2010. október 23., szombat

, , ,

"Semmiben sem lehetünk biztosak."


" A jelen bizonyos értelemben éppennyire bizonytalan. Mit tudhatunk a pillanatról, amit egyszeri véglényként, balga ésszel mostnak nevezünk? Csak arról alkothatunk képet, ami akkor és ott velünk történik, vagy legföljebb a szomszédunkkal. Szűkös látókörünk és korlátozott képességeink befolyásolják a cselekedeteinket, és a közvetlen közelünkben zajló eseményeken túl mást nemigen vagyunk hajlandók észrevenni."

   Bevallom, nem vagyok egy sc-ifi-rajongó és ez volt az első könyvem az írótól. Viszont a regény fülszövege kíváncsivá tett:

  "A palotában a király új orvosának több ellensége van, mint gondolná. Ám ahol a szükség, ott a segítség – rosszakarói nem is sejtik, miféle hatalmak játszanak a kezére.
Egy másik kastélyban, túl a hegyeken a kormányzó testőre is árnyékokkal hadakozik. Csakhogy ellenségei gyorsan és kíméletlenül csapnak le, és ő csak saját magára számíthat a gyilkos küzdelemben.
Az Ellentétek kivételes hangulatú, lebilincselő mese összeesküvésről, útkeresésről, szerelemről és árulásról. Egy távoli, mégis ismerős világot fest elénk, ahol a kezdet és vég összemosódik…"


    Amikor  megérkezett a könyv, azonnal megtetszett a borítója, az első gondolatom is az volt, hogy szeretni fogjuk egymást. Fontos tudni azonban, hogy a cselekmény két szálon fut attól függően, kinek a szemszögéből követjük az eseményeket. Az első szál mesélője Oelph, az egyik szál főszereplőjének segéde, míg a másikat Oelph egy feljegyzésben találta, de fontosnak tartja, hogy megismerjük, amelyben a kormányzó testőréé, DelHaddé a főszerep. 


    Vosill doktor Quience király udvari orvosa, és nő. Na mármost, ez eleve szokatlan a korban, ráadásul egy távoli vidékről érkezett, senki nem tud semmit a múltjáról. Az udvar nyáron útnak indul a nyári palota felé, ahol különös gyilkosságok történnek...
A másik szálon UrLeyn kormányzó igyekszik felvenni a harcot az ellene szegülőkkel. 

     Nagyon sokáig tartott elkapnom a fonalat, kb.: a regény harmadánál. Ráadásul ezt nehezítette a számtalan - számomra - szokatlanabbnál szokatlanabb név. Szerencsémre az író visszautalt a név mellett az adott szereplő tisztségére, így könnyebben tudtam követni az eseményeket.

   A két szál természetesen egybefonódik, de nem árulok el nagy titkot, hogy csak jóval később. 

Mindenesetre a könyv második fele már sokkal követhetőbb és szórakoztatóbb volt. Összességében pedig egy nagy kételyt hagyott bennem Banks, ami úgy vélem szándékos. Miután befejeztem, ott motoszkál a fejemben a hogy is volt? kérdése. A műfaj rajongóinak is biztosan tetszeni, és ezek után a későbbiekben biztosan elolvasok még mást is az írótól.



Ian M. Banks: Ellentétek
Fordította: Gálla Nóra
384 oldal
Agave Kiadó
2980 Ft

 Az eredeti kiadás kétféle borítóval is megjelent. Nekem a jobb oldali nem tetszik. 

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.