2010. november 20., szombat

, , ,

Gemini faktor


"Drága Julia és Valentina!

(...)
Anyátok és én elhidegültünk egymástól az utóbbi huszonegy évben. Erről ő mesél nektek, ha akar. A végrendeletem kikötéseit talán durvának találjátok; attól tartok, egyedül kell eldöntenetek, elfogadjátok-e. Nem akarom megbontani a családotokban a harmóniát. Csak a saját történetemet próbálom védeni. A haldoklásban az a rossz még, hogy nem tudom, ezután mi fog történni.
Remélem, elfogadjátok. Nagyon boldoggá tesz, ha elképzelem, hogy itt éltek. Nem tudom, számít-e, de a lakás nagy, és tele van szórakoztató könyvekkel, Londonban élni pedig csodás (bár attól tartok, meglehetősen költséges). Anyátok tájékoztatott, hogy az egyetemet abbahagytátok, de autodidakták vagytok; amennyiben ez igaz, nagyon élvezni fogjátok az ittlétet.

Boldogságot kívánok nektek, bárhogyan is döntsetek.

Szeretettel
Elspeth Noblin"

  Mielőtt bárki is azt hinné, hogy egy újabb Az időutazó feleségét tart a kezében, ki kell ábrándítsam. A Highgate temető ikreiben az írónő egy másik oldaláról mutatkozik be.


  A Londonban élő Elspeth Noblin 44 évesen halt meg, végrendeletében - néhány apróságtól eltekintve - mindent a Chicagoban élő unokahúgaira hagyott. Azonban a végrendelet számos különleges kikötést tartalmaz. Az ikrek, Julia és Valentina Poole 21 évesek. Tükörikrek, azaz fizikailag egymás tükörképei: Julia szervei a normális oldalon helyezkednek el, míg Valentináéi az ellentétesen.

   Izgatottan veszik kézbe a ügyvédtől érkező levelet, melyben nagynénjük haláláról és hagyatékáról értesülnek. Eddig mindent együtt csináltak, szinte sosem voltak távol a szüleiktől, így Valentinát kétségek gyötrik, míg Julia rögtön csomagolna. A végrendelet különös kitétele: a lányoknak 1 évig kell Elspeth lakásában élniük (amit mellesleg a híres Highgate temetőtől csak egy kerítés választ el), csak ez után adhatják el, és a meghatározott idő alatt a szüleik nem tehetik be a lábukat a lakásba. A család végül beleegyezik a költözésbe, így az ikrek a 21. születésnapjuk után Londonba érkeznek. A házban él még Robert, Elspeth szeretője és Martin, aki évek óta nem mozdult ki a lakásából és a felesége is most hagyta el. A lányok berendezkednek, azonban hamarosan kiderül, nemcsak ketten vannak a lakásban: Elspeth kísértete ottragadt...

   Bevallom, az elején nem szimpatizáltam egyik szereplővel sem: az ikreket túl gyerekesnek találtam, míg Martintól egyszerűen a falra másztam volna. Aztán, ahogy fogytak a lapok, egyre több dolog történt velük és így egyre inkább megkedveltem őket. Bár volt egy-két momentum, ahol úgy éreztem, hogy egy szappanopera olvasója vagyok.

   Audrey Niffenegger korábban évekig dolgozott idegenvezetőként a temetőben, így nem meglepő, milyen alaposan mutatja be azt. A különös, baljós hangulatú légkörű regény pedig nem várt fordulatokat hoz...
Gyerekkoromban én is imádtam a temetőben kóborolni, miközben anyukámmal virágot vittünk a rokonok sírjára.

 Nem tudom megmondani, miért, de amit Az időutazó feleségében szinte természetesnek vettem (egyáltalán nem zavart az időben ugrálás), az itt valahogy nem tűnt olyan hihetőnek számomra. Persze ez csak egy kísértetregény, de általában olvasás közben nem kellene ennyire szemet szúrnia a természetfeletti eseményeknek. Vagy csak én nem hiszek a kísértetekben?

Nagyon tetszik a fejezetek címének betűtípusa, abszolút illik a a regény atmoszférájához :).


Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
 Fordította: Gálvölgyi Judit
424 oldal
Athenaeum Kiadó, 2010
3490 Ft
Kép: Google.hu

 Sokan negatívan viszonyultak a magyar borítóhoz, ezért érdemes megnézni a külföldieket, azok közt nem egy rondát találunk: 

Share:

5 megjegyzés:

  1. Ó,ó nem merem elolvasni. :o) De látom végeztél vele. ;o)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is jó lett a magyar borító!!!

    VálaszTörlés
  3. Nekem is tetszik, a lépcső nagyon is passzol a sztorihoz :).
    Köszönöm a dicséretet a sablonért, saját design. Éppen a piros korszakom élem és rájöttem, milyen jól mutatnak rajta a képek :D.

    VálaszTörlés
  4. Valentina nekem az elejétől nagyon szimpatikus volt.:)
    Nem mondom, hogy konkrétan hiszek a kísértetekben, de szerintem simán lehetséges, hogy léteznek szellemek. Szóval én teljesen elhittem, bár a végén nekem is volt egy pont, ahol már nem.:)

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.