2010. július 8., csütörtök

, , , , , , , , ,

A Boleyn déjà vu

"A főasztalra nézek, ott ül a király, óriási monstrumként terpeszkedik a trónján. Két kézzel tömi a száját éppen, soha nem láttam még ilyen kövér férfit: dagadt a válla, a nyaka vaskos, mint egy ököré, a vonásait elnyeli az arcán duzzadó háj, az ujjai, mint megannyi püffedt hurka."

    Kíváncsian vártam a folytatást, ami felemás érzéseket váltott ki belőlem. 
   1539 júliusában  folytatódik a történet. Jane Boleyn vidéken szövögeti terveit arról, hogyan térhetne vissza az udvarba, Anna hercegnő Klevében ül modellt húgával ifj. Hans Holbeinnek, aki VIII. Henrik megrendelésére festi meg portréikat, ugyanekkor Howard Katalin nagyanyjával él vidéken.

A másik Boleyn lányban megismert cselszövő Howard nagybácsi visszahívja az udvarba Jane-t, majd Katalint. VIII. Henrik pedig Annát választja negyedik feleségéül. (Harmadik felesége, Jane Seymour gyermekágyban halt meg.)


Klevei Anna
   A leendő királyné hamarosan meg is érkezik Angliába, amit kitörésként él meg családja fojtogató légköréből. A házasság megköttetik, az angolok örömmel köszöntik Annát, Jane Boleyn azonnal az új királyné bizalmába férkőzik, míg Katalin a már említett nagybácsi mesterkedésének köszönhetően belecsöppen az udvarhölgyek világába. Azonban az új házasság nem úgy sikerül, ahogyan Henrik remélte: Anna hatalmas "bakit" követ el a király ellen, ami megpecsételi sorsát... Henrik már azon töri tanácsnokaival a fejét, hogyan szabadulhatna meg ifjú nejétől, miközben szemet vet Katalinra.

   Nem árulok el nagy titkot: Anna épen megússza a válást, Henrik pedig feleségül veszi az ő tövis nélküli rózsáját. Csakhogy a király felett is eljárt az idő, az új királyné pedig nagyon fiatal...

   Anna egyszerű nő, aki mindvégig szívén viseli új hazája népének sorsát a válás után is. Jane Boleyn ugyanolyan számító, ahogyan már az első részben megismerhettük. Nagybátyjával bármilyen aljasságra képes a család pozíciójának megszilárdítása érdekében. Katalin a regényben sokkal fiatalabb, mint a valóságban volt, eleinte sokat nevettem az oktondiságán. A későbbiekben viszont az agyamra ment a hencegésével, amikor minden róla szóló részt azzal indított, hogy mije is van...
   A számomra mindig is antipatikus Jane-nél igencsak megcsapott a déjà vu érzése, ugyanis folyamatosan az ő hőn szeretett George-ával jött elő, akit éppen ő juttatott a vérpadra... Késő bánat.

Catherine Howard

   Tetszett a regény, de szerintem nem érte el az első rész színvonalát. Túl sok volt a déjà vu, mindenki a múlttal hozakodott elő. Az írónő a könyv végén megemlíti, hogy Katalin a valóságban nem volt olyan buta, mint a regényben. Ezt már sose tudjuk meg, mindenesetre iszonyatosan együgyűnek állította be, aki még a halála előtt is felülmúlja az addigi "aranyköpéseit".
VIII. Henrik kegyetlenségére egyszerűen nem találok szavakat. Egy komplett pszichiátriai esettanulmányt lehetne róla írni.

   Mindenesetre kíváncsi vagyok a harmadik kötetre, hogyan alakul a Tudorok élete a könyörtelen Henrik halála után. Bár egyelőre elég volt a kivégzésekből.


Philippa Gregory: A Boleyn örökség
Eredeti cím: The Boleyn Inheritance
Fordította: Megyeri Andrea
546 oldal
Palatinus Kiadó, 2008
3900 Ft
Share:

1 megjegyzés:

  1. Na, az alapján, amit írtál, azt hiszem tényleg várok még vele, legalábbis addig, míg A másik Boleyn lány élménye picit elhalványul. :)

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.