Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2010

"Nálunk is apáról fiúra száll a bolondéria."

Már régóta tervben volt az elolvasása, ami orvosi utasításra most meg is történt. Csak a mellékhatásokról nem kaptam tájékoztatást: akut olvasási függőséget és olykor nevetési rohamokat okoz. Olykor elgondolkodtat. Márquez bizony ezzel jár. De minderre felkészültem.

    A Nobel-díjas regény a Buendía család történetét meséli el. José Arcadio Buendía a tengerhez szeretne eljutni maroknyi csapatával, helyette megalapítja Macondo falucskát. Macondo különleges település: minden utca és telek szimmetrikusan került elosztásra, így senkit sem ér több napfény, mint a szomszédját. A faluban rendszeresen megjelennek a cigányok, akik különböző találmányokkal kápráztatják el a helybelieket, köztük José Arcadiot, aki minden újdonságra kíváncsi. Házassága Ursulaval érdekesen kezdődik, később mégis rendeződnek dolgaik és három gyermekük is születik: José Arcadio, Aureliano és Amaranta.
A család közös vonása, hogy  "– Nem panaszkodhatsz – mondta Ursula a férjének. – Nálunk is apáról fi…

Gyilkosság ábécérendben

"Mr. Hercule Poirot, Ugyebár azt képzeli magáról, hogy megoldja azokat a rejtélyeket, amelyekkel a mi szegény nehézfejű angol rendőrségünk nem birkózik meg? Nos, hadd lássuk Nagyeszű Poirot úr, mennyire jut azzal a híres nagy eszével! Talán ez sem lesz a számára kemény dió. Figyelje Andovert f. hó 21-én.                                                                              Tisztelője     ABC"
 Poirot a fenti névtelen levelet kapja, melyben egy hamarosan bekövetkező gyilkosságra figyelmezteti valaki.  A gyilkosság a megjelölt napon meg is történik. Poirot újabb levelet kap, a Scotland Yard nyomozni kezd, azonban a levelet figyelmen kívül hagyják, hiszen naponta több hasonló érkezik hozzájuk. A második gyilkosság után a figyelem középpontjába kerül a levél.
A levélben a gyilkos mindig tudatja a következő helyszínt, így a környéken azonnal kitör a pánik. Ráadásul a gyilkos ABC-rendben halad az áldozatai kiválasztásakor, így az aktuális kezdőbetűjű lakosok okkal rettegnek.

Terézanyu másodszor

Az első részt sajnos még nem olvastam, a filmet viszont többször láttam. De ez a könyv olvasásakor nem okozott problémát.


    Nagyon kevés olyan szerző van, aki őszintén képes írni az életéről. Rácz Zsuzsa most megtette, pontosabban Kéki Kata meséli el eddigi életét.

   Kata 18 évesen került Miskolcról Budapestre. Elveszettnek érzi magát, míg egy napon fantasztikus lehetőséget kap: a Rádióban dolgozhat. Itt találkozik az első részből már jól ismert barátnőivel. elvégzi az egyetemet, majd egyre jobban belecsöppen abba a bizonyos nagybetűsbe... Ír egy könyvet, ami egycsapásra ismertté teszi: ismeretlenek hívogatják személyes problémáikkal, felismerik az utcán. Kata nem tud mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel, ami a magánéletére is kihat. Lakást vesz, beköltözik, fontos eseményekre hívják, beiratkozik egy főzőtanfolyamra, aztán meg sem áll Kaliforniáig, ahová élete legnagyobb döntése elöl menekül.
    Közben bepillantunk a családja életébe: az édesapjával sosem volt felhőt…

"Az Idő semmi."

"– És a feleséged aggódik miattad?
– Igen – mondom lágyan. – Aggódik. – Tűnődöm, mit csinálhat most, 1999-ben Clare. Talán alszik. Talán nem is vette észre, hogy elmentem.
– Szereted őt?
– Nagyon – suttogom. Némán fekszünk egymást mellett, nézzük a táncoló faágakat, a madarakat, az eget. Elfojtott szipogást hallok, és Clare-re pillantva döbbenten látom, hogy könnyek folynak végig az arcán a füle felé. Felülök, fölé hajlok. – Mi a baj, Clare? – Csak rázza a fejét, és összeszorítja a száját. Megsimogatom a haját, felültetem, magamhoz ölelem. Gyerek még, és már nem az. – Mi a baj?
Olyan halkan mondja, hogy meg kell kérnem, ismételje meg.
– Csak az, hogy azt hittem, én vagyok a feleséged."


     Egy másik olyan könyv, ami lépten-nyomon szembe jött velem a könyvesboltban, újságokban és kérlelt, hogy vegyem meg. Egy őszi napon megpillantottam egy webáruházban és lecsaptam rá. Szerencsém volt, mert harmadnap már egy darab sem volt belőle. Valamit t…

Szederbor

"A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot, az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet. Millió hangon szólal meg. Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat, amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről, tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag. Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni. Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda. Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká. Laikus alkímia."

Miként változtatja meg egy ember életét néhány üveg bor és egy újsághirdetés? 
Jay MacKintosh évekkel ezelőtt nagy sikerű könyvet írt gyermekkori élményeiről, azóta viszont alkotói válságban szenved. Most barátnőjé…

Újrakezdés

"Ui.: Egyszer azt ígértem, hogy összeírok neked egy listát, hát itt van. Minden kis borítékon van egy dátum. Csak azon a napon nyisd ki, és ami benne van, azt kötelező megcsinálnod. Oké? Rajtad lesz a szemem, csak, hogy tudd..."

   Azt hiszem nem vagyok egyedül, amikor azt írom erről a könyvről, annyit hallottam róla és annyiszor jött szembe velem a különböző honlapokon, hogy meg kellett vennem.


   A filmet már jóval korábban láttam, de mivel Hillary Swank számomra nem szimpatikus (ezúton is elnézést kérek a rajongóitól), így nem hagyott mély nyomokat bennem.
   Kb.: másfél éve az ismeretségi körömben kézről kézre járt a könyv, a lányok teljesen odáig és vissza voltak tőle. Egyre kíváncsibb lettem, miért olyan népszerű?
     A történet: Holly két hónapja vesztette el a férjét, Gerryt, akivel a fél életét töltötte. Mély depresszióba zuhan, nem érdekli senki és semmi. Aztán egy nap, a szokásos anyai telefonbeszélgetés során szóba kerül egy doboz, ami a Hollyé, aki 10 borítéko…

A színes fátyol

 "Megállt és Walter szemébe nézett.  - Elmegyek önnel oda - mondta.  - Jó.  - Mikorra legyek készen?   - Holnap estére. Kitty nem tudta, honnan veszi a bátorságot. Walter közönyössége dárdaszúrásként hatott rá, Kitty olyat mondott, amelyen maga is meglepődött.   - Azt hiszem, nem kell egyéb, mint néhány nyári holmi és egy szemfödél, nem? Walter arcát figyelve látta, hogy könnyedsége bosszantja.  - Már megmondtam a cselédjének, mire lesz önnek szüksége. Kitty bólintott és felment a szobájába. Arca halvány volt."

   A harmincas évek Londonjában az elkényeztetett Kitty megismerkedik Walter Fane-nel, aki azonnal beleszeret. Kitty-t nem érdekli a férfi, azonban amikor megtudja, hogy a húga férjhez megy, azonnal elfogadja a férfi házassági ajánlatát. Sanghajba költöznek, Kitty viszont unatkozik orvos férje mellett, így szeretőre talál a helyi konzul, Charlie személyében. Amikor Walter tudomást szerez a románcról, a kolera által leginkább sújtott területen fogad el állást. Célja egyértelmű:…

Egy tökéletes nap

"Mert mi is Róma? (...) Róma pontosan úgy szeretteti magát az emberrel, mint egy nő, mert tetszik, mert jól érzed magad vele, mert megértő, befogad és válaszol. Mert a szépségét szabálytalanná tevő minden hibája és mulasztása ellenére az ő szépsége mindenki másét fölülmúlja a szemedben. Feleségül vettem Rómát, mint Emmát. Gyönyörködtem a szépségében, amely azonban sosem volt az enyém."


     A történet hétköznapinak is mondható: adott egy maroknyi római, akiknek egyetlen napjába nyerünk betekintést. Van köztük szegény, gazdag, férfi, nő, felnőtt és gyerek. De miért éppen ők? Mi köze ennek a néhány rómainak egymáshoz? Erre csak a huszonnegyedik órában kapunk választ.

     Rögtön az első oldalakon lövések dördülnek, azonban a tettes kilétét sokáig homály fedi. Május van, néhány nappal a választások előtt. egy középkorú képviselő, Elio Fiorevanti (fiore = virág, avanti = előre) éppen beszédet készül tartani, nem biztos az újraválasztása sikerében, így aludni sem tud. …

Egyetlen nap

 "Mert aki Westminsterben lakik - hány éve is már? több mint húsz -, még a legnagyobb forgalom közepén, vagy éjszaka felébredve is, érez - Clarissa biztos volt ebben - valami különös csendet, ünnepélyességet; valami leírhatatlan szünetjelet, várakozásteli visszafojtottságot (persze, lehet mindez a szívétől is, melyet, mint mondták, megviselt az influenza), mielőtt a Big Ben üt. Most! Felzúgott-zengett. Először csak zenei jelzésként szinte, aztán, visszavonhatatlanul, ütni kezdte az órát. Ólmos-súlyos gyűrűi szétoszlottak a levegőben. Micsoda szamarak vagyunk, gondolta Clarissa, keresztülvágva a Victoria Streeten. Mert az ég a megmondhatója csupán, miért szeretjük annyira, miért látjuk ilyennek, miért fűzzük tovább gondolatban, magunk köré építve, mindig újra ledöntve, minden pillanatban újjáteremtve ezt az egészet; de hát a legutolsó madárijesztő, a sok porig alázott nyomorul is, ahogy ott ül kinn a lépcsőn (és szürcsöli önnön tönkrejutottságának seprőjét), ugyanígy tesz; s éppen…

Idegölő gasztrokrimi

Tavaly egy akció keretében vettem a "párjával" együtt, amiben Amerika konyhafőnökei az áldozatok. Korábban olvastam egy részletet a könyvből (abban nem vagyok biztos, hogy ebből volt, lehet a "testvéréből"), ami kíváncsivá tett. Hétvégén az unalmas vonatozás alatt elő is vettem. Kb. 15 oldalt olvastam , de azonnal vissza is került a táskámba, mert nem tudott lekötni. Hétvégén mégis befejeztem.

         A történet: Natasha O'Brien New Yorkból Londonba érkezik, hogy ő készítse el a desszertet egy fogadáson. Natasha tipikusan az a nő, aki egy divatlapból lépett elő: a reptérre való érkezésekor pontos leírást kapunk a ruházatáról, táskájáról, természetesen a márkanevekkel együtt. Számomra ez azért tűnt furcsának, mert a könyv 1976-ban íródott, amikor - tudtommal, bár még nem születtem meg - még nem volt divat a "trendiség".
Másnap a szeretője a kemencében végzi, így azonnal Natasha válik az első számú gyanúsítottá. Őt két újabb ál…

Egy könyv, három nő, három sors

Jó néhány éve, hogy először láttam a filmet. Természetesen késő éjszaka vetítették, de tudtam, hogy meg kell néznem. Most végre elolvastam a regényt is.

    Szerény véleményem szerint ciki, ha valaki nem tudja beazonosítani a könyvet, de legalább a filmet, mert pl.: ezért kapott Nicole Kidman Oscar-díjat. Pontosabban az egyik főszereplő, Virginia Woolf megformálásért.

   A könyvben három nő, három különböző időbeli egy napja bontakozik ki. Hogy mi a közös bennük? Egy regény: egyikük írja, másikuk olvassa, a harmadik átéli.


     Virginia Woolf, a labilis idegzetű, de zseniális angol írónő vidéken tengeti napjait, miközben Londonba vágyik. Nem érzi jól magát vidéken, nem tud kibontakozni. Éppen új regényt készül írni, melynek egy nő a főszereplője. Regényt szeretne írni egy nő egyetlen napjáról.

"Mindig sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit végül sikerül papírra vetnie. Iszik egy korty hideg kávét, és megengedi magának, hogy végigolvassa, amit eddig írt. Elég jónak t…

Csokoládé

Kedves Olvasó! 
A bejegyzés megírása óta újraolvastam a könyvet, és egy új iromány is született róla, ami itt olvasható. Inkább utóbbit ajánlom olvasásra, ezt csak azért nem törlöm, mert annak idején ezzel indult a blog.


Hogy miért szeretem annyira ezt a könyvet? Mert elvarázsol, szórakoztat és tele van finomabbnál finomabb csokival :).  Azok közé tartozom, akik először látták a filmet és csak később olvasták a könyvet. Persze a film is tetszett, tökéletes a szereposztás, de könyv - ahogy általában lenni szokott - nagyon sok pluszt hozzátesz. Nem véletlen, hogy újra és újra lekerül a polcról. A könyv a '90-es évek végén íródott, így a történet nem az '50-es évek végén játszódik. De nem ez az egyetlen eltérés.
   Vianne Rocher hatéves Anouk lányával érkezik meg Lasquenet-be, egy kis francia faluba. Februárt írunk, a faluban éppen karnevál van. Az ismeretlen nő azonnal szemet szúr a helyieknek, leginkább a falu papjának, Reynaud-nak. A kedélyeket még inkább borzo…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...