Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2010

Titkok a múltból

"Máris jó pár motort támasztottak a gyorsbüfé oldalának, és benzin bűze keveredett a sülő olajéval és a sörével. Egy sörtehajú és átszúrt orrú fiatal lány pimaszul nézett rá, amikor a pulthoz vonultam, majd közvetlen előtte a pultra könyökölt, és kis híján képen törölt.
- Várjon a sorára, mémére! - vetette oda talpraesetten, rágóval teli szájjal. - Nem látja, hogy sokan vannak maga előtt?
- Á, szóval maga is ezt teszi, édesem? - vágtam vissza. - Azt hittem strichel.
Tátott szájjal bámult rám, én pedig vissza sem pillantva elfurakodtam mellette. Bármi mást is tett, Mirabelle Dartigen keresetlen őszinteségre nevelte a gyerekeit."


     Majdnem eltelt egy fél év, és rádöbbentem, idén még nem olvastam semmit Joanne Harristől. Tavaly nagy boldogan megvettem ezt a könyvét  is, ugyanis már akkoriban is nehezen volt beszerezhető.

     A regény érdekessége, hogy egyedül Framboise a "mesélő". Sok-sok év után tér vissza Les Laveuses-ba, gyermekkora színhelyére, ahol annak ide…

" - Úgy érzem, már ezer éve itt vagyok."

Amikor megláttam ezt a könyvet az interneten, tudtam, hogy nekem kell. Hetekig vártam, hogy előjegyeztethessem, a héten naponta jártam a könyvesboltot, hogy megjött-e már. Aztán csütörtökön a raktárban várta, hogy a táskámba vándoroljon, és hazafele a buszon hozzá is kezdtem. 

1861. március 21-e különös nap volt egy dél-olaszországi kis falu, Grottole életében. Különös, sárga színű folyadék csöpög le a falakon az utcára, amiről kiderül, nem más, mint olívaolaj. A különös csoda közben megszületik don Francesco Falcone hetedik gyermeke, egy fiú. E népes család története elevenedik meg a regény lapjain, miközben elérkezünk 1989-ig, a Berlini Fal leomlásáig. A közben eltelt majdnem 130 év folyamán bepillantást nyerünk az olasz történelem fontosabb eseményeibe (Olaszország egyesítése, háború, fasizmus, kommunizmus), megismerjük, hogyan hatottak a Falcone család és a grottoleiek életére.


   A fülszöveg becsapós, ugyanis a történetet nem Gioia meséli el, hanem az írónő. Nem is értem, mi…

"Nem magánemberek vagyunk, hanem Boleyn lányok."

"Nem magánemberek vagyunk, hanem Boleyn lányok. Megszabják, hogy mit tegyünk, és nekünk engedelmeskednünk kell."

    A filmet már kétszer is láttam, úgyhogy kíváncsian vettem kezembe a könyvet, mert tudtam, hogy egy több mint 700 oldalas könyvet nem lehet mindenestül megjeleníteni a vásznon.

    1521 tavaszán ismerkedünk meg a Boleyn családdal: Mary ekkor 13 éves és már férjnél van, a 14 éves Anna Franciaországban nevelkedik, bátyjuk, George pedig a királyi udvarba szeretne bejutni. A testvérek nagybátyja egy célt tűz ki: az egyik lánynak mindenképpen meg kell hódítania a királyt, hogy biztosítva legyen a család befolyása az udvarban.

    Mary hamarosan elnyeri a király kegyeit, aki ekkoriban Aragóniai Katalin férje, azonban még nem született meg a hőn áhított trónörökös, "csak" egy lány. Mary sikere közben megérkezik gyönyörű nővére, Anna, akinek becsvágya vetekszik a nagybátyjáéval. Azonnal eltökéli, hogy királynő lesz. De hosszú az út a trónig, hiszen meg kell s…

"... mintha egész életünk a temető körül forogna."

1901. január elsején, a századforduló első napján ismerkedünk meg a Coleman és a Waterhouse családdal, és 1910. májusában köszönünk el tőlük.
1901. januárjában hosszú uralkodás után meghal Viktória királynő, így a két család a temetőben találkozik. Mindkét család ötéves kislánya (Maude Coleman és Lavinia Waterhouse) barátságot köt a sírok közt egymással, és az egyik sírásó hasonló korú fiával, Simonnal.
Waterhouse-ék konzervatívak, míg Kitty Coleman a századfordulóban és az uralkodóváltásban valami új kezdetét érzi.


     A két család hamarosan szomszédságba kerül, így a lányok immár nemcsak a temetőben játszhatnak együtt. Lavinia érzékeny, szép, imád a középpontban lenni (ennek oka a három évvel fiatalabb húga), míg Maude egyke és leginkább a csillagászat érdekli.


Az évek múlásával a kislányokból kamaszlányok válnak, de a legnagyobb változást a szüffrazsettek hozzák az életükbe. Kitty Coleman véletlenül csöppen közéjük, és az egyik legnagyobb aktivista válik belőle. Részt vesz a …

Szappanopera a XIX. században

Nagy akarásnak nyögés lett a vége, pedig a Meggyőző érvek kivételével már minden regényét olvastam Jane Austen-nak. Valahogy A mansfieldi kastély nem nekem íródott. Leginkább egy szappanopera olvasójának éreztem magam.

A kellékek:
szegény rokonok (nagynéni, testvér, unokahúg),
egy gazdag család,
egy gazdag udvarló,
ármánykodás,
egy félresikerült házasság,
a rokonszerelem,
a gonoszok meglakolása és a jók diadala. Elvégre minden latin-amerikai sorozatban kiderül, hogy a szerelmesek valójában rokonok, bár itt már eleve tudják (elvégre a XIX. századi Angliában vagyunk), de ez a lényegen nem változtat.


   Az elején a szokás bemutatással indula történet: a három Ward nővér férjhez megy, így lesz belőlük: Lady Bertram, Price-né és Norrisné. Előbbi kettőnek gyerekeik születnek, míg utóbbi leginkább a takarékoskodásnak és a Bertram nővérek kényeztetésének szenteli magát. A Price család egyre csak gyarapodik, ezért legnagyobb lányukat, Fanny-t Bertramékhoz küldik 9-10 évesen. A megérkezés utá…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...