2010. június 20., vasárnap

, , , , ,

" - Úgy érzem, már ezer éve itt vagyok."



   Amikor megláttam ezt a könyvet az interneten, tudtam, hogy nekem kell. Hetekig vártam, hogy előjegyeztethessem, a héten naponta jártam a könyvesboltot, hogy megjött-e már. Aztán csütörtökön a raktárban várta, hogy a táskámba vándoroljon, és hazafele a buszon hozzá is kezdtem. 

1861. március 21-e különös nap volt egy dél-olaszországi kis falu, Grottole életében. Különös, sárga színű folyadék csöpög le a falakon az utcára, amiről kiderül, nem más, mint olívaolaj. A különös csoda közben megszületik don Francesco Falcone hetedik gyermeke, egy fiú. E népes család története elevenedik meg a regény lapjain, miközben elérkezünk 1989-ig, a Berlini Fal leomlásáig. A közben eltelt majdnem 130 év folyamán bepillantást nyerünk az olasz történelem fontosabb eseményeibe (Olaszország egyesítése, háború, fasizmus, kommunizmus), megismerjük, hogyan hatottak a Falcone család és a grottoleiek életére.


   A fülszöveg becsapós, ugyanis a történetet nem Gioia meséli el, hanem az írónő. Nem is értem, miért megtévesztő a fülszöveg? Gioia ugyanis don Francesco ükunokája, így csak később találkozunk vele.  De ez idő alatt sem unatkozunk, hiszen születés, halál, hit, humor, útkeresés, háború, szenvedés, politikai fordulatok, éhezés tanúi lehetünk.Hitelesen jeleníti meg a napjainkban is létező ellentétet Észak és Dél között. Néha az írónő kicsit csapong, mert az aktuális jelenbe ékel egy-egy eseményt a múltból, de ez csak az elején zavart, aztán megszoktam.

    Egy hiba, amit találtam: nem tudom, hogy a fordító vagy a nyomda "bűne-e", de 98. oldalon a "Rocco apja, Giuseppe..." kezdetű bekezdés elején a nevek felcserélődtek, ugyanis Giuseppe volt Rocco apja és nem fordítva.
Ellenben plusz pontot érdemel, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, amit az angol nyelvű kiadás is megőrzött.

Mariolina Venezia méltán érdemelte ki a Campiello-díjat (Premio Camiello), amelyet minden évben az olvasók szavaznak meg. A díjra minden évben regényt vagy novellát jelölnek, majd a legtöbb 5 szavazatot kapó művet 300 olvasó bírálja el, akik különböző korúak, Olaszország különböző pontjain élnek, eltérő társadalmi helyzetűek és iskolai végzettségűek.

A fülszöveg az olasz Száz év magányként reklámozza a regényt, amivel nem értek egyet. Egyrészt, mert Márquez regénye egy kitalált faluban játszódik, nincsenek pontos évszámok megadva és míg a Száz év magány cselekménye zömében Macondoban játszódik, addig itt eljutunk Párizsba, Lyonba és Monopoliba is.


Nagyon nehéz kedvenc idézetet választani, de azt hiszem, ez kerül ki nálam győztesként:
" A legféktelenebbre, Mimmóra vonatkozott az az ígéret, amelyet Candida még lánykorában tett a templomban, a márvány Jézusnak. "Édes Krisztus, ha nekem adod férjemül a Rőfös Minguccio fiát, az első fiunkat neked adom." Amikor Mimmo megszületett, három évig barátcsuhában járatta, aztán mindenáron belé akarta plántálni a vallásosságot, amivel szemben a gyerek teljesen immúnisnak bizonyult. Ötévesen ministránsfiú volt, és hamisan énekelte a szent himnuszokat. Hatévesen megitta a misebort, és egész délután részeg volt. Hétévesen elcserélte a társaival a megszentelt ostyákat egy kagylóra, amelyben hallatszott a tenger zúgása."

Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok
Eredeti cím: Mille anni fa che sto qui
Fordította: Faragó Éva
376 oldal
Ulpius-ház, 2010
3499 Ft
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.