2010. október 5., kedd

, , , , ,

"Annak, aki ott él az üvegbura alatt, bezárva, üresen, mint egy halott csecsemő, annak maga a világ a rossz álom."



    Az új borítót látva először kicsit elszörnyedtem, de amikor a boltban megkaptam, majd itthon jobban szemügyre vettem, rájöttem, jól sikerült ez az új kiadás. Legalábbis, ami a külcsínt illeti.
   
FIGYELEM! A BEJEGYZÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!!!
  
Esther Greenwood egy 19 éves diáklány, aki tizenegy társával együtt egy hónapra New Yorkba utazhat, ugyanis egy divatlap pályázatán nyertek és minden költségüket fedezik. Egy átlagos - nem feltétlenül amerikai - lány majd' kiugrana a bőréből, de Esther-t egyáltalán nem hatja meg a dolog. Nem érdeklik a ruhák, a csillogás, az estélyek. Nem érti a többi lányt, sőt az orvostanhallgató barátját sem.

"Mi minden meg nem történhet ebben az országban, mondogatták. Itt egy lány, él tizenkilenc évig valami Isten háta mögötti városban, olyan szegény, hogy még egy folyóiratot se tud megvenni, és akkor egyszer csak felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, rendre-sorra nyeri a díjakat, s végül úgy tartja kezében egész New Yorkot, akár autója kormányát.
Csak hát én éppen hogy nem tartottam a kezemben semmit, még önmagamat sem."

    Hazatérvén közönyösen éli az életét, elhanyagolja magát, majd pszichiáterhez kerül, aki elektrosokk-terápiát alkalmaz.  Úgy gondolom, ezek után érthető, hogy csak rosszabbra fordul az állapota és az öngyilkosságon töri a fejét. Egy rosszul megválasztott gyógymód csak rosszabbá teszi a beteg állapotát, legyen szó bármilyen betegségről. A sok elképzelést (az öngyilkosságra vonatkozóan) tett követi, majd szanatóriumi kezelés és a gyógyulás felé vezető rögös út.

Sylvia Plath életrajzát ismerve számos önéletrajzi elemet fedezhetünk fel a regényben, melynek elolvasása után jobban megérthetjük a depressziós embereket és leszámolhatunk azzal a tévhittel, hogy az elmegyógyintézetekben csak idióta emberek vannak. Van, aki azért kerül oda, mert nem bírja elviselni a külvilág nyomását, nem akar vagy nem tud megfelelni az elvárásoknak, ahogyan Esther is.

"Nagyon élvezem, ha kritikus helyzetekben figyelhetem meg az embereket. Ha közlekedési baleset vagy verekedés tanúja lehetek, de legyen szó akár csak egy spirituszos üvegben eltett embrióról, megállok, és addig nézem, amíg soha el nem felejtem többé.
Ily módon aztán sok mindent meg is tudtam, amit különben nem tudnék, és ha olyankor meglepődtem vagy rosszul lettem is, ezt sosem árultam el, hanem úgy tettem, mintha mi sem lenne természetesebb, mint hogy ez a dolgok rendje."


    Negatívum a regénnyel kapcsolatban: számos nyomdahibát fedeztem fel, bizonyos helyeken kevés volt a nyomdafesték :S, itt-ott csak a sorok fele olvasható. De ami nagyon irritált: a fordító magyartalanul alkalmazza a helyhatározóragokat az iskola főnévvel kapcsolatban. Íme egy példa:

"Honnan tudhattam - az iskolán, Európában, valahol, akárhol -, nem ereszkedik-e rám fojtogató levegőjével ismét az üvegbura?"


   Szerény értelmezésem szerint Esther az iskola tetejére megy fel, ahol újra ráereszkedhet az üvegbura. Sajnos nem ez az első dolog, ami az "iskolán", azaz épületen (a tetőn, a falán) történhet meg vele.

   Megrázó könyv, amit nem egykönnyen felejt el az ember. Aki még nem tapasztalta meg saját bőrén a depressziót (és ne is tapasztalja!!!)  és esetleg azt gondolta eddig, hogy az az ismerős, barát, családtag stb. csak divatból emlegeti ezt a betegséget, hogy megkörnyékezte vagy átesett rajta, és mindezen csak nevet egy jót, ha elolvassa Sylvia Plath regényét, - remélem -, elszégyelli magát és legközelebb kétszer is meggondolja, hogy élcelődjön-e az ilyesmin. Inkább az jut majd eszébe, hogyan segíthetne vagy terelhetné a gyógyulás útjára az illetőt és összetenné a két kicsi  kezét, hogy neki nem kellett mindazt átélnie, amit Esthernek.


Sylvia Plath: Az üvegbura
Eredeti cím: The Bell Jar

Fordította: Tandori Dezső
288 oldal
Európa Kiadó, 2010
2800 Ft
Share:

2 megjegyzés:

  1. Hű és ha.... Nekem ez a következő!!andis

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsian várom, Neked hogy fog tetszeni ;)(az előzőre pedig: nagyon szívesen, mint mindig ;)).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.