2010. augusztus 20., péntek

, , ,

21. századi lányregény



        A krónikus könyvvásárlási mániámnak köszönhető, hogy megvettem ezt a regényt. Ill. köszönöm Csengának, aki rábeszélt a rendelésre. A regénnyel már előtte is szemeztem, mert éppen valami könnyed olvasmányra vágytam.

       Laura Horsley világéletében falta a könyveket és szerkesztő szeretett volna lenni egy kiadónál. Az egyetem után egy könyvesboltban dolgozott, ami azonban hamarosan bezár, így rövid időn belül új munkát kell találnia.

"Laura sokat olvasott. Egyedül élt egy csepp, egyszobás lakásban, a tévéje pedig olyan kicsi és szemcsés volt, hogy csak ritkán nézte. Viszont egyfolytában olvasott: lefekvés előtt, evés, közben, amikor főzött, amíg öltözködött, amíg fogat mosott. Még a zuhany alatt is olvasott volna, ha sikerül kifejlesztenie egy módszert, amitől nem megy teljesen tönkre a könyv. Ahogy a hely, úgy a műfaj sem volt akadály: bármit el tudott olvasni, és ha jó volt, még élvezte is."

         Éppen egy író-olvasó találkozó közepén találkozik Eleonorával, az ügynökkel, aki egy rövid eszmecsere után a lányt bízza meg egy könyvfesztivál megszervezésével. Laura elutazik az első megbeszélésre Fenellához (Eleonora unokahúga), akinél már várnak rá.  A fesztivál valójában egy zenés-könyves összejövetel, azonban a lehetséges támogató (jelen esetben egy milliomos) csak akkor hajlandó pénzt áldozni rá, ha kedvenc írója, Dermot Flynn is részt vesz az eseményen. Mindez nem tűnne lehetetlen feltételnek, azonban Dermot évek óta nem rukkolt elő egyetlen új kötettel sem, ráadásul ír (mármint nemzetiségű) és nem hajlandó kitenni a lábát a falujából. Mellesleg Laurának is ő a kedvence, akit egyetemistaként titkon imádott. Így Laura Monicával (a zenei fesztivál szervezőjével) Írországba utazik, hogy rávegye Dermotöt az utazásra...

       Örülök, hogy az Ulpius most is megtartotta az eredeti borítót, viszont nem értem,  hogy miért van a könyv hátulján plusz 40 oldalnyi könyvrészlet?! Korábban beérték  4-5 könyv fülszövegével. Sajnos - mint a legtöbb új kiadású könyv esetében (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!) - itt is számos nyomdahibával találkoztam (szóköz hiánya, elírás), de ezektől eltekintve jó volt olvasni.
Pluszpont: a borítón az írónő neve és a cím dombornyomású.

   Egy utolsó kukackodás: ha a regény eredeti címe és a magyar fordítás is megegyezik, hol vannak a címben ígért szerelmes levelek? Az 500 oldal során eggyel sem találkoztam, mert a szereplők közül egyik sem írt egymásnak levelet, legfeljebb egy cetlit, sms-t, e-mailt, de egyik sem volt ilyen jellegű.

     Igazi strandolós/utazós könyv, tökéletesen kikapcsol olvasás közben. Egyik este órákon át olvastam, és egyáltalán nem érdekelt, hogy másnap korán kellett kelni. Akkor sem akartam letenni, mert kíváncsian vártam az újabb fejleményeket. Leginkább egy 21. századi lányregénynek nevezném, de az olvasható fajtából. Valószínűleg azért tetszett annyira, mert amikor az ember lánya mindenféle témájú fordításokkal tölti az idejét, egy ilyen kevés IQ-t igénylő történet ki tudja kapcsolni. Elvétve olvasok ilyen műfajú könyveket, mert - nem tudom, miért - előítéletekkel viseltetek irántuk, de most nem bántam meg a választásomat. Bár be kell vallanom, a végét összecsapottnak éreztem.

2014: ma már biztosan nem venném meg a regényt. Akkor jó pillanatban olvastam, de tavaly elcseréltem Daniel Arasse Festménytalányok c. könyvére, és azóta sem vettem mást a kezembe Katie Ffordetól.


Az írónő honlapján olvasható az első fejezet egy részlete.

Katie Fforde: Szerelmes levelek
Fordította: Berki Judit
542 oldal
Ulpius-ház, 2010
3499 Ft
Share:

6 megjegyzés:

  1. Nálam ez a könyv a kívánságlistán van már egy ideje :) A 100 boldog esküvőmet megkaptam 2 barátnőmtől is karácsonyra és beleolvasgatva szerettem Katie Fforde stílusát és a beszámolók után ez még talán jobbnak is ígérkezik.

    VálaszTörlés
  2. Szívesen máskor is:-)) Rábeszélésben ezek szerint jó vagyok :D

    VálaszTörlés
  3. Ó, erre én is fenem a fogamat. ;o)
    Én a Hív Amszterdam-ot olvastam az írónőtől, tetszett. Ha tudod, szerintem azt se hagyd ki. ;o)

    VálaszTörlés
  4. Jelentem kiolvastam,csak bejegyzés még várat magára...hááááát olyan felemás volt nekem,aranyos,bájos,mégis hiányérzetem maradt olvasás után.

    VálaszTörlés
  5. Az írónő válasza arra, hogy miért ez a címe annak ellenére, hogy nincs benne szerelmes levél:
    "I do have to confess that we were so stuck for a title for Love Letters we called it that without there being a very good reason. Dermot was a 'man of letters' and there's lots of love! Titles are very hard sometimes! "

    VálaszTörlés
  6. Kedves Zsuzsa, köszönöm az információt! ;)

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.