2010. április 27., kedd

Mézescsók Cerberusnak

"Úgy kaptunk egymástól versidézetet, regényből kiragadott sorokat, egy dallam töredékét vagy egy képmellékletet, mint más helyen a bonbont, s úgy is fogadtuk, az átélt szépség tudatával."


    A könyv címén felbuzdulva boldogan vittem a pénztárhoz. Aztán a Molyon és belelapozva szembesültem vele, hogy novellákkal van dolgom. A cím alapján mitológiai tárgyú írásokra számítottam. Mindig is szerettem a témát, és a négy év latin tanulás során sikerült is belemélyedni. Átfutottam a fülszöveget, majd elkezdtem olvasni a novellákat, és rögtön szembesültem azzal, ez nem az, amit vártam. Sokkal jobb.
   Szabó Magda ebben a kötetében (is) állít emléket a családjának, rokonainak, ismerőseinek. Őszintén vall gyerekkori élményeiről, melyek hol megnevetettek, hol elszomorítottak, hol elgondolkodtatnak. De biztos vagyok benne, nem vagyok egyedül azzal, hogy egy-egy történet eszembe juttatott egyet-mást a saját gyerekkoromból.
 A novellák másik csoportjában visszaköszön a mitológia, így mégsem reklamálhatok a hiánya miatt.

    Néhány novellához szükség van (szerintem) egy bizonyos hangulatra, másokat bármikor olvashatjuk. Nem egy estémet tették szebbé.

Egy szó, mint száz: remek gyűjtemény, érdemes elolvasni :).

Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
248 oldal
Európa kiadó, 2002
2300 Ft

2010. április 26., hétfő

Számháború, avagy tényleg sose halunk meg

                         Ezúton köszönöm a már említett barátnőm hozzászólását, mert az 501-gyel kezdődő könyveket nem hoztam szóba, nem beszélve az 1000-esekről és a 303 magyarról. Ráadásul a korábbi bejegyzésemben a hiányzó 901 könyv árának kalkulásakor kimaradt az 1001 könyv... 9999 Ft-os ára. Ehhez jön még hozzá az alábbi összeállítás. Megjegyzem, az 1000-es könyvekben nincs benne, hogy okvetlenül látnunk kell mielőtt meghalunk, ill. az 501-es sorozat is humánus, mert csak kihagyhatatlannak titulálja a bemutatott személyeket és filmeket. Ezek szerint őket a túlvilágon is nézhetjük/láthatjuk/hallgathatjuk.

Gondolom, az 1001 sorozaton felbuzdulva született meg 1-2 okos magyar agyában a gondolat, hogy: "legyen már magyarosban is ilyen". Bevallom, még nem kukkantottam bele a 4 részes magyar változatba, de kíváncsi vagyok, a kedves szerkesztők közül ki olvasta, hallgatta és látta mind a 303 regényt, albumot, filmet és színészt.



Másik kérdés: ha megveszem sok ezer forintokért ezeket a könyveket, akkor nyugodt lehetek? Már mindent és mindenkit láttam és hallottam, aki/ami számít? Műveltnek és okosnak mondhatom magam? Ha ezekre a könyvekre hallgat valaki, miután mindegyik kérésének eleget tett, utána nincs más dolga, mint várni a halált? Ha mindent el akarunk olvasni, meg akarunk nézni és hallgatni, nem kell mást tennünk, mint kitartatnunk magunkat valakivel, aki biztosítja hozzá az anyagiakat, és így már időnk is biztosan lesz mindenre. Az én életem valahogy nem ilyen, úgyhogy ne is várjátok, hogy mind az 1001 külföldi és 303 magyar regényről beszámoljak. Talán majd a következő életemben ;).

2010. április 25., vasárnap

Családi titkok

A BEJEGYZÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!!! 

A könyv megjelenésekor olvastam róla, és azonnal felkeltette a figyelmemet. Tavaly megvettem és most végre a kezem ügyébe került. De sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogom várni a végét, és nem pozitív értelemben.

    Margaret Lea édesapja egy antikvárium tulajdonosa, ahol a lány is rendszeresen besegít a munkában. Délelőtt a könyveket rendezgetik, délután olvasnak. Margaret emellett életrajzokat ír. Egy napon levelet kap Vida Wintertől, a híres írónőtől, aki felkéri az életrajza megírására. Miss Lea meglepődik a kérésen, hiszen nem ismeri az írónő regényeit (ő ugyanis a klasszikusok híve). Lakása a bolt fölött található, így aznap este a vitrinben, a féltve őrzött ritkaságok között rábukkan a nő egyik könyvére. Magával viszi a lakásába és reggel azon veszi észre magát, hogy egész éjjel le sem hunyta a szemét, annyira magával ragadta. Így hát vonatra száll és elindul a titokzatos írónőhöz.

    Vida Winter, ha az életéről kérdezték, mindig más-más történettel állt elő. Ezek a történetek persze a saját fantáziájának szüleményei, de valamiért most mégis őszinte szeretne lenni. Elkezd hát mesélni különös családjáról...

Ez a különleges család inkább beteges, sőt perverz.
"Van-e annál szomorúbb dolog, mint amikor az agy nem tud megfelelően funkcionálni?"
      Elvégre a normális családokban a fiútestvér nem  karcolja bele a csontjába a húga nevét. Legalábbis nem találkoztam még ilyennel. Később kiderül, hogy az egész társaság orvosi eset.

    Olvastam a könyvet és nem éreztem azt, hogy "hú, milyen jó". Pedig annyian magasztalták, hogy nem tudták letenni. Nekem ez könnyen ment. Sikerült átrágni magam a felén, de aztán vissza is került a helyére a polcon.
Aztán mégis elővettem, esténként egy-egy részt elolvastam belőle. Most hétvégén viszont "kivégeztem".

    Számomra már Margaret kisasszony személye is érdekesnek mondható. Nem mondanám, hogy antipatikus, inkább a  furcsa jelző illik rá. Ahogy számoltam, kb.: 35 éves, még a szüleivel él, ceruzával ír és kakaót iszik. Miss Winter mégis őt választja életrajzírójának, bár a döntésének különleges oka van.

   Ellenben Miss Winter sem semmi. Egy titokzatos vénkisasszony, aki a világtól elszigetelve él (mármint messze a várostól, falutól), mellesleg sikeres író. Mindenki ismeri és mégsem ismeri senki. A regény végére kiderül, az ő életútja sem volt egyszerű.

    Talán utoljára negyedikben vártam ennyire könyv végét, amikor is Gorkijtól kellett elolvasnom az Éjjeli menedékhelyet. Lehet, hogy egy nagyon szuper olvasmány, engem mégsem sikerült meggyőznie. Gótikus regény? Tudtommal az a műfaj a XIX. században volt népszerű, és volt szerencsém gótikus regényt olvasni, itt mégsem éreztem azt a hangulatot.

  Ha röviden kellene értékelnem: ez egy nem hétköznapi család szappanoperába illő története, amit egy kakaófüggő, 35 év körüli vénlány bogoz ki.


Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
Eredeti cím: The Thirteenth Tale
Fordította: Szaffkó Péter
456 oldal
Partvonal Kiadó, 2006
3499 Ft

2010. április 23., péntek

Sose halunk meg :)



 Kedves barátnőmmel rendszeresen besenderedünk egy-egy könyvesboltba, ill. a szokásos buszunkra várva a kirakatot bambulázzuk.
Kedvenc könyvünk az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz lett, ami rendszerint farkasszemet néz velünk a buszmegállóban. De ez semmi, ugyanis több testvére is van: filmes, albumos és utazós változatban is létezik. A könyv morbid címén filozofálva arra jutottunk, ha elolvassuk mind az 1001 könyvet, akkor ezek szerint nyugodt lelkiismerettel halhatunk meg. De mi van, ha következő nap vagy hazafelé elüt a villamos/busz, akkor nem halhatunk meg, mert még mondjuk 999 könyvet nem olvastunk el?
Mi van azokkal a könyvekkel, amiket évek óta nem adtak ki, és esetleg nincs idő elmenni érte a könyvtárba?

Mivel azt szokták mondani, hogy mindenki magából indul ki, ezért én is ezt teszem: rólam tudni kell, hogy megrögzött könyvvásárló vagyok, annak idején szinte minden kötelezőt megvettünk, mert akkor olvastam amikor akartam és biztosan nem volt összefirkálva a könyv. Hála a Wikipedianak, a lista megtalálható az oldalukon, és ahogy elnézegettem, nekem megvan belőle jelenleg 58, ha minden igaz. Már csak 943-at kell megvennem. Ha egy könyv átlagosan 2500 Ft, akkor 943 x 2500 = 2 357 500 Ft-ba kerül a beszerzésük. De honnan lesz nekem 2,35 millió Ft-om? Sem a mindenkori pénzügyminiszter, sem az MNB, sem az IMF vagy az IBRD (= Világbank) elnöke nem rokonom, és hiába van egy rakás törzsvásárlókártyám, a boltok ingyen nekem sem adnak egyetlen könyvet se.

Viszont olyan könyvek is szerepelnek a  listán, amikről az életben nem hallottam (mea culpa) és magyarul meg sem jelentek. Ilyenkor mi a teendő? Külföldi rendelés plusz sok-sok € szállítási költséggel megspékelve.

De tételezzük fel, hogy elolvasom az 1001 könyvet. Aztán meghallgatom az 1001 albumot, megnézem az 1001 filmet. Az 1001 hely felkeresése már kicsit költségesebb és időigényesebb. Magyarul: hogy mindezt egy átlag földi halandó teljesítse, kevés hozzá egy élet, ergo sose halunk meg :).

A könyv egyébként első látásra lexikonnak tűnik: jól megtermett és  súlyos egyéniség. Nem beszélve a 9999 Ft-os bolti áráról... A listát irodalomkritikusok állították össze, úgyhogy nem biztos, hogy megegyezik az ízlésük az olvasókéval. Annak idején sok kötelezőn végigrágtam magam, de sose szerettem kényszerből olvasni. Ráadásul a boltban látott remekmű 2008-as kiadás, ma már 2010-et írunk. Kemény 1,5-2 éve nem frissült! Ha meg is venném majdnem 10 000 Ft-ért, és jövőre újra kiadják, akkor mi lesz? Megint vegyem meg 10 000 vagy 11 000 Ft-ért? Mivel évente újabb könyvek százai jelennek meg, a frissített kiadásban már 1111 könyv címe szerepel majd, vagy az eddigiek közül kerül 1-2 lapátra? Mi van, ha éppen az egyik kedvencemet veszik ki? De úgyis mindegy, elvégre mire az újabb 1001 vagy akárhány könyvet elolvasom, lehet, öregebb leszek Matuzsálemnél is :), mert mellette olyanokat is leveszek a polcról, amelyek csak az én Listámon szerepelnek.

2010. április 13., kedd

Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

"És odaálltak a köszörűkő elé, ahogy máskor: Pedro tartotta a két kést, és felváltva a köszörűkőhöz nyomta, Pablo meg a  fogantyút forgatta. Közben a többi hentessel a fényes lakodalomról beszéltek. Néhányan szóvá tették, hogy elmaradt a kollégáknak kijáró kóstoló a süteményből, mire a Vicario testvérek megígérték, hogy nemsokára  megkapják. Végül felsivíttatták a késeket a köszörűkövön, és Pablo a lámpa elé tartotta a magáét, hogy jobban látszódjék a penge csillogása:
    - Most megyünk, és megöljük Santiago Nasart - mondta."

Február, hétfői nap. Míg a lakosság az előző hétvégi lakodalom után józanodik, miközben a püspök hajójának érkezésére vár a kikötőben, egy ikerpár gyilkosságot tervez. Csak ezen gyilkosság árán menthető meg a család becsülete, Santiago Nasarnak meg kell halnia.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az előző év augusztusában egy ismeretlen férfi érkezik a településre.
"Aznap, amikor megérkezett, este a moziban azt mondta valakinek, hogy vasútépítő mérnök, és arról beszélt, hogy ideje lenne már megépíteni a vasutat a tengerparttól a szárazföld belseje felé: ezzel elkerülnénk azt, hogy ki legyünk szolgáltatva a folyó szeszélyeinek."
    Az ismeretlen férfi, Bayardo San Roman, akit azonnal rabul ejt Angela Vicario szépsége. A Vicario család áldását adja a házasságra. Amolyan hét országra szóló lakodalmat csapnak, azonban az örömbe üröm keveredik, amikor az ifjú férj bekopogtat a szülői házba a feleségével, mondván, hogy az újdonsült asszony már nem szűz. "Tettesnek" Santiago Nasart nyilvánítja, így bátyjai azonnal elkezdik tervezni a megtorlást. A piacon szemtanúk láttára élesítik késeiket, miközben közlik velük, mire is készülnek....




    Márquez ezen krónikája híven tükrözi az emberi butaságot és pletyka gyors terjedését.

   Rövidségének és írójának köszönhetően letehetetlen. Gyengébb idegzetűeknek és evés közben olvasóknak nem ajánlom a gyilkosság részleteinek olvasását, bár aki olvasott már Márqueztől bármit, ezt természetesnek veszi. Mindenesetre már másodszor olvastam a könyvet.


Gabriel Garcia Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Eredeti cím: Crónica de una muerte anunciada
Fordította: Székács Vera
118 oldal
Magvető Kiadó, 2009
2290 Ft
Kép: Google.hu

2010. április 11., vasárnap

Kisvárosi gyilkosság

  Jerry Burton súlyos balesete után, orvosa tanácsára húgával, Joanna-val vidékre költözik.
"Ezért mondom, hogy menjen vidékre, béreljen házat, merüljön bele a helyi politikába, a helyi botrányokba, a falusi pletykákba. Legyen minél kíváncsibb a szomszédok dolgai iránt, minden butaságba üsse bele az orrát. Ha szabad javasolnom, olyan környéket válasszon, ahol nincsenek ismerősei."

   Végül Lymstock mellett döntenek.  A városka lakosai rögtön meg is látogatják őket, így Burtonék számos ismerősre tesznek szert.
" - Kicsit olyan, mint a "Boldog Család", nem? - mormolta Joanna. - Jogosné, az ügyvéd felesége, Dózis kisasszony, a doktor lánya és így tovább... Jerry, komolyan, ez igazán kedves kis hely! - tette hozzá lelkesen. - Olyan aranyos és régimódi. Az ember el sem tudja képzelni, hogy itt valami csúnya dolog történik."

   Minden ideális Jerry számára a teljes felépüléshez, ám egy nap névtelen, rágalmazó levelet kap rágalmat. Hamarosan kiderül, nem övé az első. A dolog csak kisebb pletykálkodást idéz elő, míg egy napon áldozatot is követel az egyik titokzatos iromány. A közösség azonnal felbolydul, senki sem érti az öngyilkosságot. De ahogy mondani szokás: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Vajon volt igazságtartalma az utolsó levélnek? Megérkezik a Scotland Yard egyik szakavatott nyomozója is és munkához lát.
A következő héten újabb haláleset borzolja a kedélyeket. Ezúttal biztosan gyilkosság történt. Ki lehet a gyilkos? Miért tette? Mindenki gyanússá válik. Mivel azonban a  rendőrség még mindig nem jutott eredményre, megérkezik Miss Marple, aki mindenre fényt derít.


   A regény érdekessége, hogy az utolsó fejezetekben szerelmi szál is szövődik, de hogy kik között, azt nem árulom el.  Egyébként nagyon olvastatja magát, lehetetlen letenni, folyamatosan pörögnek az események. Éjjeli baglyok akár egy éjszaka alatt a végére érhetnek :).


Agatha Christie: Nem zörög a haraszt
Eredeti cím: The Moving Finger
Fordította: Prekop Gabriella
258 oldal
Európa Kiadó, 2009
2200 Ft
Kép: Google.hu

A Költészet napja

Április 11. József Attila (1905-1937) születésnapja és 1964 óta a Költészet Napja. Életrajz helyett inkább két verset hoztam tőle.

József Attila: Születésnapomra


Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
  csecse
  becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
  magam
  magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
  Az ám,
  Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
  szegény
  legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
  fura
  ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
  a hont
  kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
  hevét
  s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
  gagyog
  s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
  sekély
  e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
  taní-
  tani!


1937. ápr. 11.




Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.


1928 máj.-jún.


Versek

2010. április 4., vasárnap

Foci a köbön



     A megrögzött focidrukkerek bizonyára már számolják, hány nap van még hátra június 11-ig, az idei világbajnokság kezdetéig, mialatt azon morfondíroznak, kik kerülnek be és kik nem kedvenc válogatottjukba. Ellenben a - többségében nőnemű - lakosság másik része már előre retteg a VB egy hónapjától, amikor is esténként kénytelenek lesznek meccset nézni, vagy amennyiben két tévé is van a családban, reménykedhetnek, hogy a konkurens csatornák újra műsorukra tűzik a Szex és New Yorkot vagy legalább egy másik nőknek szóló régi-új sorozattal előrukkolnak.

    Elkezdtem olvasni a könyvet, és be kell vallanom, azonnal megtetszett az első mondatok után. Sokan nem értik, mi olyan izgalmas abban, hogy 10-10 mezőnyjátékos kergeti a labdát és 1-1 kapus ugrabugrál a helyén. Meg kell nézni egy meccset. Nem feltétlenül a helyszínen (bár úgy az igazi), de hétvégente a különböző sportcsatornákon van miből válogatni. Aztán vagy megszereti valaki, vagy nem. De ezt a könyvet azok élvezik leginkább, akik ismerik a Hornby által leírt érzéseket. 

    A kis Nick szülei különváltak, apja őt és a húgát hétvégenként látogatta. A közös program helyszíne az állatkert volt, aztán étterem. De egy májusi napon az apa az  FA kupadöntőre vitte a fiát. Aztán eljött a szeptember, amikor az Arsenal egyik meccsére látogattak ki. Az akkor 11 éves Nick sorsa örökre megpecsételődött: Arsenal-szurkoló lett.

"Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem."

   Hornby regénye szurkolói önvallomás, dokuregény és sporttörténelemkönyv is egyben. 1968-tól 1992-ig követhetjük végig az Arsenal szereplését, ill. az író életét, aki a foci iránti eszenvedélye mellett, őszintén vall élete különböző eseményeiről is. Szóba kerül az iskola, egyetem, szerelmek, tanítás, írói ambíciók, változások, de az Arsenal iránti rajongása változatlan.

    Ha valaki eddig nem értette, mit jelent szurkolónak lenni, olvassa el ezt a könyvet, mert garantáltan választ kap minden kérdésére. Miért örül úgy egy-egy győzelem után? Miért nem lehet hozzászólni egy vereség miatt kerek egy hétig?
Sajnos a huliganizmus is szerepet kap, aminek egyetlen sportágban sem lenne helye, elvégre a sport nem arról szól, hogy melyik csapat szurkolói tudják laposabbra verni az ellentábort.

    Összességében egy nagyon jól megírt önvallomás egy futballimádó tollából. Aki szereti a focit, ne hagyja ki, aki pedig szeretné megérteni a környezetében élő megrögzött drukkereket, szintén vegye kezébe. Elvégre a fociimádók más időbeosztás szerint élnek, amihez nem árt néha alkalmazkodni.

"A futballszurkolók beszélnek így: a mi évünk, a mi időegységünk augusztustól májusig tart (a június és a július nem is létezik igazán, különösen a páratlan számra végződő években, amikor se világbajnokság, se Európa-bajnokság)."

Kedves Szurkolók! Már csak 67 nap van hátra és kezdődik az idei VB. A nem focirajongók, pedig keressenek valami elfoglaltságot a  június 11. és július 11. közötti időszakra! :)


Nick Hornby: Fociláz
Eredeti cím: Fever Pitch
Fordította: M. Nagy Miklós
306 oldal
Európa Kiadó, 2010
2600 Ft
Kép: Google.hu

Húsvét

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Minden Olvasómnak ! 
Locsolkodás helyett inkább olvassatok! ;)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...