2010. június 5., szombat

, , ,

"... mintha egész életünk a temető körül forogna."



   1901. január elsején, a századforduló első napján ismerkedünk meg a Coleman és a Waterhouse családdal, és 1910. májusában köszönünk el tőlük.
1901. januárjában hosszú uralkodás után meghal Viktória királynő, így a két család a temetőben találkozik. Mindkét család ötéves kislánya (Maude Coleman és Lavinia Waterhouse) barátságot köt a sírok közt egymással, és az egyik sírásó hasonló korú fiával, Simonnal.
Waterhouse-ék konzervatívak, míg Kitty Coleman a századfordulóban és az uralkodóváltásban valami új kezdetét érzi.


     A két család hamarosan szomszédságba kerül, így a lányok immár nemcsak a temetőben játszhatnak együtt. Lavinia érzékeny, szép, imád a középpontban lenni (ennek oka a három évvel fiatalabb húga), míg Maude egyke és leginkább a csillagászat érdekli.


Az évek múlásával a kislányokból kamaszlányok válnak, de a legnagyobb változást a szüffrazsettek hozzák az életükbe. Kitty Coleman véletlenül csöppen közéjük, és az egyik legnagyobb aktivista válik belőle. Részt vesz a londoni felvonuláson is, amelyre leginkább a sárga Headway-ből emlékszem. Azonban ez a momentum visszafordíthatatlan változásokat hoz a két család életébe...

A történetet maguk a szereplők mesélik el. Megszólalnak a lányok, a szülők, a cselédek, Simon és Coleman nagymama is, aki szereti mindenbe beleütni az orrát, és kicsit Mrs. Norrist juttatta eszembe A mansfieldi kastélyból.

Egyik kedvenc részem, amikor Caroline Black (a mozgalom egyik vezetője) éppen vendégségben van Kittynél, amikor Coleman nagyi betoppan:
" - Nem értek egyet azzal, hogy nők is szavazzanak - mondtam. - Semmi szükségük rá - a férjük remekül ellátja helyettük ezt a feladatot.
- Rengeteg hajadon nő van, önmagamat is beleértve, akit senki nem képvisel - mondta Miss Black. - Egyébként a feleségek sincsenek mindig azonos nézeten férjeikkel.
- Rendes házasságban az asszony tökéletes egyetértésben van az urával. Ha nem így lenne, nem is házasodnának össze.
- Valóban? Te mindig ugyanúgy szavaznál, ahogyan a férjed, Kitty? - kérdezte Miss Black.
- Én legszívesebben a konzervatívokra szavaznék - válaszolta Kitty.
- Látja? - néztem Miss Blackre. - A Colemanok mindig a konzervatívokra szavaztak!
- De csak azért, mert az egyik konzervatív jelölt szemmel láthatóan támogatni fogja a nők szavazati jogát - tette hozzá Kitty. - Ha liberális vagy munkáspárti jelölt lenne a támogatónk, akkor rájuk szavaznék.
Ettől a kijelentéstől teljesen elszörnyedtem. - Ne butáskodj! Hogy tehetnél ilyet!"

      A regény hiteles korrajz, amellett pontosan bemutatja a lányok jellemfejlődését, ill. tökéletesen jellemzi a szereplőket is. A nagyjából 365 oldalas regény nagyon olvastatja magát, több mint a felét ma olvastam el, ráadásul utazós könyvként is bevált.




Az írónőtől eddig - több részletben - az Ártatlanokat olvastam, de ezután biztos, hogy a kezembe kerül egy-kettő a többi regényei közül is.


Tracy Chevalier: Hulló angyalok
Eredeti cím: Falling Angels
Fordította: Kiss Marianne
368 oldal
Geopen Kiadó, 2007
2490 Ft
Képek: Google.hu
Share:

3 megjegyzés:

  1. Hű, ez nagyon jól hangzik! Eddig még sajnos nem olvastam semmit sem Chevalier-től (bár a Leány gyöngy fülbevalóvalt már régóta tervezem), de most meghoztad a kedvem!:)

    VálaszTörlés
  2. Ez jó lehet! A szüfrazsettekről, és egyáltalán erről a korról szívesen olvasnék. Köszi, hogy figyelmembe ajánlottad!:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szívesen, szerintem Neked is tetszeni fog ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.