2010. december 7., kedd

, , , , , ,

Miről álmodik a lány?


"Ismertem lányokat előtte is. Néhányan gyönyörűek voltak. Mások egyszerűek. De mind hétköznapiak. Mind mesterkélten mosolyogtak. Mind kuncogtak. Képtelenek voltak izgalomba hozni. De ez a Júlia, ahogy vakmerően állt ott a kertben, végtelenül izgalmas volt, ragyogóbb, mint a legfényesebb csillag az égbolt sötétjében.

Aztán szembe jutottak saját csillagaim. A nő, akit megjósoltak számomra. Lehetséges volna? Ez a nő, családom ellensége, lenne a jövendőbeli feleségem? Hirtelen, mint egy szétfeszülő gát, a vér nagy áramlással rohant végig az ereimben, dobolt a füleimben. Júlia, akit nekem rendelt a sors."


   Romeo és Júlia története már sokakat megihletett, és nyugodtan állíthatom, nincs olyan ember a Földön, aki még nem hallott volna róluk. Shakespeare drámája pedig talán azon kötelező olvasmányok egyike, amit nagyon sokan elolvastak annak idején. Robin Maxwell új regényét is ez a halhatatlan szerelem hatja át, azonban a cselekményt Firenzébe helyezte.


 A XV. században (quattrocento), egészen pontosan 1443-ban járunk (stréber voltam és utánaszámoltam, mert az évszám nem szerepel a könyvben). Narrátorunk, a  18 éves Júlia Cappelletti Dante nagy rajongója, mellesleg maga is verseket ír, éli a reneszánsz kisasszonyok életét. Fivérei meghaltak, így ő a selyemkereskedő család szeme fénye. Azonban az üzleti életben a szerencse forgandó, így Júlia esetleges jó házassága megszilárdíthatná a család helyzetét is. A kiszemelt vőlegény Jacopo Strozzi, aki a második legvagyonosabb embernek számít a városban:
" Jacopo. Már a gondolatától is megborzongtam. Találkozásaink apám házában minden szempontból kellemetlenek voltak. Keskeny ajkai és barázdált homloka fösvény lélekről árulkodtak. Sötét elefántcsontszínű fogai közül beszélgetés közben bűzös levegőt lehelt az arcomba, a hangja pedig... Istenem, az volt minden jellemzője közül a legvisszataszítóbb. Szavait magas orrhangon, affektálva, nyafogva ejtette ki, amit véleményem szerint a nemesség jelének hitt. Legszívesebben egy pofonnal hallgattattam volna el. "

    Ezek után érthető, hősnőnk miért ellenzi a neki szánt frigyet. A Cosimi de' Medici házában rendezett álarcosbálon - melynek apropója Firenze urának fia, Piero és Lucrezia Tornabuoni (Júlia legjobb barátnője, később Lorenzo il Magnifico és Giulio Medici édesanyja) eljegyzésének bejelentése. Júliának sikerül kiszöknie szülei és Jacopo figyelő szemei elöl a kertbe, ahol egy ismeretlen férfivel találkozik. Igen, Rómeóval (természetesen néhány fejezet neki is jutott narrátorként). Rómeó Jacopo ellentéte, szintén elkötelezett Dante-rajongó és mellesleg, a Cappelletti család ellenségének, a Monticecco családnak egyetlen fia, aki azért van jelen, hogy a két család közötti béke érdekében közben járjon Cosimonál.

   Rómeó sikerrel jár, a családok kibékülnek, így a szerelmeseknek is több lehetőségük adódik találkozni. Azonban bimbózó szerelmük Jacopo előtt sem marad észrevétlen, és minden eszközt bevet, hogy a szerelmeseket elválassza egymástól.

   A történet vége mindenki előtt ismert, Robin Maxwell természetesen néhány dolgot megváltoztatott, de mindez pozitívum olvasás közben. Rómeót és Júliát nem lehet nem szeretni, Jacopo és az anyja pedig méltán kiérdemlik a legellenszenvesebb szereplők címét.

  Bevallom, ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Nagyon szerettem olvasni, és a vége felé ott motoszkált bennem a kisördög, hátha mégsem következik be az, ami Shakespeare-nél...

  A magyar kiadás borítója talán az egyik legszebb az idén megjelent könyvek között. A fejezeteket jelölő betűtípusért, az oldalak sarkán és a fejezetek végén lévő díszért pedig pluszpont jár.
Az ilyen borús, téli napokra kitűnő választás.   


A Kiadó honlapján pedig bele lehet olvasni a könyvbe :)
 

Az írónő honlapja és blogja.


Robin Maxwell: Ó, Júlia!
Fordította: Bobory Dóra
Tericum Kiadó, 2010
288 oldal
3570 Ft
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.