.
– Nem ennivaló, de táplál – vágott vissza az ezredes."

Gabriel Garcia Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
Fordította: Hargitai György
80 oldal
Magvető Kiadó, 2004
1590 Ft

2010. július 8., csütörtök

A Boleyn déjà vu

"A főasztalra nézek, ott ül a király, óriási monstrumként terpeszkedik a trónján. Két kézzel tömi a száját éppen, soha nem láttam még ilyen kövér férfit: dagadt a válla, a nyaka vaskos, mint egy ököré, a vonásait elnyeli az arcán duzzadó háj, az ujjai, mint megannyi püffedt hurka."


    Kíváncsian vártam a folytatást, ami felemás érzéseket váltott ki belőlem. 
   1539 júliusában  folytatódik a történet. Jane Boleyn vidéken szövögeti terveit arról, hogyan térhetne vissza az udvarba, Anna hercegnő Klevében ül modellt húgával ifj. Hans Holbeinnek, aki VIII. Henrik megrendelésére festi meg portréikat, ugyanekkor Howard Katalin nagyanyjával él vidéken.

A másik Boleyn lányban megismert cselszövő Howard nagybácsi visszahívja az udvarba Jane-t, majd Katalint. VIII. Henrik pedig Annát választja negyedik feleségéül. (Harmadik felesége, Jane Seymour gyermekágyban halt meg.)


Klevei Anna
   A leendő királyné hamarosan meg is érkezik Angliába, amit kitörésként él meg családja fojtogató légköréből. A házasság megköttetik, az angolok örömmel köszöntik Annát, Jane Boleyn azonnal az új királyné bizalmába férkőzik, míg Katalin a már említett nagybácsi mesterkedésének köszönhetően belecsöppen az udvarhölgyek világába. Azonban az új házasság nem úgy sikerül, ahogyan Henrik remélte: Anna hatalmas "bakit" követ el a király ellen, ami megpecsételi sorsát... Henrik már azon töri tanácsnokaival a fejét, hogyan szabadulhatna meg ifjú nejétől, miközben szemet vet Katalinra.

   Nem árulok el nagy titkot: Anna épen megússza a válást, Henrik pedig feleségül veszi az ő tövis nélküli rózsáját. Csakhogy a király felett is eljárt az idő, az új királyné pedig nagyon fiatal...

   Anna egyszerű nő, aki mindvégig szívén viseli új hazája népének sorsát a válás után is. Jane Boleyn ugyanolyan számító, ahogyan már az első részben megismerhettük. Nagybátyjával bármilyen aljasságra képes a család pozíciójának megszilárdítása érdekében. Katalin a regényben sokkal fiatalabb, mint a valóságban volt, eleinte sokat nevettem az oktondiságán. A későbbiekben viszont az agyamra ment a hencegésével, amikor minden róla szóló részt azzal indított, hogy mije is van...
   A számomra mindig is antipatikus Jane-nél igencsak megcsapott a déjà vu érzése, ugyanis folyamatosan az ő hőn szeretett George-ával jött elő, akit éppen ő juttatott a vérpadra... Késő bánat.

Catherine Howard

   Tetszett a regény, de szerintem nem érte el az első rész színvonalát. Túl sok volt a déjà vu, mindenki a múlttal hozakodott elő. Az írónő a könyv végén megemlíti, hogy Katalin a valóságban nem volt olyan buta, mint a regényben. Ezt már sose tudjuk meg, mindenesetre iszonyatosan együgyűnek állította be, aki még a halála előtt is felülmúlja az addigi "aranyköpéseit".
VIII. Henrik kegyetlenségére egyszerűen nem találok szavakat. Egy komplett pszichiátriai esettanulmányt lehetne róla írni.

   Mindenesetre kíváncsi vagyok a harmadik kötetre, hogyan alakul a Tudorok élete a könyörtelen Henrik halála után. Bár egyelőre elég volt a kivégzésekből.


Philippa Gregory: A Boleyn örökség
Eredeti cím: The Boleyn Inheritance
Fordította: Megyeri Andrea
546 oldal
Palatinus Kiadó, 2008
3900 Ft
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...